Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-11-03 / 45. szám
X. évfolyam. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárdi 1928 november 3. 45. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. SnrfcesztHsffl és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épflletében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. |15fizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. A lap segjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegy.ési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe keiül. A legszentebb magyar jubileum... . . . „Peregnek a fákról az őszi levelek“... Temetőjárás bús őszi hangulata, ködös borongása hull a szivünkre . . . lelkünkre . . . De, felettünk, a kéken boruló égbolton a feltámadás diadalmas fényével: süt a nap. November hónap legkedvesebb, s nekünk, magyaroknak legdrágább szentünk: Szent Imre herceg névnapja mosolyog reánk 900 év óriási távlatából. — Igen, mert akinek szivében igazi tüzes magyar lángok lobognak, annak a lelke a magyar remények, magyar vágyak sasszárnyaival íveli át az évszakok kétszeri találkozásának előttünk álló korlátját, az idősorompó két esztendejét; — amikor a magyar nemzet, hegyeken, trianoni határokon, tengereken innen és túl... egy szinte világraszóló jubileum megünneplésére készül ... Készül. —7- Szent Imre hercegünk halálának 900 esztendős évfordulójára. ... 1030—1930. — E két évszám között elhúzódó századok alatt, nemzetek életének, szereplésének határ kövei, dicsőségének márványszobrai dűltek a porba. . . És mi, maroknyi nép: még élünk!... Vagyunk !... És élni akarunk I Isten kegyelméből: még további ezer éveket .. 1 Erre buzdít Szent Imre hercegünkre való emlékezés ünnepi vigiliája, — ahogy a Magyar Történelem lapjairól olvassuk a magyar Igét: térdethajtva áldjuk a magyarok Istenét, hogy fölfoghatatlan jóságából, bölcsességéből: Szent Imrét adta nekünk, ugg s addig, ameddig itt élt köztünk az „Égi tavaszvirág“... Aki koronázása előtt, égberöppenő sugárként hagyta itt Pannónia földjét. Szűz Mária Virágoskertjéből átplán tálódott a mennyország kertjébe . . . Óh, mily rettenetes csapás volt ez a nemzeti gyász akkor a magyarokra 1 . . . Mily kegyetlen pörölycsapásként törte le a nemzet egetverő reményeit... Mily soká tudta csak, némileg is elfeledni — s meghékélten leikébe zárni a magyar nemzet a magyar trón gyászát I. . .------És ma? A letiportatás, a nemzeti fájdalmak nagypénteki éjazaká- jánák sötétjéből: mily jólesően, mily biztatólag, mily felemelően mosolyog felénk Szent Imre hercegünk az emlékezés arany szárnyain! — Lám, most 900 éo után látjuk csak tisztán: azért halt meg váratlanul, fájdalmunkra, hogy most a ráemlé- kezéssel: fölemeljen trianoni mélységeinkből ... életre keltsen minket: félhalottakat. — Fagyos, gémbere- dett magyar lelkünket föl melegítse, uj reményekre, uj vágyak életrekel- tésével. — Sötétségünket eloszlassa, kolduserkölcseinket kiemelje a kétség és csüggedés porából;— és megtisz tulva, odaállítsa, ahol volt: a Hármas Halom és Négy Folyó határán: Szűz Mária liliomos zászlaja alá . . . Pa nnónia virágos kertjébe: mint hatalmas, viharálló fenyőszálakat, Szent István Szentkoronás Birodalmának határaira! . . . * * * Szent Imre herceget, Szent István király, Szent Geliért püspök nevelték. Ily angyali lélek, a magyar ifjúságnak ily fényes, fenséges példaképe kell, hogy : a mai ifjúságot, a mai szülőket, a mai tanítókat tettekre serkentse, Szent István és Szent Geliért pedagógiájának remek példánya: Szent Imre herceg. — Budapesten már nagyban folynak az ünnepi előkészületek. De ahogy ol- ■ vassuk az ünneplés pontjait: az nem meríti ki minden magyar lélek vágyait. Igazán országos ünneplése akkor lesz Szent Imre herceg halála 900 esztendős jubileumának, ha az alábbi kívánságunk és indítványunkat meghallják az előkészítő bizottság tagjai — és belekapcsolják az országos ünnep pontjai közé. 1. Ne csak Budapesten nevezzenek el Szent Imre herceg nevéről egy utcát vagy teret, hanem országunk minden egyes községe, faluja, városa nevezzen el egy utcát, avagy teret Szent Imre herceg nevéről. 2. Ne csak Budapesten álljon Szent Imre herceg szobra, hanem országunk minden elemi iskolája előtti Hirdesse, hogyan nevelték ezer év előtt a magyar ifjúságot! Mily erőt és szellemi hatalmat adott Szent István, Szent Geliért nevelési iránya és szelleme, a Krisztus Szive szerinti gyérŐSZI LEVÉL. Irta: Vidovics Ferenc. A kertbe belépett az ősz és remegés futott keresztül a virágok testén, mert jól tudták, mit jelent, ha az ősz látogatni jön. Most még simogató meleg árad a déli napból, gyümölcsös ágak áldott termésében összegyűl a méz édes ize, érett gerezd mosolyog a venyigéről, de holnap daloló leányok jönnek s ha majd hazatérnek este, kifosztott, árva szomorúságban maradnak az ágak és szőlőtők, mint sápadt, fiatal anyák, akiknek öléből gyermekeiket elrabolták. Holnapra dérré fagy a harmat, s mikor kél majd a nap s megfogyatkozott melegével fellebbenti az ezüstszínű, deres szemfedőt, alatta csend lesz, élettelen csend, s Bába minden költögetés : a halott kertben holtra meredtek virágok, szegfűk, rózsák. Holnap már nem száll fel a köd, s az opálszintt hegyek mögül elindul a nyirkos- felhőkaraván és ólmos hideg esőcseppeket sir a haldokló természet ravatalára. A szobáink sötétek, hűvösek lesznek, fázva vágyunk a kandalló duruzsoló melegére. S valahonnan, az időtlen idők mélyéből, ránk: szakadnak a hosszú, Őszi esték, az egyedüllét lassan múló órái, amelyekben találko- sunk önönmagunkkal. Megkezdődnek a hosszú beszélgetések, amelyekhez az én csendes, őszinte gyónásom megvált mindent az én-nek. — Az őszi avaron kiteritve fekszik a tavasz és nyár minden duzzadó szépsége, mámoros fénye, hogy e nagy hullának minden jelenségével belemarkoljon az emberszivbe és megdöbbentő szimbólumként eléje állítsa a féltett, ápolt emberéletnek: dicsőség, öröm, panasz, vágy, szerelem és kínlódásnak végességét. — Memento! — zug az őszi szél. — Memento 1 — sziszegi a sárguló, hulló falevél és koppantják ablakodon egy titkos nagyhatalom Morse- jeleiként az őszi esőcseppek. S az ősz józanabb, metafizikaibb embere valami titkos, abszolút értékeléssel vizsgálja önönmagában a tavaszi, a nyári embert; megrója mindazt, amit nem kellett volna megtennie és megsiratja, amit elmulasztott, ami a múlt bezárt kriptájából soha többé fel nem támad. Az őszi ember Ibsen gyönyörűen elgondolt alakjának, Eubek szobrásznak szemeivel látja — későn — e mulasztásokat és csalódásokat. Az ifjú Bubek hírnévre, dicsőségre vágyik ; szeme vak, füle süket marad az izzó, napsütéses élet minden más szépsége előtt. Egyetlen Bzerelme a szobrász- kalapács és márványtömb} amelyből fantáziájának legszentebb lendületével meg kell teremtenie az örökszép, a halhatatlan nőt, akinek majd a Feltámadás nevet adja. Talál egy csodaszép nőt, Irénét, aki modellül elébe meknevelés 1 Mintázzák le róla a szülők és tanítók a fenséges tanulságot és gyümölcsöztessék azokat ma 1... — Lássák az iskola előtt álló Szent Imre szoborról a kis és nagy diákok : Ki áll őrt a magyar ifjúság, a magyar jövő felett?! Ki az, aki megmutatja: hol, merre van az igazi magyar boldogság. — A magyar Szentcsalád hervadatlan virágos mezőin 1... ... De lássák a mai asszonyok és anyák, apák, szülők, hogyan kell nevelni a magyar Bzülőnek a magyar gyermeket, akiken nemcsak nekik, de a Hazának is szent jussa van! 3. Évenként Szent Imre herceg iskolai ünnepély tartassák. így, ilyen kívánságaink foganatosításával : mintegy beleöltözik a nemzet Szent István palástjába. És erre igen nagy szüksége van a magyar nemzet teljességének, akik ezer sebből vérzünk .. . Takarjon, födjön be mindnyájónkat Szent Imre eszméinek, erkölcseinek évezreden át is diadalmaskodó, hatalmas ereje, hogy további ezer éveken át is éljen a magyar l Éljen ez a nemzet és hirdesse meg- dön the tétlenül, hogy nemzetet meg- rabolni, elnyomni ideig-óráig lehet, de megölni soha, mert mindenek felett uralkodik az igazságos, az örök Isten 1 Jártas Róza. ál), hogy róla, a természet remekéről, megmintázhassa a művészet remekét. Ennek a nőnek finom lelke íb volt, amely mint szűzi virág akart megnyílni az ő férfilelke előtt, de Rubek vak maradt, neki csak az impresszió kellett, amit az asszony nyújtott. A gyönyörű szobor, a Feltámadás elkészült, büszkén, ragyogón, hidegen áll a műteremben. Rubek láztól csillogó szeme előtt, aki észre sem veszi, hogy a másik, az igazi asszony, akiben vérrel, el nem csókolt CBÓkokkal, s a gyötrő várakozás minden forróságával élt a természetes Feltámadás — elment; elment a világba, ahol beszennyeződött teste, lelke. Hosszú esztendők után találkoznak mégegy- szer a norvég hegyek között. Rubek, a deresedé fejű, őszi ember bánatával látja, hogy egyszer, régen elment a boldogsága mellett. A múlt ablakán betekintve, mohón kap Iréné után ; a két lélek megnyílik egymásnak, s ekkor a férfi keserűen vallja meg az asszonynak, hogy müve, amelyért akkor oldala mellől eleresztette, nem hozott békét, CBak csalódást. Az elveszett ember beteges reménykedésével kap a gondolaton, hogy mindent helyrehozzon; nem lát mást, csak a neki termett asszonyt, nem hall mást,, csak az ő édes-bús szemrehányó szavait, magához akarja ölelni teBtét, lelkét s vele együtt veszendő boldogságát. De már késő! A múlt | sötét árnyéka, az elveszett évek, a meg nem történtté soha nem tehető események széditően mély, jeges szakadékot ástak kettőjük közé. Felmennek a hegyre és nem hallják a közelgő vihar dörgését; csak előre, a csúcsok magassága felé, ahol végtelenbe nyúlik a szabadság és időn, téren túl talán újra kezdődik majd az élet... De késő! Rájuk szakad egy legördülő lavina és eltemeti őket. A szimbólum talán nagyon sötét, talán a legmélyebb síp, az emberi fájdalom orgonáján, amely olyan ott- honiasan visszhangzott a nagy északi költő mindenből kiábrándult, keserű lelkében. De lényegében ősi igazságot hordoz magán : az élő élet lehan- goltságát, amely a múlt és sors lavinájától eltemetett életek szemléletéből fakad. S ez a szemlélet a saját egyéni életem összetörött darabjain át — sub specie universi — megláttatja velem a minden élet gigantikus harcát, a mindent megőrlő, túlélő elmúlással szemben. Ez a meglátás szüli meg bennem az őszi embert, nem szenti- mentálizmuBsal, hanem a dolgok mélyére tekintő szem és gondolat döbbenetes következtetéseivel. Elmúlik minden: a tavasz, a nyár, elmúlik szerelem, dicsőség, öröm és bánat; elmúlik a nap melege, a föld mélyén húzódó bányák széntelepei, elsorvad a növény, elhull az állat, a majd egy utolsó őszi estén kidől az utolsó em-
