Tolnamegyei Ujság, 1929 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-06 / 14. szám
1929 április 6. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 A legkedvesebb K-lrtvöke rr , CIPÓ 4*4 ^Vö£N DARABJÁN \ VÉDJEGY • KÜLÖNBEN UTÁNZAT ! Eladó ház. Szekszárdon, a főtéren két utcára szolgáló 6 nlcai, 5 udvari szobából, nagy bolthelyiségből, istállóból, nagy S színből és sok mellékhelyiség* bői álló ház szabadkézből eladó Értekezni lehet Schneider János vezérigazgatóval Szekszárdon. Műsoros est. Március hó 31-én este rendeste a szekszárdi isr. nőegylet műsoros estélyét. Az ízléses programm minden száma egyenletes, finom nívón mozgott, melyeket az est közönsége nagy megértéssel és szeretettel fogadott és elhalmosta a szereplőket az elismerés külső jeleivel is. Zágon István kedves és üde vig- játéka, a Szakítás vezette be az előadást. A főszerepet Gulyás Margit vitte, ki egész otthonosan mozgott a színpadon. Meleg közvetlenséggel játszotta meg szerepét, melynek fiatalos groteszksége állandó derűre ragadtatta a publikumot. Méltó partnere volt Spitzer György, aki nagy megértéssel érzékeltette a 15 éves diák már komolykodni akaró, de teljesen gyerekes hangulatát, őszintén osztozott a sikerben Fischt Magda, ki kisebb szerepében is a legteljesebb elismerést váltotta ki. Ezután Lakos Zsuzska zongorázott. Készséges technikával és melegséggel ragadta a közönséget egy régi szép „Wiener Abend“ hangulatába. Ady versekkel folytatódott a műsor, melyeket dr. Fleischmann Ottó szavalt. A versek a költő javaterméséből kerültek ki és a színes és nemes interpretálásban zengő és sokáig tartó életre keltek a lelkekben. Dr. Aldor György ismert virtuozitással hegedülte két spanyol zeneköltő gyönyörű szerzeményét : Laló: Spanyol Simfonia andante tételét és Sarasate: Lapate- adó-ját, melyek nagy tapsra ragadták I a jelenvoltakat. Végül Pirnitzer Edéné • énekelte Massenet: Elegie, Puccini: | Musette Waise, Del Aqua: Menuett voltak prpgrammszámai. Nem lehet válogatni belőle, egyformán szép volt mindegyik és városunk e kiváló énekművésze állandóan mélyültebb zenetudással, csengő hanggal uralta a témák éneknehésségeit. Az utóbbi két szám sikerének ősz tályosa Lakos Zsuzsika, ki az énekszámokat zongorán finoman kísérte. Az előadást követő tánc a kora reggeli órákban ért véget. Felülfizettek: Heisler Imre (Tolnasziget) 24 P, dr. Gulyás József 13 P, dr. Fleischmann Ottó 11 P, Ferenci Oszkár (Budapest) 10 P, Acél József, Fábián Mátyás, Farkas Ferenc (Budapest), dr. Kalmár Vilmos, Müller,Albert és Pirnitzer Ede 6—6 pengőt, Engelsmann Jenő, Fekete Hugó, Fischl László, Bérdi Józsefoé, Müller Jakab 5—5 pengőt, dr. Rubinstein Mátyás, Guttmann Pál (Budapest), Kertész N., dr. Reichl Géza (Budapest), Seiner Lajos, dr. Pirnitzer Bé- láné, dr. Leopold Kornél, dr. Csillag László (Vác), Debulay Béla 3—3 pengőt, dr. Radó Gyula, Szigeti József, Zala Andor, Reichl Sándor, dr. Krón Ferenc, Spatz Mór, Bállá Andor, Landauer Sándor 2—2 pengőt, Müller Ignác, dr. Lichtenberg Andor, Löbl Ferenc, Werner N., Zucker Sándor, Fischhof Kálmán, Lövry Károly, Fleischer N., dr. Aldor Ödön, Bányász Gyula, László Mihály, Barna Gyula, Aldor László, Maksai N., Hedvig Kornél 1—1 pengőt. Jegyeiket megváltották: Róth Jó- zsefné(Miskolc),Földes Jenő (Zomba), Fleiscbmann József (Hőgy ész), Fleisch mann Marcel (Bonyhád), Frank Miksa és dr. Miklós Sándor 5—5 pengővel. Levél a Szerkesztőséghez! Tolnamegyei Újság tek. felelős szerkesztőiének H. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Nem mulaszthatom el, hogy köszönetét ne mondjak az igen tisztelt szerkesztő urnák azért a megkülönböztetett meleg érdeklődésért, mellyel ügyeim iránt viseltetni szives volt, s aminek tanujelét adta akkor is, midőn a március 18 tói március 24 ig terjedő időben a járásbíróság előtt lefolyt cca 60 becsületsértéBÍ, illetve rágalmazási per közül, az enyémet, ami olyan „nagyon" bsúlyos« ítéletet vont maga után, leközölni szives volt lapjában, és ezáltal lehetővé tette I a Tolnamegyei Újság nagy nyilvá- ■ nosságával, hogy az ítélet körül hi- | T. Forráskezelőség Moha. Készséggel hozom tudomására, hogy a Mohay Ágnes- forrás savanyuvizet gyógy- szempontból több ízben felles sikerrel alkalmaztam. Dr. Moravcsik Ernő Emil egyetemi tanár, Budapest. resztéit fantasztikus kombinációk a kellő értékére szállhattak le. Amikor nemes intenciótól vezérelt gondosságát megköszönöm, kérem, hogy jóindulatát velem szemben a jövőben is megtartani szíveskedjék. Szék azárd, 1929 ápr. 2. Maradtam tisztelettel Dr. Matzon * * * Lapunk múlt számában a hírrovatban egészen röviden leközöltük dr. Matzon Gábor orvos urra vonatkozó járásbirósági Ítéletet. Emiatt szerkesztőségünkhöz dr. Matzon ur a fentebbi levelet intézte, amelyet legjobbnak láttunk egész terjedelmében közölni és ahhoz csupán annyit fűzni, hogy aki a női becsületet védő törvénnyel ellenkezésbe jutott, annak számolnia kell azon következménnyel, hogy arról a társadalom és a közvélemény is tudomást szerez. Felelős szerkesztő. Ttioltérképezés fontossága helyes Iránya műtrágyázás szempontjából. Irta: Vér Ferenc, az Alsódnnántnli Mező- gazdasági Kamara vegyészmérnöke. A műtrágyák fokozottabb használata folytán mindig gyakrabban és gyakrabban merülnek fel panaszok nemcsak kisgazdák, hanem nagy- birtokosok részéről is, hogy egyik, vagy másik műtrágyának alig, vagy semmi hatása nincs, minek következtében nemhogy kellő anyagi sikert nem biztosit a műtrágyázás, hanem Bosznia utolsó napjai. Irta: Bräutigam Ferenc, szakadáti plébános. Allah il Allah I Nagy, szent tervek forrongtak keblemben. Hiszen honfoglaló útra indulok a fekete hegyek országába. Megkeresni a maroknyi magyart, összeforrasztani őket és figyelmeztetni : testvéreim, ne feledjétek, hogy honi földön vagytok ti is, magyar földön! Rex Ramae, Bosznia királya a ti uralkodótok, a magyar király! ősök járta földön, hősök szentelt sírjai felett jártok! Évszázados jogainkat gyakoroljuk csupán, szent tradi dót követünk, amint kibontjuk e zászlót és kiadjuk a jelszót: Aki még nem feledte el apái történelmét, az kövessen bennünket! Aki még tiszteli elődeinek hitét, az jöjjön utánunk! Úgy gondoltam, hogy erre a jelszóra majd kigyulnak az örömtüzek a gránit bérceken, hogy előjönnek mind-mind: az emigráltak, a kenyeret- kereső bus családok, a kényelmes gazdagok és a durvakező munkások is, a szerencsevadászok és a porban turkáló robotosok is. Hosszu-hosssu menetben ... Csalódtam ... Mindjárt kezdetben. Már 24 órája döcögött a kis keskenyvágányu vasút szakadékokon és sebes vizeken keresztül, hidakon és alagutakon által — és még nem hallottam magyar szót. A BÖtét hegyeken nem volt ház, nem volt szántóföld. Néha egy Han, tanya, aztán szilvaerdő, néhány négyzetméter szántó, kukoricaföld — és ismét csak szikla, szürke, néma szikla. Hol vannak itt az emberek ? Hol vannak az én forrón szeretett, bujdosó honfitársaim ? Épen a tudja Isten hányadik alagút ból bújtunk elő, amidőn csodálatos tájkép állt előttünk, Zahogó hegyi patak vize nyaldosott körül egy 20—30 m. magas, óriási cy clops oszlopot, tetején 30—40 faházikó függött, apró, törékeny, mint a méhkaptárak. Nemila hegyifa'unál voltunk. Azt mondják, valamelyik basa élt itt és innen uralkodott a vidéken. Csak létrán lehetett leereszkedni a faluból és csónakon kellett a szárazföldre jutni valamikor. Némán tekintettem e sasfészekre és most először éreztem magamban, hogy elszakadtam messze- messze a kultúrától, hogy a Balkánon vagyok. És körülöttem mindenütt hegyek, sziklák, elnyomó méreteikkel. Olyan szűk itt minden, olyan bizonytalan. Minden pillanat valami meglepetést tartogat. Mintha a torkomat szorította volna valaki. Horvát lelkész ült mellettem. Valami népregét említett. Hogy zordon éjszakákon, amikor a bóra végigseper a Karszton, amikor sziklagörgetegek zuhognak a mélységbe és villám repeszti szét a sovány hegyi fenyőt, akkor Tortko király voduI végig lovasaival. Keresi elvesztett harcosait. A paták alatt szikrát hány a kő és leomlik a görgeteg... Milyen szép és milyen szomorú — gondoltam magamban ... Hát ő is — ő is hazai földön érzi magát ? Honfoglalásra indult a horvát nép gyermeke is. Nem is titkolta. Balkáni óvatossággal és a déli népek melegségével vázolta előttem aspirációit, A hor- vátoké ez a föld ősi jogon. Még a magyarok előtt ők már itt voltak. Már a római Moesia tartomány is horvát volt. Nem is lehat máskép. A magyarok — ó — azok csak szerencsét próbálni jöttek. Csak vélet len, hogy urai lettek ennek a föld nek. A nép jóvoltából. Fenntartásokkal .. . Bizony, sirni szerettem volna . . . Már későn volt, Sarajevoba érkeztünk. Utitársam mosolyogva búcsúzott el tőlem. Én ott álltam egyedül, el hagyatva, idegenben. Csaknem meg ijedtem, amidőn két mohamedán asz- szony állt meg előttem. Mélyen lefátyolozott arccal, a szem helyén azonban feketeszegélyü kivágással. Azonnal elfordultak a másik oldalra, ők nem néznek szembe senkivel. Milyen messze van ez a nép mitő- lünk! Hihetetlen, de a zsoltár jutott eszembe: De profundis — a mélységből kiáltok hozzád, Uram! Szerettem volna visszafordulni és hazamenni, de ekkor egy vasutas lépett hozzám és magyarul köszöntött: „Dicsértessék, fő tisztelendő ur! Hová tetszik menni ?tt Majdnem a nyakába borultam. Az első magyar szó a fekete hegyek országában! Aztán elmondta, hogy sokan vannak, hogy békében élnek. Már késő este volt, midőn szállásomon elhelyezkedtem. Kitekintettem az ablakon és elgondolkoztam a nap eseményein. Nem messze tőlem vontatott, tenor hang szólalt meg: „Allah — il — Allah" ... A hodzsa este 9 érakor a második őrséget jelezte. Mert a török óra még mindig az ősi római időbeosztás szerint igazodik : este 6 órától kezdődik az éjjeli órák számítása. Nemsokára megszólalt a második, harmadik ... tenor, basszus összevisszaságban. Száz minaretről hallatszott a kiáltás, csodálatos szimfóniává olvadva, mintha egy nép kiáltaná belé fájdalmát a süket éjszakába, egy elfeledett nép, egy nagymultu nemzet; mintha száz torokból sírná: Allah il Allah, Mohamed radzsulláh!
