Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-12-15 / 51. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 2 1928 december 15. □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ □ □ □ □ ANGOL □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ úri divatszöveteim az őszi és □ □ téli idényre megérkeztek, ame- □ □ lyekből szolid árakkal készitek ^ □ zakó* és alkalmi OlfOnyOkef, □ felöltőket és téli kabátokat. SáPSZKV SODOR FÉRFISZABÓ SZEKSZÁRD, SZENT 1STVÁN-TÉR. Hozott anyagok feldolgozásit is vállalom. □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ ton főispán és Száváid Oszkár alispán araknak, a vármegye ás Szék- szárd város érdekei iránt mindenkor megnyilatkozó ügyszeretetének, hogy szerény indítványom megfelelő méltatásban és elfogadásban részesült. Hiszem és remélem, hogy Alispán nr őnagysága által megindítandó mozgalom rövidesen eredményre fog vezetni. A 4^2 km. ut létesítése, ha nem is hárít el minden gondot és gazdasági nehézséget fejünk felől, de lehetővé teszi Szekszárd és vidéke gazdáinak, iparosainak és kereskedőinek, hogy szállítási lehetőségek folytán az exportba bekapcsolódh .ssa- nak, aj vidékekkel gazdaságilag köny- nyebben érintkezhessenek és mindezek hozzá fognak nagyban járulni ahhoz, hogy városunkról necsak azt ismerjék el a vidékről idejövök, hogy csinos, tiszta és egészséges város, hanem azt is lássák, hogy itt nem gazdasági elsorvadás, de minden jólétnek és egyetértésnek alapját képező gazdasági élet zsibongása vegyül bele az elszaporodott aatók tülkölésébe. Schneider JánosA Dúrmesyel közigazgatási bizottság gyűlése. Folyó hó 12 én tartotta a vármegyei közigazgatási bizottság december havi ülését Jankó Ágoston főispán elnökletével. Jelen voltak: Szévald Oszkár alispán, dr. Hagymássy Zoltán vm. főjegyző, dr. Haypál Sándor vm. árvaszéki elnök, dr. Kramolin Karácsonyra rádiót vésvén A legmodernebb rádiók feltűnő olcsó karácsonyi áron, egy évi garancia mellett. Kérjen árajánlatot. Tolnamegyei első rádiószakválialat: es^ Fábián Sándor, Szekszárd Koraón, a nagytrafik mellett. Telefon 139 Gyula vm. tiszti főorvos, dr. Halmos Andor kir. tanfelügyelő, Kenézy Endre h. pénzügyigazgató, László Aladár műszaki tanácsos, dr. Illy György állategészségügyi tanácsos, Legény Oszkár kir. gazdasági felügyelő, báró Fiáth Tibor, Schneider Gábor és Schneider János bizottsági tagok. A szakelőadók jelentéseinek letár- gyalása mellett tárgyalta a bizottság az alispánnak a vonatközlekedés me netrendjének javítása érdekében tett előterjesztését, melyet a bizottság több hozzászólás ntán magáévá te^t. (Az előterjesztés részleteit a legközelebbi számunkban hozzuk.) A legnagyobb érdeklődést váltotta ki Schaeider János bizottsági tagnak felszólalása, ki a gemenci ut kiépítése tárgyában tartott hosszú és igen tartalmas beszédet, melyben részletesen foglalkozott közgazdasági életünk ezen rendkívül fontos és égető kérdésével. Jankó Ágoston főispán szólt először a felvetett kérdéshez és a maga részéről a gemenci ut kiépítését és i a hajóállomás létesítését helyesnek és gazdasági szempontból igen jelentősnek tartja. Szévald Oszkár alispán is sürgősnek és aktuálisnak tartja a felvetett útépítés kérdését, ajánlja az indítvány elfogadását. László Aladár műszaki szempontból világítja meg a kérdést és midőn utal ez ügyben tett előterjesztéseire, kifejti, hogy a 450— 500 ezer pengő költséget jelentő ut építését a maga részéről is igen fontosnak tarta. A bizottság Schneider János indítványát helyesléssel elfő gadta és megbízta Szévald Oszkár alispánt, hogy tegyen ezen ügyben sürgős felterjesztést államsegély iránt a kereskedelmi miniszterhez, a költségvetést készíttesse el és az ut kérdésében érdekelteket mielőbb értekezletre hívja össze. A teljes ülés végeztével az adó ügyi és gazdasági albizottságok, valamint a gyámügyi felebbviteli küldöttség tartott ülést. A szekszárdi vasúti állomás. A szekszárdi vasúti állomásépület tarthatatlan állapotban van. Any- nyira primitiv és szűk az egész, hogy az állomás forgalmának éppenséggel nem felel meg. Ennek igazolására elég, ha arra utalunk, hogy úgyszólván még minden a negyven év előtti állapotban van, amikor ez a vasútvonal létesült. Azóta pedig nagyot változott a világ, azóta megszázszoroződott ezen az állomáson a forgalom, hisz a szék szárd—bátaszóki vonal, továbbá a bátaszék—-bajai összeköttetés, a bá- taszék—pécsi vasút is ezen idő alatt létesült. Szekszárd városa és Tolnavármegye közönsége megérdemlik aMÁV- tól azt, hogy a megyei székhelynek l0gyen Agy rendes vasúti állomása s ne olyan, mely ma már csak egy utolsó kis falunak az igényeit is alig elégítené ^i. Az utasoktól hűségesen beszedik a perronjegy árát, de per□□□□□□□ ^ Mielőtt festményeit és családi fény- d □ képeit bekereztetné, ne -mulassza-el 5 □ megtekinteni q □ BELASITS ISTVÁN § □ ÜVEGES n Q SZEKSZÁRD, GARAY.TÉR q n szép és díszes képkeretei!. □ □ -----------------------------------□ □ Szolid árak! Pontos kiszolgálás! □ 5 Esküvői ajándékokban dús választék. ^ Q Épület- és egyéb üvegezést elfogad. “j □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ ronnak hire-hamva sincs, hanem hóban és esőben szabad ég alatt egy vasráccsal elzárt ketrecben várakozik a közönség. Az úgynevezett várótermek, — helyesebben mondva — várószobák kicsinyek, rendkívül szűk kis helyiségek. A hivatalos helyiségek is, az úgynevezett forgalmi iroda, főnöki szoba és a személypénztár helyisége hasonlóképen nem elégítik ki a legszerényebb igényeket sem. A jegyet megváltani kívánó utazó közönség alig néhány négyzetmétert kitevő kicsiny, léghuzatos területen tolong és szorong nap nap utáa s az emberek egymásba ütköznek, amikor a pénztárhoz járulnak ; nem- szólva arról a közelharcról, amellyel a kézipodgyásznak ezen kicsinyke területen való átvétele jár. De nem részletezünk tovább, mert minden objektiv szemlélő néhány perc alatt megállapíthatja, hogy a mai helyzet, — bármennyire lefokozott igények mellett is, — teljesen tarthatatlan. Szekszárd városa az utóbbi években, mint köztudomású, rendkívül haladt, aszfaltozásával, vízvezetékével, csatornázásával, hatalmas középületek és uj közintézmények létesítésével, parkírozásával, öntözésével stb. stb. és szégyen fog el bennünket, amikor egy idegen érkezik városunkba, avagy onnét elutazik. A város már évekkel ezelőtt egy km. hosszú gyalog aszfaltjárót létesített a vasúthoz, magát az állomásépületet is aszfaltjárdával vette körül, a kocsi- utat is kitűnő állapotba helyezte és tartja fenn a vármegye és Szekszárd, I mint a MÁV. mostoha gyermeke évigazán uralkodó pont, szinte a természettől kínálva és nagy hivatásra kiválasztva. Oldalt lent tűnnek fel kisebb-nagyobb távolságban a többi megmaradt régiségek: az Odeon, a Dionysos-színház, melyben annak idején előadták Aischylos, Sophokles hires tragédiáit, a Stadion, a nemzeti versenyek színhelye stb. Az Areopag, a görög szenátus ülésező helye, hol szent Pál tartotta nagy beszédét az „ismeretlen Istenről“, üres. Az idő elseperte a korcs, hitetlen nemzedék büszke alkotásait. Mikor a déli nap fényében meg csillant a Parthenon előtt felállított aranyos Athéne-szobor, mikor a széles lépcsőzeten felvonult a győzelmes csatából hazatért Argus-CBapat, vagy mikor országos olympiász alkalmával, nemzeti ünnepeken itt lelkesedett a görög ifjúság: ez a látvány bizonnyal mindenkiben büszke ön érzetet keltett és megértjük a pin- daroszi ódák elragadó csapon gását. Hisz a pogány világ is értett a pompa kifejtéséhez. Da a tudomány és művészet ragyogó köntösét meg tépte a hanyatlás, a politika versengéssé fajult, a társadalmi és magánélet erényei lezüllöttek és bekövet kezett a végzet: ama nemzedék elpusztult. A romok efre is emlékeztetnek. Ami azonban emberileg nagy és értékes volt, az fennmaradt, mint elpusztíthatatlan örökség. Ez meg dicsfénye a letűnt klasszikus kornak. Ilyen gondolatok kergetőztek bennem, mikor megilletödve, némán bu csuztam az alkony homályába merülő Akropolistól. A fáráók hazájában. Utunk Kréta érintésével egyenesen Egyptomnak tartott. Nem kevéssé izgatott a gondolat, hogy egy másik földrészen, Afrikában kötünk ki. A keleti horizonton végre megjelenik a sötét sáv, amely a szárazföldet jelenti. Nem sok időbe telik és előttünk terül el, teljesen laposan, a keleti tranzitó kereskedelemnek egyik nagy gócpontja, Alexandria. A vitorlás bárkák serege veszi körül hajónkat, integetnek, kiáltanak, egy egy szállodának nevét, de mikor látják, hogy nem törődünk velük, másutt próbálkoznak. Még inkább érdekelt a nagy parti csoportosulás. Bámulatos vegyes népség: ruhában, arcban szinte az egész színskála képviselve van. Mégis a világos öltözet uralkodik, bokáig érő, övvel átkötött, ingféle ruha, tar- > bán, fez a fejen — utóbbi inkább a hivatalos személyeknél — a lábon szép sárga cipő, vagy semmi. Mihelyt a hajót a szárazfölddel összehidalták, valóságos roham indul meg koffereinkre és a hajó rakományára. — Igyekezetünk csak arra irányul, hogy állva maradjunk és valamit el ne veszítsünk. Nagynehezen leérve, a partról szemléljük ezt az érdekes keleti képet: csupa mozgalmasság, futva ürítik ki a hajót, mindenki fel akarja használni az alkalmat, hogy valamit keressen. Egyébként az egyptomi önérzetes nép lehet. Persze már a hosszú ruha lassítja a járást. A fellépés általában nyugodt, kimért, méltóságos. Másrészt megint meg kell szokni a tolakodó kéregetést, baksis-vadászatot; > minduntalan lézengő gyümölcsárusok,
