Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-04-07 / 15. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1928. április 7. i BOROS ÉS TÁRSA „Kühne“ mezőgazdasági gépgyár ti. tolna- és báosmegyel képviselete raktáron tart: oeépISgarnltn- rákat, szívó-, gáz- és benzinmotorokat, szabadalmazott páros és páratlan sora „Vera Drill“ kanalas sorvetBgépeket és minden egyéb mezőgazdasági (11) gépet. Főraktár: Szekszárdon,a Kaszinó- bazár épületében. — Telefon 49. csonka terület is. Szociális szempontból, de gazdasági érdekből is feltétlen szükségesnek tartja a birtokérté- kesités megkötöttségét és oly nemzetgazdasági politikát lát célravezetőnek, amely a veszedelmeket elhárítja. Mindebből az látszik ki, hogy ez nem egyszerű gazdasági, hanem fontos politikai kérdés. Az állandó választmány javaslatát fogadja el. Dr. Klein Antal, bár a legnagyobb bizalommal viseltetik gróf Bethlen István iránt, mégis akkor, amidőn a gazdák érdekéről van szó, mint gazda, a Gazdasági Egyesület indítványát fogadja el. Nem látja azokat a veszedelmeket, amelyeket az előtte szólók kifejtettek, nem látja a földbirtok- bíróság felállításának szükségét és a birtokok felszabadításától nem fél. Dr. Pesthy Pál reflektálván dr. Klein Antal felszólalására, kijelenti, hogy a Földbirtokrendező Bíróság már nem kezdeményez aj birtokmegváltásokat, csakis a függőben lévőket intézi el. Az elővásárlási jogot poli tikai érdeknek tekinti és azért nem is kívánja azt a rendes birÓBág hatáskörébe utalni. Ebben a kérdésben egységesen kell intézkedni, egységes gyakorlatnak kell kijegecesedni és azért nem lehet a döntést egyes vi dékek bíróságaira bizni. Simontsits Elemér reflektál még néhány szóval dr. Klein Antal felszólalására és cső dálkozik azon, hogy a hallottak dacára sem tekinti a dolgot dr. Klein Antal mint országgyűlési képviselő politikai és bizalmi kérdésnek. Dr. Fülére húzta ágyteritőjét, szemét szorosan lecsukta és álmodni akart tovább. Nem vette észre, hogy kinyílt és ismét becsukódott az ajtó s hogy közeledett valaki hozzá. Egy kollégája jött be, kérdezni akart valamit, egy Balkánról oda- tévedt diák kisasszony. Megrázta Ve- ront. Felébresztette álmodozásából, aztán hirtelen leült a kis asztal mellé. — Akarsz valamit? — kérdezte Verőn s fáradtan simitotta végig fehér homlokát. A balkáni lány nézte. Szép erős volt és csillogó szemű. Most Verőn előtt még duBabb pompájúnak, erősebben egészségesnek érezte magát. Pillanatra sem érzett sajnálkozást társa bánatos arcán, tört szemén. Pedig nem volt rosszlelkü lány, csak lelkében több volt valami megnevezhetetlen, önimádó állati ösztön, mint nemes emberi érzés. — Add ide kicsit a jegyzeteidet, szeretném átnézni. Míg Verőn kereste írásait, a balkáni lány felemelte a kis festményt. — Ki festette ezt? — kérdezte. Verőn felpillantott. — Az apám, — felelte. — Furcsa, milyen együgyű kis kép. Dal a zászlóról.* Tépte a szél, golyók sebezték, Úgy lobogott a vérfertők felett; Dér törte össze gyönge selymét És csókolta a kikelet. Bujkált a nyirkos pince mélyén S tornyon és gránit-sziklán lobogott; Fuldoklott, úszott jeges árban S volt úgy, hogy tüzet is fogott. De mindig volt egy kéz, mi fogta! S ha elcsuklott a tartó karja, Rögtön két más kar fogta fel S ha mind a két kar lehanyatlott, Kinyúlott érte tíz, húsz és ezer; És mindig lobogott a zászló! Ó drága kincs, akinek ősét Az ősöm hordta Verecke alatt; ó drága kincs, ki túlrepülted Sajó síkját s a belgrádi falat: Maradj, maradj a késő unokával! Lobogj előttem napsütésben S villámok közt üvöltő sárkány I Maradj velem a vereckei, A nándorfehérvári vártán! Lobogj, lobogj szivárvány ívben, Ami a fél világot fogja át; Harci dicsőség rózsatengerében Gázoltasd meg a késő unokát! S egyszer takarj be csendesen, Mint édes anyám védő karja; Hogyha a Hadúr úgy akarja, Hogy védelmedben essem el, Te egyetlen, te drága zászló! Miklós Vitéz. * Részlet szerzőnek Szarvason előadott hasonló című színmüvéből. Klein Antal rövid válasza után elnöklő főispán báró Fiáth Tibor és társai kérésére a névszerinti szavazást elrendelte, amelynek eredménye az volt, hogy 82-én szavaztak az állandó választmány javaslata mellett és 27-en báró Fiáth Tibor indítványára. A tagadhatatlanul élvezetes vita után áttért a közgyűlés a tárgy- sorozat további letárgyalására. Nagyobb érdeklődést váltott még ki a tárgysorozat további tárgyalása folyamán dr. Klein Antal ország gyűlési képviselő felszólalása Szék Mindenféle alkalmi ajándékok nagy választékban és olcsón beszerezhetők TÓTH JÁNOS órás és ékszerésznél, Szekszárd (Korzó) szárd rend. tan. város képviselőtestületének azon határozatával kapcsolatban, mellyel a város a vármegyei vitézi székház épitésére a volt vásártéren nagyobb telket engedett át. Klein Antal felszólalásában abból in. dúlt ki, hogy manapság mindenütt a takarékosság szükségességét hangoztatják, ezt az elvet azonban a gya. korlatban sehol sem viszik keresztül. Bár a legnagyobb elismeréssel és becsüléssel adózik a vitézi rend iránt, de mégsem hallgathatja el azt a véleményét, hogy a vitézi székház megépítésére semmi szükség nincs. Fölösleges fényűzésnek tartja e két milliárdos palota emelését akkor, amidőn minden tekintetben a legteljesebb takarékosságra volna szükség. Különösen hibáztatja azt a tényt, hogy a vármegye fő- és alispánja névaláírásával az összes községekbe felhivások mentek ki előre meghatározott ösz- szegü adományok megszavazása iránt. A kir. tanfelügyelő is bocsájtott ki ilyen felhívást az egyes tanintézetekhez. A községek e felhivások elől ki nem térhettek s igy kénytelenek voltak újabb terheket róni az adózó közönségre, holott sok község háztartása még a legszükségesebb kiadásokat is alig képes fedezni. Az illetékes miniszter Bem hagyta jóvá annak idején a vitézi székház épitésére a vm. ebadóalapból 10.000 pengőnek a vármegye által történt megszavazását s igy annál inkább furcsának találja, hogy ezt az akciót az egyes hatóságok hivatalból forszírozzák. Jankó Ágoston főispán azonnal felelt a támadásra és tiltakozott köriratának félremagyarázása ellen. Igaz ugyan az, hogy a szóban forgó Ti magyarok tehetségesek vagytok s ilyen dolgokra pazaroljátok a művészeteteket. — Milyenekre? — Ilyenre ni. Parasztok, kunyhó, paprikafüzérek és poros országutak. Ilyet kell festeni ? Ez szép, művészies nektek ? Verőn kivette a lány kezéből a képet. Szeméről mintha eltűnt volna már a zavarosság és magasabbra is húzta ki magát. — Ehhez te nem értesz, hagyd. Te nem tudod megérteni, hogy egy- egy ilyen kis képet szívesebben látunk mi magyarok, mint Michelangelo ÖSBzes festményeit. Különösen ha idegenben vagyunk, messze az otthonunktól, — tette hozzá halkan. Azt megcsodáljuk, bámuljuk, de ez belőlünk teremtődött, egy darab lüktető tiszta magyar életet jelent számunkra. Nézd, milyen tisztaszemüek mind, a fajtám, nem ismered te őket. Ez a tiszta szem hogy tud dacolni^ fenyegetni, ha kell, lágyan, simogatón nézni és sírni is egy-egy fájdalmas könnyet, ami leszakad a szivéről. Pedig látod, ez a miliője, az igazi, talaja, amiből kivirágzik, — ez a tanya, ez a porfelhő. Nem érted te ezt Natasa, te ott születtél a sziklák közt. — Rajongó vagy Verőn. Meg fogom látni nemsokára, igazad volt-e ? Férj hez megyek jövő tavaszon Oláh- országba. Valaha Erdély is a tietek volt, de most az oláhoké. Oda visz az uram. TíbzL Román katona. Meglátom majd, hogy ki tudok-e olvasni annyit a magyarok szeméből, mint te. — Te sohasem fogsz tudni mást kiolvasni, ha román asszony leszel, mint hidegséget, nagy, nagy hidegséget, hogy ha van szived, megdermed tőle. Natasa, mi nagyon gyűlöljük a románt. A balkáni lány kacagott. — Gyűlöltök ? Hisz ez pompás lesz. Én kemény vagyok, mint a sziklák, ahol születtem, rólam lepattan a gyűlöletetek. Hanem ha ón . . . Nem folytatta tovább, mert belekapcsolódott szemébe a magyar leány, Boldizsár Verőn szeme és kezét ott érezte a vállán. Nézte egymást a két leány, két halálos ellenség, szótlanul, némán... és rettenetes beszéde lehetett ennek a két pár szemnek.. Natasa lassan felemelkedett s elindult háttal az ajtó felé, mert a tekintetét még fogta a másik lány szeme. Gőgös szája félrehuzódott, úgy megrándult. — Olt leszek Erdélyben, Boldizsár Verőn, — szólt halkan, — én nem félek tőled, hanem igazat mondtál, ti nagyon tudtok gyűlölni. Kiment. Az ajtóból visszaszólt: „ahol az asszonyok igy tudnak gyűlölni, ott a férfiak nagyon szeretnek, megnézem őket, Verőn.“ És kacagott végig a folyosón, amig a szobájába ért. Verőn este csomagolt. Három nap múlva ott volt az édesanyja baljai között. Az szegény sirt boldogságában. — Veronkám lelkem, itthon maradsz? Az Isten meghallgatta a kérésemet. — Itthon maradok anyám örökké. Férjhez akarok menni és rábeszélek minden lánytársamat, hogy férjhez menjen, mert sok az ellenségünk. Boldizsárné nem értette egészen a lányát, de azért rábólintott: „Sok, sok, kislányom.“ Verőn szeme messze nézett maga elé s k s keze lassan ökölbe szorult. Gyere csak balkáni lány, — suttogta — várunk, mi asszonyok, látni I akarjuk, ha megszégyenítőnek. Mert | te nem tudod, hogy gyűlölnek téged I a mi férfiaink, uraink. Várunk, I Natasa.' j tíutschenbaclier Ödön és Fia «is sirkőgyára, síremlékek nagy raktára. ; kőfaragó üzeme: Szekszárd, vasúti fasor 14. — Tűzifa ölenként és vagóntételek- ; ben. Cementáruk: u. m. kutgyürük, hidcsövek minden átméretben,kuttető, kerítés és ; kapuoszlopok, etető és itató vályúk, hornyolt cementcserép, friss cement, vakolati kőpor, terazzó és mfikőzuzalék, csiszoló anyagok, dunahomok, dunakavics. — Műkő: sírkövek, sirszegélyek, sirfedlapok készítése stb. — Síremlékek: gránit, márvány, műkő, készpénzárban részletre is. Vállalom temetőkben a már meglevő síremlékekre utánvésést és aranyozást, helyben vagy bárhol a vidéken is, régi sírkövek átdolgozását, fényezését, legjutányosabban előleg nélkül pontos szállítási határidőre.
