Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-08 / 23. szám

6 egykori lelkipásztoruk között oly szilárdan fennállott, — a magasabb hivatásban tör­tént eltávozás folytán sem szakadt meg. Ma is él gondosan ápolva, őrizve a lelki kapocs és a mai találkozás feletti öröm és szeretet is hfl tükre annak, hogy a Pásztor és a hívők éppen úgy, mint azelőtt, lélekben egybe forrva vannak. *í • Ez a lelki egység az őszinteség hangján hallatja szavunkat, amidőn panaszoljuk, hogy mostoha sorsunkban szemünk bármerre néz, tekintetünk mindenütt a vigasztalanság ko­pár szikláján akad meg és hogy időnként íel-felcsillanó reményünket egy pillanat alatt magába szívja, elnyeli a semmi jót sem Ígérő, de annál több bajt, veszedelmet magában rejtő sivár jövő. A sötét magyar éjszakába sikoltva kiálltunk, hogy keressük az utat, amelyen az élet biztos jelzőjét megtalálhat­juk, szemünk pedig tágranyitva sóvárogja a világosságot, hogy az uj erővel sugározza be csüggedt, fáradt lelkeinket. ______ És ime I Tépelődő, vergődő sorsunkban megjelenik a hit erősségével Méltóságod, a nyáját szerető, hiven gondozó Főpásztor és a lelki közösség kapcsával elvezet bennün­ket arra az útra, amelyen az élet biztos ös­vénye van és amely bennünket a világosság­hoz, az örök boldogsághoz vezet. Eljött Méltóságod, hogy az Isten házát, a belvárosi róm. kath. templomot szekszárdi hivei számára felszentelje, hogy ott a csüg­gedő magyar lelkek vigasztalást, az élet küz­delmeire mindenkor erősséget találjanak. És mi szekszárdiak akkor, amidőn nem látjuk Méltóságodat, halljuk intő szavát, hogy a csüggedő, az eltévedt lélek számára az egye­düli helyes ut a templomba vezető ut I Ezen útról a csüggedő lélek nem elfáradtan, ha­nem megerősödve tér vissza, az eltévedt lélek pegig nem a megsemmisülés örvé­nyébe zuhan, hanem a megújhodás, a meg­tisztulás biztos révébe jut. A történelmi emlékművel bíró szekszárdi nagytemplom felszentelése ünnep az egész városnak, mert ez a templom a város törté­nelmével, annak életével mindig szoros kap­csolatban volt. Az Isten házának megnyíló kapuján be- vonutó sok ezer hivő lélek mind szekszárdi polgár, akik a templomból megnyugodva, megvigasztalva jönnek ki, hogy lélekben, testben felfrissülve fogjanak testvéri kezet a többi polgártársaikkal és úgy kezdjék meg a mindenható alkotó, hazafias munkát. A templomban az ember az Istenhez fel­emelkedik, embertársaival megbékél, mél­tóvá lesz a teremtés koronájához, a hazának pedig hasznos polgárává edződik. Ezek az érzések uralják lelkeinket, ami­dőn arra kérjük a Mindenhatót, hogy Méltó­ságodat, szeretett Főpásztorunkat erőben és egészségben igen sokáig éltesse, hogy még számos felszentelt templom kapuját nyithassa meg az Isten dicsőségére, a haza javára 1 A polgármester hatásos ssáp be­széde után sokáig zúgott a taps ás éljenzaj, melynek lecsillapultával fel­csendült Virág püspök ércesen zengő és az egész teret be­töltő hangja és a közönség lélekzet- visszafojtva hallgatta a főpásztor ezen szavait; A polgármester ur üdvözlő szavai, amelyek elején kifejezést adott annak, hogy — miként 3 évvel ezelőtt — ma is azért jöttek el, hogy jelét ad­ják az irántam való szeretetnek: nekem nagy örömemre szolgáltak. És mikor kijelentem, hogy ez az üdvözlés nekem nagyon jól esik, meg­toldom ezt a kijelentésemet azzal, hogy ha ezt a nagy sereget itt ma­gam előtt nem látnám és ha szere­náddal nem is tiszteltek volna meg, akkor is örömet éreznék, mert min­dig boldog vagyok, ha ennek a vá­rosnak a határát átléphetem. És az én jóleső érzésemnek nemcsak az az alapja, hogy két ízben is hosszabb ideig munkálkodhattam e városban, hanem az, hogy itt engem nemcsak a főpásztornak kijáró tisztelettel, ha­nem a legbarátságosabb arcokkal és szeretettel fogadnak. Tavaly, mikor az újvárosi hiveim bérmálására szakadó esőben itt meg­jelentem, kíséretemmel együtt már a csatári bejárónál megállapítottam, hogy engem, aki sokfelé járok és akit min­denfelé a tiszteletnek és a szeretetnek a külső jeleivel halmozunk el, sehol sem. várnak olyan mosolytól sugárzó arcokkal, mint itt, Szekszárdon. Ez TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Sóptíito- / nem lenne szabad más babkávét inniok, mint as ártalmatlan Hag-kávét. Tudományosan megállapították, hogy közön­séges kávé élvezése után a coffein átmegy az anyatejbe.-Hag-kávé nemcsak coffeinmentes, hanem még ugyanazon élvezetet is nyújtja, mint más leg­finomabb babkávé. , Orvosok mondják: „Hag-kávé áldás az j emberiségre". Csomagonkénti ára P 2.80. I Hag-kávé megóvja szivét és idegeit Szekszárdon kapható: Gauzer Ádám fűszer- és csemegekereskedönél (Szent István-tér 6) és a Magyar Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetében. 602 a sok mosolygós arc vonz ide engem és ez olyan valami, ami örök emléket épített az én lelkemben. Öaök sokkal jobban ismernek en­gem, semhogy nekem az itt eltöltött évek emlékeiről, plebánoskodásomról kellene beszélnem. Engedjék meg tehát, hogy itt, ahová olyan szere­tettel jöttem, a hivatásomról szóljak néhány szót. Mikor a püspöki székbe hivott el a jó Isten, én mentem, en­gedelmesen meghajtva a fejem az isteni gondviselés előtt rendíthetetlen hittel, amely egyedüli kalauzom volt egész életem alatt, mert tudtam, hogy meg kell erősítenem a rám bízott lelkeket a hitükben és mert láttam, hogy mennyire szüksége van a le­tiport, nyomorult magyar népnek a hitre. Remegve foglaltam el magasztos hivatalomat azzal az érzéssel, hogy szeretnék hatalmas égő fáklya lenni a Mecsek ormán, amelynek tüzét semmi ki nem oltja és azt kívántam, hogy bár lángolnék ott az égő hittől, amelynek csodálatos fénye lejusson az elcsatolt Drávához, ide Tolnába, Somogyba, mindenhová, ahol hiveim vannak. És úgy éreztem, hogy ha semmi mást nem tennék, csak égő fáklya volnék, akkor teljesíteném legjobban a hivatásomat, hiszen az élő hit fáklyája lennék, akiben min­dig bíznék a nép, hisz oly nagy szüksége van az élő Istenben való hitére. Ez az élő hit vezérelt engem oda, a püspöki székbe és egy másik nagy feladat, hogy az Isten országát ter­jesszem. Térj esszem az Isten orszá­gát, amelynek alapköve a szeretet, ornamentikája a szeretet, tetőzete, orgonája a szeretet, mindene a fele­baráti szeretet. Hiszen a jó Isten parancsa, hogy megértsük és szeressük egymást és pedig nemcsak szóval, hanem csele­kedettel is. És erre a szeretetre bi­zony moBt nagyobb szükség van, mint bármikor máskor, mert hiszen tudjuk, hogy egységben rejlik az erő, eggyé pedig semmi más nem képes bennünket összeforrasztani, mint a szeretet. Mint az Isteni Mestertől meghatal­mazott apostol utód vagyok én itt, mint a szeretet apostola, aki szent örömmel dolgozom azon, hogy ez az érzés uralja mindnyájunk lelkét. Azért viselem én ennek az igának minden súlyát és élvezem minden édességét, mert tudom, hogy olyan értékek a lelkek, akikért érdemes élni és halni, hiszen az Isten Fia életét adta értük, így bizonyítva be irántuk való határ­talan szeretetét. Én, mint apostol- utód kész vagyok minden áldozatra, hogy bizalommal tölthessem meg a lelkeket és hogy feléleszthessem és életet öntsek azokba, akik már nem remélnek semmit. E város felszentelendő templomá­ban holnap az első szentmise-áldozatot mutatjuk be. Legyen ez az áldozat engesztelődés a hibákért, a széthú­zásért és szeretetlenségért, amelyek­kel hitünk, hazánk, embertársaink és magunk ellen vétkeztünk. Legyen ez az áldozat engesztelődés, hogy méltókká tegyük magunkat az Isten szeretetére. É« mikor a holnapi szent­mise-áldozatban a magyar nép üd­véért fogok könyörögni, nem anyagi javakért imádkozom, mert tudom, hogy a föld, a vagyon maguk nem boldogítanak. Arra kérem azonban a jó Istent, hogy legyen minden ma­gyar megelégedett, mert a legnagyobb kincs a lélek békéje, amelyet felál­dozni semmiért sem szabad. Mikor itt Önöket szeretetben egye­sülve magam előtt látom és mikor itt annyi szeretettel találkozom, ki kell jelentenem, hogy az Önök nagy- nagy szereteteért nem leszek senkinek sem adósa. Visszafizetek mindenkinek szeretettel, imádsággal. Mindenki előtt nyitva áll az én szivem és az én lelkem és boldog leszek, ha az Önök szeretetteljes boldogságát láthatom. És mikor itt az Önök megjelenését hálásan köszönöm, árra kérem a jó Istent, hogy az 0 szent áldása száll­jon reá ennek a városnak minden lakosára, hogy szeretetteljes egység­ben összeforrva eredményesen tudjunk a Mindenható dicsőségéért és Hazánk visszaszerzéséért dolgozni. A püspök mélyen megható lelkes beszédét hosszantartó éljenzés kö­vette, majd a Polgári Dalárda tagjai énekeltek egy gondosan betanított müdalt, amelynek elhangzása után ismét a leventezenekar játszott. Ez volt a szerenád utolsó száma, amely után a közönség a főpásztor élteté­sével a Hunyadi-induló hangjai mel­lett szétoszlott. A templomszentelés. Csütörtökön zajlott le a belvárosi plébániának lapunk előző számában részletesen ismertetett programm sze­rint történt püspöki felszentelése, amelyen a nagyszámú hivőkön kívül résztvettek a hatóságok és testületek vezetői, továbbá az ezen alkalomból Szekszárdra érkezett dr. órffy Imre 1929 junius 8. és dr. Éri Márton országgyűlési kép. viselők is. A püspöknek a mély jelentőségű és lélekemelő szertartásban segéd­keztek: dr. Gebauer Miklós apát, egyházmegyei irodaigazgató, Hradek Károly bátaszéki prépost-plébános, Kiss Lajos szekszárdi, Mosgay Sándor paksi apátplebánosok és Koch Lajos agárdi esperes.. Belső diaconus volt Gábor Pál szekszárdi kórházi lelkész, diaconus Sebestyén Károly pécB-— gyárvárosi, subdiaconus Fehérvári Ferenc decsi plébános, pedista dr. Taksonyi János hittanár, infulista Horváth Károly szekszárd—újvárosi plébános, cerimonárius Wagner János hittanár. Az asszisztenciában részt, vettek még: Szolga István tengeti ci, Nagy István várdombi, Lányi Emil zombai plébánosok, Szakály István tolnai és Petrovics Ede bátaszéki segédlelkészek. Ácolithusok, thuri- ferek, gremialisták és luciferek vol­tak: Fejős István, Günther László, Vida István, Horváth László és Lő­rinc Árpád. A szentelési szertartások alatt a szekszárdi Ceciliana énekkar férfi­tagjai intonálták a zsolozsmákat, a misén pedig Berta Antalnak, az ének­kar lelkes karnagyának a vezetésével a Ceciliana teljes kara a szokott precizitással adott elő egy erre az alkalomra betanult klasszikus szép­ségű misét. Püspöki ebéd követte a felszentelést a plébánián, amelyen a segédkező papságon kívül résztvettek: Jankó Ágoston főispán, Szévald Oszkár alispán, őrffy Imre és Éri Márton országgyűlési képvise­lők, vitéz Vendel István polgármes­ter, Groh István ny. miniszteri taná­csos, a templom restaurátora és Gévay- Wolf Áladár közalapítványi uradalmi felügyelő, mint a kegyur képviselője. Csütörtök délután litánia volt a 'belvárosi templomban, ahol ez alkalommal a szentegyházba bevonuló püspököt a Ceciliana ve­gyeskara „Ecce Sacerdos Magnus“- szal fogadta és a litániát is a Ceci­liana énekelte végig. Csütörtökön délután a püspök lá­togatásokat tett a városban és ez alkalommal első sorban azokat ke­reste fel, akik tisztelgő küldöttségeket vezettek hozzá. Este Jankó Ágoston főispán adott vacsorát a főpásztor tiszteletére. A bérmálás a már ismert programm szerint pén­teken folyt le. Virág püspök gyönyörű szentbeszédet intézett a bérmálandók- hoz, lelkűkre kötvén a katholikus anyaszentegyházzal szemben minden­kor tartozó kötelességeiket. Azután hozzá kezdett a szentség kiosztásához. A bérmálás körülbelül fél 12 órakor ért véget. Utána kihallgatásokat adott az egyházfejedelem, aki pénteken délután utazott el Szekszárdról. A főpásztor figyelme, amellyel volt templomát e felszenteléssel kitüntette, nemcsak a hívek lelkében keltett hálás érzéseket, de a megkülönböz­tetésnek ez a ténye bele kerül a város történelmébe is. Időjelzés. A szekszárdi meteorológiai állomás 1929 május hó 30—junius hó 5-iki feljegyzéseiből: Hőmérséklet: maximum: 28‘3 C° május 30 án, minimum: 97 C° junius 2-án. Csapadék: eső 37 mm. junius 4-én > 07 mm. junius 5-én r összesen 4'4 mm. A légnyomás junius 5. folyamán lassan emelkedett, este 9 órakor 746*3 mm.*t ért el, azontúl megint esni kezdett.

Next

/
Thumbnails
Contents