Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1928-01-14 / 3. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1928 január 14. SINGER varrógépek rég bevált jó minőségben Kedvező fizetési feltételek SINGER VARRÓGÉP RÉSZVÉNYTÁRSASÁG képviseletében: Marfon János, Szekszlrd Bartina-utca 57lb szám pengőt, ebből kifizet 200 P 44 fillér víz- és csatornahasználati dijat, to vábbá 216 P 63 fillér adót, végül 63 peDgő házfentartási költséget, tiszta jövedelműi marad tehát neki a 630 pengőből 151 P 03 fillér. Ez a nyers házbérjövedelem 23 97°/o a, holott más városokban a háztulajdo­nos tiszta jövedelme a nyers házbér- nak legalább 55—60°/o-a. Nem igényel bővebb fejtegetést, hogy mennyire csökkenik annak a háznak tényleges értéke is, melynek jövedelme a normális házjövedelem felére, illetve egy harmadrészére le­száll. Ezek szerint teljesen tárgyilagos voltam és nem frázissal dobálództam, midőn azt állítottam, hogy a lakás- rendelet kritizált rendelkezése a szek­szárdi háztulajdonosokra nézve a mél­tánytalanság és képtelenség csimbo- rasezóját jelenti. VI. Aki a kérdést -csak úgy felszíne­sen nézi, azon ellenvetést teheti, hogy a taglalt kirivó hátrányok csak a bérházak tulajdonosait érdeklik s nem egyúttal városunk összes többi ház- tulajdonosait is. Aki azonban vala­mivel alaposabban megfontolja a dol­got, az ezen ellenvetésre a következő választ kell, hogy adja: a város bér­ház tulajdonosainak érdekei is valódi közérdek ugyan, (mert a házakat nem szabad elértékteleniteni, mert továbbá egy haladó városban minél több bérháznak kell épülnie s a la kók lekicsinylésének lehetőségét in­tézményesen kell kiküszöbölni), de a Inellett az igazság az, hogy a szóban- forgó hátrányok spéciéi a hérházak tulajdonosait csak átmenetileg (a lak bérkorlátozások megszűntéig) sújtják erősebben, ellenben a város összes háztulajdonosai örökké ezektől fog­nak koldulni, ha a baj bekövetkeztét idejében meg nem gátoljuk. A jelenlegi gazdasági viszonyok ugyanis (a pénznek, építési anyag­nak és munkabérnek drágulása, — a házak lerongálódása a háborús vi­szonyok és az egy évtizednél tovább tartó bérkorlátozások okából, — min­den közszükségleti tárgy árának emel­kedése) a gazdasági élet vastörvényei Dunántúli első RADIO felszerelési vállalat FABIAN SÁNDOR elektrotechnikus Szekszárd, Hitelbank-palota. — Telefon 139. szám fSkészülékek, alkatrészek, akkumulátorok, lámpák nagy rak- V tára. Eladás jótállással 4 havi részletfizetésre. Kérjen árajánlatot szerint szükségképen odavezetnek, hogy a hérház tulajdonosa a bérbe­adott lakásért a bérkorlátozó szabá­lyok megszűntével legalább is annyi netto jövedelmet kíván és fog is huzni, mint amennyit béke időben élvezett. Illusztráló például szolgál­hat az üzlethelységek bérének ala­kulása az azokra vonatkozó bérkor­látozások megszűntével, ugyszinte a szabadrendelkezés alá eső lakások bérének jelenlegi mérve is. A bér­ház tulajdonosa tehát — ha a pél­dánkban felhozott 3 szobás lakásért 200 pengő víz és csatornahasználati dijat keli fizetnie, — a régi 700 pengős lakbér helyett legalább 900 peDgő lakbért fog igényelni és kapni, miáltal hozzájut békebeli 700 pen­gőjéhez s mihelyt ez megtörtént, a jövedelemcsökkenés kérdése őt to vább nem is érdekli. Amikor azon ban a bérháztulajdonos ekként meg védte magát a viz- és csatornahasz­nálati dij hátrányának egyik részé­től, a pénzügyi hatóságok a törvény értelmében nyomban azon álláspontra helyezkednek, hogy a 3 szobás lakás hozadék értéke most már nem a régi 700 pengő, hanem az uj 900 pengő. Mivel pedig a bérbe nem adott lakás adóalapja a bérbeadott lakásokkal való összehasonlítás utján állapitta tik meg, ettől fogva Szekszárdon minden 3 szobás lakás adóalapja 900 peDgő lesz és nem a régi 709 peDgő (a 4 szobás lakásé 1100 pengő1' és nem a régi 850 peDgő és igy tovább), tehát azon lakásoké is, melyekben a tulajdonos maga lakott és lakik. Nyilvánvaló tehát, hogy ha Szek­szárdion a viz és csatornahasználat dija a ház adóalapjából le nem vo natik, — tehát az esetre is, ha e dijakat az uj lakásrendelet értelmé­ben a vároB részére a háztulajdonos fizeti és nem a bérlő, — úgy az összes szekszárdi házak adóalapja a már ismertetett óriási mérvben emel­kedik. VII. Vázolom pár szóval azt a jogi jel­leggel bíró kérdést is, hogy mi volna a baj megszüntetésének módja. Ma­gától értetődik persze, hogy ez a baj annál nagyobb, minél magasabbak a vizdijak, miből egyúttal az is követ­kezik, hogy maga a város is köteles — ha a kellő előrelátást el nem akarja hanyagolni — e dijak lehető leszállításával a bajok enyhítésére közreműködni. Hogy e dijak miként volnának leszállithatók, annak tagla­lása kívül esik e cikk keretén. A megoldás — ha csak törvény­hozási intézkedést nem sikerülne ki- I eszközölni — ezidŐszerint valószínű- j leg csak ideiglenes lehet, melyet a lakbért korlátozó szabályok meg­szűntével váltana fel a végleges meg­oldás. A megoldás tartalmilag abban állana, hogy az uj lakásrendelet mó dositásával és a megelőző lakásren­delet II. alatt ismertetett idevágó rendelkezései lényegükben való visz- szaállitásával az a jogszabály volna koDstituálandó, hogy mindazon váro­sokban, melyekben a vízvezeték és csatornázás a háború után létesült, a víz- és csatornahasználati dijat (vagy legalábbis annak az alapbér 4e/o-át meghaladó részét) bérleti la­kásoknál és üzlethelyiségeknél a vá ros részére nem a tulajdonos viseli, hanem a bérlő (kitől persze ezt a tulajdonos a város részére beszedi). Amit ugyanis a bérlő a város részére köteles fizetni, az nem bér s igy nem számit az adóalaphoz. Ez a megoldás mégcsak nem is méltánytalan a lakásbérlőkre (az üz­lethelyiségek bérlői szempontjából nem is kell a méltányosság kérdését felvetnem, mert ezek a háztulajdonos szabad bérmegállapításánál fogva úgyis viselni fogják a viz és csa­tornahasználati dijat) — Eltekintve Ugyanis attól, hogy a lakások bére — akár a szabad rendelkezés alatt álló lakások béréhez, akár egyéb közszükségleti tárgyak árához hason­lítva is azt —- aránytalanul alacsony­nak .jelentkezik s ez vidéki városok­ban mg sem indokolható: nem sza­bad arról sem megfeledkezni, hogy ezek a jelenlegi alacsony bérek is az 1917. évi lakbérek után számí­tódnak s igy e lakbérekben — hisz 1917-ben Szekszárdon még nem volt vízvezeték és csatornázás — a viz és csatornahasználat ellenértéke bent nem foglaltatik. De még ha a kívánt megoldás idő­legesen (t. i. a lakbértkorlátozó ren­delkezések megszűntéig) valamelyes méltánytalanságot is jelentene a szek­szárdi lakások bérlőire, a megoldás­nak akkor íb okvetlenül és minden körülmények közt be kell követ­keznie, mert a kisebb érdeknek meg kell hajolnia a nagyobb érdek érvé nyesülése előtt és pedig nemcsak politikai szempontból, de az igazság súlya szempontjából is, már pedig Szekszárdon legalább ezerszer akkora közérdeket jelent az, hogy a város összes háztulajdonosai más városok­ban nem létező horribillis adótöbb­lettől meneküljenek, mint aminő köz érdek az, hogy vidéken a lakások bérlői az ő amúgy sem indokolt pri vilegiumukat esetleg egy-két évvel tovább is élvezzék. Ezt a gondolatot ■ juttatja kifejezésre az uj lakásrende- J let ama rendelkezése is, melyszerint I a népjóléti minisztérium vidéki vá­FOGKRÉM a fogakat hófehérré tisztítja és romlásukat erélyesen meggátolja. Kapható: 1082 a GARAY­drogériában. JOSS É8 LÖWEHSTEIH B-T. „OROSZLÁN“ VÉDJEGYŰ GYÁR LELTÁRI KÉSZLETÉBŐL nagyobb mennyiségű női és fépfi ffehénnemüeket engedett át nekünk, melyeket lényegesen a forgalmi áron aliil árusítunk. Férfi puplln tat Eddig P 18.­Host ........ P 12.­PI RNITZER József és Fial. Szekszárdon. Tolnavármegye legnagyobb és legrégibb divatáruháza. Hol hímzett injtH Eddig p 4»~ H S HOSt. tiii P 2. fosokban a lakások szabad forgalmát azonnal helyreállíthatja, ha annak nincs közérdekű akadálya. Bár álláspontom nyilvánvalóan he­lyes, a tárgyilagosság szem előtt tar­tásával és éppen a vitattam közér­dekre való tekintettel el kell ismer­nem, hogy a proponált megoldás ke­resztülvitelénél magasabb állami ér­dekből a közhivatalnokra nézve ki­vételt kell tenni. E kivétel — hogy az a szem előtt tartott célt meg ne hiúsítsa — akként volna keresztül viendő, hogy a viz- és esatornahasz: nálati dijat a bérlő közhivatalnok is fizeti a város részére, de viszont a közhivatalnok által a háztulajdonos részére fizetendő házbér összege ak­ként redukálandó, hogy e házbér és a város részére fizetendő dijak ősz- szege a közhivatalnok által élvezett lakbért meg ne haladja. Az ismertetett ideiglenes megoldás a lakbérkorlátozó rendelkezések meg szüntével (mert ekkor már nem fo rogna fenn annak veszélye, hogy a városi szabályrendelet egy országos rendelettel ellentétbe jön) nyilván minden nehézség nélkül véglegesít­hető lesz a város vízvezetéki és csa­tornahasználati s zabályrendelet ének oly rendelkezésével, mely szerint a bérbeadott lakások és üzlethelységek viz- és csatornahasználati diját a vá­ros részére a bérlők fizetik, kiktől persze ezt a város részére az ad­minisztráció egyszerűsítése céljából a háztulajdonosok szedhetik be. Ezen időpontban persze már az összes bér­lőknek mindegy, hogy a díjakat' a város részére tartoznak-e fizetni, avagy a tulajdonos részére. Befejezésül egy szubjektív meg­jegyzést teszek. Bizalommal viseltetem energikus polgármesterünk iránt, ki a város polgárainak érdekét a legnehezebb körülmények közt is érvényesíteni tudta. Meg vagyok tehát győződve arról, hogy ezt az igazán fontos és nem könnyű kérdést is meg fogja oldani, mert nem szokott adós ma­radni ígéretei beváltásával. — Ezen igazmondó cikkemet pedig a több szem többet lát elvénél fogva sem i fogja rossz néven venni. 0r. Gulyás József. L ■■■

Next

/
Thumbnails
Contents