Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-01-07 / 2. szám
< X. évfolyam. szám ára 30 fillér. Szekszárd, 1928 január 7. 2. szám. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Sartosztlség is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám 85 és 102. — Egyes szán ára: 30 fillér. flfiOzetéai díj félévre 4 pengő (50 000 korona)« egész éne 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. # A lap Megjelenik Binden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetO közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengO. A kár- detés egy -60 milliméter széles hasábon millimétersoronkétf 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Mii várhatunk az 1928-ik évtől politikai és közgazdasági tekintetben? (Folytatás.) Dr. Örffy Imre kÉKstiri főtanácsos, a szekszárdi választó* kerfilet erszággyQlési képviselője. A küzdelmes magyar hetközaapot na még Dem yáltotta fel » teatetteiket üdítő ünnepnap. Csak a váltási ünnepek hoznak néha-néha egy kis nyugalmat, egy kis d»rüt a meg kimott, felzaklatott magyar lélek- aek. Nemzeti örömünnepeink id je aaonhan még nincs itt. .. De ha ea messze is van még, vigyáznánk kell, kegy lelkünk a Bök vigíliában el ne fás« jón. Szárnyunk van, ha szárnya- Hegettek vagyunk is, szemünk is éles még, tudunk még hátra és előre tekinteni. Nagy szükség is van erre. Nyilván ez a gondolat vezette vármegyénk újságját, amikor hozzánk, a megye törvényhozóihoz főt du1, hogy fejtsük ki véleményünket a magyar jövőt illetően. Ámde a feladatot kitűzni könnyű, annak megfelelni azon,, kan igen nehéz. Üres jóslásokba bo esájtkozni komolytalan dolog lenne, az események szükségszerű bekövet kezését bejelenteni pedig legalább is merészség. Hiszen még az fX'kt esz közökkel dolgozó természettudományok köriben is legkezdetlegesebb ma az időjóslás stud urna! Pedig mennyivel egyszerűbbek az időjárás alakulásának feltételei, illetve okai, mint az emberi életközösségek meg nyi atkozásaié I Ki ne látná be, vagy legalább érezné meg, hogy a politi kai és közgazdasági élet jövő alakulásának lehetőségei mennyire kiszá mithatatl&nok. Még a gazdasági éle tűkben és kü'poütikai helyzetükben stabilitást élvező országok sorsának megjövendölése is igen nehéz feladat, hát még' egy olyan szegény országé, amely aiig lábalt ki halálos nyavalyáiból, amelynek az erőre kapáshoz még annyi napra és levegőre van szüksége! A beteg erős szervezete reményekre jogosít, de nagy volt a betegség s a beteg közvetlen kör nyezete — amelytől pedig annyi függ — az elképzelhető legrosszabb! A napilapok karácsonyi számai sok •ikket hoztak az elmúlt év mérlege és a jövő kilátásai tekintetében Bár a cikkekből leszürődő vélemények sokfélék, zzok megalapításai nem egyszer banálisak voltak : egyet le hetetlen volt észre nem vennünk: a fokozódó önbizalmat. S szerencsénk, hogy ez igy van. Mert alig tudok mélyebb igazságot, mint azt, amely az élői akarást és az élethez való bitet egynek tartja s amely ezt a bitet élettani szükségletnek állítja. Ezt a bitet nem szabad összetévesztenünk a tulvilági életben való vallásos hittel, de nem szabad azt elfajulni sem hagynunk vak bitté, vagy önkritikát nem ismerő sovén elbizakodottsággá. , A mi maguar hitünk nem is ilyen! Sok kemíéDy csapás tette zzt már próbára s aligha f >gja magát ezután illúzióknak átengedői Hogy a magyarjövő kedvezően alakú1 jón, annak elsősorban erre a bitre van szüksége, — a jó szerencsén kivttl — amely minden nemzet sorsának kiszámíthatatlan tényezője. Ha igaz az, hogy a szerencse kereke forgandó, úgy annyi balszerencse után miránk, igazán jó sorsnak kell várni s valóban a jelek szeriut mintha fordulna a kerék . . . Vannak önzetlen nagystílű vezetőink, akik minden kétséget kizáróan megtaláltak már az utat idebenn a nemzet többségének, odakint pedig a világ urainak leikéhez. De van egészséges ösztönü, kemény akaratú, igénytelen, dolgos népünk is. Van lemondani, szenvedni tudó intelligens középosztályunk. Végül van egy Isten áldotta csonkaságaban is szép és t*r mékeny országunk, melynek földje sosem volt bá<at!an az őt szorgalmával és sseretetével körülöveső magyarsággal szemben. Nincs tehát sem okunk, sem jogunk nem bizakodni sorsunkban Csak egy-két nemzeti hibánktól kell szabadulnunk s akkor egész biztosan elsők leszünk a nemzetek versenyében. Nem ünneprontás e ezeket a hibákat most az évforduló meghatott percében felemlíteni ? Azt hiszem nem, -hiszen minden becsületes magyar lélek most azon töpreng, mit kellene mindnyájunknak cselekednünk, hogy előbbre vigyük nemzetünk sorsát! Még mindig sok a nagy ur közöttünk 1 — Nem a sokezerholdas urakra gondolok e percben, hanem arra a sok kis és bözepegziszten- ciára, aki még mindig többet követel az élettől, mint amennyit maga részére kiharcolni képes. Még mindig elterjedt társadalmi betegség a nagylábon élés és többnek fogyasz- tása, mint amennyit lehet. Mar pe dig a takarékosság az az unos- untig hangoztatott erény, melynek hiánya még mindig nagy nemzeti veszedelmünk s amelyet a család, az iskola, a közélet egyéb fóruma még mindig nem tudott a magánélet iránytűjévé tenni. Többet is dolgozhatunk még. Nehéz, majdnem lehetetlen itt statisztikát csinálnunk és különösen megoldhatatlan kérdés ez a szellemi munkánál. Statisztikai alátámasztás nélkül, de teljes meggyőződésből állítom azonban, hogy a magyar munkaképesség távolról sincs kiaknázva s hogy számtalan nemzete van a világnak, mely egyéni és ősz szeségi munkateljesítményben erősen felettünk áll. Ha ezen a téren is javulás fog mutatkozni, ha nem lesznek katasztrofális terméseink, úgy prognózisom a követkeid: befejezést fog nyerni a belső megerősödés, az állam Dyugodtabban fogja beszedhetni a még nehéz küzdelmeket vivő | magángazdaságtól a közterheket és j el fog ülni a sokhelyütt még nagyon jogos panasz ezek miatt. A közép és nagybirtok hallatlan krizisen fog átmenni és sajnos, ha a több munka és a nagyobb takarékosság elve nem lesz nálunk árrá, úgy itt egy óriási átalakulás előtt állunk, melynek következményei ma még kiszámíthatatlanok. A szabad pályán levő intelligencia helyzete, ha csak a tu1 produkció bajt nem okoz, javulni fog. Jó darabig nehéz less a fixfizetéstt társada'mi réteg-knek s beismerem, hogy ez az egyetlen társadalmi réteg, amelynél a takarékosság elvét hangoztatni valóban nem is lehet. A földmivesosztály pillanatnyi depresz- ssió alatt áll. Hiszem és meggyőződésem, hogy ez az osztály éppen munkássága és takarékossága revén úgy gazdaságilag, mint politikailag előrenyomul sban vau s csak azt óhajtanám, hogy végre megnyitnék az alkalom arra, hogy fiainak egy részét a müveit nyugati államok mintájára intelligens pályára adná. A kisipar sorsa meggyőződésem szerint a föidmives8ég sorsával van ősz* Bsekötve s ha egy pár halálra ítélt kisipari ágnak jövőjét biztosítottnak nem is látom, — egyelőre legalább — komoly aggodalomra ennek a tár aadalmi rétegnek sorsáról ok nincsen. Az egész ország helyzete s ebben minden irányadó faktor megegyezik, külpolitikai vonatkozásban csak nem óráról órára javul. De ha nagy is az ut, amit o téren már megtettünk, még Bókkal nagyobb áll előttünk és ha valahol, itt indokolt a bölcs önmérséklet. Vannak barátaink, de még százszor annyira van szükségünk és ezenfelül ellenfeleink számának is meg kell tizedelődnie! Mindent összevéve: sokkal több kedvvel és reménnyel indulhatunk az uj év elé, mint a közelmúlt évei nek bármelyikén. Ez a tudat biztató és felemelő, ez adjon erőt mindnyájunknak, hogy munkánkat megtízszerezhessük és igényeinket legalább egyelőre lefokozhassuk! Simontsits Elemér y. b. t. t, felsőházi tag. Arra a kérdőre, hogy — mit várhatunk az 1928 ik évtől politikai és közgazdasági tekintetben — csak a politikai és gazdasági érdekek sző védésének nemzetközi fejleményei adhatják meg a választ. A háború óta az európai helyzetben csak egy a biztos: a bizonytalanság. Ebből a bizonytalanságból a mi számúnkra kedvező esélyek is bontakozhatnak ki; de csak akkor, ha a magyar rábízza a politikát a nemzet vezetőire, összeszor-tja a fogát és csendben és békességben dolgozik és takarékoskodik. De úgy értem, hogy többet dolgozik és takarékosabban él, mint eddig! Mert mentői kevesebben vagyunk, annál nagyobb szükség van az erők tömörítésére és felfokoiására, hegy számot tevők legyünk. Nemzeti törekvéseink pedig caak ezen az utón juthatnak el megvalósulásukhoz. Végeredményében tehát jórészt a nemset saját magatartásától függ sorsunk jobbrafordu ása. Minthogy pedig a nemzet az egyesek sokaságából áll, minden egyes ember tényező a nemset esélyeinek kialakításában. Es a tudat hasson it mindnyájunkat az uj esztendőben s akkor joggal várhaiunk jót úgy politikai, mint közgazdasági tekintetben az 192$ ik esztendőtől. Weber János ■agybirtokos, felsőházi tag. A Tolnamegyei Újság igen tisztelt Szerkesztője fe hívásának, bogy véleményt mondjak arról, — „Mit várhatunk az 1928-ik évben politikai és közgazdasági tekintetben“, — kész aégesen tessek eleget. A feladat, melyet esen megtiszteltetés reim is ruházott, nem könnyű.. Az uj esztendő hajnalán millió éa millió magyar ember lelkében él a reménysugár, hogy megpróbáltatásunk hossza esztendői után egy szebb, egy boldogabb jövendő fog meguyi'ui elárvult, megcsonkított nemzetünk számára. A lelkekben élő eme reménysugarat fentartaai, éleszteni mindez magyar embernek szent kötelessége. Ebből táplálkozik az én lelkem is s ezt csak megerősíti a tudat, hogy bölcs államíerfiaink tervező, irányító és vezető képessége és készsége mellett az élniakarásból fakadt megerőltető, ernyedetlen munka és hosszú évek nagy erőfeszítése idebenn rendet és megbékülést teremtett, kifelé pedig megteremtette nemzetünk újbóli tiszteletét és megbecsülését. Én tehát — dacára az óriási nehézségeknek, melyekbe lépten-nyomou beleütközünk s melyek haladásunk és a rettenetes igazságtalanság jóvátételében utunkban állanak és azt meglassítják, — Magyarország jövőjét biztatónak, az uj esztendőt úgy politikai, mint közgazdasági tekintetben az elmúltnál kedvezőbbnek ítélem. örvendetes jelenség, hogy az a pátcélgyürü, melyet a trianoni szerződéssel a vak gyűlölet vont megcsonkított testünk közé, lassankint olvadozni kezd ama melegségtől, mely lord Rothermere nemes akciója nyomán irányunkban mind gyakrabban jelentkezik, megszólalásra késztetve a világ élő lelkiismeretét is. S ha hálás szívvel adózunk a nemes lordnak az érdekünkben kifejtett nagyszerű tevékenységéért, méltán megérd m'i Bethlen István gróf, — kit a Gondviselés sorsdöntő időben állított az ország élére, — a nemzet teljes elismerését azért a megfontolt, előrelátó és bölcs kü1 politikai irányításáért, mely lehetővé tette, hogy a külföld szimpátiája felénk forduljon s melynek eleő értékes
