Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-09-15 / 38. szám
X. évfolyam 38. szám. Egyes szám ára 30 fillér. • Szék szárd, 1928 szeptember 15 TOLNAHEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Snrkesztfség 6s kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkesztői: SCHNEIDER JANOS. Teleionszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengO (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). A lap megjelenik mledee azombatoa. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetO közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő, A hír, detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír* rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi tar, valamint a nyilltér soronként 60 fillérbe kerül. Ave! Zúgnak a harangok. Hívó és siró ércnyelvük most örömet hirdet. Közénk jön a pécsi egyházmegye fejedelme, hogy gyermekeinket megerősítse hitükben, hogy azt bátran ,és állhatatosan vallják. Mindig öröm volt az, amikor a vallásfelekezetek püspökei városunk falai közé jöttek, mert abból mindenkor a hitben való megerősödés magasztos érzései gyultak ki a mindennapi élet nehéz küzdelmeiben elfásult lelkekben. De különösen nagy a mi mai ünnepünk, amikor a bérmálás szentségének kiszolgáltatására első ízben jön közénk Virág Ferenc püspökünk, akinek bölcsője megyénkben ringott, akinek példás élete előttünk folyt le és akit az Isten kegyelme, a Pápa Oszentségének bölcs intézkedése, a belvárosi szerény plébánia stallumából emelt az egyházfejedelmek díszes és magasztos méltóságába. Örömet hirdetnek a harangok ércnyelvei és ennek az örömnek tiszta érzései áthatják szivünket, lelkünket és a megtisztulás érzésével zeng ajkunkról: Áldott, aki az Ur nevében jön közénk, hogy a hit fenséges érzésének boldogító világosságát hozza szivünkbe és lelkűnkbe. A mélységes tisztelet és a | múltban gyökeredző őszinte | Nem a mai generáció hibája, hogy vármegyénknek, elsősorban pedig központjának fejlődési lehetőségei elég szűkre szabattak. Sok oly mulasztás történt, amit sajnos, helyre pótolnunk ma már alig lehet. Mégis az a véleményem, hogy szükebb hazánk közéletének porondján senkit sem szabad eltűrnünk, aki a fenti sajnálatos körülmény miatt a sötéten látásnak, vagy lemondásnak engedi', át taagát. Amint a nemzetnek s az egyes tagjainak nagy szüksége van egészséges optimizmusra, életképes Bégre és élni akarásra, úgy nem nélkülözhetik ezeket a kisebb-nagyobb vidéki közületek sem. Az ipari fejlődésnek lehetőségei vármegyénkben — legalább ezidőszerint — nem va lami kedvezőek, úgy hogy egyelőre a mezőgazdasági termelés mennyiség szeretet érzésével köszöntjük Ferenc püspök tiszteletet parancsoló jóságos alakját városunkban és a harangok zúgásába belevegyül ezereknek és ezerek- nek ünneplő szivéből felfakadó kiáltás: Üdvözlégy — üdvöz- I légy f I * , S. és minőségbeli fokozásán kell törekednünk. Épen ezért közel egy évtizede harcolok a szekszárdi föld- míves szakiskola létesítéséért s remélem, rövidesen beszámolót tarthatok nemcsak erről a harcról, hanem annak eredményéről íb. Az általános mezőgazdasági kérdések mellett, illetve azok között van azonban egy, amely súlyos válsággal küzd s amely eddig nemcsak Szék szárának és vidékének, de az egész vármegyének legfontosabb termelési ága volt: a szőlőművelés. Ezúttal csak erről óhajtok szólni. Hosszas küzdelmek után, melyben vármegyénk valamennyi képviselője, de különösen Pesthy Pál igazságügy- miniszter és Klein Antal képviselő urak támogattak, most már biztosra vehető, hogy Szekszárdon fogja az állam az országban először megkísérelni a szövetkezeti borértékesítés kérdésének ujrendszerti megoldását, ha a helyi érdekeltek is úgy akarják. A földmivelésügyi kormánynak ez a szándéka nemcsak komoly, de súlyos áldozatokra is hajlandó. Ez azonban nem elég. Ha ugyanily komoly elhatározás nem követi párhuzamosan és sürgősen a helyi érdekeltségek részéről az állami akciót, úgy a szövetkezeti pincéért folyó nagy versengésben, melyet az egyes borvidékek kifejtenek, lemaradunk és pedig véglegesen, helyrehozhatlanuU A szekszárdi borvidék, mely nemcsak termelési nehézségei és visszásságai folytán, de értékesítés tekintetében is a legkedvezőtlenebb helyzetben van az egész országban, megpecsételi sorsát, mely — ismétlem — nem lehet más, mint a teljes anyagi csőd felé való gyors Ütemű haladás. Fájó szívvel, de komoly meggyőződéssel állítom ezt. Ha most — helyi és országos pártállására való tekintet nélkül — nem jön minden tolnamegyei szőlőtermelő komoly akarással — melynek csele kedetekben s nem sötéten látó, vagy bizalmatlankodó kritikában kell megnyilvánulnia — az ügy segítségére s ha ennek folytán az megbukik, ne jöjjön többé hozzánk panaszkodni senki. Sorsunknak magunk leszünk okai! Soha többet alkalom arra nem fog nyílni, hogy adófizetőinek túlH szekszárdi borvidék sorsdöntő órája. Nyílt levél vármegyénk összes szőlősgazdáihoz. Epilógus.* Énekeltem, imádkoztam S az eget a földre hoztam — Énekelve, imádkozva Megcsendült Szent Dávid kobza. Énekelvén, imádkozván A jó Isten igy szólt hozzám: Melléd adtam a Megváltót, Hogy életed legyen áldott. Szegényen jössz nagy Királyom, Jöttödet én úgy kivánom — Nincs hely, hova lehajtsd fejed, Az ég a Te méltó helyed. Kormánypálcád törékeny nád, Tövisből van a koronád. Trónod szivünk s az égi hon, Töviseden nyil liliom. Liliom a tövisek közt, Hervadt ág én a hivek közt, Fngpmet nem bánt a bánat, Istennél a bűnbocsánat. Áldom Atyám bő kegyelmét, Szent Fiának nagy szerelmét, A Szent Lélek segedelmét, Mely felülmúl minden elmét. Titkon oldik elme-nagyság, Együtt mélység és magasság; Ha szomorít a sir mélye, Vigasztal az ég reménye. Kóstoltam a mennyet itt lent Gyermekszívvel félve Istent, Az Úrtól jött szent izenet: Boldog, ki hisz, remél, szeret. Ha a pap hű és nem béres, A nyáj is az Istenéhez * A köieli napokban elhunyt ősz költő utolsó gyönyörű verse ez, amelyet Kapi Béla püspökhöz intézett és amely a Szentgotthárdon megjelenő »Harang- szó“ c. egyházi lapnak szeptember 9-iki számában jelent meg. S a cél felé együtt mennek, Öröme ez földnek, mennynek. Áll a Krisztus keresztfája, Gondolatban hullj alája, A szent vérnek minden cseppje Enyhe balzsam égő sebre. Temetésre harang kondul, Van-e élet a síron túl? A sir igy szói: soha többé! A hit mondja: mindörökké! Élek-halok Szent Könyv érted! Betűd öl, de lelked éltet; Olvasván szent Bibliámat Nem kisért bűn, nem sért bánat. Olvassátok a Szent Könyvet, Eltöröl az minden könnyet. Könyvek-könyve, térdre esve Szívom mézed reggel-este. ... Estém itt, jöjj csendes álom, Szebb életre hiv halálom — A test lesz csak szálló köddé, Él a lélek, él örökké! Sántha Károly. A magyar evangélikusságnak és a magyar irodalomnak nagy gyásza van, egyik legöregebb és legtisztel- tebb lelkipásztora hunyt el és egyik hivatott munkása kezéből esett ki a toll, amellyel annyiszor lelkesített, gyönyörködtetett és emelte közelebb lelkünket Istenhez. Folyó hó 7. és 8 dika közötti éjjel Budapesten, hol nyugalomban élt, halt meg Sáutha Károly, aki, mint a vármegyénkben megjelenő lapoknak, Tolnamegyei Közlönynek, Tolnavármegyének, Tolnavármegye és a Közérdeknek ha sábjain igen élénk és uagyrabecsült irodalmi tevékenységet fejtett ki, mint a sárszentlőrinciek lelki vezére. Ami kor lapunk megindult, akkor már a nyugalmat élvezte, de azért egyizben bennünket is felkeresett egy dallamos pohárköszöfitőjével. Sántha Károly Kecskeméten 1840 október hó 22 éu született. Már fiatal korában a toll embere volt és a hatvanas években az akkori szépirodalmi folyóiratoknak, igy Arany János „Koszorújának is kedvelt munkatársa volt. Verseivel több pályadijat nyert és a Dunántúli Énekes- könyv közel száz énekét tartalmazza, a magyar Agendában pedig százat is meghaladó magasztos imája jelent meg. Nevezetesebb müvei: Egyházi költemények (1869), Buzgóság könyve (1888 és 1899), őrangyal (imakönyv 1896 és 1912), Költemények (1897), Szent hangok (1899), Oiajfalevelek (1901), Hárfa hangok (1905), Háborús'idők imádságos könyve (1916). Több helyen való lelkészkedés után 1876-ban Várpalotáról a sárszent- lőrinciek hívták meg papjuknak, ahol nyugalomba vonulásáig 1911-ig meg maradt, bár fényesebb parochiákra is hívták, sőt egyizben, mint püspök jelöltet is emlegették. Nagy kora és betegeskedése dacára szelleme friss volt, még írogatott is és örült, ha meglátogatták. E hó 7-én régi kedves barátja, Kapi Béla püspök kereste fel krisztinatéri laaásáu, akivel kedélyesen elbeszélgetett. A késő esti érákban hirtelen szivbénulás lepte meg ób kedves karosszékében csendesen elaludt. Halálát egy fia és két leánya gyászolják. Temetése vasárnap délután volt a farkasréti temetőben és végtÍBztességén igen sokan jelentek meg az egyházi, társadalmi és irodalmi élet vezető emberei közül. — Raffay Sándor dr. bányakerületi püspök bncsnztatta a költő-papot. A megható gyászbeszéd után ntóda: Fábián Imre lelkész bncsnztatta a sárszentlőrinci egyházközség nevében, Kováts Sándor a Lnthertársaság, Varsányi Mátyás dr. lelkész pedig a budai egyház nevében búcsúzott ősz hívétől. A sírnál a kecskemétiek búcsúztak el szeretett fiuktól, mert mint megírtuk, 88 évvel ezelőtt ott látta meg a megboldogult az Istennek napját. A gyászból mi is részt kérünk, mint akik maradékai, utódai vagyunk azoknak a lapoknak, ahol közel négy évtizeden keresztül annyi bájos és irodalmilag is becses költeménye jelent meg. Adjon neki csendes pihenést ennek a megcsonkított országnak földje és legyen ez a ‘letiport nemzet ismét oly dicső és nagy, mint aminőnek annyiszor megálmodta, — míg élt. Sániha Károly 1840-1928.
