Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-06-22 / 25. szám
1929 junius 22. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 polgármesternek azt a nagyon nemes gondolatát, amellyel a Misszió kezébe tette le a város szegényügyét, amely talán még sohasem igényelt olyan munkát, mint most. A választmány ezntán özv. Bálint Jenőné indítványára a szegény ügy vezetőinek létszámát felemelte. Dr. őrffy Lajos bábaképző-intézeti igazgató-tanár szólalt fel ezután. Sokszor előáll azaz eset — úgymond—, mikor egy anyát sürgősen be kell szállítani a kórházba és nincs, aki gondját viselje az otthon maradt apró gyermekeiknek. Eéri az elnöknőt, hssson oda, hogy arra az időre az árvaház vegye gondozásba az ilyen gyermekeket. A választmány örömmel fogadta el a javaslatot és az elnöknő megígérte, hogy az ilyen irányban szükséges lépéseket azonnal megteszi. Ozv. Bálintné alelnöknő beszámol a kórházi ügyről és jelentette, hogy az ott rendezett zenedélután nagyon jótékony hatással volt a betegekre. Ozv. Dicenty Ernőné alelnöknő a fogházügyről számolt be, jelentvén, hogy Ujsághy Gézáné megkezdte egy egész évre vállalt sorozatos előadásait a fogházban. Ugyanebből a beszámolóból megtudtuk azt is, hogy a fogház-misszió az árvaházban egy átmeneti gyermekotthont kíván létesíteni. Gockler György né az anya és csecsemővédő szakosztály alelnöknője beszámolt a gyermekmajálisról, melynek tiszta jövedelme 715 P 11 fillér. Köszönetét mondott mindazoknak, akik a nemes cél érdekében fáradoztak. A választmány a pénztáros jelentéséből örömmel vette tudomásul, hogy a tagok száma negyvennel gyarapodott. Szévald Oszkárné elnöknő szólalt ezután fel és hálásan köszönte valamennyi tag fáradságos segítő munkáját. Senkit soha hiába nem kért, úgymond az elnöknő, mindenki a legnagyobb készséggel állt minden kor melléje. Továbbra is kérte a tagok jóindulatát. Miután az ülés véget ért, mindenki azzal a godolattal távozott, hogy a Szociális Misszió szekszárdi szervezete valóban úttörő munkát végez az emberbaráti ügy érdekében. , Vitézzé avatottak TolnfibóL I Nagy ünnepséggel folyt le folyó hó 16 án Budapesten a Margitszigeten az utolsó vitézzé avatás ünnepsége. Ezen alkalomból Horthy Miklós kormányzó öfőméltósága megyénkből a következőket avatta vitézekké: 1. Tiszti vitézek'. Kiss Kálmán (Paks), Molnár József (Szekszárd), dr. Schmidt Géza (Bátaszék). 2. Tiszti várományosok: Feketekovács Győző, Marton József. 3. Legénységi vitézek: Greifenstein György (KöleBd), Dömötör Fe renc (Dunaszentgyörgy), Lamberti Adám (Mőcsény), Söllei József (Re- göly), Marosi József (Kölesd), Kal* j már István (Kölesd), Soponyai 1st- j ván (Tolnasziget), Erdős János (Kees- J kémét), Nánai Ferenc (Felsőnána), I László József (Pincehely), Török Sándor (MajsamiklÓBvár), Nagy József csendőrtiszthelyettes (Bátaszék), Bencze Mihály (Tevel), Walter József (Paks), Frühwirth Béla (Gyulaj), Laták János (Kajdacs), Takács János (Simontornya), Oszwald- Ferenc (Tolna), Ferkelt József (Simonmajor), Musitz József (Ujdombóvár, Nosztány- puszta), Zsigmond József (Madocsa), Lendvai István (Tengelic), Szerletics János (Decs), VaBS András (Fadd). 4. Legénységi várományosok: Bihari Ferenc, ifj. Csont Péter, Dala György, Fóti Ádám, Kovács Félix, Kovács János, Kovács József, ifj. Molnár Mátyás, ifj. Molnár György, Pusztai József, Rajnai Károly, ifj. Pintér János, ilj. Török Sándor, Dénes Sándor, ifj. Dömötör Ferenc, Máj Péter, Zsigmond Géza, Takács Jánosné. 5. Vitézzé nyilváníttattak : Néhai jákfai Gömbös János főhadnagy, hősi halált halt Kállay Géza főhadnagy, hősi halált halt Dénes Sándor, hősi halált halt Bencze József. BoromHIenyészfésOnk fontossása. Az állam háztartási rendjének egyik főcélja, hogy többet termeljen, mint a mennyit fogyaszt, legalább abból, amiből lehetséges. Országunk agrárállam lévén, arra kell törekednie, hogy mezőgazdasági termények és állatokból a saját szükségletét meghaladó nagy többletet termeljen, hogy ezáltal az itt elő nem állítható tárgyak és anyagokért a külföldre kimenő pénzt a kiszállított termékek árában visszakapja. Ha a behozatal meghaladja a kivitel értékét, ez itthon pénzhiányt és drágulást okoz. Az ország jelenlegi helyzete az, mint a lapok, országgyűlési beszédek és statisztikai adatokból is mindenki tudhatja, hogy a behozatal értéke jóval túlhaladja a kivitel értékét, mely állapot folyton súlyosbodik. Ezen gondolat által vezetve, kötelességemnek tartom szegény hazánk érdekében egy uj, fejlődésnek most induló termelési ágra íethivni a lap olvasóinak figyelmét. Ea a fajbaromfi- és tojás-többtermelés. A földmiveléstigyi miniszter figyelme a múlt évben fordult ezen termelési ág felé és pedig ugyancsak a többtermelés és kivitel emelése céljából s azért, mert az 1927. évi külkereskedelmi mérlégünkben a kivitel értéké ezen terményekben feltűnő nagy volt s közvetlen az egyedüli nagyobb I kiviteli cikkünk — a gabona — után következett értékmennyiségben. 1928, évben az összes állat és állati I termék kivitelünk 130 millió lévén, ebből 80 millió a baromfi és ezek termékeire esett. Hazafias és önmaga iránti kötelessége tehát mindenkinek, ki ezt teheti, hogy a baromfi s különösen a tojástöbb termeléssel a fenti célt előmozdítsa. Teheti ezt bárki, akinek valamely alkalmas terület áll rendelkezésére s nem sajnálja az egyelőre nem nagy befektetést és fáradságot, mely nemcsak munkadiját téríti meg, hanem tisztességes haszonhoz is juttatja. Est különösen megtehetik a vidéken lakó, nagyobb udvar és kerttel rendelkező tisztviselők. Kivánatos volna, hogy úgy a nagybirtokosok, mint kisgazdák is áttérjenek a baromfitenyésztés ezen hasznos ágára. Ezen sokat tojó fajták legjobbika az Amerikából származó febér leghorn s utána az ugyanonnan származó vörös izlandi, melyek, mindenike kétszer, sőt jó tartás és élelmezés mellett 3—4-szer annyit tojik, mint a meglevő parlagi fajták. Gyorsan fejlődnek, elég edzettek, tojásaik nagyok és egyenlők s ebben rejlik a siker titka, mert a kényesebb ízlésű külföld csak Bulyos és egyforma minőségű tojást keres és fizet jól meg. Az ország némely részén s különösen a szomszéd vármegyékben máris sok ily tojás farm van. — Megyénkben még csak egy. — Az ezirányu felvilágosítás és buzdítás a gazdasági felügyelő urak hatáskörébe tartozván, én még csak azt említem meg, hogy az amerikai Egyesült Államok, Németország és Dániában igen sok ily nagyszabású farm van a kisebbek mellett, mi ezen országok jólétére igen nagy befolyást gyakorol. A tenyészetet mindenki kezdheti kicsinyben a meglevő baromfi Álla— mánya kicserélésével s a jövedelmet befektetésre használva, a kis,létszám saját magát felszaporitja. Ügyelni kell természetesen megfelelő tenyész- anyag beszerzésre, a régi szokástól eltérően tisztán tartott, száraz és világos helyiségre s megfelelő élelmezésre s ezek megtartásával — a közérdektől eltekintve is — a megfelelő haszon nem marad el, mire a jelenlegi mos toha gazdasági viszonyok között úgy a kisgazdák, mint iparosok és tisztviselőknek igen nagy szüksége van. Mezey Dezső közs. főjegyző. A jó levente jó gépet vesz! Rádiót és kerékpárt 147 Sommernál vesz I ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Az összes levente felszerelési fa ruházati cikkek olcsó árban, előnyös fizetési feltételek mellett kaphatók Rizsa Odin mesternél (Készruha-raktár) Szekszárd HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. Időjelzés. A szekszárdi meteorológiai állomás 1929 junius hó 13—19-iki feljegyzéseiből : Hőmérséklet: maximum: 29’5 C° junius 15-én, minimum’- 13*5 C° junius 13-án. Csapadék: eső 1'0 mm. junius 15-én eső, jéggel 37'7 mm. junius 16-án eső 1*7 mm. junius 18-án Összesen 40'4 mm. A légnyomás junius 19-én este 9 órakor 23*8 C° mellett 758 4 mm.-re csökkent, azontúl is lassú csökkenésben volt. — A kormányzó 61 -Ik születésnapja. Horthy Miklós, Magyarország kormányzója folyó hó 18-án töltötte be életének hatvanegyedik évét. Ezen a napon minden magyar hálával és szeretettel vette ajkára ö Főméltó- sága nevét, hogy Isten áldását imád- kozza rá egy hosszú életre. A kormányzó az évfordulón nem tartózkodott Budapesten és hivatalos tisztelgések, üdvözlések ez alkalommal nem is voltak. A formai megnyilatkozás helyett azonban annál melegebb volt az ünneplés minden magyar szivében. A születésnap alkalmával úgy Szekszárd, mint a vármegye valamennyi templomában szentmisék vagy ünnepélyes istentiszteletek voltak, amelyeken a helyi hatóságok, testületek és egyesületek vezetésével mindenütt részt vett a nagyközönség is. — Dr. József Ferenc főherceg avatja fel a simontornyai hősök emlőkét. F. hó 29-én leplezik le Simontornya hősi halottainak a művészi emlék- szobrát és erre az aktusra odaérkezik dr. József Ferenc főherceg is, akinek a fogadtatására már nagyban készülődnek úgy a hivatalos körök, mint maga a nagyközönség is. A leleplezés programmja egyébként a következő : A simontornyai dalárda Hiszekegye után HecBkó Tamás községi főjegyző üdvözli a főherceget és felkéri az avatóbeszéd elmondására. A főherceg beszéde után leleplezi a szobrot és koszorút tesz az emlékmű talapzatára. A dalárda újabb éneke után dr. Pesthy Pál ny. igazságügyminiszter, a kerület országgyűlési képviselője mond emlékbeszédet, majd a dalárda a „Nem, nem, soha !u refrénÜ dalt énekli és Talpag Kálmán levente hazafias költeményt szaval. A róm. kath. egyház nevében P. Oslay Oswald szent Ferenc-rendi tartomány főnök áldja meg a szobrot, majd Varga Kálmán ref. lelkész mond beszédet a ref. egyház részéről. A dalárda újabb éneke után Fodor Imre bíró a község nevében megőrzésre átveszi a szobrot, amelyet a külömböző hatóságok és testületek megkoszorúznak. A himnusz után a leventék, vitézek, hadviseltek és tűzoltók diszmenetben vonulnak el a szobor előtt. Az ün mm
