Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-09-01 / 36. szám
X. évfolyam 96. szám Egyes szám ára 30 fillér. ♦ _____________Szekszárdi 1928 szeptember 1. ft arkesztiséfl és Kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tetdoaszáai 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. 8l68zetési díj félévre 4 pengi (50.000 korona), egész évre 8 pengi (100.000 K). Szerkeszti: SCHNEIDER JANOS. A lap Biegjeleaik ■indes szombaton. Elífizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illeti közlemények a szerkesztiséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengi. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresiknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerQl. Kiállításunk. Irta: Denez Ákos. Hazánkban két nagyszabású országos kiállítást érteni meg. Az egyiket mint kis gimnazista diák 1885 ben esodáitam meg, a másikat már mint joghallgató 1896 ban, a millenium évében a székesfőváros akkori világvárosi életében élvestein végig. Akik est a jubiláns esztendőt végigélték, bizonyára még élénken emlékezni fognak a millenáris év gyönyörű szép ünnepélyeire, amelyeket hazánk ezeréves fennállása emlékére akkor ország saerte tartottak. Mindeieknek központjában állott Budapest, világkiállításnak ia beillő országos kiállításával, mely a szép Nfgymagyarország nak értékeit, kincseit mutatta be. Mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi csoportjaiban bemutatták hazánk mezőgazdasági javait, kiváló termékeit, iparunk produktumait, a kereskedelem pedig elém tárta azt a fejlődést, amelyet a magyar ember mint üzletember éveken át mutatott fel a köz javára. Néhai Herrmann Ottó az ősfoglalkozás keretében tárta elénk a halászat, vadászat különböző készségeit, a történelmi csarnokban régi dicsőségünk múltjában, emlékeiben merengtünk el, a jelenkor büszke haderejét pedig a hadseregnek, a honvédségnek és a haditengerészetnek szinpompás kiállításai tükröztet- ték elénk. Ki ne emlékeznék vissza a kiállítás falujára, amelyben egész hasink néprajzi élete élénkült meg, a társországok, Horvát—Szlavón— Dalmátországok kiállításaira, amelyek mellett békés egyetértésben megfértek Bosznia-Hercegovinának termékei és Fiúménak, az Adria-tenger gyöngyének miniatűr tárházai és élő aquarivmai. Sajnos, ezek ma már jórészt csak a múlt emlékei, a csonka országnak mindössze Vajdahunyad vára és a jáki templom múzeumokká átalakított gyönyörű másolatai maradtak vissza. De hol vagytok ti többi ezredéves emlékek, amelyek egykor Dévény, Munkács, Orsóvá, Cenk határain, illetve ormain állottatok f De hagyjuk egyelőre a múltat! A kiállítások jelentőségét valamennyi nemzet felismerte, a francia törvényhozás tízévenként rendeli el a kiállítások megtartását, a többi államok is hasonló időközben szokták megrendezni kiállításaikat. Természetesen a kiállítások központjában majdnem mindig Páris állt. £ ffel tornya Örökíti meg az egyik legnagyobb szabású párisi világkiállítást. Hazánkban 1896 után országos jelentőségű kiállítás nem tartatott, Pécs és Szeged városok ölelték fel az egyes vidékek kiállításra alkalmas anyagát. Azután jött a nagy világégés, a világháború, amely minden ilyen törekvést jó idóre megakasztott. A világháború után a rend, a konszolidáció hely reál Iván, a gazdasági helyzet is lassan megerősödött és igy a kiállítások ügye is napirendre került. Itt azonban egy nj irányt is találunk, a kiállítások anyagába nagyon helyesen belekapcsolódott a falu is és feltárta mindazt, amit a magyar gazda két keze munkájával, szorgalmával termel és előállít. A falu régen kinőtt abból a szűkre szabott környezetből, amelyben eddig élt. Nemcsak a világháború kényszerű megmozdulása idézte ezt elő, de kizökkentették volna eddigi rendes nyugalmából a találmányoknak, az újdonságoknak azok az eszközei, amelyek a legkisebb faluba is eljutva, az előrehaladás, a műveltség tényezői lettek. Az autó, a repülőgép csökkentették a távolságot, közelebb hozták az embereket egymáshoz, a rádió a maga erős hangján feltartóztathatatlanul oda is elviszi az ismereteknek, a tudománynak kincseit, a szórakozásoknak, az élvezeteknek gyönyörűségeit, ahova valóban eddig „még a madár se járt.“ Megértjük és természetesnek találjuk tehát a mi derék, jó faluai népünknek is tanulni vágyódását és ezt elégíti ki a Falu Szövetség akkor, amikor az ország különböző részeiben évről-évre megrendezi azokat a szép kiállításokat, ahol elénk tárul a falu, a jó magyar vidék a maga értékes mezőgazdasági és kulturális kincseivel. Amit a gazda terményekben, állatokban produkál, m ndaz, amire önérzettel büszke, amiket egy- egy kastély, udvarház, parochia mint emléket, díszt, régiséget féltékenyen őrzött, az most mind nyilvánosságra jön. Baros, Celldömölk, Kapuvár, Szentes, valamennyien egy-egy állomásai voltak annak a haladásnak, amelyet a tisztalelkü falusi magyar nép saját erejéből büszke önérzettel épített fel. Tolna vármegye a kiállítások rendezése terén eddig is előljárt. Legutóbb Gyönkön, Szekszárdon gyönyörködtünk az illető vidékek kiállított tárgyaiban. Tamásiban a folyó év szeptember havában, 8—11-ig, rendezi meg a Falu Szövetség a tamási járás valamennyi községének, több országos, megyei és heiyi intézmény támogatásával és részvételével a Kapos-, Koppáoy és Sióvidékének járási mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és kulturális kiállítását, a mely az eddigi nagy érdeklődés után ítélve, csak újabb bizonysága lesz a jó magyar fö d kiapadhatatlan értékének és erejének. £ sorok olvasói előtt Tamásit, a tamási járást nem kell bővebben bemutatni. Ugyanaz a hazafias, keresztény erkölcsöktől átitatott nemzeti szellem hatja át e vidék lakosságát is, mint Tolna vármegye többi testvér részeit. Ismerjük élénk temperamentumát, jó kedélyét. Vásárai, búcsúi híresek nemcsak látogatottságukról, de a magyar virtusról is. A harcban is megmutatta az itteni magyar a maga erejét, a történelem lapjai közölt megtaláljuk a 44 es bakának, a 17-es és 19 es honvédnek, a 8 as közös és a 10 es honvéd „vörösördögöknek“ dicső tetteit. A járásnak túlnyomóan föld mi vés népe földjein virágzó gazdálkodást, Bzőlőt művel és állattenyésztést űz. A múltban különösen nagyarányú volt a sző őgazd*lkodása; a járásnak szőlőhegyei egyes helyeken egész külön hegyközséget képeznek, nem csőd * tehát, ha a jó bor hangulatától űzve a mulatságok is a múltban gyakoriak voltak. — A vid-k urai Tamásiban gyűltek össze bálokra, amelyeknek élén mindenkor a boldogemléktt Száváid Móric főszolgabíró állott. Vadkertjében rendezett nyári mulatságait pedig az egész megyéből látogatták. Mindenütt Lató Jáuos hires bandája húzta a talp alá valót. Ezek az idők is elmúltak, a világháború itt is mindent megakasztott, a szőlők is kipusztultak, majd a forradalmak után egyéb elemi osapások is meglátogatták vidékünket. Bár mindezek kihatással is voltak a nép lelkületére, mégis azonban igaz nemzeti érzését érintetlenül hagyták, a tamási ellenforradalom dicső mártírjai szomorú, de szép bizonyságai magyarjaink hűségének és hazaszeretetének. A forradalmak után a szorgos, munkás kezek újból dologhoz -láttak, egyesületek, szövetkezetek keletkeztek, a régiek meg újra éledtek. Kulturális téren is előre haladtunk, templomaink szépültek, uj iskolák, kul- turházak létesültek, sőt Tamásiban polgári iskolát állítottak, mely e szín- magyar, közel 50.000 lelket számláló Vidéknek egyetlen kulturjavát képezi. A nagy uradalmak, herceg Esz- terházynak, herceg Montenuovonak, gróf Károlyinak és báró Kornfeld- nek domíniumai szerencsésen illeszkednek bele a vidék gazdasági, kulturális és társadalmi életébe. Megmozdult azonban most a mi szeretett Bzükebb hazánk, a tamási járásunk is, hogy előtárja mindazt a javait és kincseit, amellyel a termeszei és a jó Isten kegyelme megáldották. Állattenyésztés, növénytermelés és növénynemesités csoportjában domborodik ki tulajdooképen a járásnak agrár jellege, amelyben az említett uradalmakon kívül Bischitz Sándor, Gyérey Richard gazdaságaiknak legszebb termékeit fogják gyűjtemény formájában bemutatni. — A Tolnamegyei Gazdasági Egylet állatdija- zással egybekötött állatkiállitást rendez szeptember 8 án. Ugyanekkor a fáradhatatlan Horváth Jenő ezredes rendezi meg a Tamást és Vidéke Tájfajta Félvér Létenyésztési Szövetkezet anyagának bemutatását és országúti lóversenyét. E kiállítások díjazására nemcsak egyesek, hanem Tolna vármegye közönsége és a föld mivelésügyi minisztérium is értékes dijakat ajánlottak fel. A baromfitenyésztés csoportjában az egyesek ritkaságai mellett különösen feltűnést fognak kelteni a báró Kornfeld uradalom fajbaromfiti. A vadászat és erdészet termeiben gyönyörködni fogunk azokban a szép trófeákban, vadászati ritkaságokban és emlékekben, amelyek a Vas Gereben által íb megénekelt tamási erdőkből, valamint a többi szomszéd, szakályi és tengődi erdőkből erednek. A gyermekvédelemre jellemző, hogy a tamási óvoda a folyó év junius havában ülte meg fennállásának 25-ik óvét, ennek kiállítása a többi anyag gal együtt bizonysága lesz annak a nemes munkának, amelyet a nép hivatott vezetői úgy ezen a téren, de de különösen virágzó iskolaügyének bemutatása körül nemes igyekezettel végeznek. A művészet és a régészet csoportjában szemlélni fogjuk nemcsak a szekszárdi festőművész kolóniának, hanem Packa Ferencnek és Packa Cornéliának remekeit. Az utóbbiakra különösen büszkék vagyunk, mert tudvalevőleg — boldogult Kämmerer Ernő támogatásával — Packáék világhírű festményeinek tárgyait jórészt e vidék szépségei és népviselete képezik. Népművészetünk ha nem is produkálja a Sárköz remekeit, de azért figyelemreméltó lesz. Különösen nagy érdeklődést fog kiváltani az a minta vásár, amelynek sátorait Tamási község főterén a járás kereskedői fogják felállitáni és berendezni. A kereskedelemügyi miniszter a tamási kiállítás tartamára az elárusitást külön is engedélyezte. A kiállítás ünnepélyes megnyitása folyó hó 8 án lesz, amelyet a szabadban tábori mise vezet be, ezt követi az egész járás közönségének eredeti népviseletben, továbbá a vitézeknek, leventéknek, cserkészeknek felvonulása. Másnap, vasárnap 9 én Tolnavármegyének Tűzoltó Szövetsége tartja közgyűlését és ezzel kapcsolatban megyei versenyét. A kiállítás négy napját papok, tanítók, jegyzők, gazdik, iparosok és keres kedök gyűlései fogják betölteni. Úgy a székesfővárosból, mint a vidékről számos illusztris vendég helyezte kilátásba jövetelét, de különösen nagy érdeklős nyilvánul meg vármegyénk székvárosa, a mi kedves Szekszárdunk részéről. A tamási járás a legtávolabbra fekszik a vármegye központjától. Pincehely a fiumei fővonal mellett kspuja a járás közönségének, azonban Szek- szárdra vonaton eljutni mégis elég körülményes. Mikor azután ősszel beáll a rossz idő, a járhatatlan utak ezt a vidéket tavaszig valósággal elzárják a külvilágtól, nem csoda tehát, ha megyegyüléseinken ez idő tájban a tamási járásból látjuk mindig a legkevesebb résztvevőt. A tamási járás közönsége igen örvend annak, hogy kiállítása végre meghozna azt a ritka alkalmat, amikor nemcsak a már érintett vendégeket, de vár- megyénknek hivatali, társadalmi vezető köreit, tényezőit. és egyéneit is a saját földjén, hajlékában tisztelheti.
