Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-04 / 18. szám
XI. évfolyam. Egyes szám ára 30 fillér Szekszárdi 1929 május 4. 18. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Díjfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre u 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden azombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy, 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. SzOhséSes-e o nyolcosztályu y népiskola ? A nyolcosztályu népiskola nem bel- Qgye a közoktatásnak, az a nemzet minden családját érinti. Az egyes családok és a nemzet életébe vágó fontos kérdés ez. Nagy fontosságához mérten állandóan foglalkozik is vele a tanügyi sajtón kivül a napi és főleg a gazdasági sajtó, tekintélyes egyesületek, testületek. így minden njságolvasó tudomást szerzett már e korszakalkotó reformtervezetről, mióta elhangzott a kormányzó ur múlt évi péter-páli szózata, melyben a kultuszminisztert fölhívta megfelelő törvényjavaslat elkészítésére. Mióta elkészült a törvényjavaslat, oly sok, tekintélyes helyekről jövő támadásnak van kitéve, hogy a tanügyi férfiakon kivül legtöbben csupán ellenzéki ismertetést, bírálatot, támadást olvastak, úgy, hogy a közvélemény nagyon egyoldalúan van informálva e kérdésről. — Nem lesz azért tán hiábavaló, kissé mélyebben és főleg tárgyilagosabban megismerkedni a kérdéssel. Nézzük meg elsősorban, mivel indokolja a kultuszminiszter a népoktatásnak hatról nyolc évre való kiterjesztését. Erre nézve legcélszerűbb a törvényjavaslat remek indokolásának gondolatmenetét röviden átfutni. Eötvös féle népiskolai alaptörvényünk most töltötte be 60-ik évét. Ebben a törvényben megalapozott hatosztályu népiskola ezen évfordulóra csaknem teljesen kiépült, amennyiben közel 7000 népiskolánknak alig egy tizede nem teljes hat- osztályu még. Lassú, küzdelmes fejlődés eredménye ez is. Különösen az Alföld maradt vissza e fejlődésben, úgy, hogy a legutóbbi években gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszternek minden erejét latba kellett vetnie, hogy kiépítse az ország legmagyarabb vidékeinek nép iskoláit. A visszamaradás oka egyrészt az Alföld tanyarendszere volt; ezt az okot nagy körültekintéssel győzte le kultuszminiszterünk, ki a tanyai iskolarendszer kiépítésével a magyar kulturtörténelemben e réven is megörökítette nevét. A másik oka a háború előtti évtizedek iskolapolitikája volt. Különösen a millenium körüli korban az volt a törekvés, hogy a nemzetiségi vidékek minél több és jobb magyar iskolával láttassanak el. Az ország jelenlegi területe az államnak így igazán mostohagyermeke volt a népkultura szempontjából. Amikor 60 éves fejlődéssel most oda jutottunk, hogy kiépültek hatosztályu népiskoláink, megállhatunk-e a fejlettség e fokán? Nem. Mert ha valahol, a megállás itt is visszamaradást, hanyatlást jelent. Az élet, mint semmiben, ebben sem ismer megállást. Amint Eötvös törvénye 60 év alatt valósult meg, úgy a helyes kultúrpolitika csak az lehet, amit ■ gróf Klebelsberg képvisel: megala- I pozni, kitűzni a további fejlődés útját a nyolcosztályu népiskola gondo : tatában. Amint Eötvös törvénye nem valósulhatott meg néhány évtized alatt, úgy kultuszminiszterünk is tisztában van azzal, hogy a nyolcosztályu népiskola kiépítése sem néhány év munkája lesz, erre is évtizedek fognak rámenni. Pedig igy máris elmaradunk a külföldtől. Nem is szabad Németországig elkalandoz nunk, hogy erről meggyőződjünk. Ott már a múlt század első felében megtaláljuk a nyolcosztályu népiskolát. De a szomszédos Ausztria, mely velünk csaknem egyidőben kapta népiskolai alaptörvényét, már 1869 ben a nyolcesztendei mindennapi tankötelezettséget iktatta törvénybe. Természetesen ez nem valósult meg ott sem mindjárt és mindenütt. Csehország a legutóbbi években elrendelte nyolcosztályu népiskoláját a mi Felvidékünkön, Ausztria „Burgenlandban“. Románia 1924 ben az általa majmolt Franciaország példájára a hétosztályu népiskola rendszerét vette át, de az erdélyi szászok már előzőleg állítottak nyolcosztályu iskolákat. Jugoszláviában több éve parlamenti tárgyalásra vár a nyolcosztályu népiskola törvényjavaslata s amit a parlament évek alatt nem tudott elintézni, azt majd valószinüleg hamarosan, az ismert módon, elintézi a mostani kormány. Azt hiszem, e tények már magukban véve elég nyomós okoknak fogadhatók el a | nyolcosztályu népiskola mellett, még I azok részéről is, akik a „kulturfölény“ jelszavát nem veszik valami komoly dolognak, inkább rossz viccek gyártására használják. Mindenütt, az egész világon látszik a népoktatás kiterjesztésének irányában való haladás. Bizonyára mély okai vannak ennek. Amilyen idŐB a politikai demokrácia, olyan idős a műveltségi demokrácia. Az államok saját érdekeik ellen cselekednének, ha a politikai jogok kiterjesztésével nem juttatnának egyúttal többet a társadalom tömegeinek a szellemi és erkölcsi javakból. Sokszor halljuk, hogy amint 1848-ban a magyar jobbágyság nem volt érett a fölszabadulásra, úgy a legszélesebb rétegek most sem érettek az általános választói jogra. Nem az a helyes ut tehát, hogy még mielőtt a választójogot terjesztjük ki, kiterjesztjük a jogot és kötelességet az alaposabb, maradandóbb szellemi, erkölcsi műveltségre? A mindennapi tankötelezettségnek hatról nyolc évre való kiterjesztésénél nem arról van szó, hogy az eddiginél lényegesebben többet akarunk tanítani, hanem fontosabb ennél az, hogy ezt a tanítást és nevelést ki akarjuk terjeszteni a 13 és 14 éves gyermekekre is. Mert a tanitás, nevelés szempontjából igen nagy fontossággal bir 1—2 évi korkülönbség, különösen ez a kor, a nemi ébredés kora. Fontos ez különösen most, Trianon után, a nemzeti öntudat hatékonyabb kifejlesztése szempontjá- I ból. Nemzeti irodalmunk legfőbb térLiszt Ferenc Szekszárdim.* Irta: Bodnár István. x (Folytatás.) Nem kis kellemetlensége volt Lisztnek a M. kir. Operaház megnyitására irt zenemüvével is. A Hej, Rákóczi, hej Bercsényi! kezdetű kuruc- dal felhasználása miatt nem is lehetett azt, a megnyitó előadáson az udvar jelenléte miatt előadni. Csak később. A szekszárdi mise említése pedig célzás a szekszárdi újvárosi templom építésre. Augusz volt ugyanis meg bízva a Hrabovszky-féle alapítvány felett való rendelkezéssel, amelyből aztán ez a templom 1869-ben csakugyan fel is épült. Liszt többször is ir erre vonatkozóan Augusznak. így Grotta Maréból 1868 julius 22 én: Nagyon szeretném önnek Szent Mi hályra elküldeni a templomuk felszentelésére az én szekszárdi misémet. Számomra ez a becsület és barátság adóssága, amit örömmel teljesítenék. Csak engedjen nekem egy kis halasztást, mert sehogysem sikerül azt nekem moBt megírnom. Tudja, mi a tervem? Az volna, hogy maguknál Szekszárdon megkomponálom egy adott alkalommal. A kis prófétáim közvetlen inspirációja alatt. Beszélünk róla a következő évben. * Felolvasta a szerző a Szekszárdi Kaszinó április 6-iki Liszt-estjén. ír is róla többször. így 1869 június 2-án Rómából: Boldog volnék magamat beplántálni önöknél. Az önök templomi miséje kell, hogy az önök házában íródjék. A jósnők játsszák el majd először. És én igyekszem az ő példányukat szép, nagy, olvasható kottákkal megirni. További terve az, hogy azt a régi miséjét, amelyet újra átdolgozva férfi karra Párizsban fognak előadni, a szekszárdi dalárdisták is betanulnák s a templomban is előadnák. Erre vonatkozóan írja 1869 szeptember 19-én Rómából: A templomuk felszentelésére kívánom, hogy az én misém férfi karra, egyszerű orgonakiséretre, (zenekar nélkül) elő legyen adva a dalárda által. Egy 50, jól kiválasztott énekesből álló kórus elegendő. így elkerüljük a fölösleges kiadásokat. Idejében el fogom küldeni a partitúrát és az énekrészeket s elvállalom az utolsó próbák dirigálását. S lelkesedve készül a szekszárdi ünnepre, A Villa d’Estéből 1869 november 9-én írott levelét magyar nyelven igy kezdi: „Éljen Szekszárd! Drága barátom, a háza nekem oázis lesz, ahol ön és hozzátartozói kóstoltatják velem a legédesebb pihenést. Ne határozzunk semmit az én ott létem tartamára nézve, csak egyezzünk meg s maradok, ameddig csak lehet. Találunk majd elég foglalkozást. És először meggyujtjuk a szent tüzet és előhívjuk a szent vizet.“ A mise szekszárdi előadásából azonban semmi sem lett. Talán mert 50, jól kiválasztott énekest nem lehetett összehozni ? így aztán Liszt azt írja 1872 jtilins 16 án Augusznak TiEgy fér óra múlva megyek Jénába. hol_ előadják az jén _misémet,_amelyet Szekszár don akartam a templomszen- telésen előadatni. így lett a szekszárdi miséből jénai mise 1 Amint már az eddigiekből is látszik, Liszt nagyon megszerette a vendégszerető Augusz hajlékot. A legnagyobb kedvvel csinálja előre a terveket. Gyerekes örömmel írja például Rómából 1865 február 20-án: Mondják meg Anna, Heléna, Klára kisasszonynak, Tóninak, Elemérnek és Huber kisasszonynak, (később Stann Ferenc ügyvédnő, . Hannóverből) hogy ő örül, mint gyermek, hogy a jövő augusztusban viszont láthatja Őket. Majd ünnepeljük együtt Szent Istvánt! . Minden évben, vagy legalább második évben tölt is itt egy pár napot, sokszor többet is. — Láttuk már 1846-ban is, mennyire eldicsérte az Augusz ház kényelmét. Később még inkább meg lehetett evvel elégedve, mert a hatvanas évek végén felépül a kastély újabb tornyos része is. Ekkor az árnyas kertre néző lakosztály három nagy szobáját foglalja el. Csakhamar ismeri az egész város. Mert korán szokott kelni. Ilyenkor imakönyvvel a kezében minden reggel előbb templomba megy. Az újvárosi felépült templomot különösen kedveli. Csak az orgonája ellen van kifogása. Ezért írja tréfásan Augusznak : Csak az orgonát ne züllesztet- ted volna lel Templomból hazajövet aztán Au- gusznéval egyetértve megállapítják a déli menüt. Ezzel meg volt elégedve tán még barátnője Wittgenstein hercegnő is, aki valósággal éhhaláltól féltette, legalább — Pesten, Lisztet. Szekszárdiról hazaérkezte után azonban nem tudta eléggé csodálni, hogy milyen friss és kedélyileg is, hogy fel van vidulva. Liszt főképpen a magyaros konyhát szerette. A paprikás eledeleket. Emlegeti is leveleiben a pfefferónit I Az étlap összeállítás után aztán íróasztalához ült. Ott dolgozott jó ideig. Utána egy kicsit pihent, majd foglalkozott a gyerekekkel. Ebéd után négykezest játszik velük. Sőt egy levélben még azzal is biztatja őket, hogy a jövő nyáron folytatják a ballett gyakorlatokat l Délután kirándulást rendeznek a begyre, Augusz híres szőllejébe. Majd vidékre. Különösen szeret kikocsizni a Sárközbe, ahol már jól ismerik és büszkék reá, hogy — Liszter ur nem felejtette el őket 1 Később már társaságokat is hoz magával Székszárdra. így 1865
