Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-11-17 / 47. szám
1928 november 17. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG keueníe-zászló szeníelés Szehszárdon. Az elmúlt vasárnap fényes keretek között tai tótták meg a szekszárdi leventék zászlóavatáBÍ ünnepélyüket. Szombaton, folyó hó 10-én lampionos menetben vonult fel az egész zászló alj vitéz Vendel Istvánné zászlóanya üdvözlésére. A leventezenekar Kees« keméthy karmester által komponált magyar egyveleggel köszöntötte a zászlóanyát, a Szekszárdi Dalkör pedig Bénán karnagy vezetésével gyönyörű számmal működött közre a szerenádon. A leventék nevében Tam József öreg levente, segédoktató ke reBetlen szép szavakkal üdvözölte a zászlóanyát. Az üdvözlésre vitéz Ven* del István válaszolt a zászlóanya nevében és szép gondolatokkal teltbe szódéban köszönte meg a nem várt és lelkes üdvözlést. Vasárnap kora reggel zenésébresztő volt. A zászlót először »^református templomba vitték a ziszlóanya és a levente-vezetőség kíséretében. Itt a református és evangélikus leventék jelenlétében Németh Gyula evangélikus lelkész szólott az ifjúsághoz. A leventeerényekre, a fegyelmezettségre, a becsületességre, az engedelmességre, szelidlelküségre és jó magyar hazafi- ságra buzdította őket. Métyenjáró őszinte szavai nagy hatással voltak -a jelenlevőkre. Beszéde végeztével Nagy Zoltán református segédlelkész- szel együtt megáldották a zászlót és a szebb és boldogabb magyar jövőért imádkoztak. A ref. templomból az izr. templomba vonult a zászlóanya és kísérete. Itt dr. Rubinstein Mátyás rabbi hazafias, magas szár myalásu beszéde végén Nagymagyar- országért imádkozva áldotta meg a ■leventék zászlaját. Délelőtt 10 órakor a katholikus .templomba vonultak a leventék zászlójuk alatt. Kiss . Lajos apátplébános az ünnepi szentmise keretében szent beszédében a levente ifjúsághoz szó lőtt. Intette őket arra, hogy amilyen szűzi fehér a zászló színe, vigyázzanak, hogy lelkűk is olyan fehér maradjon, mert csak egy lélekben és erkölcsökben tiszta és erős ifjúság tudja felépíteni a szebb és boldogabb magyar jövőt. A mise végeztével a városház előtti téren több ezer főnyi közönség gyűlt össze a gyönyörű fehér selyemzászlónak, amelynek egyik oldalát a szűz Máriás városi címer,- a másik oldalát pedig kardot és a levente cimert karmaiban tartó Turul madár díszíti, felavatására. Az ünnepségen ott láttuk dr. Hegyin ássy Zoltán vármegyei főjegyzőt, aki a távollevő főispánt és alispánt is képviselte, Jankó Ágostonnét, Száváid Oszkárnét, dr. Hagymássy Zoltánnál, Kovács Dávidnét, a szekszárdi Nőegylet alelnökét, Kovacsics ezredest, Berényi csendőr őr nagyot. Az összes szekszárdi egyesületeket, az ipartestttletet, a kisgazda egyesületet, a katholikus és református -olvasókörök képviselőit, egy kivételével az összes középiskolákat zászlóik alatt, a szekszárdi cserkészeket, a esendőriskola valamennyi növendéke megjelent. A leventezenekar a Hiszekegyet intonálta, annak végezté- ■ Tel az ünnepi szónok: dr. Dalin Jenő | a levente egyesüket alelnöke jelent meg a szószéken és eképen szólt: Azzal a reménnyel adjuk át e zászlót, hogy fehérségét a leventék mindenkor meg fogják óvni s arra folt soha nem kerül. Egyetlen fajta folt kerülhet a zászlóra, olyan, amely vértől származik. A zászló becsülete, a leventék becsülete. A zászló nem csupán pompás disz, hanem az élő nemzet jelképe, ha azt szeretettel veszik körül, úgy a nemzeti nagyság aranykora fog bekövetkezni, ha azonban a közöny hidege, vagy a hűtlenség márge érinti, akkor a pusztulás örök gyalázata vár ránk. Kossuth Lajos 1849 ben azt mondotta a debreceni országgyűlésnek, ha a nemzet nem áll fel egy férfiként, — elbukik; ellenkező esetben élni s virulni fog. A nagy halott szellemszavával ugyanezt üzeni most is szeretett magyarjainak. A leventék megértik az égi szózatot, zászlójukat fellendítik, s annak szalagján ott aránylik az ő válaszuk is, amely a zászlójuk jelmondata is egyben: „E őre Nagy- Magyarországért.a Ezért kell küzdeni, dolgozni, mert e kis terület még nem a magyar haza; — az csak siralomháza a magyarnak. Az igazi magyar hazát az Isten rajzolta fel a világ térképére, hegységekkel, folyamokkal, formáját .beleégette mindén magyar szívbe Az isteni müvet emberi erő el nem söpörheti. A trianoni bűnös kezek az ezeréves magyar munka virágát csak megtépázták, — de tövéről nem tudták leszakítani. A zászló ébren tartja a mi érzéseinket, emlékeinket. Hiába huhogják a baglyok a megalkuvást, —« a leventének hinni kell szentságes hittel a magyar feltámadást. Szent István koronája ismét bibor- fényben fog ragyogni, megkondul Rákóczi harangja ... — s a magyar zászló ott fog lobogni ezeréves helyén, 20 millió magyar égig hangzó hozsannájától üdvözölve. A nagy lelkesedést kiváltó beszéd után Ulrik József egyesületi elnök őszinte szavakkal üdvözölte a zászló anyát és felkérte a zászló felavatására. Vitéz Vendel Istvánné zászló anya a következő szép beszéddel kötötte fel a zászló díszes szallagját és ezzel felavatta a zászlót. Kedves Leventék l A nemzeti létünket ért legnagyobb vérzivatar, a világháború pusztító ereje erősen kikezdte, megviselte, a nagy összeomlás pedig a megsemmisülés örvényébe taszította a sok dicsőséget szerzett, a magyar névnek megbecsülést és tiszteletet parancsoló hadseregünket, amely mindig biztos őrként állt családi tűzhelyünknél és egyúttal nevelő, oktató, nagy iskola volt népünk számára. A gyászos Trianon édes hazánk testét feldarabolta és a csonka törzs mellé is csak igen kisszámú őrséget engedélyezett. Nemzeti életünk széppé fejlődött kertjéből gonosz szándékkal eltávolította a nélkülözhetetlen támasztó, védő erőket, hogy a népek történelmében ős időktől fogva megismétlődő viharok első szele leromboljon mindent, hogy azután a győzelmi mámorukban is vacogók könnyű szerrel taposhassák el örökre mindazt, ami itt ezer éven át kincs és szent volt. Az isteni Gondviselés azonban nem engedte meg a gonoszság teljes tobzódását, I határt szabott a győzők agyafúrtságának és I az egykor magasbanyuló, messze észrevehető I erős és hatalmas tölgy helyébe a nemzet I virágait, jövő reménységét a »levente ifjusá- I got« állította, azokat a minden szépre, jóra. nemesre és hasznosra tapitó »Levente Egyesületi-be tömörítetté. Kezükbe ártatlan szerszámot, fapuskát adott, de a szivük gyökerébe annál nagyobbat, annál félelmetesebb erőt, őseink hazaszeretetének szent füzét oltotta. Magyar anyák gyermekei 1 Kedves szekszárdi Leventék ! Dicső őseink honszeretetét örököltétek Ti is és ezért szülőiteknek, Szek- szárd városa dolgos népének a szeme minden időben Rajtatok csüng, mert Bennetek rendületlenül bízik és »szebb jövőt« általatok remél I Nehéz bús időkben féltő gonddal vigyáz Rátok a magyar társadalom, mert szent István országának feldült keresztjében Ti vagytok hivatva a régi helyére állítani mindent. Némaságra ítélt testvéreitek ajka felétek fordul és magyar imára, győzelmi dalra biztatást Tőletek vár I Nemes és magasztos a munka, mely előttetek áll, legyetek büszkék tehát, hogy magyar Leventék vagytok I Egyesületetek nagyrabecsült Elnöke által hozzám intézett üdvözlő szavaitokat köszönettel fogadom és nem felejtem el azokat soha. Imára kulcsolt kezeimmel e zászló szegélyét fogom minden időben és úgy kérem a jóságos Isten áldását hazafias munkátokra. Jöjjetek mindannyian a testvéri szeretet szent tüze által hevített hittel, bizalommal e zászló alá, amely a békés munka idején éppen úgy, mint a biztosan bekövetkező nagy napon arra int: Leventék »Előre Nagy- magyarországért I« A leventék nevében Síikor» Karolin díszes csokrot nyújtott át » zászlóanyának. Az első zászlószegat a zászlóanya verte be, utána dr. Hagymássy Zoltán vm. főjegyző a főispán, alispán és a maga nevében, majd vitéz Vandái István polgármester Szekszárd város és a Baját nevében, utána Kiss LajoB apátplébános, Nagy Zoltán református segédlelkész, dr. Rubinstein Mátyás rabbi, Berényi Béla csendőrőrnagy, Kovacsics Károly ezredes, a vitézi szék kapitány nevében Stockin- ger százados, utána a csendőriskola, majd a közhivatalok, iskolák, pénzintézetek és társadalmi egyesületek vezetőségei. A zászlót dr. Horváth Árpád vezető főoktató, vármegyei aljegyző vette át és lelkes szavakban tett fo> gadalmat, hogy a zászlót becsülettel megőrzik és alatta egy pillanatra sem szűnnek meg a nagy és boldog Magyarországért küzdeni. Ezután felolvasta a leventék esküjét. Érne lélekemelő szép jelenét Után a Himnuszszal fejeződött be az Ünnepély.— A leventék Edler Lajos főoktató vezetésével diszmenetben vonultak el a zászló és zászlóanya’előtt, majd hazakisérték a zászlóanyát és elhelyeznék a zászlót Ulrik József lakásán. Délben a város vezetősége a Szekszárd Szálló nagytermében megvendégelte a vármegyei versenyen győztes leventéket, a disszázad és atlétikai szakasz tagjait. Ebéd alatt a levente- zenekar szebbnél-szebb darabokkal szórakoztatta a közönséget. Az első pohárköszöntőt vitéz Vendel István mondotta. Gyönyörű refl xiókat vett a magyar történelemből, hangsúlyozva, hogy a nehéz időkben mindig akadt egy férfiú, aki a nemzetet újra egységessé és életerőssé tudta tenni. Ez a férfiú ma Horthy Miklós, Magyar- ország kormányzója, az ő egészségére Ürítette poharát, a leventék lelkes éljenzése közepette. Szabó Ferenc, Ferger Farét)c és Treiber István leventék szebbnél-szebb verseket szavaltak. Majd Schneider JánoB a levente egyesület társelnöke emelkedett szólásra és nagyhatású beszédben | figyelmeztetvén a leventéket a mai Cigarettapapír és hüvely meghódította a dohányzókat. Mindenkit meglep példátlan kellemes izével és finomságával. A dohányzók egymás között ajánlják — ez mindennél többet mond!
