Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-04 / 18. szám
1929 május 4. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG Ebédlő-, szolon- és fotóEtamin, Grenadin t csipke Szűnve: fosson« Cloth- és seldenla Paplan Plinllzet József és Fiai áruházában Szekszárdim Legnagyobb választékban, legolcsóbb árakon I " Tolnavármegye legnagyobb áruháza -d abban, hogy a társulat „megdöbbe nássel“ vett tudomást az alispánnak kérdéses határozatáról, mert bizony a hatóságok iránti legnagyobb tisztelet mellett is, megdöbbenhet a tár sulat érdekeltsége egy olyan határozat felett, melynek, ha eleget akar tenni, az egymillió pengő kiadást jelent, ha pedig erre a kiadásra végrehajtás utján kényszerittetik, ez a társulatot anyagi romlásba vinné. Nem csoda tehát, hogy a társulat választmánya és közgyűlése ezt az Ügyet élénk érdeklődéssel tárgyalta és helyeselte az ezen határozat ellen beadott fellebbezést, — tette ezt azonban anélkül, hogy akár az alispánnak, akár az ügy alispáni előadójának a jóhiszeműségét, vagy pártatlanságát bírálta, vagy csak érintette volna is. Éppen ezért meglepő, hogy a „Válasz a megdöbbenésre“ cimü cikk írója, az alispáni határozat teljesen felesleges védelme mellett szükségesnek tartotta a társulatot mulasztásokkal vádolni és annak igazgatófőmérnökét úgy tüntetni fel, mintha a saját mulasztásából származó felelősséget az alispánra kívánná áthárítani, vagy hangulatot kívánna kelteni. Ha a cikk írója az u. n. tárgyi tényállást teljesen hűen ismertette volna, ilyen következtetéseket bizonyára nem vonhatott volna le. Az igazi tényállás ugyanis a következő : Az ármentesitő-társulat 1899. évben, ellenkezése dacára, engedélymenet a szél elvitte kalapját, úgy hogy megfázott s néhány nap múlva meghalt. Liszt a „Lamento és Trionfo“ cimü müvével áldozott emlékének. Az ünnep előestjén Szekszárd lakossága fáklyásán vonult az Augusz kastély elé. Az egész várost kivilágították. Az utcákon görögtüzeket gyújtottak. A közönség félkörben állt fel Liszt ablakai alatt. A szónok lelkes szavakkal kérte őt, hogy most már maradjon végleg hazájában. Liszt helyett Augusz mondott köszönetét. Este 9 órakor diszlakoma volt a nagyvendéglőben. Kétszáznál többen voltak ott. Lisztet Vizsolyi Gusztáv, az akkori alispán köszöntötte fel elsőnek. Dr. Gályási Lajos, Ferenc- kórházi főorvos alkalmi költeményét adta elő. Ábrányi Emil pedig a pesti művészvilág nevében emelt reá poharat. Másnap a templomi misén Liszt Reményivel koronázási miséje Benediktusát adta elő. Pétben Augusz adott diszebédet. Délután aztán Liszt Reményivel valóságos kis koncertet rögtönzött nyitott ablak mellett, hogy a kinn hullámzó közönség is gyönyörködjék. (Folyt köv.) okiratban köteleztetett a Lajvér- és Séd patakok ártéren belüli szakaszainak szabályozására és a szabályozott medrek további fentartására. Ellenkezést említek azért, mivel a nálunk elfekvő jegyzőkönyvekből kivehető, hogy az akkori vezetőség is már látta, hogy nevezett két patak ártéren belüli szabályozásának kötelezettségéből, idővel olyan megterhelések származnak a társulatra, melyet az nem fog megbirni. Az ellenkezésnek annyi eredménye mégis lett, hogy az engedélyokiratba belevétetett a társulatnak azon joga, hogy á hatóság által e célra megalakítandó hegyi érdekeltségtől a megalakulás után beszedheti az ártéri szakaszokon előálló iszapeltávolítás költségeit, mely érdekeltség viszont köteles lesz a hegyvidéken mindama elgátlásokat, iszapfogókat stb. elkészíteni, me lyek megakadályozzák a jövőben az iszap lerohanásását a már társulati fenntartás alatt lévő csatornába. Ennek ma már 30 esztendeje, de ezen érdekeltség még mindig nem alakult meg, a társulat pedig ezen idő óta egyoldalulag teljesíti az engedélyokirat rendelkezéseit, viseli anyagi tehetsége szerint az iszapeltávolítás óriási költségeit, évi 15— 20.000 pengőt, a megígért visszatérítés minden reménye nélkül. Ezen körülmény ismertetése, szerintem a legfontosabb rész, hiányzik a „Válasz a megdöbbenésre“ cimü cikk írójának, tárgyi tényállást megállapító soraiból. Az anyagi támogatás az érdekeltség meg nem alakítása miatt mindezidáig elmaradván, nagyon természetes, hogy a társulat a szóban lévő vadvizároknál csupán a legszükségesebb munkálatok végzésére vállalkozhatott, olyanokra, melyeknek költségeit, az amúgy is nagy kiadásokba került belvízrendezése, közel 250 km. hosszú belvízcsatorna hálózata, két szivattyútelepének megépítése és fenntartása, valamint 41*5 km. hosszú védtöltésének állandó jókarban tartása mellett meghirt. Midőn a társulat vezetését 1920 ban átvettem, tisztán láttam a helyzet tarthatatlan voltát s 1921-ben már kértem Tolna vármegye alispánja utján az engedélyokiratban megígért érdekeltség megalakítását. A megalakítást alispán ur el is rendelte, de fellebbezés folytán ezen ügy a Közigazgatási Bírósághoz került s azóta ott van, benne határozat eddig nem hozatott. Ezen kérelem a Lajvér hegyvidéki érdekeltségének megalakítását nem foglalta ugyan magában, csupán a Séd, parásztai, tótvölgyi és csatári árkokra szólott; nem, azért, mivel a Lajvér-patakra ezt Alsónyék és Báta- szék községek már 1901. évben megtették, majd 1924. évben ismét megsürgették. Eredmény ezideig ezügyben is: semmi. Ezek után kérdem, miben van e téren a társulatnak mulasztása 1920 óta, mikor is annak vezetésével megbízottam s honnét vette cikkíró ur azon nagyon is súlyos, de a valóságot nem fedő megállapítását, hogy különösen az utóbbi években egyáltalában nem tett eleget a társulat engedélyokirati kötelezettségének ? Soha az engedélyokirat kelte óta oly nagy összegek a kérdéses két vadvizárokra nem fordittattak, mint éppen a legutóbbi években; 1928-ban például a két patakra közel 42.000 pengőt költöttünk, akkor, midőn a teljes belvízcsatorna hálózat fenntartására, mely maga 250 km. hosszú, csupán 15.000 pengő jutott 11 De mit jelent ez más szóval ? Azt, hogy a Dana elleni védekezésre és helvizrendezésre alakult társulat egy reákényszeritett és csak a társulat részéről betartott, de igy is már 20 év óta elavult engedélyokirat következtében ma-holnap nem hir megfelelni azon feladatának, melyre hivatva van, minden jövedelmét felemészti a vadvizárkok fenntartási költsége, mert annak ellenértékét, melyre pedig az engedélyokirat szerint joga van, nem kapja meg, már 30 év óta. Szerény véleményem szerint már ez is elég ok a megdöbbenésre, annak, ki a társulat műszaki és gazdasági ügyeit jelenleg, ilyen nehéz viszonyok között, felelősség mellett vezetni köteles. Azt is mulasztásául rójja fel cikkíró a társulatnak, hogy nem kért állami támogatást, holott bizonyára kaphatott volna, mint Szekszárd városa a Séd-patak városi szakaszának rendezésére, avagy a Koppány és Kapos s egyéb patakok érdekeltsége. Ezen beállítással igazán lehetne hangulatot kelteni a társulat vezetősége ellen, ha a társulat vezetői és érdekeltsége nem volna tisztában azzal, hogy melyek azok az esetek, amelyekben vizszabályozási munkálatokra társulatoknak állami segélyt kérni lehet és ilyet adni szoktak. A társulatok ugyanis nemcsak hogy ilyet nem kapnak, hanem tőlük a pénzügyi kormányzat az alapbefek- tetősek utáni adóvÍBSzatéritést is megvonta az állam nehéz pénzügyi helyzetére való hivatkozással már 1924 óta, mely nálunk évi 60.000 pengőt jelent. De meg az állam pénzbeli segítsége ez esetben milyen alapon volna igénybe vehető, ha a társulatnak engedélyokiratban biztosított követelése van a hatóság által megalakítandó hegyi érdekeltségtől épen azon munkálatokra, melyekre a segélyt kérni kellene ? Cikkíróval a Séd-patak és Lajvér kártételeiről, azok elhárításának módjairól, a Bzóban lévő végtelen fontos vízügy műszaki megoldásáról vitába bocsátkozni e lap szűk keretei között nem áll módomban és nem is kívánok, de azt a jogát a társulatnak talán szabad nekem is védelmeznem, hogy megdöbbenést érezhessen valamely hatósági intézkedés felett, habár ezen intézkedés, állítólag még oly törvényes alapon keletkezett is, ha annak végrehajtása a társulat anyagi összeomlását okozhatná. A vizjogról szóló 1885: XXIII. t. c. 55. §-a világosan, határozottan, félre nem ismerhető módon mondja ki, hogy „vízfolyások keletkezésének megelőzése végett oly területek birtokosai, mely területen vizfolyások képződhetnek, vagy már létező vizfolyások tovább fejlődhetnek, a baj elhárítására alkalmas és a hatóság által elrendelt elgátlásokat, fonásokat és beültetéseket záros határidőn belül végrehajtani tartoznak“. Az egész szekszárdi hegyvidéken ezen hatósági intézkődéseknek, ha voltak is, nyomai sincsenek, ilyen mély és félelmetes szurdikok, mint nálunk, nem igen léteznek, melyek azután, — záporok alkalmával — 30—40.000 köbméter iszapot zúdítanak le a társulat által fenntartott csatornába, csak azért, mert fennt hivatkozott vízjogi törvény rendelkezései nincsenek betartva. Vájjon védekezhetik-e a társulat azon természeti örök törvény ellen, hogy a hegyek ilyen módon lassan, de holt biztosan lecsúsznak a völgybe s eltemetnek mindent, még az Államvasutaknak sérelmezett két hidját is ? Ez természeti örök igazság is, mely tudvalévőennem ismer hangulatkeltést. Hibás é ebben a társulat, mely belvízrendezésre és árvédekezésre alakult, nem a Séd-patak és Lajvér, hanem a Duna ellen? Ezek az okai annak, hogy megdöbbenést éreztem az említett alispáni határozat kézhezvételekor s megdöbbenést érzett társulatom is, mely velem együtt átlátta, hogy olyan kötelezettségre szorittatott, melyet kibírni, anyagi romlás nélkül, nem képes. Tárgyilagos voltam, igaz és való tényeket adtam elő, de ezt meg is követelte az Ügy fontossága, mely egy 60,000. holdas ártéri érdekeltségnek, egész Sárköznek életbevágó kérdése is egyszersmind. A társulat és ellenem felhozott vádakra CBak ezt felelhetem és a közvéleményre bízom, hogy ez ügyben Hntscheiiliaclier Ödön és Fia emlékek nagy raktára, kőfaragó-üzeme Szekszárd, saját telepe: Yasuti-fasor 14—18. Tűzifa ölenként és vagóntételben. Cementáruk, u. m. kutgyűrűk és hidáteresz-csövek minden átméretben, kuttető, kerítés- és kapuoszlopok, etető és itató vályúk, hornyolt cement-cserép, mintás és sima cementlapok, állandóan friss cement, vakolati fehér és sárga kőpor, terraszo-1 és mfikő-zúzalék, csiszoló és fényező anyagok; dunahomok, dunakavics. — Műkő; sírkövek, sirszegélyek, sirfediapok készítése stb. — Síremlékek; fekete svéd gránit, márvány s műkő készpénz árban részletre is. — Vállalom temetőkben a meglévő síremlékekre utánvésést és ahnyozást, helyben vagy bárhol a vidéken is, régi sírkövek átdolgozását, fényezését, legjutányosabban, előleg nélkül, pontos szállítási határidőre. ®®®®®®®®®®(s> ® ® ® ®
