Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-08-04 / 32. szám
32. szám. Egyes szám ára 30 fillér. X. évfolyam»______________________________ Szekszárdi 1928 augusztus 4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÍNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Utrkesztfiség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Teleionszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. ■ISfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona)» egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kflldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkéiit 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerfll. Szekszérd érdekében. SseksZárd városának gyönyörű fejlődése azokat, akik eme fejlődésben nemcsak a közterhek emelkedését látják, hanem a kulturális és higió nikus igényeknek szolgálatát is, élén ken foglalkoztatja az a gondolat, hogy miként lehetne az elmaradásból a város polgármesterének energiája folytán gyöoyörü íveléssel kiemelkedő várost a gazdasági boldogu'ás útjára is rávezetni és sínylődő iparunkat, kereskedelmünket ezekkel kapcsolatos gazdasági szerveinket és terményeink értékesitését a közlekedési eszközök javításával és tökéletesítésével mai elmaradottságából kiemelni. Szeretnők azt is bevinni a köztudatba, hogy különösen a közintézmények létesítésénél bizonyos támogatásban kellene részesíteni iparunkat és kereskedelmünket, mert hiszen ezen intézmények létesítéséből származó terhek viselése meglehetős mértékben ezen társadalmi osztályokra is nehezednek. A közelmult- bani épitkeséseknél ezen szempontok nem domborodtak ki a legerősebben, ha hozattak is a helyi pátrióta érzés hatása alatt oly határozatok, hogy bi zonyos szállításoknál az itteni iparo soknak és kereskedőknek elŐDy biz- tosittatik, az a határozat legtöbbször csak papíron maradt és nem valÓBit- tatott meg úgy, mint azt a köz és magánérdekek sérelme nélkül megvalósítani lehetett volna. De nem akarunk ezúttal ezen kérdésekkel foglalkozni bővebben, tisztán arra akarunk utalni, hogy vármegyénk és városunk ügyeit intézőknek erős kézzel kell hozzányúlni ahhoz, hogy e szépen fejlődő városban a megélhetés lehetővé tétessék és megfelelő viziuttal és vasúti közlekedéssel a forgalom városunk felé töröltessék és ne nézzük ölhetett kézzel, hogy csekély környékünk is mindinkább másfelé gravitáljon. Meg kell mozdulni tehát e kérdésben a város képviselő- testületének, a vármegye közigazgatási és törvényhatósági bizottságának egyaránt és bele kell vinni ezen mozgalomba nemcsak kerületünk, de megyénk befolyásosabb képviselőit is, mert elvégre nemcsak városi, de általános megyei érdek is, hogy Szek- szárd e vármegyének necsak kultur, de gazdasági központja is lehessen. Az egyik utóbbi közigazgatási bizottsági ülésen egy indítvány hangzott el, amely arra kérte vármegyénk fő és alispánját, hogy indítsa meg a mozgalmat abba az irányba, hogy a gemenci ut kikövezésével Szek- Bzárd dunai kikötőhöz jusson. E kikötőnek létesítése nemcsak iparosainkat és kereskedőinket hozná abba a helyzetbe, hogy olcsóbb szállítási eszközzel jussanak áruikhoz, de mező gazdáinkat Szekszárdról, Sárközből és a völgységi járás egy részéből ahhoz, hogy terményeiket a Duna kihassnálásával szállíthassák és ezzel betudjanak kapcsolódni az export üzletbe is, amelyből a vasúti szállítás drágább volta és a budapesti átrakodás költségei miatt most teljesen kivanpak zárva. Ha valaki ügye lemmel kíséri, hogy az u'óbbi időben őcsény, Decs, Pilis, Nyék gazdasági gravitációja mennyire eltolódott Szekszárdról Bajára, az valóban belátja azt, hogy egy dunai kikötőnek létesítése mennyire eminens és sürgős kérdés és hogy ezt nem tarthatjuk függőbbe addig, amíg a Siócsatorna már úgyis hosszan v»judó kérdése valamely irányba kifejlődik. A legsürgősebben intézkedni kell és e közérdekű munkából ki kell mindenkinek venni részét, akit akár politikai befolyása, hivatali pozíciója és egyéb rátermettsége arra alkalmassá tesz, mert ha soká hezitálunk, akkor Szekszárd megmarad ugyan e vármegye székhelyének, kulturgócpont- jának, azonban gazdaságilag rövidesen elkerülik a vármegye többi, nagyobb községei. Újabban dr. Leopold Kornél kormányfőtanácsos, a Magyar Általános Hitelbank szekszárdi fiókjának igaz gatója áthatva szintén attól a gondolattól, hogy e város gazdasági életét vasúti hálózatunk fejlesztésével lehet elsősorban biztosítani, indítványt nyuj tott be az augusztus hó 14 én tartandó törvényhatósági bizottság nyári közgyűléséhez. Minthogy ezen indit ványt a köz szempontjából igen helyesnek, elengedhetetlenül szükséges nek tartjuk, egész terjedelmében közöljük. Reméljük, hogy törvényhatósági bizottságunk minden egyes tagjának megértésével találkozik és hisz szűk azt is, hogy a törvényhatósági bizottság megmozdulásának meg lesz felfelé is azon erkölcsi súlya és hatása, hogy egy helyéirdekü vasút anyagi érdekei nem akaszthatják meg sem égy város gazdasági fejlődésé nek lehetőségeit, sem pedig egy minden tekintetben fontos vasúti háló zatnak a viszonyoknak megfelelő átalakítását, • Dr. Leopold Kornél kormányfőtanácsos, a Magyar Általános Hitelbank szekszárdi fiókjának igazgatója a következő indítványt terjesztette az augusztus hó 14 én tartandó köz gyűlés elé: Tek. Törvényhatósági Bizottság! Immár több mint 45 éve, hogy a szekszárd—rétszilasi szárnyvonal létesítésével belekapcsolódtunk a buda pest—fiumei vasúti forgalomba. Évtizedes vágya és törekvése volt vármegyénk és a különben is szeren • csétlen geográfiai elhelyezésénél fogva a legsanyarubb és legmostohább for galmi viszonyok között sínylődő Szekszárd város közönségének, hogy l egyetlen vasútja a modern közieke j dósi viszonyokkal és jogos igények- ■ kel össze nem egyeztethető vicinális jellegétől szabadulva, elsőrangusit- tassék. Memorandumokkal, küldöttségjárásokkal, a kormányhoz intézett felira tokkal, képviselőházi interpellációk kai és sajtóközleményekkel Bokát küzdöttünk és évtizedeken át hang zottak el panaszaink vasúti mizériáink ellen és folyt a munka azok orvoslása érdekében, miglen ezelőtt 2 évvel megjelent a magyar állam vasutak igazgatóságának Tolna vár megye közönségével hivatalosan is közölt ama rendelkezése, amely — engedve a közóhajnak és közszükségletnek — a mi szárnyvonalunknak elsőrangusitását határozta el. Az államvasutak eme bölcs és köz érdekű elhatározása általános őszinte és nagy örömet váltott ki. Az elsőrangusitás érdekében szükséges munkálatok nyomban meg is kezdődtek és ma ott tartunk, hogy azok a rétszilas—szekszárdi vonalon már-már teljes befejezést nyertek és a legfontosabb műtárgy: a Sión átvezető uj vashid is már teljesen elkészült. Mély sajnálkozással és megdöbbenéssel értesülünk azonban, hogy évtizedes várakozásunk és küzdelmeink után, amikor már vasutunk elsőrangú- sitása a teljes befejezésig eljutott, annak megvalósítása elé újabb komoly akadályok merültek fel. A közforgalmi érdekek ugyanis azt követelik, hogy az elsőrangusitás ne csak Sárbogárdtól, illetve Rét- szilastól Szekszárdig, hanem Szék- szárdtől Bátaszékig is foganatosíttassák, hogy abba a Sárköz, Béta- szék, továbbá a dombóvár—bátaszéki érdekeltség és B*ja városa is bele- kapcsolódbaBsék, annál is inkább, mert a bálaszéki vasúti állomás erre már most is teljes felkészült séggel bír és be van rendezve, a szekszárdi vasúti állomás pedig arra — sajnos — alkalmatlan és még költséges újabb beruházások mellett sem volna a célnak megfelelően átalakítható. A szekszárd—bátaszéki helyiérdekű vasút vezetősége azonban nem hajlandó ezt az ő tulajdonát képező alig 20 km. vonalat elsőran- gusitani és ezen vonalszakasznak e célból való megfelelő átalakítását elrendelni.. A helyiérdekű vasútnak ezen merev vétójába azonban belenyugodni nem lehet és nem szabad. Ez a kis helyiérdekű vonalszakasz a maga üzleti érdekeinek rideg és egyoldalú beállításával nem akadályozhatja meg egy, a kulturális és gazdasági fejlettség igen magas színvonalán álló vidék és érdekeltség évtizedek óta sürgetett s végre á megvalósulás stádiumába jutott közérdekű törekvéseinek — amelyeket a fon 'tos gazdasági és közforgalmi érdekeken kívül még jelentős stratégiai szempontok is erősen támogatnak — éppen a döntő pillanatban való teljesülését. A helyiérdekű vasútnak károsodását távolról Bem akarjuk, de annak viszont nem szabad elzárkóznia a közérdek elől, hanem azzal összhang- zásba kell hoznia — még áldozatok árán is — a maga érdekeit. A magyar államvasutak tekintélye és presztízse egyenesen megkövetelik, hogy a maga akaratán nak és üzleti politikájának föltétlenül érvényt tudjon szerezni és ha már — eleget téve a közhangulatnak és közszükségletnek — elhatározta ennek az évtizedekig hátramaradt vasúti vonalnak elsőrangusi- tását, ekkor vigye is azt mielőbb dűlőre és ne engedje, ne tűrje annak meghiúsítását akkor, amikor az előkészítő munkának 80%-át tetemes költségekkel már el is végezte. A magyar állam és magyar államvasut legyen ur a maga portáján és nem tűrheti, hogy az ő tulajdonát képező sárbogárd—szekszárdi 65 km.-es, bátaszék—dombóvári 61 km.-es és bátaszék—bajai 30 km.-es (a bátaszék—dombóvári és bátaszék—bajai vasúti vonalak ugyanis már régóta elsőrangúik) vonalak közé beékelt szekszárd— bátaszéki 20 km.-es helyiérdekű szakaszocska az 6 üzleti politikáját megbénítsa és annak érvényesítését lehetetlenné tegye. Kell, hogy a magyar államvasut sürgősen megtalálja azokat, ha kell legerélyesebb eszközöket is, amelyek a helyiérdekű vasút ellentállásában jelentkező akadálynak elhárítására alkalmasak és ha nincs más megoldás, meg kell váltani a helyiérdekű vasutat, anélkül azonban, hogy ennek exorbitánB igényeket volna szabad támasztania. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Fölösleges, hogy az autók, repülők és rádió korszakában hosszasabban utaljak mostani forgalmi viszonyaink tarthatatlanságára, hisz azt felismerte a legilletékesebb tényező : a magyar államvasutak nagyérdemű igazgatósága, amikor az elsőrangusi- tást elhatározta és kár volna a gyorsított vasúti közlekedésnek úgy kulturális és szociális, mint pedig gazdasági és forgalmi előnyeit és nagy jelentőségét akár egyetlen szóval is kidomborítani. Mindezek után azzal a tiszteletteljes javaslattal járulok a tekintetes Törvényhatósági Bizottság elé, hogy 1. intézzen feliratot a magyar kir. kormányhoz és forduljon a Magyar Államvasutak nagytekintetü Igazgatóságához, hogy a rétszilas—szekszárd —bátaszéki vonalnak tervbe vett és immár ®/4 részben befejezett elsőrangusitását a szekszárd—bátaszéki helyiérdekű vasút részéről fenforgó akadályok leküzdésével mielőbb vigye keresztül; 2. küldjön ki a tekintetes Törvény- hatósági Bizottság a maga kebeléből a vármegye összes országgyűlési képI viselőinek felkérésével és belevonó I Bával egy bizottságot, amely ezen
