Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-04-14 / 16. szám
X. évfolyam. 16. szám. Egyes szám ára 30 fillép. Szekszárdi 1928 április 14 KERESZTÉNY POLITIKA! ES TÁRSADALMI HETILAP. Sarkesztösia és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Teleloaszám 85 és 102. — Egyes szán ára: 30 fillér. ■lSfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona)« egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. A lap negjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő, A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Hz örökösödési eljárási novella életbelépése. Irta: dl*. Pesthy Pál m. kir. igazságügy miniszter. A törvényhozás tavaly megalkotta an örökösödési eljárásról alkotott 1894 : XVI. törvénycikk módosításáról szóló 1927 : IV. törvénycikket, amely most fog életbelépő. Eb a törvény azt célozta, hogy a bíróság az örökösödési eljárás során sok aprólékos teendőtől megszabaduljon, de egyúttal a közigazgatási hatóságok idevonatkozó teendőiben is jótékony csökkentés következzék be. Köztudomású, hogy. eddig minden egyes elhalálozási ól külön halálesetfelvételi ivet kellett készíteni, amely ivet a biróság, ha vagyon nem maradt, vagy maradt ugyan, de örökö södési eljárásra nem volt szükség, egyszerűen irattárba tett. Jellemző erre nézve, hogy Csonkamagyaror szágon évenkint körülbelül 160.000 ember hal meg, de örökösödési eljárás csak körülbelül 50—60.000 indult. Világos tehát, hogy a községi jegyzők, a bírósági iroda, a bíró, az árvaszék stb. körülbelül 100 000 fe lesleges halálesetfelvételi iv átvizsgálásával minden nagyobb cél nélkül vesződik. Ezen a felesleges munkaterhen az említett törvény ngy segített, hogy olyan kiskorú halála esetében, aki 12 ik életévét nem töltötte be, ha utolsó rendes lakóhelyén halt meg és halálakor még mind a két szülője, házasságon kívüli gyermek halála esetében anyja, életben van, a halál esetet csak akkor kell hivatalból fel venni, ha valószínű, hogy a kiskorú után vagyon maradt, vagy pedig, ha a haláleset felvételét valamely hatóság, vagy bárki más kívánja. Ez igen nagy könnyebbséget fog jelenteni elsősorban a községi jegyzőkre és a városok halálesetet felvevő hivatalos közegeire. Tudvalevő, hogy Magyarországon a halálesetek számából mintegy 25—28 százalék esik az 1 éven aluli halottakra, a 7 éven aluli halottak száma pedig a haláleseteknek mintegy 3Q százaléka. Ezek a kis gyermekek az esetek legtöbbjében vagyon hátrahagyása nélkül halnak el és különösen abban az esetben, ha szüleik élnek, nagyon ritkán fordul elő, hogy külön vagyonuk legyen. Kern volna célja tehát annak, ha a tizenkettedik életéven alul elhalt kiskorúak halálesetfelvételeit — hivatalból — minden esetben fal kellene venni, mert ebből csak a bürokratizmusnak volna haszna, de nem a jól felfogott közérdeknek. De az uj törvény más tekintetben is igen fontos újítást tartalmazott. A kir. közjegyzők régi törekvése, hogy a hagyatéki eljárás ügykörükbe utaltassák. Ezt a javaslatot a törvény nem tette magáévá, mindazáltal javított itt is a helyzeten, amennyiben akként rendelkezett, hogy a halálesetfelvételi ivet közvetlenül az illetékes kir. közjegyzőhöz kell elküldeni, aki azt megvizsgálja és egyes | kivételeket nem tekintve, külön meg- I bizás nélkül megtartja a hagyatéki eljárást, ezzel tehát a hiróságok jelentékeny kezelési munkától mentesülnek. Ujitása a törvénynek az is a többi között, hogy a közjegyző is az eddiginél több esetben fog leltározást teljesíteni és meggyorsul az eljárás főként azzal, hogy a leltárhoz szükséges telekkönyvi kivonatok, bizo- nyitványok, okiratok elkészitését, illetőleg megszerzését az igazságügy miniszter a belügyminiszterrel egyetértve a kir. közjegyzőre hízhatja. A törvénynek ezen rendelkezése alapján most az életbeláptető rendelet akként rendelkezik, hogy a leltározáshoz szükséges telekkönyvi kivonatokat a kir. közjegyző vagy maga készíti el és hitelesíti, vagy pedig a telekkönyvi hatóságtól szerzi meg. A telekkönyvi hatóságok mai túlterheltsége mellett ez az egyszerű sités lényegesen meg fogja gyorsítani az örökösödési eljárás menetét. Lényeges újítása volt a törvénynek az is, hogy az örökösödési és hagyomány! bizonyítvány kibocsátásával járó tennivalók legnagyobb részét a biróság helyett a közjegyzőre hárította át. Az életbeléptető rendelet viszont komoly garanciákat állít fel arra, hogy a leltárak a hagyaték valóságos állapotának és értékének meg feleljenek és általában számos olyan gyorsító és egyszerűsítő rendelkezést tartalmaz, amely az örökösödési el járások menetének eddigi lassúságát előreláthatólag meg fogja szüntetni. Lényeges közérdek ez mindenhogyan, mert az eddigi eljárás mellett tulon-tnl nagy idő kellett ahhoz, hogy az örökösödési eljárások lebonyolódjanak. A törvény és az életbeléptető rendelet egyaránt üdvös lesz tehát az örökösök« a bíróságok, a közjegyzők, a községi jegyzők és a városi leltározók szempontjából és ennyi előny mellett kétségtelenül javára fog válni az igazságszolgáltatásnak. Onnep után. Elmúlt a tél, el a sok ünnep, melyeket mi nagyon jól fel szoktunk használni. Nem a pihenésre, nem erőmeri- tésre, hanem — legyünk egy kicsit őszinték — fényes lakomákra, vége* hosszatlan áldomásokra és lelkes szónoklatokra. Oh, ha csak ebből állna a világ, ha ebből meg lehetne élni, mint valamikor, amikor a gazdasági deficitet Nagy-Magyarország kiapadhatatlan kincseskamrájából könnyen fedezhettük 1 De ma, reánk, csonkamagyarokra, nagyobb, erősebb munka, nehezebb feladatok várnak. Ma meg kell állnunk s józanodé fejjel körül kell néznünk a magyar ugaron s megfontolnunk, mihez fogjunk s mit csinájunk. Ilyenkor kétszeresen érezzük, hogy árvák, elhagyottak, sőt elnyomottak és nagyon szegények vagyunk. Vannak ugyan barátaink, mint a láncravert rabnak is vannak, de mi haszna, ha a börtönőr felfegyverkezve áll mellettünk. Barátaink messze, ellenségeink pedig közel vanHét fakereszt. — Irta: Börzsönyi Béla.— (Részlet a szerzőnek fenti cím alatt március 10-én a rádió-stúdióban előadott nagysikerű három felvonásos legendájából.) 4.1 zászlós: Anikói Hát minden hiába ?! Ezért sebzett a harci vihar? Ezért mentem bízvást csatába, Hogy azt kérdje: „Ugyan mit akar?a őszi lomb hullott, amikor elmentünk S virágot tűzött szivemre ide, — Virág elhervadt, dalunk elnémult Es mi elmentünk Halál elibe. Azt hittük, itthon megáldják a léptünk S megáldják majd a haló porunk És visszavárnak, mindig vissza, egyre, — De jöttek mások, emlékünk kihunyt. Jöttek a bálok, — ott fent vad vihar volt. Jöttek a zsnrok, — harcoltunk vakon. Jött a tobzódás, — mi alig hogy ettünk. Selyemben aludtak, — mi meg a havon, Álltunk a vártán, szöges kerítésnél Homlokunk tüzelt, a lábunk fagyott, — Maguk mulattak, — mi Halálba néztünk, Amikor itthon jókedv ragyogott. Maga fényben élt, — nekem egy sugár volt, Úgy hívtam halkan; „Hazaszeretet.“ Itthon száz vágy lobbant, — nekem egy vágyam volt : Hogy egyszer, egyszer hazamehetek. — És jött a sok levél, — azt irta: „Imádlak.“ Én meg azt írtam: „A .tied vagyok!“ „Holnap tán megyek.“ — Aztán már nem szóltam; Csöndes már nagyon a hősi halott. — S mikor a lelkem égbe felszállóit, Vitt a sóhajtás, vittek a dalok, Maga bálba ment, uj kalandba kezdett S másnap estig léhán mulatott. Anna; Nagyon rossznak tart. . . Vártam magára . . . (zavarodottan) g ne higyje, hogy’ olyan rossz vígyok. De azt mondták, mindenki azt mondta: „Meghalt már a kis zászlós Balogh!“ — És gyászoltam is! Vettem selymet, fátylat, Vettem magamnak fekete ruhát, S voltam a templomban, misét mondattam . . . De farsang előtt, nem bírtam tovább I — A tavasz zsongott, a virág-bontó Májusi napfény, jött a kikelet. . . S azután .. . igen . .. voltam néhány bálban, De hisz gyászoltam éppen eleget. És később .. . lassan . .. bocsásson meg nékem: Ködbe tűntek a régi idők................ Nem tehetek róla: bizony megváltoznak A regény beli kis H«mupipők. — Mai világban tobzódik az élet, Sietni kell s csak percre jut idő, Mert száll az élet s száll az ifjúságunk S egy szép napon már mindennek agyő! Ami elmúlott: megfagyott a múltban És én a múltat nem értékelem: Mának kell élni! Kis barátom élni! Semmi sem fontos, csupán a jelen. A zászlós: Kicsi Anikó, igy tud beszélni 1 ? Van még a táncnál sokkal szebb csoda. Anna: Ugyan mi lenn’ mámornál csodáBb? A zászlós: Egy kicsi fészek: család otthona.
