Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1927-03-05 / 10. szám

m tgyes szám av*a au ímer IX. évfolyam. Szekszárdi 1927 március 5 _______________________10 szám. TO LNÁMÉ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. SMkazifMg és Kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkeszti: SCHNEIDER JANOS. Telefonsz ám 85 és 102. — Egyes szám ára: 20 fillér. BMBxetési dij félévre 4 pengő (50 000 korona)« egész évre 8 pengő (100.000 K). A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illet6 közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkéot 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerti. Vármegyei közgyűlés. Ritkán jelentek meg az ősi vár­megye közgyűlési termében annyian, mint a folyó hó 3 án tartott tavaszi rendre közgyűlésen. A régi vármegye bizottsági tagjait ezúttal az alispán­választás és az ezzel összefüggőben lévő megüresedendő állások betöltése kozta ily nagy számban össze. Dr. Éri Márton alispán lemondása foly* tán megüresedett alispáni szék betöl­tése nem keltett viharokat, mert S»ó vald Oszkár vármegyei főjegyző hosz- szas, érdemes és kiváló szolgálatait nemcsak az egész vármegye közön­sége, de tisztviselőtársai is honorál­ták és igy ellenjelöltje nem volt. An­nái Dagyobb harc folyt a főjegyzői állásért, amelyre dr. Hagymássy Zol­tán, a völgység! járás főszolgabírója és dr. Haypál Sándor árvaszéki el­lik pályáztak és akiknek párihívei oly hatalmas számban vonultak fal, amelyre a régi bizottsági tagok is alig emlékeznek. Virilisták részéről 150, a választottakból 180 bizottsági tag jelent meg, hogy tán a régi ösz- sneáliitása törvényhatósági bizottság egyik utolsó ülésén gyakorolják sza vazati jógákat. A harc mindvégig izgalmas volt. Hol egyik, hol másik jelölt vezetett csekély többséggel 8 a legbeavatottabbsk sem tudtak tájé­kozást nyújtani, hogy a nagy harc­ból ki kerül ki győztesen. Végre fél egy felé a választás dr. Hagymássy Zoltán győzelmével végződött, aki 167 szavazatot kapott, dr. Haypál Sándor 163 szavazatával szemben. De nemcsak ez a tagadhatatlanul érdekes és a vármegye uj vezetésé gének bizonyos okulására szolgáló választási harc tette jelentőségteljessé ezen közgyűlést. Sokakat e közgyü lésre nem a pártoskodás, hanem első­sorban a vármegye újonnan megvá­lasztott alispánja iránti tisztelet és ragaszkodás vonzotta. Az alispán­választás kérdésében a törvényható­sági bizottságnak gyönyörűen meg­nyilvánuló egysége, valamint az alis páni beköszöntő magasszárnyalásu, férfiasán, egyenesen és nemesen gondol­kozó, munkában megedzett, kipróbált tisztviselőnek megnyilatkozása, vala­mint az ékes szavú és megbecsülés­től és szeretettől áthatott üdvözlő beszédek, mindannyian ünnepélyes színezetet adtak és kölcsönöztek e közgyűlésnek. Az újonnan megválasz­tott alispán személye, eddig tanúsí­tott magatartasa, közigazgatási fel­készültsége biztosítékot adhatnak e várm gye közönségének, hogy sem a hossza múltak tradíciói, sem a mo­dern közigazgatási fejlődés nem té vesztetnek szem elől és az a kéz, amely szent fogadalommal vette át a vár megye jelvényét, nemcsak minden­kor igazságos, de egyúttal elég erős is lesz ahhoz, hogy a tisztviselői kar­nak együttes, megértő, a hazára és a vármegyére egyaránt jobb jövőt jelentő, békés munkálkodását bizto­sítsa. Nem kételkedünk abban, hogy vármegyénk uj alispánját e békés törekvésében és céltudatos előrelátó munkájában nemesak a most meg­választottak, hanem a régi tisztvise­lők is és e vármegye törvényhatósá­gának minden tagja támogatni fogja. Az éles választási harc, amelynek kikerülése kívánatos lett volna, biso- nyos fájdalmakat hagyott vissza ma­gában a tisztikarban és a törvény­hatósági bizottság egyes tagjaiban. E fájdalmaknak el kell hallg&tniokjj A harc izgalmából fel kell ébrednie mindenkinek! Nem szabad sem a győző örömteljes, sem a kisebbség ben maradt csalódásból fakadt érzé­sének tovább viharzania, mert ez a tegnapi küzdelem csak egy elenyésző parány abban az óriási óletharcban, amelyet minden magyar embernek teljes szellemi és fizikai erejének fel- használásával kell folytatnia és amely­hez e csonka ország minden lakójá­nak egymást megbecsülő, összefogó munkájára van szükség, hogy fe vi­rulhasson egy jobb jövő, amelyért annyi millió ajak fohászkodik napon­ként Trianon határain inneD és tu ról. * s. Még kilencet sem vert a belvárosi templom toronyórája, ünneplőbe öltö­zött vidékiek özönlötték el a vár - megyeház környékét. Egymásután jöttek az autók, amelyek a megyei mágnás és előkelő birtokos családokat hozták az alispánválasztó közgyű­lésre. Régi történelmi nevű hölgyek virágerdeje foglalta el nemsokára a közgyűlési terem karzatát, ahová csak jeggyel lehetett fe jutni. Közben lassan-lassan megtelt a nagyterein előcsarnoka is, ahol a vármegye min den vidékéről összegyülekezett tör­vényhatósági bizottsági tagok csopor­tokba verődve latolgatták a válasz­tási eshetőségeket. A vezető közéleti férfiak a főispánnál gyülekeztek éB pontban 10 órakor vele együtt léptek az akkorra már zsúfolásig megtelt nagyterembe. Dr. Pesthy Pál igazságyminiszter és Simontsits Elemér v. b. 1.1., felső­házi tag a főispántól jobbkézre fog laltak helyet óa mellettük láttuk a vármegyei arisztokrata családok kép viselőit. Jankó főispán az éljenzés lecsilla pultéval a következő beszéddel nyi­totta meg a közgyűlést, elparenláiva a nem rég elhunyt gróf Apponyi Gézát: Engedje meg a tek. törvényhatósági bi­zottság, hogy a napirend előtt egy szomorú kötelességet teljesítsek, amidőn bejelentem, hogy gróf Apponyi Géza v. b. t. tanácsos, hőgyészi nagybirtokos f. évi február 18-án elhalálozott. A boldogult fóur vezető szerepet játszott Tolna vármegye közéletében. Főispánja volt a vármegyének abban a nehéz politikai korszakban, amidőn a nemzeti ellentállás és a darabont kormányzat oly nehéz próbára tették a vezetők rátermettségét, politikai bölcseségét és tapintatát. Gróf Apponyi Géza ezen viszontagság­teljes időkben is megtudta óvni a vármegye nyugalmát és politikai békéjét. De társadalmi és szociális téren is példás kötelességtudással teljesítette a magyar arisz­tokratának hagyományos hivatását, mert a melegszívű emberbarát mindig védelmezője és gyámolitója volt a népnek és szeretetre­méltó egyéniségével és nobilis gondolkodás- módjával élete végéig irányitó tényező maradt. Az elköltözöttnek társadalmi értékét impo­zánsan fejezi ki az az általános, mélységes gyász is, mely halála hírére a vármegye egész közönségének lelkét eltöltötte. Bátor vagyok indítványozni, hogy vár­megyénk e nagy fiának emlékét ö’ökitse meg a vármegye közönsége közgyűlési jegyző­könyvében is és intézzen részvétiratot a gyászoló családhoz. A fősspui megható beszédét a kö­zönség állva hallgatta végig és elha­tározta a vármegye nagy halottja emlékének megörökítését Ezután tér­tek át a közgyűlés tulajdonképeni tárgysorozatára, amelynek első pont­ján szerepelt az alispánválasstás. A főispán a választási aktust a követ­kező szavakkal vezette be: A főispán az allspánválasztásról. A tisztviselői választás az önkormányzati jognak egyik legfontosabb megnyilatkozása. Sokszor fenyegette már veszély e jogot a közigazgatási reformokban tervbevett álla­mosítás által, de e veszélyt a közönségnek a hagyományokhoz való szívós ragaszkodása és azon törekvés, hogy választási jogával helyesen éljen, eddig elhárította. De azért az önkormányzati testületeknek saját érdekükben nagyon vigyázniok kell, hogy az államosítási törekvéseknek tápot ne adjanak. Rohamosan haladunk a fejlődés utján, az önkormányati élet is nagyobb igényeket tá­maszt a tisztviselők, különösen a vezető tisztviselőkkel szemben, mert ezeken fordul meg a vármegye jóléte és nyugodt fejlődése. Arra kérem tehát a tek. that. bizottságot, hogy amidőn ma vezető tisztviselőket választ, saját érdekében, de az önkormányzati rend­szer tekintélye érdekében is, tegyen félre minden személyes vonatkozásokat és olyano­kat állítson a vezető helyekre, akik egyéni képességeik és eddigi közéleti tevékenységük által arra minden tekintetben érdemesek és hivatottak. A kijelölő választmány alakult meg ezután. A törvényhatósági bizottság a maga részéről Simontsits Elemér vbtt., felsőházi tagot, Szakách Ernő kormányfőtanácsost és Bern- rieder József földbirtokost választotta be a megüresedett és megüresedő tisztviselői állásokra jelölő választ mányba, míg a főispán törvényadta jogával dr. Pestby Pál igazságügy- minisztert, dr. Éri Márton ország­gyűlési képviselőt és Wéber János felsőházi tagot delegálta. A szavazat- szedő bizottságok viszont eképea alakultak: A virilisták részére Dory Frigyes elnöklete mellett Mechirarth Ernő és dr. Bernáth Béla, dr. Hor­váth Árpáddal, mint bizottsági jegy­zővel, a választott megyebizottsági tagok szavazatai összeszedésére a bi­zottság Kovács Sebestény Eadre el­nöklete alatt Sztankovánezky Tibor és Szakách Ernőből állott. Jegyzője Polgár István lett. A főispán ezután felfüggesztette a közgyűlést és vissza­vonult a kijelölő választmánnyal az alispáni szék betöltésére vonatkozó tanácskozásra. A választmány rövid idő múlva visszatért a közgyűlési terembe és a főispán a közönség szűnni nem akaró éljenzése és tapsai közepette jelen­tette, bogy a választmány az egyet­len pályázót, Szévald Oszkár vár­megyei főjegyzőt az alispáni állásra jelöli. A törvényhatósági bizottság Szévald Oszkárt nagy lelkesedéssel alispánná kiáltotta ki, mire a főispán őt a következő beszéddel üdvözölte: Az alispán üdvözlése. Üdvözlöm Nagyságodat azon alkalomból, hogy a törvényhatósági bizottságnak egy­hangú bizalma Tolna vármegye alispáni szé­kébe ültette. Az állam kormányzatának ágazatai között kétségtelenül a legfontosabb a közigazgatás, mert annak hatásköre kiterjed a nép minden életviszonyaira és a leghathatósabb emel­tyűje a társadalmi jólétnek és fejlődésnek. Az alispáni állás tehát egyike a legdí­szesebb közhivataloknak, de éppen azou nagy hatáskörnél fogva, amelyet felölel, egy­szersmind legnehezebb is annak helyes be­töltése. Igen nagy szellemi és erkölcsi rákészüit- séggel, nemes idealizmussal, meleg ember- baráti érzéssel és teljes pártatlansággal kell felfegyverkezve lennie a vármegye első tiszt­viselőjének és a viszonyok alapos ismereté­vel és bölcs ítélőképességgel kell bírnia, hogy gyorsan, erélyesen és mégis tapinta­tosan tudja végrehajtani azon intézkedéseket, amelyek a nép kulturális, gazdasági és szo­ciális érdekeinek megvédése és előmozdí­tása érdekében szükségesnek mutatkoznak. Nagyságodban megvannak ezek a szel­lemi és erkölcsi feltételek. A három évtize­det meghaladó tisztviselői működése alatt megszerezte a kellő tapasztalokat és gya­korlatot is hozzá, hogy a vármegye közigaz­gatásának olyan vezetője lehessen, amint azt e vármegye érdekei megkívánják és amiut azt e vármegye közönsége Nagyságodtól várja és reméli. Átadom ezennel az alispáni hatalom jel­képét: a vármegye pecsétjét és arra kérem, őrizze meg azt továbbra is szeplőtelen tisz­taságában. Amidőn pedig alispáni működésére Isten áldását kérem, a magam részéről biztosítom, hogy közérdekű munkásságában mindenkor őszinte támogatásban fogom részesíteni A törvényhatósági bizottsági tagok lelkes éljenzése közben emelkedett

Next

/
Thumbnails
Contents