Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-11 / 19. szám
XI. évfolyam. 19. szám. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárdi 1929 május 11. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. ' Telefon szám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden ezombaton* Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija I pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A Búmpolitlka problémái. Egyik legfontosabb közgazdasági kérdésünk a vámpolitika problémája, mely attól a perctől kezdve, bogy a békeszerződések megbontották Közép- enrépa közgazdasági struktúráját, olyan feladatokat hárított a különböző államokra, hogy a nehézségek leküzdése a legnagyobb teljesítmények egyike. Búd János közgazdasági miniszter nagy koncepciójú programm- jához széles perspektívát rajzolt Csonkamagyarország eme nagy gondjáról, amelynek refrénjét, bár nem mondotta ki, de mindenki, aki köz- gazdasági kérdésekkel foglalkozik, tudja: Trianon, Trianon. A háború előtti időkben tudvalévőig kialakult az a vámpolitikai elv, amelyik biztosítani tudta széles földterületek lakosságának gazdasági egzisztenciáját. Ma a viszonyok nagyon megváltoztak, ugyannyira, bogy még az az Anglia is korrigálta háború előtti vámpolitikáját, amelyik tudvalévőig a legteljesebb szabad kereskedelmi rendszert követte. Csonkamagyarország jelenlegi közgazdasági elszigeteltségében nem mondhat le a védővámos rendszerről. Évről-évre növekszik azoknak a cikkeknek a vámja, amelyek védelmet igényelnek. Ilyen körülmények között a legnagyobb hiba volna, ha éppen Magyar- ország helyezkednék szembe azzal az európai vámpolitikai uzussal, amelyik a belföldi termelést lehetőség szerint legmesszebbmenő védelemben kivánja részesíteni. Magyarország a jelenlegi középeurópai szituációkban kénytelen-kelletlen alkalmazkodni köteles a szomszédos államok vámpolitikájához, amelyek árkon bokron keresztül- viszik ama elvüket, hogy lehetőig minden beérkező árut súlyos vámmal sújtsanak. A magyar közgazdasági életnek számolnia kell még azzal a nehézséggel is, hogy hazánk természeténél fogva mezőgazda-állam lévén, az ipari védővámos politikának mező- gazdasági vonatkozásban kevés hasznát látja. Dacára ennek, mégsem mondhatunk le a védővámos rendszerről, mert iparunkat ezáltal teljesen kiszolgáltatnánk annak a külföldi terjeszkedésnek, amelyik bizonyára megfojtaná szépen fejlődő gyáriparunkat. Ugyanekkor az állam külkereskedelmi mérlege olyan passzivitást mutatna ki, ami egyenlő volna a közgazdasági élet katasztrófájával. Nem lehet tehát olyan vámpolitikát kívánni és követelni, amely gazdasági életünknek jelenlegi biztonságát is veszélyeztetné. Nagy feladatok várnak arra a kormányra, amelyik az adott helyzetben képes lesz olyan közgazdasági közép utat kitaposni, amelyik biztosítani tudja hazánk közgazdasági egzisztenciáját. Ezt a feladatot a kormány el végezte. Az az átfogó gazdasági programm, amelyet Búd János köz- gazdasági miniszter a parlament minapi ülése elé terjesztett, arról tesz tanúbizonyságot, hogy nein CBupán elméleti, hanem a gyakorlati élethez igazodó tettek alapján fogja tervét keresztülvinni. Ennek a programúinak fő mozgató erőit ezek jelentik: erősíteni kell a belföldi termelést, biztositanunk kell, hogy mezőgazdaságunk és iparunk elsősorban belföldi fogyasztásra támaszkodjék s végül, hogy a kereskedelem intézményesen belekapcsolódjék a forgalom lebonyolításába. Semmi kétség afelől, hogy est a közgazdasági pro- grammot a kormány meg is fogja valósítani, de etekintetben is két fél fogja eldönteni a sikert. A kormány szívós munkája és a társadalom támogatása. A Szociális Misszió Társulat szekszárdi közgyűlése. Az ősi vármegye székházának sok- sok történelmi eseményt megért nagyterme, amely annyiszor volt már színhelye a magasztos női jótékonykodás készülődéseinek, vasárnap dél után ismét Szekszárd áldozatos lelkű hölgy közönségét látta falai között. A halhatatlan Frohászka püspök nagy alkotásának, a Szociális Misszió Társulatnak szekszárdi szervezete tartotta rendes évi közgyűlését és ez alkalommal minden hölgy megjelent, aki részt kíván magának a Krisztus szive szerint való emberszeretet és embersegités munkájából. A hölgyeken kívül, akik a gyönyörű szervezet fennállása óta oly sok szegénynek a könnyeit törölték le, ott láttuk a közgyűlésen a szekszárdi társadalom vezető férfiait is. Ott volt a fő- I ispán, az alispán, a polgármester, a J vármegyei tiszti főorvos, a tan fel- I ügyelő és megjelent a gyűlésen a | kerületnek véletlenül Szekszárdon | tartózkodó képviselője dr. őrffy Imre i is, megköszönvén a hölgyek fáradó- ‘ zását, amellyel az emberi szenvedést, a nyomort enyhíteni igyekeztek. Az elnök megnyitója ée titkár Jelentése. Pontban öt órakor foglalta el Uj- sághy Gézáné az elnöki széket és mellette foglaltak helyet Érti Christa S. M. nővér, a központ kiküldötte, Kiss Lajos apátplébános, egyházi vezető, Gockler Györgyné, vitéz Makray Ferencné és Diczenty Ernőné osztályelnökök, Vinkovits Gabriella pénztáros és Vinkovits Kata jegyző. Jakab Lászlónénak és dr. Hagymássy Zol- tánnénak a jegyzőkönyv hitelesítésére való felkérése után elmondta UjBághy Gézáné nagyszabású elnöki jelentését. Mesteri módon rajzolva meg a mostani kor életét és erkölcsi felfogását: rámutatott arra a bűnös közönyre, amellyel a társadalom nagy része a tömegek nagy nyomorával szemben viseltetik. Napról napra rosszabbodik a helyzet és a közönségnek az a rétege, amely az áldóLiszt Ferenc Szekszárdon* Irta: Bodnár István. (Folytatás.) Még egyet! A szekszárdiakat bizonyára érdekli, hogy a szekszárdi bor világhírének voltaképpen Liszt a megalapítója. Augusz Antal kitűnő vörös bora, Liszt itteni első megjelenése óta soha sem hiányzott a mester asztaláról. Mert kínálhatták neki a legkitűnőbb rajnait, móselit, vagy bármilyen tüzes francia, olasz, vagy spanyol bort, még a főurak, hercegek, uralkodók asztalánál is a szekszárdi bort emlegette. A vendéglőkben is mindenütt ezt követelte, így aztán mindenütt siettek beszerezni a hires szekszárdi nektárt, ahogy ő azt nevezte. S mindenfelől elhalmozták Auguszt megrendelésekkel, aki különben Bécsben leraka- tot is tartott egy megbízottjánál. Nem érdektelen kiragadni Liszt leveleiből az erre vonatkozó részeket. 1866 január 1-én hja Rómából: „A szekszárdi nektár szerencsésen megérkezett. December 27-én János napja volt és a pápa születésnapja. Est a véletlent felhasználtam s felajánltam Hóhenlóhe hercegnek, (bíboros volt) a szent atya számára egy ládát 50 üveggel, amit ő legkegyelmesebben el is fogadott. Ugyanaz nap Hóhen* Felolvasta a azerző a Szekszárdi Kaszinó április 8-iki Liszt-estjén. lóhe hercegnél volt egy válogatott társaság és amikor a szekszárdi megjelent az asztalon, általános megfigyelés tárgya lett. Előbb a szép etiketteket dicsérték, de mikor megkóstolták a bort, ennek felséges za matját és tüzes ragyogását velem együtt az egész társaság nem győzte eléggé magasztalni." S már 1866 január 10 én tudatja: Amint tegnap hallottam, őszentsége ebédre minden nap szerviroztat magának a szekszárdiból. Egy Bob- renszky grófnak is ajándékoztam belőle néhány butéliát. ő is venni kíván belőle. Tudassa a bor nevét és árát. Tudja ön, hogy én állandóan propagandát csinálok a szekszárdinak ? A múltkor megdicsértem azt több hires ember előtt, mint Liebig, Kaul- bach. Akaija ön ezt megerősíteni ? Adjon nekem 30—40 forint hitelt és küldjön egy kis ládát Liebignek, a müncheni Tud. Akadémia elnökének. S ugyanilyet Kaulbachnak, a müncheni Festő Akadémia elnökének, valamint F. Dingendstedtnek, a wei- mári volt intendánsnak. Összesen 36 üveg. Egy cseppel se többet! Buté liánként 1 forint! Ez a maximuma az,én bőkezűségemnek. Kéri azonban, hogy neki magának ne küldjön. Sokba kerül a szállítás! Tehát már akkor is ránk vicsorgatta fogait, a mi mai szállítási-mizériánknak öreg mamája! 1875 április 11 én kétszáz üveg azonnal való elküldését kéri Hóhenlóhe kardinálisnak. S tudatja, hogy tegnap kapta a holland király köszönetét levél alakjában báró Svon- kánitól, aki jelzi, hogy a szekszárdit megkapta. Egyébként folytatja a szekszárdi protegálását. Legyen szives, az ö számlájára, küldjön Han- nóverbe Brosárt bárónak, a kir. színház intendánsának 20 üveggel, a báró Augusz címkével. Továbbá Bóden- stedtnek, a hires költőnek, Mirza Saffy szerzőjének is ugyanennyit. Legutoljára aztán 1876 junius 30 án kér tőle bort, 50 üveggel. De még augusztus előtt. Frissítőnek szolgál jón a színház izgalmai után 1S augusztus 4-én már tudatja is, hogy megérkezett s nagyon előkelő társaságban lesz elfogyasztva. „Egyébként a legjobb emlékeim és érzéseim az ön szekszárdi házához fűznek. Szeretnék megint ott lenni és fecsegni, muzsikálni a családdal.. Talán lehetséges lesz a jövő Byáron ?“ De ez még hamarabb bekövetkezett. Augusztus elsején Liszt leszakította sok évtizedes küzdelmének, emberfeletti fáradozásának megérett gyümölcsét. Az általa annyi éven át, sokszor saját dicsőségének feláldozásával íb protezsált Wagner Richárd Nibelung ciklusának előadásával Bayruthban teljes diadalához jutott a „Zukunftsmusik" s a boldog Liszt Bonsartnak és Bülovnak hannóveri meglátogatása után most már nyugodtan foglalhatta el a budapesti zeneakadémián neki tartott tanári széket. S e hónap végén még egyszer lejött Szekssárdra s ez volt a nagy művésznek utolsó ittléte. A következő évben Augusz, a hűséges jó barát, Wittgenstein hercegnő holtig tartó gondoskodásából még berendezi Liszt budapesti lakását, amelyhez gyöngéd magyar női kezek adták össze a bútort, hímzéseket.* Szakácsnőt, szobalányt, takarítónőt fogad mellé, hogy a hercegnő szerint félig cigányos, félig szerzetesi életmód helyett nyugodt, házias körben élhessen. A következő évben azonban már Liszt megkapja az értesítést leghűbb, legrégibb magyar barátjának, báró Augusz Antalnak, 1878 szeptember 9-én, rövid szenvedés után való elhunytáról. „Egyik volt, — mondá a mester Auguszról, Csapó Vilmos kamarásnak, — azon kevesek közül, akiket valódi barátaimnak nevezhettem." Liszt ezután is fenntartja a családdal az összeköttetést. Kedves Szék- szárdját azonban már sohasem láthatta viszont. Járta tovább a dicsőség göröngyös útját s napról-napra közeledett maga is a halhatatlansághoz, mig egyszer végleg odaért. 1886 julius 31-én, éjjel fél 12 órakor tttdő* Liszt halála után a hercegné szétosztó a hímzett bútorokat a mester szükebb körti ismerősei között, így Tengelicen, Csapó Vilmok kir. kamarásék is kaptak két karosszéket.
