Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-07-14 / 29. szám
X. évfolyam. 29. szám. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárdi 1928 július 14 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Uarkesztiftég és kladéhlvafaű: Szekszárdi Népbank épületében, Teieionszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. |l6fizetési dij félévre 4 pengS (50.000 korona)» egész évre 8 pengő (100.000 IQ. Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő, A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi túr, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Fejlesszük a gazdasági szaktudást! A trianoni férc tákolmányai csak egy ntat hagytak nyitva részünkre, amelyen át kereshetjük hazánk jö vendé boldogulását s ez az ut a mezőgazdálkodás, — Tény és való, hogy a nagy, egységes Magyarország a béke idejében sem tudott arra a mezőgazdasági nívóra emelkedni, a melyre pedig természeti viszonyainál fogva emelkedni kellett volna. Elég egy rövid pillantást vetnünk Kelet Poroszország volt Posentarto- mányára, melynek homokos, humusz ban szegény talaján már régóta sokkal nagyobbak voltak a termésátlagok, mint akár a Nagyalföld humuszban gazdag medencéjében, akár a Danámul vályogos, agyagos talajában. Hogy a németek a kedvezőtlen természeti viszonyok között is ilyen jól tudtak prosperálni, az kizárólag a tudás, a mezőgazdasági tudás ered ménye. Mert nagyon téves felfogás azt hinni, ha valaki szántani tud, egyúttal gazdálkodni is tud. A mezőgazdálkodás éppen olyan tudomány, mint akár az ,épitészet, akár a fizika. Sőt mondhatjuk mind* egyiknél bonyolultabb, mert egyetlen pályán sem kell olyan sokoldalúnak lenni, mint a mezőgazdaságin. Az agrár törekvések merkantil tudás nél kül sohasem érvényesülhetnek. A gazdának számítani és mégegyszer számítani kell, hogy megkapja azt a pluszt, amit ő tiszta jövedelemnek nevez. A mi népünkben egy nagyon nagy hiba az, hogy nem tud kalku Iái ni. A másik nagy hiba pedig az okszerű mezőgazdálkodás tudásának a hiánya. Amig azt látja az ember, hogy a sokkal előnyösebb gép helyett még mindig sokkal több gazda vet kézzel, mint géppel s a műtrágyák alkalmazása teljesen terra incognita előtte, addig mezőgazdálkodásunk csak stagnálni fog, de nem előbbre menni. Megfigyeléseim arra engednek következtetni, hogy a mi népÜDk nagy része a régi jó időkre emlékeztető gazdálkodást folytatja a haladás, a fejlődés előfeltételei nélkül. A talaj termőerejének fenntartására annyira fontos trágyakezelése minden, csak nem az s a szarvasmarhaál!omány sok helyen olyan benyomást tesz a hozzáértő szemlélőre, mint egy nem zetközi állatfelhajtás, mert hiányzik a csordából az egyöntetűség, a kon- formitás. A tenyészállatkiválasztás szintén ismeretlen fogalom. Ez a gazdálkodás jó lehetett ezelőtt százesztendővel, de ma, amikor az idő pa- rancsolóan követeli az élet minden vonatkozásában a jobbat, a többet, többé igy meg nem állhat. Ezen javítani, segíteni kell. A mezőgazdálkodás minden legújabb tudnivalóját, mint a hiszekegyet át kell plántálni a nép minél szélesebb rétegébe. Az okszerű mezőgazdálkodás nyomán jólét, boldogság fakad s ha tudjuk, hogy igy van, miért nem cselekszünk ? A földmivesnép minden fiát reá kell nevelni a gazdasági tudnivalókra. fejleszteni kell a szaktudást. Kozáry Jenő m. kir. gazdasági tanár. A llmoKtoiwl járás JeguMett- neh félszázados jubileuma. Az újságírónak érdekes tünet, hogy a háború előtti u. n. uborkaszezon ma már ismeretlen fogalom. Ezt tapasztalja úgy az országos, mint a vidéki sajtó. A kánikulában épp úgy tornyosodnak az események, miLt a fő'denyben. A gyönkiek is egy évi stagnálás után megint magukra találtak és nyár derekán egy héten belül három közérdekű ünnepélyességgel adtak életjelt, két esetben mini szterlátogatással kapcsolatban, sőt egy alkalommal két miniszter is látogatta meg az azelőtt az ismeretlenség . homályába burkolt községet. Azt mondják erre, hogy könoytt a gyönkieknek, mikor miniszter a képviselőjük, de elfelejtik, hogy ez nem a véletlen műve, hanem abban részük van a gyönkieknek is, akik ügyesen szemelték ki és választották meg a képviselőjüket dr. Pesthy Pál személyében. Az ő megjelenése adott most is különös jelentőséget a jegyzői egylet jubileumának, amely a megyében elsőnek, ezelőtt 50 éve alakult meg és magvát képezte a megyei egyesületnek is. A vármegye részéről, miután a főispán és alispán szabadságon vannak, dr. Hagymássy Zoltán főjegyző tisztelte meg jelenlétével. Az ünnepély mély, szép külsőségek közt meleg ben Bőséggel zajlott le. Az országos jegyzőegylet részéről dr. Koncz János eloök és dr. Pogány József titkár, valamint az árvaház egyesület kikü'döttjei Doboss Gábor elnök és Brogli József igazgató a nagy napnak már előestéjén érkeztek meg és tiszteletükre Varkonyi Imre a járási egyesület elnöke több gyönki notabilitás bevonásával kedélyes vacsorát adott szőlejében. Julius hó 7-én 10 órakor hálaadó Istentisztelettel kezdődött az Ünnepély a református templomban, amely hatásos és igen eredeti módon gazdagon volt díszítve belül nemzetisein zászlólapokkal. Ezek a szószé két, az urasztalát, a kórust, az első padokat és a puritánul csupasz falakat dúsan elborították. A gyönki jegyzői hivatal fiatal tagjai a templom ajtajában fogadták a belépőket és előzékenyen mindenkit helyére kalauzoltak, mert külön padok voltak fenntartva az előkelőségeknek, a jubilálóknak, a férfi és hölgyaözön- ségnek, valaoiint a budapesti nyaraló gyermekeknek, akik felttgyelőnőik vezetése rnell°tt a fogadáskor kapott Az öreg Márton — tisztességtétele/ Irta: Bodnár István. A „Móltóságos ur“ kemény koponyája, mokány magyar. Pöröl, veszekszik egéBz nap, de azért a szive olyan, mint a vaj. Két dolgot azonban határozottan nem szeret. Az adót, meg az — autót l Hogy az — adót nem szereti, azt értem. Magam sem valami nagyon rajongom utána. S az is huocut, aki azt mondja, hogy ő — rajong, bocsánat, mégha netán pénzügyminiszter lenne is. De, hogy az autó ne kelljen valakinek, ez egy kicsikét ugyebár különös ? Én pél dául még akkor is boldog vagyok, ha mondjuk, némi kis elviselhető bal esettel kapcsolatosan — álmodba tóm róla. ö nála azonban mindez megmagyarázható. Akinek négy ötezer hold saját földjén egész meneBe van, pompáBabbnál pompssabb lovakkal és gyönyörű növendékcsikókkal s e mellett külön versenyistállója, még ezt a — mondjuk — kis extravaganciát is megengedheti magának. Meg is engedi Elannyira megengedi, hogy életében még sohasem ült autón. Megesküdött, hogy nem is ül. Még azt is megveti, vagy legalább les j nálja, aki ezt meg meri cselekedni. * Matatváay a szerzőnek, a Franklin Tánnlat kiadásában, Herezeg Ferenc előszavaral megjelenő, MasemoBdás című kötetéből. A szerk. A családja tagjai már ismerik ezt a gyengéjét. A környékbeli jó barátok is. Mégha van is autójuk, névnapra, látogatóba inkább kocsin mennek hozzá. Csak az autótülkölést ne hallja, inkább négyes fogaton viteti be a vasúton érkező vendégeket. Az öreg ilyenkor boldog. Kivált, ha megértő léfekre talál. Viszi, vezeti mindjárt az istállóba, ki a ménesre, vagy a versenylovakhoz. Még a „kegyelemszénát“ evő, öreg, B-listás kimustráltakhoz is. Mert nem engedi, hogy lovaiból pesti virstli legyen. Úgy múlnak ki nála a „ló kor véghatárán“. Ilyenkor aztán elmagyarázza, hogy ennek, meg ennek a vén re mondának a fia volt Ferenc József legkedvesebb hátas paripája. Ennek a feaetének a dédmamája hozta a világra azt a gyönyörű pár feketét, amely a hozzá vett másik kettővel a szegény, legutolsó muszka cárt esküvőre repítette. Ott az az öreg sárga a bécsi derby nyertese. Ez pedig itt Szent István dijat nyert stb. Nemrégiben nevenapja volt a „Mól- tóságos urnák“. Még a keresztnevét sem árulom el. Mindjárt kitalálnák, kiről van szó? Háiha az ujágb%ke rtilne? Úgyis a bögyébe vannak a firkoncok, az Újságírók! Sok hiába valót összefecsegnek. A minap pél d*ul azt irta róla, ménesével kapcsolatosan valamelyik Istentől elvetemedett, hogy már neveli az nj csikókat a koronázásra, az — uj királynak. Világszenzáció lett belőle. A kis antant például mindjárt hideg lelést kapott. Az ottani vezető politikusok csillapító pirulának, a még ideje korán való teljes meggazdagodáshoz már ujabbi „nemzeti ajándékot* akartak kérni, másképp az ördög se állja ki az ilyen riogató izgalmat ? 1 Szóval a nevenapjára összejött az egész környék. A gyerekek, nnokák, a szomszéd birtokosok. Megjött Budapestről „Diplomata“ méltÓBágos ur is. (Itt se említsünk nevet.). Aki, mint üldözött (?I) menekült, egy ide nem messze lakó nagybirtokos közeli birtokára vetette le jövő reményének horgonyát. S a horgony megakadt. Vagyis sikerült neki beházasodnia. De e mellett politizál is. Hogy hogynem valahol, a műit cikluson sikerült egy mandátumot is elcsípnie. Amikor megalakította a pártját is, egy, mondd — egy be/-taggal, vagyis saját magával. Azóta a párt feloszlott, vagyis ő megbukott az uj választáson. De azért nem adta fel nemzetmentő terveit. Mondhatni, a miniszterek réme. Mindenikhez van hetenkint egy-egy honmentő ideája. Annak idején még a szegény Pich, ler Győző sem vigyázott igy a hazára 1 Nem mondhatnám, hogy az ón meglehetősen kényes felfogású „MéltÓBágos uram“ valami nagyon ra- jongana érte! Da ha már befurakodott a nagykiterjedésü úri családba, mint uj rokont — tűrnie kell. Persze az — uj rokon világért sem mulasztana el egy ilyen barátkozásra kitűnő alkalmat sem. Ilyenkor nyílik csak igazán tér a nemzetmentő ideák terjesztésére. Még akad olyan is, aki — okosnak tartja 1 Most is itt van. Da már hamarosan leadta mindenkinek, hogy volta- képen milyen nagy áldozatot hozott. Mert lóhalálában vissza kell sietnie : A párt ... A miniszter . . . S ma okvetetlenül meg kell jelennie az első szükebbkörü, intim pártvacsorán ... Persze titokzatos mosoly: Nem szólhatok, de valami — érik l Egészen természetes tehát, hogy autón jött. Mindenki tadja, hogy nem az övé. De ngy beszél róla. A sof- főr, ktiön hallgatási dijat kap. A kilométerek arányához képest. Mennél tovább van Budapesttől, annál nagyobbakat dukál — hazudni! A jó vidék, hogy legalább felét el- higyje . Szóval együtt van már az egész úri társaság. A nyolc, tiz urasági kocsis ellátta lovait. S most kaezi- nézik. Az istálló falához támaszkodva várja az ebédet. S közben elmnlat az öreg Márton, a Méltóságos ur régi kocsisának jóízű mókáin. Ké^- EŐbben látni fogjuk, nagy imposztor ő kigyelme. Most például azon Tan a mulat ság, hogy a pesti soffór.káromkodik. Az utón valahol nyakukba szakadt
