Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1928-03-10 / 11. szám

Egyes szám ára 40 fillér.

X. évfolyam. Szekszárd, 1928 március 10 11. szám.

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés di]a 1 pengő, A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkáni 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében.

Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér.

llOSzetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona)« egész évre 8 pengő (100.000 K).

Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS.

A lap megjelenik minden szombnton.

Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Dicsőséges március.

Ifyolcvan esztendő telt el azóta, mióta a magyar némáét életébe Isten kese aranybetttkkel rótta bele március hó 15 ik napjának értékeit. 1848—1928. így egymás mellé irtán in szimpatikus, hát még ha meggondoljuk, hogy 1848 máreius 15 kiinduló pontja és uttöróje a magyar nemzeti öntudat, magyar nemzeti életösztön diadalmas gátsiakitásának én 1928 e nyolcvan esztendős eszmék próba éve. Nyolcvan éve szakadtak a magyar élet vetésére az élni akarás termékenyítő, nílusi hab jai s ma, nyolvan év után táncol felette Isten napfénye,- vihar reng és élmos eső ver, remény és csilggedés, kit és kiBlelküség vajúdik, mélyek tél e vetés jövendő sorsa függ. E folyamat küszöbén a tettvágy triásza: ▼asváry Pál, Petőfi, Jókai ; homlo kán a nemzet ntyja: Kossuth; tetőjón halhatatlan sereg: Bem, D«m janieb, Klapka, Nagy sth. — és haj aálba vesző színképe végső azirtjén a kor halhatatlanai.

Mmt angyali harsona elmosódó melódiái, úgy hullámzanak előttünk 48 kimagasló, felejthetetlen, jellemző igéi. Kossuth beszéde julius 11 én. „Uraim! — úgymond — Midőn a szószékre lépek, hogy önöket felhívjam, mentsék meg a hazát!: e perc Bek irtózatos nagysserüsége szorítva kát le keblemre*41 ... „Csak egy pontot adjon az Isten, melyre támasz- |

kodva mondhassam, hogy a nemzet fel fog lelkesülni és nem desperálok jövendője felett.41 . .. „Azt hiszem, midőn egy nemzet minden oldalról fenyegettetik, de sejti, érzi a bizalmat, hogy meg tudja, meg akarja, meg fogja magát menteni: akkor a haza megmentésének kérdését soha semmi kérdéstől nem kell felfüggess teni.44 A mártír Petőfi lángsorai: „Talpra, magyar!“, „A ledőlt szobor44 :

»Fel kell emelnünk a szobrot megint A hegyre, melyen egykor tündökölt.«

»Fel, nemzetemnek apraja, nagyja,

Szégyen reá, ki lomhán vesztegel,

Dicsőség arra, aki dolgozik . ..

Válasszatok most: szégyen, vagy dicsőség I«

Minden nemzeti ébredésnek megrázó ereje van, mint a viharnak. Fent zeng, alul rázkódik és remeg a föld. Ködös, gomolygó zűrzavarában csak az eszme világit és az érette hozott áldozatok fénylobbanásai ra gyognak. De mikor elül a vihar, mikor a villámterhes fellegek a távolba vesznek, felragyog a nap és akár győzelem, akár vesztés a sorsa, a történelem zenitjén dicsőségesen, halhatatlanul, világosan áll a világ szeme előtt as eltemethetetlen igazság. 48 igy foglalta ösbzo ezt az igazságot: egyenlőség, testvériség szabadság.

80 esstendő t

A világ folytatta e hosszú idő alatt szabályos életét. Milliók léptek n»p

fényre, milliók tértek a múlandóság árnyékos ösvényére. Nemzetek izmo sodtak, megszokott rendszerek erősödtek. Petőfi, Vasváry, Jókai, Kossuth ! mind, mind nyugvóra tért, mint fá radt vándor. Ám 48 nemzete feszülő izommal, ropogó csontokkal folytatta a tört utón a tusát. — Világháború rémei feketére festettek ffeh-nő házakat, színtelenné változtattak derűs lelkeket, á békében álmodozók lel kébe beleloptak sirhalom képet, hitet Toppantottak, egyensúlyt szakítottak, ezeréves bérceket darabokra zúztak. Világ-vesztés katasztrófájában maroknyi nemzet szédítő örvénylések játéka lett. És nem veszett el I Esz méi, erői, száma, múltja, jelene, jövője megvan, él! — Amint a költő mondja:

»Megfogyva bár, de törve nem,

Él nemzet e hazán I«

A nemzet nagyságát lelki nagy sága és történelmi múltjához való hűsége szabja meg. Annyit érünk, mint amennyire múltúnk nagy éré nyeihez, vívmányaihoz szilárdan, következetesen ragaszkodunk, ősi örök Bégünket, eleink hagyatékát körőm- Bzakadtig óvni akarjuk és bírjuk. És mi e tekintetben semmi kivetni valót sem találunk ma, 80 esztendő múltán, életünkből.

Nemzetünk helyzete nem kétségbe- ejtöbb és veszélyesebb, mint bármikor volt. Ellenkezőleg 1 Az az uj meder, amelyet óle'sodra m«eánalt

11 sárközi nép művészetéről.

Irta és felolvasta a Sárközi Népművészetét Védő Egyesület február hó 26-án tartott alakúié ülésén Kováoh Aladár a Tolnamegyei Muzeum igazgatója.

Nagy örömmel fogadtam el azt a megtisztelő felhívást, hogy a „Sárközi Népművészetet Védő Egyesület“ ezen alakuló ülésén a Sárköz népének művészetéről szóljak és azt méltassam, mert hissen ezen alakulás tényleges létrejöttének és eredményekben hass nos és gazdag működésének talán még maguk a sárköziek sem örülnek jobban, mint én magam.

Ámde mikor átgondoltam feladató mat, bisonyos aggódás fogott el, hogy miképen tudom majd a sárközi nők művészetét az alakuló egyesület alapitó férfi tagjai előtt úgy méltatni, hogy megmentésének, sőt felujulásá- nak, megtartásának és állandó művelésének szükségességét íhegismér- jék és au ez irányú törekvéseket hat- hatés támogatásukkal előmozdítsák ? Ifert habár népművészet is, de a leg SZebb, legnemesebb értelemben mégis Csak művészet éa én sok mindenfelének elképzelhetem magámat, csak művésznek nem.

Szerencsére ennek a népművészetnek az a tulajdonsága, hogy még a szövés művészetének igen jelöntékény réssé is, a himsések pedig valamennyien a legszorosabban a nép viselethez tartoznak, vagyis a Sárköz

női népművészetét népviselet nélkül és viszont, elképzelni nem is lehet. Ezen tulajdonságánál fogva már most feladatom megoldása is könnyebbé válik, mert mint régi, sőt ősi népviseletet néprajzi szempontból méltathatom, szorosan vett művészi méltatását szives készséggel átengedvén arra leg illetékesebb művészelőadó társamnak.

A mi kedves ősi Sárközünknek népviseletét és vele együtt természetesen népművészetét is már negyven év óta jól ismerem, vele pedig behatóbban és tüzetesen 1901 vagy 1902 óta foglalkozom, amikor az elsó néprajzi gyűjtést épen a Sárköz legnépesebb falujában: Decsen ngy a vármegyei museum, mint a Nemzeti Museum néprajzi osztálya szamára egy kis lelkes társaság megindította.

Erről a megindításról és ngy • népviseletnek a népművészettel kapcsolatosan, valamint tisztán a népművészetnek, inlmár huszonhét év lefolyása alatt a lehető legszélesebb körben történt ismertetéséről kívánok kissé bővebben megemlékezni, mi előtt maguknak a tárgyaknak néprajzi méltatásába bocsátkoznék.

Ez a társaság a következőkből Állott, akikre emlékesem: dr Jankó János á Nemzeti Museum néprajzi Osztályának igazgatója, Wosinskg Mór a rármegyei museum nagynevű igasgatójs, au akkori Museum Egyesület elnöke. Székely Ferenc vármegyei főlevéltáros, mini a Museum

Egyesület titkára. Bodnár István egyesületi tag, Ács Lipót főgimná- siumi rajztanár és szerény magam, mint a vármegyei múzeumnak titkára és még néhány lelkes műkedvelő egyesületi tag.

A jelzettem évben egy szép nyári vasárnapon indultunk Decsre néprajzi tárgyak vásárlása végett. Dr. Jankó János volt a szaktudósunk és a vásárlás fő vesetője. A községi nagyvendégló udvarán szállottánk meg z k tdobol tátink, hogy akinek használaton kívül való régi tárgyai, szövések, himsések és más egyebek vannak, hossa el a vendéglőbe és illő árért megvesszük.

A dobssónak nagy sikere lett. Ebéd ntán ai öreg szülék egymás ntán hosogatták elő a tulipános ládákból a sok használatát múlta, divatját mu'ta szépséges hímzett holmikat. Lehetett bőven válogatni a javából és szebbjéből z jutott úgy a budapesti, mint a vármegyei múzeumnak mindenféle fajtából. A délutáni istentisztelet után megjelentek a fain leg szebb virágai js, a leányok, esztendős menyecskék és fiatalasszonyok és a vendéglő tágas udvarán óriási kört alkotva, megkezdték a sárközi ősi játszó táncot, melyben csuk nők ve hétnek résUt. Olyan káprástatóan ragyogó látványosság táráit a kis társaság elé, hogy a vásár egyszerre megái lőtt, megszűnt, mert leányban, fiátálrfSszÖnybán és síittdUs öltözetek

tört, következetesen biztos és maradandó jövendő felé irányul.

Még a kislelkvi is láthatja, hogy nem nagyság és szövetségesei tartották fent ezerévig e hazát, hanem az, amit kormányelnöke a Kossuth szobor leleplezésekor igy határozott meg: „saját fegyvere.“ Csak a magunk ereje, csak a magunk fórrá hazaszeretete bástyái jövőnknek. E hazáért senki sem hullatott egy csepp vért, senki el nem lőtt egy patront, ez mienk, általunk marad fent, vagy sehogy.

És a nemzet egyetemének ez az igazság soha sem volt drágább tudata, mint ma. Joggal.

Sokan félnek, mi mosolygunk elleneink túlfűtött lármáján, keservei erőlködésén. E őssör is azért mosoly - guuk, mert ez az ő ősi, megszokott lármájuk. Másodszor, mert éretlen gyermekek szoktak úgy megijedni a saját boszorkány-meséjüktől, mint ezek a mi fsgyvertelenségünktől. — Szentgotthárdi Ha ezek igy trémáz- nak és fuvolásnak 40 millióan állig fegyverben 8 millió üres marku szity- tyatól 1 Úristen! Ha ezek fog vacogva dugják össze bÜDterhsIt fejőket néhány vaggou ócska lom miatt z a büntető szankciók berkeiben kocogó térddel vadásznak ! Mi lesz, vagy mi lenne, ha aöldeló fttvőn, sarjadó vetésen, fakadó rügyön elolvasnák, hogy a magyar nép, Kossuth népének, ajkán él egy ha hatatlan dal: »Kossuth Lajos azt üzentei«

ben annyi gyönyörködtető szépségeknek láttára, nem fizikai, hanem lelki lehetetlenség volt a vásárt tovább folytatnunk.

Ámde ez a gyönyörködtető látványosság egyúttal tanulságos is volt, mert előttünk volt a régmúlt és közsl - mult a megvásárolt tárgyakban, a jelen pedig a leányok éa asszonyok viseletében. Előttünk állott tehát ami volt, ami még van ugyan, de rövid idő múlva nem lesz és ami még megmarad majd, vagyis a sárközi ÓSi népművészet hanyatlásának kezdete.

Ebből a vásárló kirándulásból folyólag hivott fel dr. Jankó Jáuos, hogy térjek át a régész ötről a néprajzra, mert itt kiaknázatlan bőséges terület áll a rendelkezésemre. Rövid idő múlva át is vettem a museum néprajzi osztályának kezelését és Önálló vesetését. Folytattam évről- évre a gyűjtéseket, hiszen lehetett, mert ami a divatból kiment, az már nem kellett, ami pedig nem ment ki a divatból, mint a himes főkötő, abból minden háznál tucat számra hevert. De ugyanezekkel kzpcsolsto- zan megkezdődött a népviselet és népművészet ismertetése is. Úgy a tudományos és művésii körök, mint a laikus közönség ssámára.

Ezúttal a sok szó, írás és képbeli ismertetés közül csak néhány fonto- Bsbbat említek fel. A Sárköz népviseletéről szóló nagyobb tanulmányom 1907 ben a Nemzeti Muzeum