Tolnamegyei Ujság, 1928 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1928-01-01 / 1. szám
X. évfolyam. I szám ára 40 fillér. Szekszárd, 1928 január 1. 1. szám. Szekszárdi liiüüi cárdl I Levgdrl KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ÚJSÁG SMriwutBség is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Tetefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. ElAfizetési dij félévre 4 pengő (50 000 korona)* egész évre 8 pengi (100.000 K). Szerkeszti: SCHNEIDER JÄNOS. A lap megjelenik mindéi szombatos. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illeti közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengi. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkint 8 fillér. Állást keresiknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe keríti. Az igazságügyi kormányzat programtnja. Irta: dr. Pesthy Pál m. kir. igazságügyminiszter. Az igazságügyi kormányzat évek éta túlontúl kiveszi a részét a törvényalkotás munkájából. Mind a polgári jogok, miod a büntetőjog területén számos törvény kezdeményezése és tető alá hozása fűződik az igazságügyi kormányzathoz. MoBt sem állunk programm nélkül. Számos probléma vár a legközelebbi időkben rendezésre s az igazságügyi politika, amint sohasem volt, úgy most sincs munka nélkül. A közgazdasági élet változásai számos gondolatot adnak az igazságügyi jogalkotásnak is és épen közgazdasági vonatkozásban több olyan kardinális kérdés van, amely az igaz ságügyi jogalkotás munkáját követeli. A megoldásra váró számos feladat taxativ felsorolásával ezúttal nem óhajtok foglalkozni, egyszerűen abból indulva ki, hogy ha nagyünnepekről beszélhetünk, minek beszéljünk a félünnepekröl. Már pedig most abban a helyzetben vagyok, hogy az igazságügyi jogalkotás tervei közül nagyünnepet jelentó nagy tervekről is beszámolhassak. Azok a reformtervezetek, amelyek előkészítés alatt állanak, sőt részben már a parlament pitvarába is eljutottak, mint az ingójelzálogról, az okirati kényszerről szóló törvónyja\ vasiatok, az ügyvédi rendtartás reformja 8 a polgári peijog terén küszöbön álló szervezeti reformok, elsősorban az egyesbiráskodási rendszer lejártával a megfelelő szabályok megalkotása stb., stb. mind csak felün- nepnek számítanak amellett a piros- betűs nap mellett, amit a magyar általános polgári törvénykönyv részemről tervbevett parlament elé terjesztése jelentene. . Werbőczy István Hármaskönyve óta alig történt a magyar magánjog kodifikációja terén átfogó, egyetemes érdekű lépés. N^gymagyarország ősz szeroskadt és Csonkamagyarországra olvadt le anélkül, hogy lett volna polgári törvénykönyve. Szinte szomorúság fog el, ha arra gondolok, hogy a törvényalkotás, amely 1867-ben valóban nagyvonalú alkotó processzuséként lépett fel, o'y mostohán bánt a magyar magánjog gal, hogy az azóta éltéit hatvan év alatt a magyar törvényhozás nem kerülhetett abba a helyzetbe, hogy kódexbe állapítsa meg a magyar magánjog tételes szabályait. Valóban szinte tragikus elmaradás volt az, hogy az összeomlás előtt Erdélyben még az osztrák jog volt életben, hogy Magyarországnak nem volt egységes joga, hogy sok dologban más jogszabályok szerint ítélt a kolozsvári biró, mint a budapesti. Ebben az elmúlt mostoha korszakban a vigasztaló csak az volt, hogy biráink esze a helyén volt s hogy elsősorban a m. kir. Kúria bölcse- sége a tradíciók alapjain a magyar magánjognak fejlesztésében egy pillanatig sem feledkezett meg az utász szerepéről. A legutolsó években az igazság- ügyminiszterium, megcáfolva annak a mondásnak az igazságát, hogy inter arma silent musae, a társadalom nagy háborgásai ellenére szinte tem plomi csöndben hozzáfogott a polgári törvénykönyv évtizedekkel ezelőtt megindult munkálatainak befejezéséhez és hogy rövid legyek, befejezte a nagy munkálatot. Elkészült a hatalmas tervezet, a melyben a régi magyar jog, a bírói gyakorlat fényes tükrét fogja mindenki látni, amely összekötő hid lesz a helyreállandó Nagy Magyarország | Dr. Dencz Ákos a tanáai-i választókerület országgyűlési képviselője. Ha a jövendőnek politikai és gazdasági helyzetét akarjuk megrajzolni, ezt nem tehetjük meg anélkül, hogy előbb a múltba vissza ne tekintsünk, mert ha lA<juk a haladás u’ját, ak részei között, mert azt a jogot foglalja magában, amely Nagy-Magyar- ország joga volt. Akkor, amikor körülöttünk mindenfelé kezdik halálra ítélni a magyar jogot a annak kiküszöbölésére' készülnek, vigasztaló momentum lest, hogy ha területi álmainkat elérjük, olyan polgári törvénykönyvvel fogunk rendelkezni, amelynek szabályait a visszakapcsolandó részek simán átvehetik, mert ezek a szabályok a nép lelkében éltek, élnek és remélhetően akkor is fognak élni. Ünnepnapnak nevezem tehát azt a napot, nsgyünnepnek, amikor a magyar jogalkotó géniusznak est a büszkeségét, a polgári törvénykönyvet, az országgyűlés elé fogom terjeszthetni. Ha ezt rövidesen alkalmam less megtenni, akkor büszke emléke lesa a magyar Corpus Jurisban jogászi kuHurfeleőbbségünknek. I kor áll előttünk tisztán az a végcél, amely felé egy akarattal törekednünk kell. A szomorú múlt emlékei után a nemzet békét, rendet óhajtott, először tehát politikailag igyekeztünk konszolidálódni, majd lassan a gaz dasági rend is kibontakozott Lehet' Mii várhatunk az 1928-ik évtől politikai és közgazdasági tekintetben ? (Folytatás.) Ünnepek. Úgy száll le ránk, mint bármelyik nap, Az ünnep méla csendje És mégis szebb a tény — s az Illat Mintha szivünkbe lengne I Minthá varázsos titka volna S bevonna vele mindent — S lelkűnkben égi nóta zsongna. Keresve a nagy Istent! Nem oly nap ez, nem, mint a többi: Az ünnepek virágok 1 Jönnek égi szinekkel szőni Ezt a sivár világot. Nem engedik, hogy lelki-éjnek Borúja úgy bevonja, Hogy sohse tudjon már remélni, Istenben bízva hinni, kérni A szívek milliója! Krüzselyi Erzsébet. Tél az erdőben. Reggel félhét óra van. A hőmérő —22 C fokot mutat, de mindegy, ki kell bújni az ágyból, mert 8 órakor van az indulás. Gyors mosdás jéghideg vízben, frottirozás a forró kályha mellett, grönlandi öltözködés, néhány falat reggeli és nagy csillin geléssel pontosan előáll a szán. A kocsis kucsmája, borzas bajusza és prémgallérja olyan, mint a zuzmorás erdő, a nagy fehérségből csak egy piros orr világit. A deres szőrű lovak ügy festenek a ködös kora reggelben, mint a mandzsüriai kozákoké j az orosz japán téli háborúban. A szán repül a tükörsima pályán, ahol több a hó, ott annyira csikorog a talpa, hogy a csengők hangja sem tudja elnyomni. Az utcán senki sem jár, még a kutyák sem rohannak ki ugatva az udvarokból, a szokásos libák nincsenek útban. Egyetlen szán sem jön szemközt, bátran lehet hajtani a legnagyobb gyorsasággal. A falun kívül a szérüskertek közt több családból összeverődött nagy fogoly csapat szalad az utón a lovak előtt, alig akarnak felrepülni és mikor kettesével hármasával mégis felkelnek, pár lépés távolságra újból leszáltnak. Oly közel vannak, hogy a színükről pontosan meglehet látni, melyik a kakas, melyik a lyuk. Kint a fensikon kezdődnek az óriási hófúvások, melyekbe a közerő csak egy csapásnyi nyitást vágott, úgy, hogy két haromssaz méter hosszban magas, függőleges hófalak közt haladunk. Gyors tempóban, melyet egész u’on egyetlen kitérés sem lassít, hamarosan elérjük az erdőszéli községet,, ahol meleg villásreggeli vár, amely igazán jói esik a dermesztő hidegben megejtett egy órai ut után. Azután előáll a másik szám, amelyet az erdőben jártas uradalmi erdészeti kocsis hajt- ö ismeri az erdei utakat és a nagyvad járást. Mert az a célom, hogy ebben az évtizedek óta j nem látott, gyönyörű téli környezetben nagyvadat lássak közelről, ami ilyenkor legkönnyebben lehetséges, mert a vad nagy hidegben és mély hóban igen bizalmas és közel bevárja a csengőnélküli szánt. Tulajdonképen fotografélni akart egy társam, de ő reggel a termométer megtekintése után ijedten bujt vissza az ágyba, amit nem is veszek neki rossz néven, mert hiszen 30 évvel fiatalabb nálamnál. Már bent is vagyunk az erdőben. Először sürü, sötét fenyvesbe megyünk, ahol a hó annyira lenyomja az ágakat, hogy minduntalan mélyen le kell hajolnunk, nehogy a hideg fehérség a nyakunkba szakadjon. Az amugyis sürü fenyvesben a nagy hótömegek alatt a ködös téli délelőttön egészen sötét van. De nem sokára ki világosodik, mert szálerdőbe érünk, ahol a vakítóan fehér hóban égbetörő karcsú feketeoszlopként állnak a nyúlánk törzsek. A csengőket levettük a lovakról és nesztelen csendben haladunk a töretlen, szüztiszta havon, amely csendesen muzsikál a szántalpak aiatt. Hegynek az erőlködéstől gőzölnek a lovak és a pára nyomban zuzmorává fagy rajtunk. A nagy némaságot néha egy éles fejszecsapás hangja szakítja meg, de mindig csak egyetlen és bár közvetlen kö zelből hangzik, sehol se látok embert, bármennyire figyelmesen nézek körül. A kocsis észreveszi csodálkozásomat és felvilágosit, hogy a fák ropognak az óriási fagyban. Gyermekkorom óta nem hallottam est a hangot, de moBt visszaemlékszem, hogy akkor ily nagy hidegben már észleltem ezt a jelenséget. A nyakamban lógó gukkerra! gondosan átkutatom a hegyoldalakat, de sehol sincs vad, bár a talaj fehér lapja tele van írva külömböső nyomokkal, csapásokkal, melyek közt nem egy erős bikáé is látható. De semmiféle élő állat nem látszik. Erre ilyenkor igazán még a madár se jár. Most közel a szálerdő széléhez, azzal párhuzamosan megyünk. Az erdő szélén túl keskeny rét húzódik, azután kopár hegyoldal emelkedik, amelyen csak néhány öreg boróka- bokor áll, földig görnyedve a hó súlyos terhe alatt. És egyszerre szó nélkül, ostorával irányt mulatva figyelmeztet a kocsis, hogy a borókás elején szavasbika áll. Lehet vagy 209 lépésnyire, már észrevett bennünket és magasan tartott koronás fejévei néz felénk. Lassan közeledünk hozzája, miközben észreveszem, hegy feljebb az oldalban még egy bika áll a bokrok közt. De az nyugodtan legel. Túrja orrával a mély havat. Mindig közelebb megyünk és amikor 100 lépésnyire vagyunk az első bikától, akkor látom, hogy mellette még egy harmadik íb fekszik a hóban. A fehér háttér előtt teljes tisztasággal láthatók a gyönyörű illatok éa most
