Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-12 / 2. szám

8 TOLNAMEGYEI UJSÄG 1929 január 12 A "r LEVENTE ÉS SPORT ROVATVEZETŐ« DE HORVÁTH ÁRPÁD x A módszer. Irta: dr. Bujdos János. Átlátszó arany-ködben úszik a mennybolt. Hála néked késő őszi, derűs napsütés. Élteted a testet, fel- melegíted, megcirógatod, bizakodás­sal töltöd meg a lelket. Csak a nagy­apó mosolya, a hossza élet édes-bús emlékeiből leszürődött bölcs derű, tndja ilyen ellenállhatatlan erővel ölébe szédíteni a hancúrozástól neki piralt kis unokát. Csak ki ... ki a szabadba! Ott Bzép csak az élet! Mindenki szembe jön velem. Men­nek a templomba. Tempós járású öreg gazdák, ternókendős anyókák. Szemükben a rendületlen hit, kezük­ben a marokraszedett rózsafüzér. Ha­talmas fegyver mindegyik. Már messze a hátam mögött zúg a harangok kórusa. Csak a gyakor­lott fül tudja megkülönböztetni a hangjukat: ez az öreg templomé, ez a barátoké... ez meg a kálvinis­táké. Észre sem veszem, már a kül- végen járok. Itt ott találkozom egy* egy piros pozsgás menyecskével, su dartermetü polgárlánnyal. Ezek is a templomba sietnek, ezeknek a sze­mében is titokzatos lángok lobognak. De ez nem az öreg anyókák imád- sigos hite. Ez a ragyogás a fiatal­ságnak mindent megbiró, diadalmas jövőbenevetése. Kezükben, mint puha fészekben, simul össze a csipkés kendővel a kapcsos kis imakönyv. De nini!! A» imakönyvekből mintha hiányoz­nék valami ?! Egy-egy messziről csavargó felhő- foszlány orromba rázza a termőföld lehelletét, az őszi szántások szagát. Tágult tüdővel szivom magamba a napsütés aranyszitáján megszűrt, ve­tésillatos levegőt, miközben egyre azon tépelődöm: mi is hiányzott a kis lányok imakönyvéből ?! — Hopp 1 Megvan! A rozmaring hiányzott. . . igen a rozmaring! Emésztő keserűséggel csatáznak agyamban az eszmetarsulásos gondo latok: — Rozmaringeors... magyarsors? Lehetséges volna ? Valami morajló emberhang egy­velegbe ütődöm. Igen . . . egészen tisztán ballom: —■ Nem, nem, soha! Felkapom a fejem. Most látom, hogy már a városon kivül járok. Azok a hallncinált, tiltakozó szóla­mok pedig tulajdonképen pattogó ve zányszavak: — Vigyázz! . . . Félrajoszlop !. . . Indu'j! Kint vagyok a leventék gyakorló terén. Hatalmas, szabálytalan négyszög­letes terület. Két oldalon a varos szélső házai hunyorg&tnak rá apró ablakaikkal, a harmadikon zöldülő vetésben billegnek a varjuk, a ne gyedik oldalon a fehérvári országút nyilallik a „tarka barátok“ birtoka felé. Gyönyörű zöld szőnyeggel bori tóttá be az egész területet a hosszú 'ősz. Minden egyes fűszál mellé arany- karót tűzött n»psugárból. Az egész ■teret övező akác és eperfákról meg álig hullott le egy két koránszületett levél. Mintha az egész ttrmászet az életerős, jókedvű fiuk, a magyar le­venték kedvéért fejtené ki őssi pom páját. Igaza is van 1 Hiszen ezen a me­zőn ébredezik, fej ódik, duzzad való­sággá a majdan keményöklü magyar Jövő 1 Nyüzsgő hangyaboly az egész te­rület. Közel ezer levente hullámzik, kanyarog, cikázik rajta. Az apraja az „üsd a harmadikat0 társasjátékot játssza éktelen zsivajjal, szívből nevető hancúrozással. A már innét*onnét le­gényszámba sodródó idősebb korosz tálybeliek feszes tartással végesnek mindenféle zártrendü gyakorlatokat. Egy ötven főnyi szálas csapat a fegy­verfogás tudományát gyakorolja pom­pás karabélyokkal, amiket az egye­sület elnökének, Huber Ferenc köz­ségi főjegyzőnek, levente ügyekben akadályt nem ismerő rendelkezésére diófából remekelt élet hűséggel egy ügyes asztalosmester: Holmár uram. Diófából. Egyelőre ez is jó. Ha akarnék, sem tudnék tovább menni, annyira lebilincsel a leventék gyakorlatozásából kiáradó eleven élet. Amikor CLztenburg százados Dana- földváron megalakult zászlóaljának első századai mezítláb, csizmában, pantallóban, pőregatyában, de írom bitaszóra, a város főutcáján először végig masíroztak, pogány kétellyel sóhajtottam föl: — Hej, Uramisten, ha ebből is lesz katonaság, akkor lesz még Ma­gyarország is! . És lett belőlük katonaság! (Folytatjuk.) Léleknevelés. Irta: Szabó Ernő levente oktató. Sók oktató megfeledkezik egy roppant egyszerű, de fontos tényről, arról, hogy az ember testből és lélek­ből áll. Mit jelent ez ? Azt, hogy aki nevelésre vállalkozó, csakis úgy teljesítheti ezt igazán, ha úgy a lélek, mint a test egységes, harmonikus fejlesztéséről gondoskodik. Mi közöm nekem ehhez? — kérdi majd nem egy oktatótársam, — Ha testnevelés, legyen testnevelés. A többi nem az én gondom. Téved, aki igy gondolkozik. Mert a leventeoktató keze alá az kerül, aki úgy-ahogy elvégezte az iskolát és fejlődése most már a jó Istenre van bizva. Ha az oktatója nem, ugyan ki törődjék lelke nemesítésével ? Lelki szükséglete gyermeknek, fiatalnak és öregnek egyaránt van. Ha mi elme­gyünk e mellett, akkor majd a pajtások fogják azt trágárságokkal, rablóhistóriákkal kielégíteni, elferdí­teni, megrontani. Ez még a jobbik eset. Szomorú gazdasági helyzetünk­ben nem nehéz a tudatlan ifjakba társadalomiéi- forgató eszméket hinte­getni, csak nehány lélekmérgező kell hozzá, ez pedig m nden faluban akad. Ne törődjünk a lélek neveléssel, úgy jövendő ellenségeinket ügyesitjük Csupán, Pedig hej de könnyű ökölbeszoritott kezű, bus magyarokat nevelnünk. Elég a kiáltó né| földrajzi, gazdasági tényekre rámutatni, hogy o yan embe­rekké tegyük leventéinket, kik szinte fogcsikorgatva várják azt a percet, amikor verhetik, üthetik már ország- rablóinkat. Legyen szemünk előtt: minden | embert, elsősorban önmaga érdekli legjobban. A köz baját csak akkor és annyiban érzik meg többen, amennyi­ben egyénileg is szenvednek tőle. Magyarázzuk meg, bizonyítsuk be százszor és ezerszer, hogy a mi nagy, legnagyobb bajunk: Trianon. Ha látja a fin, ha apránkint belátja a szülő, tudatossá válik az ország minden lakosa előtt ez a tény, akkor lesz egy pont, amely ben egyek leszünk mi turáni átok alatt vergődő magyarok. Ne higyjük ugayanis azt, hogy a nép már tisztában van szörnyű meg­csonkításunk óriási veszteségével. Egyáltalában nincs még. De ha meg­tudja, hogy minden kiló són, minden szál deszkán és ezer egyébb dolgon mennyi adót fizet az oláhnak, csehnek, hogy kiszívják ezek lassan minden életerőnket, munkánk hasznát, majd másként gondolkozik. Egy-két előadáB persze nem vezet célhoz, de hétről-hétre tartott terv­szerű, szakadatlan munka meghozza az eredményt. Ennek nem szabad ellankadni, egyhangúvá, sablonossá válui sem. Csupán a vége legyen egyforma... Mint Cató minden szená tusi beszédének az volt a vége: Carthagónak ptd'g pusztulnia kell. . . és sikerült is ez Rómának. Ha mi minden előadásunk vége az: Trianon bilincseit meg kell törnünk, akkor hiszem, tudom, sikerülni is fog az. Adja Isten mielőbb. — Tisziujitás a Törekvésnél. A Szekszárdi Törekvés Sport Egylet január 6-án tartotta meg évi rendes közgyűlését, melyen a tagok hatalmas számban jelentek meg. A közgyü és némi változtatással e fogadta az előter­jesztett uj alapézabályokát, melyeket Dalin Jenő dr. egyesületi ügyész fog jóváhagyás végett a m. kir. belügy­minisztériumhoz felterjeszteni. E hatá rozta a közgyűlés, hogy Rothermere lordot azon munkásságáért, melyet szerencsétlen, csonka hazánk területi épségének visszaszerzése érdekében folytat, átiratban üdvözli és neki az egyesület díszített jelvényét meg­küldi. Egyhangu'ag eifogad'atott azon javaslat is, hogy az egyesü'et a m. kir. államrendőrség szekszárdi kapi­tányságának és Schneider Jánosnak, a Tolnamegyei Újság főszerkesztőjé nek az egyesület iránt mindenkor tanúsított jóindulatáért ós pártfogá sóért köszönetét szavaz. A nagy ér deklődés mellett megtartott tisztujitás során megválasztattak: Elnöki szék ideiglenesen betöltetlen. Ügyvezető társelnök Sztaszmó László, igazgató Sommer Béla, háznagy Sch ffer Sebes tyén, titkár Bód^y Gusztáv, pénztáros Dömötör Elek, ellenőr Krassay Gyula, ügyész dr. Dalin Jenő, orvosok: dr. Horváth József, dr. Kelemen József, dr. Lichtenberg Andor. A football szakosztályt Senye Sándor, az úszót Kaszás Endre, a kerékpárost S rasser Jenő vezeti. Intéző Koncz Ferenc, jegyző Go dberger Manó. A választ mány tagjai lettek : Belasits István, Diamant József, Heidt Dömötör, Joó Sándor, Kutasi István, Mutschen- b-'Cher Lajos^ Nemeth Janos, Pozsgay Vilmos, Székelyi Sándor, Szekeres Imre, Szigeti József és Tóth Jáoos. Számvizsgálók: Schlesinger Gyula, Simon Gabor, P. Horváth Sándor, szertárosok: Mizerák István és Al- I massy József lettek. — Leventék búcsúztatása. Tolna némedi községben szilveszter napján műsoros estély keretében történt az öreg leventék búcsúztatása. A műsor előtt, zsúfolásig megtelt teremben, Kósa Zoltán ref. tanító, a Levente Egyesület elnöke lelkes beszéddel búcsúztatta a kilépő leventéket. Utána Pálfi István — ki maga is ügye» verselő — és G. Szabó József levente szavaltak tetszés mellett. Színre ke­rült n Asszony vásár“ c. jelenet, ebben j. Ács Ernő és Bódai Géza leventék, valamint Lahner Esztike és Fábián Katica szerepeltek sikeresen. Sziore került még a „Nyugta“ c. jelenet, melyben Kecskeméti Lajos, Benkő I Lajos, Izsák István leventék és Fá­bián Zsófika meglepő felkészültség­gel és rátermettséggel adták szere­püket. Török Nusika — a főjegyző leánya — egy monológot adott elő o’y kedvesen, hogy a jelenlevő kö­zönséget teljesen elragadta. Végül . Dusk a Károly levente egy énekes , monológot adott elő nagy tetszés mel- lett. A levente énekkar a műsor vé­gén és az egyes számok között szép , magyar nótákkal szórakoztatta a kö­zönségét. A rendezés körül legfőbb | érdem illeti Kósa Zoltán ref. tanító, levente egyesületi elnököt és Kiss Kálmán ev. tanító, levente főoktatót, kik fáradságot nem ismerve oktatták | és tanították a leventéket és szerep- j löket. Az est úgy anyagiakban, mint I erkölcsiekben . is teljes sikerrel vég- ' ződött. — Levente intézmény elleni izga­tásért 7 hónap. K o I p e k Ferenc 23 éves kiatormási születésű, bonyhádi péksegéd október hó 21-ón a község­háza udvaréra ment, ahol Radácsi Ede leventeoktató parancsnoksága alatt felvonulásra készen állott 306 levente. Ezek között állott H-ius Fe­renc péksegéd, üzletvezető, Koipek barátja is, akihez Koipek magából kikelve ezeket ordítozta: „Hogy le- I hetsz olyan marha, hogy üzletvezető létedre ide állsz. Állj ki a szakasz­ból, hiszen nem adnak itt neked í kenyeret, ne engedj magadból bolon­dot csinálni. Nem a levente intéz- | mény ad neked kenyeret, hanem a ! gazdád!“ Kolpeknek ezek a szavai nagy felháborodást keltettek és a községi rendőrök azonnal őrizetbe j vették őt, átadván a c-iendőrségnek, amely nyomban megkezdte a kihall­gatást. Ko'pek tagadta a neki tulaj­donított kifejezéseket, azonban többen ' önként jelentkeztek tanúnak, hogy j ellene valljanak. A csendőrség as I izgató legényt beszállította a szek­szárdi fogházba, ahol vizsgálati fog­ságba került. A napokban megtartott I fftrgyaláson is tag» dott, azonban Ra* dacai Ede, Bertics József, Ritz Hen­rik, Vogl Sándor, Lauff r Gyula és Singer Miklós bizonyítottak, hogy as I inkriminált kifejezések elhangzottak. | A szekszárdi törvényszék Kolpeket I hét hónapi börtönre ítélte. Kladö a »Tolnamegyei U|sag< Hírlapkiadó ti. Simontornya legforgalmasabb helyén veíyeMzlet kiadó. Berendezés áruval együtt leszállított árban eladó. Érdeklődők forduljanak a I «Hangya» igazgatóságához. 6 S

Next

/
Thumbnails
Contents