Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-12 / 2. szám
8 TOLNAMEGYEI UJSÄG 1929 január 12 A "r LEVENTE ÉS SPORT ROVATVEZETŐ« DE HORVÁTH ÁRPÁD x A módszer. Irta: dr. Bujdos János. Átlátszó arany-ködben úszik a mennybolt. Hála néked késő őszi, derűs napsütés. Élteted a testet, fel- melegíted, megcirógatod, bizakodással töltöd meg a lelket. Csak a nagyapó mosolya, a hossza élet édes-bús emlékeiből leszürődött bölcs derű, tndja ilyen ellenállhatatlan erővel ölébe szédíteni a hancúrozástól neki piralt kis unokát. Csak ki ... ki a szabadba! Ott Bzép csak az élet! Mindenki szembe jön velem. Mennek a templomba. Tempós járású öreg gazdák, ternókendős anyókák. Szemükben a rendületlen hit, kezükben a marokraszedett rózsafüzér. Hatalmas fegyver mindegyik. Már messze a hátam mögött zúg a harangok kórusa. Csak a gyakorlott fül tudja megkülönböztetni a hangjukat: ez az öreg templomé, ez a barátoké... ez meg a kálvinistáké. Észre sem veszem, már a kül- végen járok. Itt ott találkozom egy* egy piros pozsgás menyecskével, su dartermetü polgárlánnyal. Ezek is a templomba sietnek, ezeknek a szemében is titokzatos lángok lobognak. De ez nem az öreg anyókák imád- sigos hite. Ez a ragyogás a fiatalságnak mindent megbiró, diadalmas jövőbenevetése. Kezükben, mint puha fészekben, simul össze a csipkés kendővel a kapcsos kis imakönyv. De nini!! A» imakönyvekből mintha hiányoznék valami ?! Egy-egy messziről csavargó felhő- foszlány orromba rázza a termőföld lehelletét, az őszi szántások szagát. Tágult tüdővel szivom magamba a napsütés aranyszitáján megszűrt, vetésillatos levegőt, miközben egyre azon tépelődöm: mi is hiányzott a kis lányok imakönyvéből ?! — Hopp 1 Megvan! A rozmaring hiányzott. . . igen a rozmaring! Emésztő keserűséggel csatáznak agyamban az eszmetarsulásos gondo latok: — Rozmaringeors... magyarsors? Lehetséges volna ? Valami morajló emberhang egyvelegbe ütődöm. Igen . . . egészen tisztán ballom: —■ Nem, nem, soha! Felkapom a fejem. Most látom, hogy már a városon kivül járok. Azok a hallncinált, tiltakozó szólamok pedig tulajdonképen pattogó ve zányszavak: — Vigyázz! . . . Félrajoszlop !. . . Indu'j! Kint vagyok a leventék gyakorló terén. Hatalmas, szabálytalan négyszögletes terület. Két oldalon a varos szélső házai hunyorg&tnak rá apró ablakaikkal, a harmadikon zöldülő vetésben billegnek a varjuk, a ne gyedik oldalon a fehérvári országút nyilallik a „tarka barátok“ birtoka felé. Gyönyörű zöld szőnyeggel bori tóttá be az egész területet a hosszú 'ősz. Minden egyes fűszál mellé arany- karót tűzött n»psugárból. Az egész ■teret övező akác és eperfákról meg álig hullott le egy két koránszületett levél. Mintha az egész ttrmászet az életerős, jókedvű fiuk, a magyar leventék kedvéért fejtené ki őssi pom páját. Igaza is van 1 Hiszen ezen a mezőn ébredezik, fej ódik, duzzad valósággá a majdan keményöklü magyar Jövő 1 Nyüzsgő hangyaboly az egész terület. Közel ezer levente hullámzik, kanyarog, cikázik rajta. Az apraja az „üsd a harmadikat0 társasjátékot játssza éktelen zsivajjal, szívből nevető hancúrozással. A már innét*onnét legényszámba sodródó idősebb korosz tálybeliek feszes tartással végesnek mindenféle zártrendü gyakorlatokat. Egy ötven főnyi szálas csapat a fegyverfogás tudományát gyakorolja pompás karabélyokkal, amiket az egyesület elnökének, Huber Ferenc községi főjegyzőnek, levente ügyekben akadályt nem ismerő rendelkezésére diófából remekelt élet hűséggel egy ügyes asztalosmester: Holmár uram. Diófából. Egyelőre ez is jó. Ha akarnék, sem tudnék tovább menni, annyira lebilincsel a leventék gyakorlatozásából kiáradó eleven élet. Amikor CLztenburg százados Dana- földváron megalakult zászlóaljának első századai mezítláb, csizmában, pantallóban, pőregatyában, de írom bitaszóra, a város főutcáján először végig masíroztak, pogány kétellyel sóhajtottam föl: — Hej, Uramisten, ha ebből is lesz katonaság, akkor lesz még Magyarország is! . És lett belőlük katonaság! (Folytatjuk.) Léleknevelés. Irta: Szabó Ernő levente oktató. Sók oktató megfeledkezik egy roppant egyszerű, de fontos tényről, arról, hogy az ember testből és lélekből áll. Mit jelent ez ? Azt, hogy aki nevelésre vállalkozó, csakis úgy teljesítheti ezt igazán, ha úgy a lélek, mint a test egységes, harmonikus fejlesztéséről gondoskodik. Mi közöm nekem ehhez? — kérdi majd nem egy oktatótársam, — Ha testnevelés, legyen testnevelés. A többi nem az én gondom. Téved, aki igy gondolkozik. Mert a leventeoktató keze alá az kerül, aki úgy-ahogy elvégezte az iskolát és fejlődése most már a jó Istenre van bizva. Ha az oktatója nem, ugyan ki törődjék lelke nemesítésével ? Lelki szükséglete gyermeknek, fiatalnak és öregnek egyaránt van. Ha mi elmegyünk e mellett, akkor majd a pajtások fogják azt trágárságokkal, rablóhistóriákkal kielégíteni, elferdíteni, megrontani. Ez még a jobbik eset. Szomorú gazdasági helyzetünkben nem nehéz a tudatlan ifjakba társadalomiéi- forgató eszméket hintegetni, csak nehány lélekmérgező kell hozzá, ez pedig m nden faluban akad. Ne törődjünk a lélek neveléssel, úgy jövendő ellenségeinket ügyesitjük Csupán, Pedig hej de könnyű ökölbeszoritott kezű, bus magyarokat nevelnünk. Elég a kiáltó né| földrajzi, gazdasági tényekre rámutatni, hogy o yan emberekké tegyük leventéinket, kik szinte fogcsikorgatva várják azt a percet, amikor verhetik, üthetik már ország- rablóinkat. Legyen szemünk előtt: minden | embert, elsősorban önmaga érdekli legjobban. A köz baját csak akkor és annyiban érzik meg többen, amennyiben egyénileg is szenvednek tőle. Magyarázzuk meg, bizonyítsuk be százszor és ezerszer, hogy a mi nagy, legnagyobb bajunk: Trianon. Ha látja a fin, ha apránkint belátja a szülő, tudatossá válik az ország minden lakosa előtt ez a tény, akkor lesz egy pont, amely ben egyek leszünk mi turáni átok alatt vergődő magyarok. Ne higyjük ugayanis azt, hogy a nép már tisztában van szörnyű megcsonkításunk óriási veszteségével. Egyáltalában nincs még. De ha megtudja, hogy minden kiló són, minden szál deszkán és ezer egyébb dolgon mennyi adót fizet az oláhnak, csehnek, hogy kiszívják ezek lassan minden életerőnket, munkánk hasznát, majd másként gondolkozik. Egy-két előadáB persze nem vezet célhoz, de hétről-hétre tartott tervszerű, szakadatlan munka meghozza az eredményt. Ennek nem szabad ellankadni, egyhangúvá, sablonossá válui sem. Csupán a vége legyen egyforma... Mint Cató minden szená tusi beszédének az volt a vége: Carthagónak ptd'g pusztulnia kell. . . és sikerült is ez Rómának. Ha mi minden előadásunk vége az: Trianon bilincseit meg kell törnünk, akkor hiszem, tudom, sikerülni is fog az. Adja Isten mielőbb. — Tisziujitás a Törekvésnél. A Szekszárdi Törekvés Sport Egylet január 6-án tartotta meg évi rendes közgyűlését, melyen a tagok hatalmas számban jelentek meg. A közgyü és némi változtatással e fogadta az előterjesztett uj alapézabályokát, melyeket Dalin Jenő dr. egyesületi ügyész fog jóváhagyás végett a m. kir. belügyminisztériumhoz felterjeszteni. E hatá rozta a közgyűlés, hogy Rothermere lordot azon munkásságáért, melyet szerencsétlen, csonka hazánk területi épségének visszaszerzése érdekében folytat, átiratban üdvözli és neki az egyesület díszített jelvényét megküldi. Egyhangu'ag eifogad'atott azon javaslat is, hogy az egyesü'et a m. kir. államrendőrség szekszárdi kapitányságának és Schneider Jánosnak, a Tolnamegyei Újság főszerkesztőjé nek az egyesület iránt mindenkor tanúsított jóindulatáért ós pártfogá sóért köszönetét szavaz. A nagy ér deklődés mellett megtartott tisztujitás során megválasztattak: Elnöki szék ideiglenesen betöltetlen. Ügyvezető társelnök Sztaszmó László, igazgató Sommer Béla, háznagy Sch ffer Sebes tyén, titkár Bód^y Gusztáv, pénztáros Dömötör Elek, ellenőr Krassay Gyula, ügyész dr. Dalin Jenő, orvosok: dr. Horváth József, dr. Kelemen József, dr. Lichtenberg Andor. A football szakosztályt Senye Sándor, az úszót Kaszás Endre, a kerékpárost S rasser Jenő vezeti. Intéző Koncz Ferenc, jegyző Go dberger Manó. A választ mány tagjai lettek : Belasits István, Diamant József, Heidt Dömötör, Joó Sándor, Kutasi István, Mutschen- b-'Cher Lajos^ Nemeth Janos, Pozsgay Vilmos, Székelyi Sándor, Szekeres Imre, Szigeti József és Tóth Jáoos. Számvizsgálók: Schlesinger Gyula, Simon Gabor, P. Horváth Sándor, szertárosok: Mizerák István és Al- I massy József lettek. — Leventék búcsúztatása. Tolna némedi községben szilveszter napján műsoros estély keretében történt az öreg leventék búcsúztatása. A műsor előtt, zsúfolásig megtelt teremben, Kósa Zoltán ref. tanító, a Levente Egyesület elnöke lelkes beszéddel búcsúztatta a kilépő leventéket. Utána Pálfi István — ki maga is ügye» verselő — és G. Szabó József levente szavaltak tetszés mellett. Színre került n Asszony vásár“ c. jelenet, ebben j. Ács Ernő és Bódai Géza leventék, valamint Lahner Esztike és Fábián Katica szerepeltek sikeresen. Sziore került még a „Nyugta“ c. jelenet, melyben Kecskeméti Lajos, Benkő I Lajos, Izsák István leventék és Fábián Zsófika meglepő felkészültséggel és rátermettséggel adták szerepüket. Török Nusika — a főjegyző leánya — egy monológot adott elő o’y kedvesen, hogy a jelenlevő közönséget teljesen elragadta. Végül . Dusk a Károly levente egy énekes , monológot adott elő nagy tetszés mel- lett. A levente énekkar a műsor végén és az egyes számok között szép , magyar nótákkal szórakoztatta a közönségét. A rendezés körül legfőbb | érdem illeti Kósa Zoltán ref. tanító, levente egyesületi elnököt és Kiss Kálmán ev. tanító, levente főoktatót, kik fáradságot nem ismerve oktatták | és tanították a leventéket és szerep- j löket. Az est úgy anyagiakban, mint I erkölcsiekben . is teljes sikerrel vég- ' ződött. — Levente intézmény elleni izgatásért 7 hónap. K o I p e k Ferenc 23 éves kiatormási születésű, bonyhádi péksegéd október hó 21-ón a községháza udvaréra ment, ahol Radácsi Ede leventeoktató parancsnoksága alatt felvonulásra készen állott 306 levente. Ezek között állott H-ius Ferenc péksegéd, üzletvezető, Koipek barátja is, akihez Koipek magából kikelve ezeket ordítozta: „Hogy le- I hetsz olyan marha, hogy üzletvezető létedre ide állsz. Állj ki a szakaszból, hiszen nem adnak itt neked í kenyeret, ne engedj magadból bolondot csinálni. Nem a levente intéz- | mény ad neked kenyeret, hanem a ! gazdád!“ Kolpeknek ezek a szavai nagy felháborodást keltettek és a községi rendőrök azonnal őrizetbe j vették őt, átadván a c-iendőrségnek, amely nyomban megkezdte a kihallgatást. Ko'pek tagadta a neki tulajdonított kifejezéseket, azonban többen ' önként jelentkeztek tanúnak, hogy j ellene valljanak. A csendőrség as I izgató legényt beszállította a szekszárdi fogházba, ahol vizsgálati fogságba került. A napokban megtartott I fftrgyaláson is tag» dott, azonban Ra* dacai Ede, Bertics József, Ritz Henrik, Vogl Sándor, Lauff r Gyula és Singer Miklós bizonyítottak, hogy as I inkriminált kifejezések elhangzottak. | A szekszárdi törvényszék Kolpeket I hét hónapi börtönre ítélte. Kladö a »Tolnamegyei U|sag< Hírlapkiadó ti. Simontornya legforgalmasabb helyén veíyeMzlet kiadó. Berendezés áruval együtt leszállított árban eladó. Érdeklődők forduljanak a I «Hangya» igazgatóságához. 6 S
