Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-22 / 4. szám
IX. évfolyam. 4. szám. Szekszárd, 1927 január 22. Szerkesztfoég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszáro 85 és 102. — Egyes szám ára: 20 fillér. Előfizetési dii félévre 4 pengő (50 000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija i pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyihtér soronként 60 fillérbe kerül. Az üllőm érdeke o kender- és lentermelés fokozüso. A háború előtt Nagy-Magyarország egyik legfontosabb kiviteli cikke: a kender és len volt. A megcsonkított ország az eddig legnevezetesebb és legértékesebb kendertermelő vidéket, a Bácskát, elveszítette. Az elveszített kocdertermelő területek pótlására, a megmaradt és azóta alakult kender- feldolgozó gyárak a konjunkturális előnyök kihasználásával minden er kölcsi és anyagi erejüket felhasználták arra, hogy a gazdák azon téves felfogását, hogy csak Bácska alkalmas kendertermelésre, megdöntsék és súlyos áldozatok árán megtanították a gazdákat arra, hogy kevés hely kivételével, minden olyan talaj, ahol a répa megterem, a kendertermelésre is a ka'maB és az ezzel foglalkozó gazdasági üzem hasznot hajtó. Nehéz feladat volt a gazdák ellenszenvét, melyet a kendertermeléssel szemben tanúsítottak, leküzdeni. — Pedig kereskedelmi növények termesztése, — különösen áll ez a kenderés lenre. — feltétlenül ezen gazdasági ág szeretetteljes felkarolását, odaadó művelését kívánja meg. Eleinte a gazdák nagy része hazafias áldozatnak tekintette, hogy kendertermelésre áldozza fel területének egy részét és megelégedett azzal, hogy a kendert másra nem alkalmas talajba elvesse, s a termést, mint nem várt hasznot könyvelték el. Ott azooban, ahol a gazda k kemény akarással feküdtek a kendertermelésre, leszűrték évről- évre tapasztalataikat és azokat évről- évre értékesítették, a gazdasági eredmény nem maradt el. Ezen állításom igazolására legyen szabad néhány példát felhozni és bizonyítani, hogy ott, ahol a kendertermeléssel intenzive foglalkoztak, úgymint a Str&sser Vilmos fele gazdaságban, ahol az első évben (1919 ben) csak 35 q katasztr. holdankénti terméseredmenyt tudtak felmutatni, ezen eredmény évről évre fokozódott, s 1926 ban már 57 q-ra emelkedett. Gyérey R chárd gazdaságában ugyanezen időben 38 q ról 54 q ra, Satzger Géza uradalmában 25 q ról 55 q ra, Osikvándy Ernő uradalmában 22 q-ról 48 q ra emelkedett a kendertermés hozama. Ily eredményt mutatnak ki a többi gazdaságok is, ahol kedv- és hozzáértéssel, igaz odaadással foglalkoztak a kendertermeléssel, ellentétben azon gazdaságokkal, hol a vállalt kötelezett ség teljesítése volt csak az irányító. A kendar- és lentermelés fejlődé sére a legeklatánsabb példa a cukor~ répatermelés terjedése. Évekkel ezelőtt a közhit a répára is azt tartotta, hogy csak bizonyos vidékek alkalmasak annak termesztésére. Az idők folyamán ez a közhit megváltozott, s ma már a homokos és kavicsos (laza) talaj kivételével mindenütt eredményűje! termelnek répát. Már pedig ahol | a répa megterem, ott a talaj gondos j mivelése mellett a kendert is eredményesen lehet termeszteni. A kender is jól jövedelmez, ahol erős őszi trágyázás és a mély szántás el nem marad. A termelt kender legnagyobb része — legalább is 90°/0 a, kivitel tárgyát képezi Kiviteli mérlegünk aktivitásának tehát lényeges tényezője. A kér der termelés nemcsak a gazdának jövedelmező, nemcsak a gyáraknak juttat nélkülözhetetlen nyersanyagot, hanem mint fontos kiviteli c kk, nemzetgazdaságunknak elvitázhatatíanul egyik legértékesebb és ennélfogva fokozott figyelmet igénylő tényezője. A helyzet ngyanis az, hogy minden állami támogatás és megrrtés nélkül, csnpán a háború utáni kedvező viszonyok kiaknázására a békebeli ken- derfeldolgozó vállalatok fáradtak azzal, hogy az ország megcsonkítása következtében elveszített kendertermő területeket — a gazdák ellenszenvének leküzdésével — pótolják. Ez ment is addig, amíg a nyersanyag ára a készáru árával arányban állott. Az államhatalom eme törekvésből nagy hasznot merített, mivel a kender legnagyobb része kivitel tárgyát képezvén, ezúton a koronastabilizáláshoz szükséges idegen valutához jutott. Ez az állapot azonban CBak addig volt tartható,míg a nyersanyag ára alacsony és a készáru versenyképes volt. Ma azonban nem, amikor a kenderkikészi- tés a gyáraknak jelentős veszteségét képezi és a kikészített kenderrel a versenyt külföldön nem lehet felvenni, a világpiac árai nyomottak, a hazai nyersbőré árai pedig magasak. így a termelés fokozását emelő kedvezményeket a gyár már nem tudja nyújtani (termelési előleg). Súlyosbítja a gyárak helyzetét az a körülmény is, hogy a termelt kórónak csak kis részét lehet egyugyanazon gazdasági éven feláztatni, s a termés legnagyobb része csak a második évben dolgozható fel és így a feldolgozhatatlan anyagban nemcsak károsodás áll be, hanem súlyosan esik latba a szükségkép felmerülő kamatveszteség is, ellentétben a cukorrépával, ahol az átvett répa azonnal feldolgozás .alá kerül és kamatveszteség nem áll elő. Számolni kell a világpiac nyomott áraival és igy a nyersanyag árával arányban nem álló kenderárakkal. A fent kimutatott jelentékeny kamat- veszteséget az államnak keil áthidalnia, — lévén az államnak elsőrendű, érdeke, hogy a kendertermelés ne csak hogy ne csökkenjen, hanem ellenkezőleg: fokoztassék. E cél érdekében a termelő gazdák olcsó termelési hitellel látandók el, azzal a hitellel, mellyel eddig a kendergyárak látták el a termelőket — Hogy pedig egyrészt az állam biztosítva legyen, hogy a hitel tényleg a kendertermelésre fordittassék, más részt, hogy az állam ne vállaljon anyagi kockázatot akkor, amikor a kamatmentes vagy ó’csó kölcsönt nyújtja, kívánatos, hogy az állam a kölcsönt a gyárak révén juttassa a gazdákhoz. A gazdatársadalom ma oly tőkeszegény, hogy a termelési előlegre rá van szorulva, örömmel fog tehát oly kereskedelmi növényt termelni, melynek révén olcsó termelési kölcsönhöz jut. Nézetem szerint a kölcsön nyújtásával a' kender- és lentermelés nem is sejtett lendületet venne. Magyarország kendertermő területe 1926 ban circa 9000 kataeztrális hold vo't. Ha egyelőre csak 16 000 katr, holdra akarjuk fokozni és holdanként esi k 100 pengő előleget adunk, (ami nézetem szerint kevés, inkább a hosszn lejáratú nagyobb kölcsön hive volnék) ez mindössze 1,600.000 peDgŐ befek tetést jelent, ihletve jelenti ezen ősz szegnek egy évi kamatát, mivel a tőke, esetleg a kamat egy része is visszatérül. Ha hosszúlejáratú kölcsönt, mondjak holdanként 400 peDgőt és 4 évi törlesztéses kö'csönt lehetne juttatni, igy is csak 6,400 000 pengőről lenne bzó, illetve ennek 4 eves kamatkülönbözetéről. Ez az összeg szállítási díj, adó és valutáris haszonban bőven megtérülne. A lentermelés még mindig gyér mekkorát éli nálunk. A lentermelés a kendertermelésnél semmivel sem nehezebb termelési ág, s fontos volna a lentermelés fokozását még hatvá- nyozottabb mértékben elősegíteni. — Nem ismerem pontosan a lentermelési viszonyokat, de biztos vagyok abban, hogy a lentermelés hathatós fokozása sem kívánna nagyobb ösz- szeget, mint amennyit fentebb a ken dérré vonatkozólag ismertettem. A termelési kölcsönön kívül a következőkkel lehetne még a kenderés lentermelés fokozását elérni: a) Tarifába kedvezményekkel, mivel a kender és len (nyers) fuvardíj díjtétele akkor állapíttatott meg, amikor a kész kender ára 40—50 °/o-al magasabb volt a mostani áraknál. A fuvardijakat feltétlenül csökkenteni kell, mivel a mai állapotok mellett csak kis körzetről bírja ki a nyers kóró a szállítás diját. A gyakorlott kendervágó munkásoknak lakóhelyükről a kendervágás helyére és visszaszállítására 50°/c os díjmérséklés kívánatos, hogy a gyakorlott munkások bárhol felhasználhatók legyenek, mivel a helyes vágás a kóró értékének jelentékeny hányadát teszi. b) Gazdaoldalról a kendertermeléssel szemben az a leggyakoribb panasz, hogy a gyárak a kóró árát egyoldalúan állapítják meg. E panasszal szemben az állam a nyújtandó termelési előlegért kiköthetné, hogy a gyárak a kóró árának mégállapitását' az állam kiküldöttje, a gazdák és a gyárakkal egyetemben eszközöljék s az ily közös ármegállapitó bizottság biztosíték volna a panaszok megszüntetésére. A kiküldött bizottság azután nemcsak az ármegállapítást volna hivatva eszközölni, hanem a kóró átvétele körül felmerülő differenciák elbírálását is eszközölhetné és azzal sok súrlódásnak, ami a termelésre hátrányos, vétetnék eleje. Nézetem szerint ezek volnának a legfoDtosabb állami teendők, melyekkel a kender és lentermelés fokozását elő lehetne mozditani. Schlagetter Mátyás gyárigazgató, H szekszárdi sporttelep ügyé. A vásártériek házhelyekké való felparcellázása folytán ismét aktuálissá vált a szekszárdi sporttelep megépítésének terve. Ugyanis előállhat az a helyzet, hogy a házhelyet igénylők megkapják az építkezéshez szükséges tőkét, tavasszal már megkezdik az épít kezéseket s akkor az építkezéssel elsöprik Szekszárd egyetlen — primitiv — sporttelepét is. Ez pedig Szekszárd város sportéletére és a testnevelésügy fejlesztésére kimondhatatlan káros hatással lesz. Tudvalevő, hogy a városhoz közel — a vásártéren kívül — sehol sem áll megfelelő terület a sportkedvelők rendelkezésére. A jelenlegi sporttelep pedig beleesvén a kijelölt házhelyekbe, megszűnt sporttelep lenni, más alkalmas hely pedig — melyet költség nélkül sportteleppé fejleszteni lehetne — nem áll az anyagiak híján álló szekszárdi sportegyesületek rendelkezésére, igy a tavaszi szezon közeledtével Bportegyesületeink katasztrófális helyzet előtt állanak. Ügy tudom, hogy a város tervrajzában ki van jelölve a házhelyek mellett a sporttelep helye is, de a kijelölt helyen nagyobb köl ség nélkül sporttelepet, vagy pályát létesíteni nem lehet. Nem elég tehát a városi tervrajzba felvett üres tér Sportteleppé való elő éptetése, hanem haladéktala nul gondoskodni is kell arról, hogy egy, a mai kornak megfelelő, fató- és footballpályával, öltözővel ellátott sporttelep épü jön fél és álljon a test- nevelésügy szolgálatát) i. Ha a két sportegyesület helyzetét nézem, ijesztő kép mered elém. Úgy a Turul, mint a Törekvés footbail- csapata az őszi foidulót lejátszva, a bajái alosztály bajnokságáért folytatott küzdelmükben elértek oda, hogy tavaszi döntő mérkőzéseiket már lejátszani sem todjak és úgy anyagilag. mint erkö esi leg mérhetetlen károkat fognak szenvedni. De menjünk tovább. A labdarúgáson kívül a testneve- lésügy egyik legfontosabb ága, az athletizálás is tönkr- fog menni. A nálunk még csecsemőkorát élő athla- tika a sporttelep hí nya folytán teljesen meg fog szűnni, holott az ifjúT generáció fejlesz-ése «nélkül a tényező nélkül, lehető* len. Né felejtsük el, Szekszárd városi.
