Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-01 / 22. szám

4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1929 junius 1. ' Vasat ' Vasárut leftolcsőbban Sínser Viktor vaskereskedőnél szerezhet be. ' Imftuen szfiJaséB Bárki pillanatok alatt otthon készítheti legegász­fiíüíW Insyen szó Hasén et n SzeKszárd! Gnrov Drogériámul. Csupán az előállításhoz szükséges szénsavpatronok fizetendők. Szőlő és gyümölcsfák permetezésére ugyanott összes permetező szerek kaphatók, s kérdésével, frappánsan világítván meg, hogy Bogyiszlónak Tolnavár­megyéhez való kapcsolásának kér­dése azért vált aktuálissá, mert be­látta kormányhUalmuok, hogy tél viz idején nem lehet egy közel 5000 lakosú község lakóit azzal tovább nyomorítani, hogy óriási kerülővel ós költséggel tudjanak ciak törvény­kezési és közigazgatási székhelyük­kel érintkezni. Teljesen elhibázott volna ebből a szempontból, de egyéb okokból is, ha csekély kiépítendő ut- differencia miatt a Tolna—bogyiszlói nt építtetnék ki a Szék szárd-bogyiszlói nt helyett, mert ez, az ügyeiket elin­tézni kívánó bogyiszlói lakosokat rossz idő esetén ismét arra kény­szerítené, hogy 16 km. utat legye­nek kénytelenek megtenni 7 km. nt helyett. Bogyiszlónak minden érdeke egyezik Szekszárd város érdekével e kérdésben és igy a legsürgőseb­ben foglalkozni kell a Szekszárd— bogyiszlói ut kiépítésével. Ez nem csak a kereskedőknek és iparosok­nak, hanem a nagy számban itt élő szellemi munkásoknak is elsőrangú érdeke. Úgy a gemenoi, mint a bogyiszlói ut kiópitóse ügyében indít­ványozza, hogy az értekezlet ezen rendkívül fontos kérdésnek támoga­tására kérje fel dr. Orffy Imre ország­gyűlési képviselőt, Száváid Oszkárt, Tolnavármegye alispánját, aki ezen kérdés iránt máris élénk figyelmet tanúsít, továbbá vitéz Vendel István polgármestert és végül a ki dolgozandó memorandum megküldé- > sóvei hasonló értekezlet tartására és ezen értekezleten kimondott határo- j zati javaslathoz való csatlakozásra az ipartestületet is kérje fal. Az alaposan megindokolt ós helyes léssel fogadott indítvány után Müller Albert füsté a bogyiszlói ut kér­déséhez azon megjegyzését, hogy a bogyiszlóiaknak, akiknek Szekszárd és öcsény határában birtokaik van­nak, gazdálkodási érdekeik is azt kí­vánják, hogy Szekszárddal való ütjük épitteBsék ki. Dr. Orffy Imre emelkedett ezután szólásra és bár hangsúlyozta az állam- gazdaságban most uralkodó nagyfokú takarékossági szellemet, mégiB ezen kérdéseket oly fontosnak és szüksé­gesnek tartja nemcsak Szekszárd városnak, de az egész környéknek gazdasági látószögéből, hogy azoknak a legmelegebb és legeréiyesebb támo­gatását készségesen beigéri. Az élénk tetszést kiváltó felszólalás után vitéz Vendel István polgármester szólott a tárgyhoz, megindokolván, hogy Szekszárd és Sárköz politikai állásfoglalásuk következtében nem él­vezték a múltban a kormányhatalom segítő kezét. Az úthálózati politika az újabb időben Bem volt olyirányu, amely Szekszárdnak és vidékének kedvezett volna, bár most ez a vidék politikai érettségével és állásfoglalásával mél- | tán rászolgál arra, hogy a múlt igaz- | ságtalauságai kiegyenlittessenek. A i maga részéről úgy a gemenci, mint a bogyiszlói ut kiépítését rendkívül I ■ B Csak a szénsawpafronok fizetendők fontosnak és e vidék gazdasági életé­nek megmentésére elengedhetetlenül szükségesnek tartja és jelzi, hogy Szekszárd városa .anyagi erejéhez mérten minden áldozatot meg fog hozni, hogy ezen utak megépíttesse­nek és ezzel e vidék viziutboz, más­részt pedig, hogy Bogyiszló utján egy uj gazdasági piachoz jusson. — Schönstein József előnyösebbnek tar tanáa keselyüsi hajóállomás visszaál­lítását. Vitéz Vendel IstváD, Schneider János és Müller Jakab válasza után Leicht Lajos a múlt tapasztalatai alapján oly irányú indítványt tess, hogy kapcsoltassák ki a gemenci ut kiépítésének kérdéséből azon való vitatkozás, hogy Tolna vagy Pest­vármegyének érdeke és kötelessége e ezen utn&k megép'tése és azt az állam eszközölje, mint az általános gazda­sági érdekek követelményeit. Dr. órffy I mre közölte az értekezlettel, hogy a közalapítványi uradalom, amely József- és Ózsák-puszták és erdei utján e kérdésben szintén érde­kelt, kijelentette, hogy ezen ut meg- építési kérdését anyagilag is támo­gatni kötelességének ismeri. Müller Albertnak a vám eltörlésére vonat­kozó indítványa után az értekezlet arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezen összekötő atak létesítése nem­csak a kereskedők, de az iparosok, termelők és fogyasztóknak és Szek­szárd egész vidékének érdeke lévén, a legközelebbi alkalomra egy nagy értekezletet hívnak össze, e kérdés­nek alulról való alátámasztása érde­kében. Miután Müller Albert köszönetét mondott dr. Orffy Imrének, vitéz Vendel Istvánnak ezen fontos ügy­nek kilátásba helyezett hathatós tá­mogatásáért és Schneidsr János vezér igazgatónak e kérdés megpenditése és megvilágítása érdekében elmondott beszédéért, az értekezlet, amely min­den bizonnyal az első lökést adja meg alulról, hogy ezen fontos kérdés révbe jusson, befejezést nyert. Városi közgyűlés. Szekszárd város képviselőtestülete múlt hó 27 ón délután 4 órakor vi­téz Vendel István polgármester elnök­lete alatt rendkívüli közgyűlést tar­tott, amelyen a képviselőtestületi ta­gok a tárgysorozatban felvett nagy- fontosságú közérdekű ügyekre tekin­tettel, szép számmal jelentek meg. Vitéz Vendel István a gyűlés meg­nyitása után napirend előtt bejelen­tette, hogy a megszűnt városi autó­buszüzem elbocsátott könyvelője, Lu­kács Károly úgy ő, valamint a város több tisztviselője ellen vádaskodik. Tekintettel arra, hogy a volt köny­velő a röpiratot felettes hatóságának is megküidötte, a polgármester napi­rend előtt az alábbi választ adta: Lukács Károly, a volt városi autóbusz- üzem volt könyvelője és pénzkezelője állító­lag többeknek és felettes hatóságomnak is megküldött iratot adott ki, amelyben — ter­mészetesen — elsősorban engem, azután a város főszámvevőjét, volt főügyészét az autóbuszüzem vezetésénél elkövetett mulasz­tással, hanyagsággal, szabálytalansággal vá­dol meg. Lukács Károly az autóbuszüzemnek köny­velője és pénzkezelője volt. Amikor ifj. Hor­váth Jenő sikkasztására rájöttem, Lukács Károly könyvelőt azonnali hatállyal a szol­gálatból szintén elbocsájtottam, mert az ő helytelen és szabálytalan könyvelése folytán volt a város számvevősége abban a helyzet­ben, hogy a gyakorolt ellenőrzés alkalmával az ifj. Horváth fenő által elkövetett manipu- látióknak nyomára jönni nem tudott. Ifj. Horváth Jenőt azért mondotta ki a bíróság az okirathamisitásban is bűnösnek, mert az előtt magára vállalta, hogy a szabálytalan könyvelés is az ő utasítására történt. Lukács Károly pert indított a város ellen, amelyben a felmondás folytán törvény sze­rint járó illetményeinek a kifizetését kérte. A bíróság a megejtett szakértői vélemények és a város által előterjesztett bizonyitékok alapján Lukács Károlyt követelésével eluta­sította, elismervén ezáltal azt, hogy jogom­ban volt őt hivatali ténykedései miatt min­den illetmények nélkül elbocsájtani. Lukács Károly röpirata egyenes folytatása ifj. Horváth jenő röpirati állításainak és csak a tények teljes nem ismerője ugorhatnék abba a verembe, amelybe a nevezettek min­ket szántak. Ifj. Horváth Jenő arról ábrándozik, hogy őt a várossal szemben anyagi igények illetik meg. Védekezésének is ez volt a fő tengelye. Én a magam részéről nem fogok fegyelmi eljárást maga után vonható valótlan kijelen­tésekért egy ujabbi büntető ügyet csinálni, csak azért, hogy a már folyamatban lévő büntető per következménye bármiféle epizó­dokkal zavartassék. Úgy ifj. Horváth Jenő bűnügye, mint Lu­kács Károly ügye a bíróság előtt van. Ifj. Horváth Jenőt a bíróság első fokon 1 évre elítélte, Lukács Károlyt pedig a várossal szemben támasztott keresetével elutasította. Tekintetes Képviselőtestület! Kijelentem, hogy a Lukács Károly által kiadott röpirat- ban ellenem felhozott állítások szemen sze­dett valótlanságok. Én az előbb felhozott okok miatt a nevezett úrral szemben a bíró­ság elé nem állok. Az én ténykedéseim fe­lett bírálatot az nem mondhat, aki a város részére úgy dolgozott, hogy szolgálatából minden igény nélkül azonnal el kellett bo- csájtani. Nem a magam mentségére, csak azok részére, akik nem tudják és igy Lukács Ká­roly részére is megemlítem, hogy az autó­buszüzemet a városi tanács vezette, ez pedig tudja, hogy az engemét megillető kötelessé­geimet hogyan teljesitettem. Ezért nem ké­rek magam ellen fegyelmit, amelyre és az előbb előadottakra jelen nyilatkozatom meg­küldésével közvetlen felettes hatóságomnak a figyelmét is felhívom, amelynek a röpira- tok szintén megküldettek. Ha felettes hatóságom jónak látja a fen­tiek után is a fegyelmit az ifj. Horváth Jenő és Lukács Károly által kijelentettek miatt megindítani, úgy ismét csak azt mondom, hogy annak elébe a legnagyobb nyugalom­mal nézek, A város polgármestere teljes ma* gyarázafot nyújtó kimerítő válaszát és azt, hogy a választ a polgármester felettes hatóságának is felterjeszti, a képviselőtestület egyhangú helyeslés sei tudomásul vette. Ezt követően megható és Szek­szárd város hazafias közönségének kegyeletes érzését bizonyító esemény történt. Dr. . Cs. Papp Jenő közig.' tanácsnok bejelentette, hogy a Nem­zet Vértanúinak Országos Emlékmű Bizottsága Budapesten a közeljövő­ben a nemzeti újjáéledés 10 éves SINGER varrógépek rég bevált jó minőség ben Kedvező fizetési feltételek SINGER VARRÓGÉP RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Marton János, Szekszárd, J Baitina-utca 57/b. szám. ')<* Bonyhádon: Zárda utca. Tolnán: írj Szekszárdi-utca 14. Dunaföldváron !|ji Erzsébet-tér 6. szám. évfordulója alkalmából az országház előtt emlékművet Aliit fel, ameiiyen megörökítik a kommunisták bscste- len kezétől hősi halált halt 600 martir nevét. A mártírok között van a vá­ros volt érdemes polgára Majsai Jó­zsef Töttös is, aki 1919 junius hó 23 án a kommunisták gyilkos fegy­verétől vértanú halált halt. Határo­zati javaslatot terjeszt ba, hogy a képviselőtestület kegyelettel emléke­zik meg az ellenforradalom vértanúiról, kegyelete és hálája jeléül Majsai Jó­zsef emlékét jegyzőkönyvileg örökíti meg. Kimondotta a közgyü és, hogy a leleplezési ünnepélyen a város pol­gármesterének vezetése mellett egy küldöttséggel képviseltetni fogja ma- gát. A tanács határozati javaslatához Schneider János képviselőtestületi tag szólott hozzá, aki a gyászos időkre történt visszaemlékezésében a követ­kezőket mondotta: Sötét időknek, a háború utáni elernyedés szülte kommunizmusnak véres áldozatai előtt, amidőn a legmélységesebb kegyelettel áldo­zom és amidőn kijelentem, hogy a tanács indítványához készségesen csatlakozom, en­gedje meg a mélyen tisztelt képviselőtestü­let, hogy a kegyelet eme áldozatos percei­ben néhány szót szólhassak. Négyéves háború borzalmai, az ország határait feladó forradalom tudták a magyar nemzet lelkét csak annyira elernyeszteni, hogy úgyszólván minden- ellenállás nélkül a kommunizmus föld alól előbujó söpredékének kefébe engedte átsiklani a hatalmat. Az a pár hónapi rémuralom felnyitotta szemünket, megláttuk és megéreztük, hogy a vallást, a magántulajdon szentségét, emberi erényeket letipró és kigunyoló söpredék felszínre ke­rülése mit jelent egy országra és annak min­den egyes tisztességesen gondolkodó tagjára. Ámde polgári öntudatra ébredésünk késő volt. Puszta kézzel állottunk! a felfegyverzett terror csapatokkal szemben és az itt-ott fel­lobbant öntudatot vérbe fullasztották a hata­lomban őrjöngő és a kivégzésekben kéjelgő szovjet vezérek zsoldosai. Egy ilyen polgári öntudatra ébredés vé­res áldozata lett Majsai József Töttös, aki polgártársai otthonának védelme érdekében bátran, becsületes magyar szívvel állott az ellenforradalom szolgálatába. Valljuk meg, hogy kevesen állottak mögötte, kevesek szi­vében lobogott a kötelességteljesités szent tüze oly lánggal, mint az övében. A városi tanács a becsületes kötelesség- teljesítés példáját, a magyar ember szótar­tását, a veszély pillanatában való meg nem hátrálás erényét látja Majsai József szerep­lésében és ezért járult a képviselőtestület elé azon indítvánnyal, amely egyrészt a leg­mélyebb tisztelettel hajol meg a polgári' eré­nyek véres áldozata előtt, másrészt kegye­lettel idézi emlékét, hogy férfias, áldozatos magatartása követendő példa legyen minden­kor e város mipdenrendü polgára előtt, Mélyen tisztelt Képviselőtestület! A múltra való emlékezés azt a gondola­tot váltja ki belőlem, hogy mi nehezen oku­lunk, de annál könnyebben feledünk I Pol­gári társadalmunk széthúzása, gyűlölködése volt az oka, hogy a szervezettséggel rendel­kező söpredék kicsiny tábora önkényuralmat tudott teremteni a többmilliós polgári társa­dalom felett. Ezt az igazságot feledjük most is nemzetünk nagy megpróbáltatásának sötét óráiban. Nem azok szavát halljuk meg, akik azt hirdetik, hogy ennek a maroknyi magyar népnek össze kell forrnia a szeretetben, a megértésben, össze kell fognia a közös szept

Next

/
Thumbnails
Contents