Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-03-10 / 11. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1928 március 10. iton^j Valóban művészi és modern ■ fényképeket n ! HOGER ! I u Ihh főhercegi udvari fényképész készít SZEKSZÁRD Széchenyi utca 28. szám (Molnár* féle házban). Végül mosolygunk, büszkén, öröm mel azon fenn költ magatartáson, amit e nehéz időkben vezéreink tannsita nak. Appooyi 1 Bethlen ! Vagy helyesebben : 8 millió magyar alteregói. Amerre nézünk, mindnyájan arra nézünk, amit szólnak, arra mindnyájan esküszünk, amit tesznek, mindnyájan felelünk azért. Mi velők együtt március népe vagyunk. Szenvedő, ellenség gyűrűjétől fojto gatott martir nép. Mi békét akarunk, de élni is. Ne felejtse el a Népszövetség, bogy a szédítő örvény szélére sodort magyar nép keze ékölbe szorult. Ez az ököl ott van a Népszövetség asztalán s nyíltan hirdeti, hogy 8 millió magyar egyöntetű hitvallása ez: békét akarunk, de esztelen dolognak véljük, hogy Európa békéjét a mi elpusztuld sunkkal szentesítsük. Jánossi György. Itália barátsága. A miniszterelnök debreceni beszédének külpolitikai részében jelentőségteljes hivatkozás történt Magyar- országnak Olaszországgal kötött baráti szerződésére. Rámutatott Bethlen István gróf arra, hogy ez a szövet ség, mely az érzelmek szálain túl menőleg a realitás kötelékei által is megerősítést nyert, hazánkat diplomáciai elszigeteltségéből emelte ki. Olaszország oldalunk mellé állt akkor, amidőn a magyar ügyet mindenfelől támadják és amidőn rágalmazóink Európa békebontóiként akarnak be vádolni Nincs szó azonban arról, Március csillaga. (Március idusának, mint nemzeti ünnepünknek törvénybeiktatása alkalmából.) Bús magyar mennyboltunk fényes égi lángja, Hódolva köszönt ma tégedet a dal. Fölavatott immár a nemzeti hála Magyar csillagjaink legfénylöbb sorába, Ragyogj hát reánk ma Sötét éjszakánkba', Biztass, mint sugaras, örök diadal I Felhők közt bujdostál nyolc évtized óta, Égi tested néha alig csilloga. Büszkén és szabadon kerengve, lobogva Most lépsz legelőször a magyar égboltra, Fényedet ránk ontva Árva magyarokra, Március örökszent, fényes csillaga. Nyolc évtized óta bámultuk a fényed S borult le előtted az árva magyar. Biztatása voltál az örök reménynek: Magyar szabadságunk nem veszett el végleg, Egyszer újjá éled E bús magyar élet, Mit a szolgaságnak vak éje takar. Égi lángod mellett szebb jövőbe láttunk, Te voltál egyetlen boldog vigaszunk. Óh jaj, láncra verve volt a kezünk-lábunk. Alázott voltunkban csak félve imádtunk S titkos boldogságunk Volt az a hő vágyunk, Hogy te légy örökké fénylő csillagunk. S óh, mily dicstelenné vált a boldog álom, Mit a lelkünk hajdan büszkén álmodott. Szabad nemzet lettünk, de jaj, szörnyű áron, Gyász borong mindenütt a látóhatáron S nyugtot hogy találjon Csonka testünk fájón, Hogyha nem ragyog ránk égi csillagod ? Óh, mert most zokog csak igazán a lelkünk, Most lett csak igazán árva a magvar. De ha biztatásul itt lebegsz felettünk, Fel tud még lobogni a magyar vér bennünk, Mert bár csonkák lettünk, Múltat nem feledtünk, Meghalni e nemzet önként nem akar. S a te csillaglángod lám, nem húnyt ki végleg, Fölragyogsz most újra, márciusi fény. Szabadság szent hite támad föl tevéled, Te vagy ama fényes, lobogó szövétnek, Mely a vak sötétnek, Bús jelen ködének Csillagaként gyűlsz föl égboltunk ivén. Trónolj csak odafenn a bús magyar égen, Lobogó lángoddal szivünkig ragyogj. Szent, nagy akarásnak ébresztője légyen Eltiport nemzetünk csüggedő lelkében S tündököljön fényben, Mint valaha régen. Március idusa, égi csillagod! S bárha boldogságunk még nem is derült föl S takarja jövőnket titkok fatyola, Lángodtól e nemzet esküre hévül föl, Amely általrezdüt az egész lelkűnkön S nagy hittel zendül föl: Szent fényed egünkről Nem engedjük többé letűnni soha! Babay Géza. hogy a mi baráti viszonyuuk mögött titkos megállapodások, vagy más efféle konvenciók jöttek volna létre, amelyek bennünket esetleg más álla mokkái koiíhktusba sodorhatnának. Tudatában vagyunk annak, hogy mint a győztesek hatalmával szemben erőtlen állam, erkölcsi tekimé lyünkön és történelmi igazságunkon kívül nem rendelkezhetünk olyan erőkkel, amelyekkel alkalmasaknak tekintenének bennünket arra, hogy velünk valamelyes katonai természetű megállapodást kössenek. Hiszen az erőviszonyok karakterében rejlik min denkor az a mérlegelés, hogy hatalom csak hatalommal, erő erővel kös sön szövetséget, azaz máskép kife jezve, nem lett volna indokolt, hogy a 42 milliós hatalmas nép, expanziójának és nagyhatalmi állásának tudatába létérdekeit a megcsonkított, lefegyverzett kis Magyarországhoz kösse. Ám meleg szimpátia, a múltak, sőt a legközelebb elmúlt esztendőknek felismeréséből fakadó nemes rokonszenv állította mellénk hatalmas barátunkat, amelynek a döntő barátsági szerződés létrehozatala körül tanúsított magatartása tette lehetővé, hogy az ellenséges gyűrű- közepette is Magyarország világpolitikai viszonylatban ismét számba jöhessen. Tévednek azok, akik a miniszterelnök debreceni beszédéből többet olvasnak ki, mint ami abban benne van. ó a nemzet mély háláját tolmácsolta csupán, amikor Itáliáról és az olasz nép nagy szerű önfegyelméről, politikájának nemzeti kihatásairól az elismerés sza r ■ ■ TAVASZI n és nyári angol szöveteim megérkeztek, melyekből mérsékelt árak mellett készítek divgtBltönqBkel ét felöltőket. Sápszky Andor, férfiszabó Szskszárdon. Hozott anyagok feldolgozását is vállalom I Itt I vaival megemlékezett, de e szavak mögött nem rejlik semmi titkos vonatkozás, sem egyéb olyan életre- halálra való védő és dacszövetség, amely szabad kezünket megkötné és szembeállítana más hatalmi csopor tosulásokkal. Jövőnk és boldogságunk attól függ, hogy barátokat szerezzünk, nem feltélien fegyveres szövetkezésre, de annál inkább megdönthetetlen igazságunk érvényesítésére s a nemzetközi fórumok előtt annak támogatására. Ne fűzzön a magyar közvélemény messzebbmenő következtetéseket Olaszország barátságához mint a debreceni beszéd és higyje el, hogy Magyarország igaza nem homályban, titkos utakon jár, hanem a tiszta világosság fényében akarja elismer- tetesét kivívni. A pécsi postúsdalttrda szekszárdi hangversenye. Jő! sikerült hangversenyt tartett március 3-án, szombaton este a pécsi postatisztviselők dalárdája Szekszár* don, a vármegyeház nagytermében. Szekszárd intelligens, zeneileg kulturált közönségének nagy része megjelent a nagy érdeklődéssel várt ob- té'yen, amely nem is hozott csalódást. A változatos, gazdag műsor valóban nagy élvezetet nyújtott minden jelenlevőnek s csak dicsőséget hozott a pécsi postatiszti karra, mely fáradságos napi munkája után a magyar dalkullura templomába siet, hogy meghozza a maga áldozatát a magyar nemzetet egységessé forrasztó néprajzi osztálya „Néprajzi Értesítő“- jóben jelent meg. Ács Lipót volt főgimnáziumi rajztanár művészi szempontból a „Magyar iparművészet“ cimü folyóiratban ismertette. Malo- nyai Dezső „A magyar nép művészete“ cimü, több kötetre terjedő nagy müve IV ik legvaskosabb köte tének kétharmad részét a Sárköz nép művészete tölti be. A szövegrész a helyi lapokban a Sárközről irt tárcacikkeimnek majdnem szÓBierint való átvétele, a népművészeti tárgyak pedig múzeumunk gyűjteményének reprodukciói. Ugyanezeknek az ismertetéseknek következménye volt, hogy az Országos iparművészeti iskola néhány növendéke szünidőben több óven át lerándult tanulmányozni, rajzolni és festeni a sárközi népművészeti tárgyakat úgy a múzeumban, mint magá- | ban a Sárközben. Az Országos házi- iparszövetség is megkisérlette őcaény- ben egy himsőiskola felállítását és fenntartását, amely azonban mintegy másfélév után megszűnt. A megszűnés oka, amint hallottam, az volt, hogy a szövetség által fővezetőnek leküldött ipartanitónő elrontó bele- kontárkodáaait az őcsényi munkavezető derék varróasszony visszautasította. Legújabban pedig a Nemzeti Muzeum néprajzi osztálya „Magyar Népművészet“ cimü sorozatos kiadványainak folyó évi, sajtó alatt levő monografikus füzete épen a >Sárközi hímzések* -et fogja tartalmazni. Ezek a füzetek pedig a külföldnek is szólanák. Ha még mindezekhez hozzászámítjuk úgy közvetlen a vármegyei múzeumhoz, valamint az Országos Néprajzi Muzeum közvetítésével immár évtizedeken át ide fordult hazai és külföldi szintén érdeklődők és szakférfíak kalauzolásait, a sárközi népművészet ismertetésének eme rövid történeti vázlatából kitűnik, hogy ezt a művészetet régóta ismeri már ország és világ. Ezeknek előre bocsátása után áttérek a Sárköz néhány fontosabb népművészeti tárgyának méltatására, még pedig először is a sárközi szövés művészet ősi, legfinomabb termékére. 1. A bíbor vászonra, amely a Sárköz ősi népviseletének legfőbb anyaga volt. Igenis csak volt. Az említettem decsi vásár alkalmával már feltűnt nekem, hogy egy hosszú finom fátyolfélét, melynek egyik vé- gét gyönyörű himzés díszítette, miért nevezték bíbor nak. A női hi mos ujju felső inget miért nevezték bíbor ümögnek, holott köztudomású, hogy a bíbor szó, valamilyen piros szint jelent, ez a két vászonfáie ellenben hófehér’, kerestem, kutattam és találtam; Van egy igen régi latin-magyar szójegyzékttnk, az úgynevezett „Besztercei Szójegyzék“, amely a XV. században 1410—1412 között keletkezett. Ebben két idevágó szót találtam: purpur = bársony, bys- sus — bíbor. Az 1767 ben nyomatott Pápai Páriz-féle latin-magyar szótárban egy és ugyanazon magyarázatot találtam azzal a különbséggel, hogy »es a purpur szót már vörös bársonynak mondja. Tehát tovább kellett kutatnom. Szerencsére két latin-német szótár került a kezembe, az egyiket 1712-ben, a másikat 1742 ben nyomatták,v mindkettőben a „byssus“ szó német jelentése: feinste, feineste Leinwand. íme, amit az ötszáz év előtti és százI Hölgy lány tavaszi habitól ,1 i il Lic htman CIPŐK egyedárusitása Jósa és Löwenstein Férfi Ingek kizárólagos lerakató Burkhart L Socbatzy angol nyakkendők agyadul nálunk kaphatók GYUKITS KALAPOK j nagy választókban Pirnltzer József és Fial áruháziban, J izekszirdon.
