Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1928-05-12 / 20. szám

X. évfolyam. v 20. szám. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárd, 1928 május 12. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. fgrkesztSség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Ilffíizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. A lap HMgJeleaik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő A hír detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkánt 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény — A hir- rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Forrongó Románia. Ke tessék félni, sem kárörvendezni! Az oláh nemzet nem az a nemzet, melynek életében jellem és történelem- alakító hatalmas megmozdulások ke­letkeznének, nagy hatással a kör­nyező népek magatartására. Jogosait, borzalmasságában fenséges forrada­lom nemes faja népek életvonása. Mikor az igazságtalanság túlkapása veszélyessé válik, igazoltan és ter­mészetszerűleg lép fel a kikénysze- ritett, kierőszakolt, megtorló rend­ellenesség: a forradalom. Vaskos és brutális marokkal tépázza meg a szélsőségbe lendült jogtalanság mű­virágait és kaparja le a hamis festé­ket a békés viszonyok hazug arcá­ról. Ijesztő méretű igazság halmazt hord magában, mint az ég jégfelhőt és villamosságot, fennkölt és nemes fajú népeknél megváltó erővel hat, évszázadokra megszabja a haladás útirányát. Gonosz, mégis forrása a jónak. El nem ismerjük, irtózunk tőle, mégis áldásos bünseprő, mely tulfeszült voltával magamagának is megölője, éppen ezért hat megtisztitó- lag — az igazi népeknél. Oláhország nem az az ország, az oláh nemzet nem az a nemzet, mely­nek fogalma volna magasabb eszté­tikai életről. Ha a vele szemben kö­teles antipátiát félretesszük is, sőt csakis akkor, ha féli etesszük, csakis akkor ',11 előttünk ennek a nációnak minden szépséghibája. Minden nem­zet hordoz magában valamit, ami őt nemzetté teszi és ha különben ellen­lábas is, a tisztelet és nagyrabecsü­lés érzését váltja ki. NincB senki, aki ne emlékezne elismeréssel a szerb vitézségről, szívós kitartásról. E ma­roknyi nép hősies küzdelme meg­becsülést érdemel s bizony ez volt a világháború legkeményebb diója. Ám nem találtunk senkit, aki csak egy véletlen szót is ejtett volna, vagy bármikor ejtene Oláhországról, leg­feljebb most, most is csak ennyit: jól teszik. Oláhország forrong, helyesebben lázong. A mi szempontunkból nincs erre semmi oka, mert elképzelhetet­len előttünk ebben az országban olyan erkölcsi érzék, mely felhábo­rodva kavarja fel az állapotokat a sok-sok igazságtalanság miatt. Van betyárerkölcs, mely nem ismer mást, mint a maga tízparancsolatát, de hogy mi köze volna ennek emberi­leg elfogadható mozgalmakhoz, ezt nem értjük. Ölj, lopj, orozz, gazsá­gokat, ocsmányságokat kövess el, iktasd törvénybe és éld a bűnt, ezek azok a fogalmak, amelyeket, szeré­nyen szólva, e tolvaj nációról ma­gunknak alkottunk. Velünk együtt alkotta ezt magának Európa is. És most ez a nép megmozdul és lázong. Kevereg és kavarog, mint a téli, ködös széllel szembe repülő varjú- csapat. Nagy hangon, zagyva módon, megriadt csürheként, vérben úszó I szemmel, vértszomjazva, dühödten | törtetve megy, megy előre, mig szét nem szalad. Anglia Cromwell Olivért nyeri az igazságért való nagy kavarodásból. Franciaország Napóleont, Olaszország Garibaldit, Svejc Teli Vilmost, Ma­gyarország Bethlent, Bocskait, Rá­kóczit, Kossuthot szüli egy törté­nelmi fenséges viharban. Am nem, ne higyjék el, Oláhországban nem történik éB nem történhetik semmi ebben a lapos, dudás dáridóban. A mindenható Isten szent törvény­szerűsége rendezte e nagyszerű tör­ténelmi találkozást Európa számára: a magyar kultuszminiszter csodás expozéját s e román eseményt. Ak­kor, amikor a magyar kultuszminisz­ter hatalmas munkája templomi ha­rangszóként tölti meg lelkünket, ak­kor, amikor a magyar jövendő bol­dogan mosolyog felénk a sarjadó iskolákról, akkor, amikor a világ előtt élni tudásunk bizonyságtevése megtörténik, akkor amoda lent, a bal­káni tájon, balkáni módon zűrzavart gomolyag horkan. Az Isten rendezte nagy pör védőbeszéde ez mellettünk, az előtt az Európa előtt, amelynek most van a legjobb alkalma össze­hasonlítást tenni és a két nemzet értékéről fogalmat alkotni. Kísérjük végig e lázongás útját, tartalmát. Az embertelenségek hát- borzongató sorozata fog megtörténni. Védtelenek és ártatlanok vére fogja festeni pirosra a földet. Ha megkér­dezzük, miért? Semmiféle helytálló feleletet nem fogunk kapni. Csak a lelkünk mélységében sejtjük, hogy az Ur szent és igazságos akarata hozta létre, sújtó keze veri fejőkhöz ily módot! az optáns pör aktáit. Elmál- laszthatja e züllött rablóbarlang szik­láit, hogy megtanulja Európa népe, hogy van Isten, van igazság, van égi, könyörtelen visszafizetés, amely a maga idején kérlelhetetlenül sújt le az emberiség gonosztevőire. E sorokat a dolgok végétől mér­földek választják el. Ám nem törő­dünk a véggel. Ha remegünk is a maroknyi erdélyi magyarság sorsáért, ha imádkozunk is az ártatlanokért, kétely és háborgás nélkül bízunk az erős Istenben, mert tudjuk, hogy epizódokon keresztül az ő igazságos ítélete érvényesül;. úgy érezzük, hogy az égi Ügyész pálcát tört a gonosz tevő felett és kiszolgáltatta a bakó­nak a bűnöst. Nekünk ebbe nem szabad bele­avatkoznunk. Zsiványok marakodá­sába csak akkor elegyedhetünk bele, ha méltóságunk csorbulása nélkül tehetjük azt, vagy ha létérdekünkbe ütközik. Semmi közünk ahoz, hogy ég e Bukarest, vagy sem. Semmi közünk mindaddig, amig az esemé­nyek integer, őshatárvágyaink ki­elégítését önként fel nem kínálják. Akkor pedig nincs mit haboznunk, mert minden esemény, láthatjuk, mi­nekünk, miérettünk történik. Erdély a mienk, mert mienk az igazság és Isten segedelme. Jánosi György. A vármegyei közigazgatási bizottság ülése. Szerdán, f. hó 9 én tartotta a vár­megyei közigazgatási bizottság Jankó Ágoston főispán elnöklete alatt május havi rendeB ülését. Az ülésen jelen voltak: Szévald Oszkár alispán, dr. Hagymássy Zoltán várm. főjegyző, dr. Orffy Gyula vármegyei tiszti fő­ügyész, dr. Haypál Sándor várm. árvaszéki elnök, dr. Kramolin Gyula várm. tiszti főorvos, László Aladár műszaki tanácsos, az államépitészeti hivatal főnöke, Jakab László m. kir. pénzügyigazgató, dr. Halmos Andor kir. tanfelügyelő, dr, Kozacsek József, a kir. ügyészség elnöke, dr. Illy György állategészségügyi tanácsos, Hradek Dénes • gazdasági felügyelő és Schneider Gábor ny. kúriai bíró, bizottsági tagok. A teljes ülés végeztével albizott sági ülések nem tartattak, részint azért, mert arra szükség nem volt, másrészt pedig, mert azokra az egyes albizottsági tagok határozatképes számban meg nem jelentek. Ami az egyes szakelőadók jelen­tését illeti, azokból a közérdeklődésre Bzámot tartó dolgokat a következők­ben adjuk: A kir. pénzügyigazgató jelentésé­ből kiderült, bogy a folyó évben teljesített adóbefizetések aránya meg lehetősen kedvezőtlen, amennyiben az idei költségvetési év lefolyt időszakára előirt köztartozásoknak mindössze csak 47°/oa folyt be ezideig. Az általános kereseti adó kivetése a vár- megye területén megtörtént és meg- nyugvásra szolgálhat, hogy az adó­alapok körül a múlt évvel szemben eltérés alig mutatkozik s a kivetés az országos átlag körül mozog. A kir. tanfelügyelő jelentése szerint a múlt hóban a tanítás valamennyi népoktatási intézetben zavartalanul folyt le, kivéve a szekszárdi izraelita, az őcsény-szőlőhegyi, a fácánkerti községi, a pálfai r. kath., ref. és ág. h. ev., valamint a hidjapusztai r. k. uradalmi elemi iskolákat, melyeket a vármegye alispánja különböző jár­ványos betegségek miatt ideiglenesen bezárni volt kéntelen. Az államépitészeti hivatal főnöké­nek jelentése szerint az útépítési munkák közül a bonyhád—tevel— murgai 20 km. ób a szekszárd— diófacsárda—kölesdi 12.4 km. szaka­szokon a kőpálya beépítése és henge­relése folyamatban volt; a baja— bálaszéki államosítandó közút 8.5 km. hosszú szakaszán a földmunka elkészült. Elkészült továbbá a buda- pest—eszéki állami közút tolnai 2 km. átkelési szakaszának kiskőburkolata, továbbá folyamatban van ugyanezen ut paksi átkelési szakaszának kis kockakővel való burkolása. Henge­relés alatt áll a bonyhád—zombai 0.4 km. és a szekszárd—simontornyai th. közút 27—29. km.-es szakasza. Teljes erővel folyik a közkórház épí­tése ; befejezést nyert — a kerítés kivételével —- az államépitészeti hiva­tal székházénak felépítése. A gazdasági felügyelő jelentése szerint az őszi vetések erős fejlődés­nek indultak s a fagy által okozott károkat nagyréBzben kiheverték. A tavaszi kalászosok szépen kelték, a cukor- és a takarmányrépa jól fejlőd­nek, több helyen kapálásuk meg­kezdődött. A takarmány félék is erő­sen fejlődnek; a gazdasági munká­latok közül a burgonya, tengeri és takarmánynövények vetése még folya­matban. A vármegyei tiszti főorvos jelen­tése szerint a vármegye közegéBzségi állapota április hóban örvendetesen javult. Hevenyfertőző betegség csak 37 községben fordult elő 258 esettel és egyetlen 1 halálozással. A leg­gyakoribb volt a kanyaró, aztán a difteritisz, hörghurut és hasi hagymás. Az élveszttletések száma volt április hónapban 488, a halálozásoké 368, a születési többlet tehát 120 főnyi volt. A halálozások közül az aggkori végelgyengülés vezet 69 fővel, utána a tüdőgümőkór következik 52 esettel. A gyermekhalandóság 70 főnyi volt (=s 20 %), tehát megfelel az országos átlagnak. Az állategészségügyi felügyelő je­lentése szerint az állategészBég állása valamivel kedvezőtlenebb, mint az előző hóban volt. Lépfene 1, veszett­ség 15, rühkór 8, sertésorbánc 1 és sertésvéBZ 6 községben uralkodott. A foddl leSMylet zűszló- szentelÉse. Múlt vasárnap ünnepelte a faddi r. kath. legényegylet fennállásának 25 éves jubileumát zászlószenteléssel és arcképlelepleséssel kapcsolatban. Az egész község részt vett a fényes ünnepségen, amelyre eljött a legényegylet magalapitója, dr. Sipos István pécsi teológiai tanár, apát, továbbá belebázi dr. Bartal Aurél földbirtokos, Bőbei János vásáros- dombói plébános, diszelnökök, dr. Klein Antal ny. főispán, országgyűlési képviselő, Mozsgay Sándor paksi apátplébános, dr. Piliván Mihály teol. tanár, szemin. igazgató és még szá­mosán a környékből. Reggel 8 órakor díszes menetben, a leventezenekarral az élen felvonult a legényegylet ifjúsága, melyből ki­tűnt a Kovalcsik Antal s. jegyző veze­tése alatt álló, szép egyenruhásat« levente atlétikai klub, majd hatvan magyarruhás leány haladt nyújtott köralakban, gyöngyvirágcsokorral, a kör közepén pedig a legényegylet két dékánja: Posinszki András és Orgován József vitte a hatalmas zöld zászlót Schöck Gyuláné zászlóanya _ —... _ ;ri£ -

Next

/
Thumbnails
Contents