Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-26 / 9. szám
)X. évfolyam. Szekszárd, 1927 február 26 9 szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 20 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50 000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy, 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám- eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. magyar újságírás, magyar irodalom. Irta: Bodnár István. Földrengés útin hamarosan megnyugszik a háborgó föld. Tűzhányó hegyek eruptív ereje is kimerül. A 79-ben elpusztult Pompéji, az ősrégi oszkus szántóit város eltemetett romjai felett egy két század után már az uj kultúra ekéje kezd szántogatni. S a dolgozó emberek 4—5 száz év múlva nem is sejtik, hogy a 8—9 méteres lávatömeg alatt egy halott véres pihen. A szép Nápoly felett még ma is megrázza démoni öklét a Tezuv titáni ereje. De már drótkötélpálya visz fel a félelmetes hegy láva pikkelyes tarajára. S a hires funi kula dal cseng a vig kirándulók ajakán .. . Nagy emberi forrongások, forradalmak lázas áüapotját is legyőzi az emberi kultúra mégis csak békét szerető vágya és akarata. Az utolsó világégés borzalmai is kezdenek feledesbe menni. Bomba dóit városok szebb ruhát öltenek, pom pózzák, csinosítják magukat. A gránát szántotta mezők tovább termik az acélos búzát s a véráatatta hegyek annál szebben gyöngyözik a pohárba, a mitológiai istenek által is pompásnak talált aranysárga, vagy ; biborszinü nektárt.. . A mi szerencsétlen országunk száz imég száz sebjét is elkötözi lassan az idő. Mintha legalább megállott volna hosszas vérzése. Az ideges kapkodás után megindul a —- tervszerű munka. Haladunk az általános konszolidáció felé. Ami itt az utolsó egy két évben történt, már a gyógyulás folyamata. Kekontalescencia inkább, mint visz- szatérés a 40 fokon till való lázas állapothoz. Már íb más itt a világ, mint volt néhány éve. A romok talán még nincsenek eltakarítva. De sí üszkös ház helyén készen van legalább az — alap, amelyre tovább ápithetünk. Az emberek kezdik megérteni, hogy a munka nem jogcím ugyan még a — dúskálódásra, de igenis alkalom, mód, eszköz a tisztes megélhetésre. Az ország dolgozni keid. Milliók dolgos keze pedig az — élet . . . különösen á — magyar étet 1 Még ki-kitörnek, fellobbannak itt-amott a hamu alatt lappangó szén vedélyek. Letört irányzatok, elbukott nagyságok meg- megpróbálják felkapni a porból Az elejtett zászlót, de az észretért, kijózanult közvélemény bizony nem egyszer i hátukhoz veri annak a rudját. A legnjabbi országéi osztracizmus, a választás Azoknak adott igazat, akik nyugalmai, tikét akarnak itt, égymás megér léit s vállhozuetett munkát. Sok fondorkodó intrikus z maga az örök ? tagadás“ egyik tipikus „ősszelleme“ « eltűnt a politikai színpad nagy siljesAtőjében. A közélet berkeiben Agyán még olykor- olykor megrezzen a bokor. Vén politikai rókák gyors iaAláSik közben vissza vicsorítják ló gAikst. S levitézlett darabont politikusok önmo8akodásra szánt röpira- tával s az „önszámüzöttek“ állandó külföldi aosarkodásávfc] egyidejűleg újra megszólal az úgynevezett „mo dern magyar irodalom“ egyik nfáklya- vivője“ is, mintha még nem vo na elég a politikai széthúzás, de a magyar irodalom művelői is oszoljanak két egymással tülekedő pártra. — Berzev czy Albertnek, a Magyar Tudományos Akadémia illusztris elnökének parlagi módon való megtámadása azonban egységes frontba tömöritette a nemzet összes tudományos társulatait, irodalmi köreit és nagyságait. Országos tiltakozás indult meg. A megbotránkoztatott nemzeti ÖDtudat hatalmas erővel veri vissza az ilyen alantas támadást, hogy ngymondjam, lábikrába harapást. A mi szerény újságvállaletunkat is a faji, nemzeti öntudat, az ezek ér dekében végzendő munka, vagy ha kelt: bátran, elszántsággal megvívandó harc hozta össze. Legyünk tehát bármily kicsinyek, de mert éppen a nemzeti irányú sajtó tá mogatása s a hazai irodalom pár tolása tömörített bennünket össze, nekünk is erősíteni kell azoknak táborát, akik a nemzeti hamisítatlan őstalajból szeretik s akarják előgyö- kereztetni a fokozatos haladás, az általános emberi kultúra égfelé igyekvő hatalmas fáját. S bár tudnak gyönyörködni az idegenből ide plántált íriszek, erikák, krizánthemumok ra- gyogó, Bzindus pompájában is, de százszor kedvesebb, illatosabb nekik a szerény muskátli és levendula, mert ezeket a magyar föld termi, magyar könny, magyar vér öntözi már ke rek ezer év óta. Meg kell magya rázni már egyszer az olyan mindég csak külföldra kacsintgató, idegen arany bálványok előtt térdelő jó uraknak, hogy minden politikai és iro dalmi irányzat lehet szép, lehet jó, de csakis addig szép és jó, amíg er kölcsi alapon áll, hazafias, nemzeti célt szolgál, nemzeti tartalmat visz bele hitbe, tudásba, akaratba, tettbe s destruktívvá, nemzetgyilkos mó reggé válik, ha a fitogtatott áltudás, a cinizmus, á perverz mezítelenség, ai erkölcstelenség vírussá val fért ősi meg az amúgy is kevés ellenálló érövéi dicsekedhető közéletet. Ast hiszem, nemcsak a magam, hanem as önök leikével gondolkozom, Ab önök szivével érzek, az önök szájával beszélek, amikor é helyről is visszautasítom ne előbb jelsett érthetetlen, vagyis tálán nagyon is érthető támadást s 1 legmélyebb tisztelettel, s minden igaz magyar ember sseré tétével üdvözlöm a M. Tűd. Aka démia illusztris elnökét, aki úgyis, mint tudós, Úgyis, mint magyar em* bér A legelsők kőié tartozik, külföldi értékes összeköttetéseinél fogva pedig örök hálára érdemes, lelkes har cosa és előkészítője a virradatnak, a szebb nemzeti jövőnek s az altaluok annyira várt nj — magyar feltámadásnak ! S hogy mindezt itt most elmondottam, nem nagyképűsködés kötő kedő vágy, hanem a belső kényszer és I az a szivem mélyéből áradó meggyőződés hozta ajakamra, hogy magyar újságot irn*, magyar irodalmat teremteni nem elég a — magyarul imi tudás, ahhoz magyar szív magyar lélek is kell 1 Költő, író, jé ha megfürdeti lelkét idegen fényt«- gárban, de jusson mindég eBzébe, hogy a vándor fecske soha sem feledt el régi ereszét s hogy, mint a példák mutatják, még majdnem minden kü föld után futó magyar íréi lélek e'perzBelte szárnyát azon az idegen napsütésen s ha nem, a — kiábrándulás jéghidege dermesztő meg lelkét örökre . . . Legjobb tehát, kivált ilyen borús időben, a — hazai tűzhely állandó melege . . . I Gróf Apponyi Géza halála. * ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ őszinte részvétet keltett egész vár- megyénkben azon hir, hogy nagy- apponyi Apponyi Géza gróf vbtt., v. örökös főrend ég Tolna vármegye nyug főispánja február hó 17-en este 8 órakor csendesen elhunyt A meg bo dugult évek hosezu során át bú lyos érelmeszesedésben szenvedett és igy halála nem keltett meglepetést, azonban őszinte megilletődést váltott ki mindazoknál, akik közéletünk egy egy nemesen érző és cselekvő nagyságának kidőlését átérzik. Apponyi Géza gróf hosszú évtizedeken át volt lakója vármegyénknek. Nem kereste sohasem a köz- szereplést és nem használta ki sohasem azokat az előjogokat, amelyet fönn születése és hatalmas birtoka biztosíthattak volna neki, de mindenkor a szó legnemesebb értelmében meg állta helyét, ahova őt hazája iránti kötelezettsége és a közszolgálata állította. Úgy otthonában, mint a köz- szereplés terén megőrizte szeretetre méltóságát és közvetlenségét, amelyek o'y nagyrabecsülttó tették őt nemcsak szükebb hazájában Hőgyá- Bzen, hanem az egész megye közönsége előtt. — Melegen érző szívé nek egész hevületével szerette embertársait és az ő kiváló társadalmi pozíciójában és kedvező vagyoni helyzetében is át tüd'á érezni küzdő embertársainak helyzetét és mélyen járó szociális érzékével igyekezett is azok sorsán könnyíteni. Mélységes hit lakott szivében. Hitéért bátran sikrassállt, azonban az igaz h vő lel keket jellemzően, sohasem volt türelmetlen, s amint ragaszkodott hitéhez, úgy beosülte mázok vallási meggyőződését is. Apponyi Géza gróf Apponyi Károly gróf egyetlen fia vö t és Bécs- ben született 1853 február hó 16-án. Középiskoláinak elvégzése után jogot hallgatott, majd átvette a palfai, ká sőbb hőgyészi uradalmakat és telje« idejét A gazdálkodásra fordította. Alig 23 éves korában megnősült, feleségül vette Szeehoüyi Paula grófnő, csillagkeresstes palot«hölgyet, akivel haláláig a legboldogabb házasságban élt. £ frigyből három leány éz két 1 fiú gyermek zzületett. 1881-ben császári és királyi kamarás es a főrendiháznak tagja lett. A közélett szereplésre az egyházpolitikai viták Bzóiiiot'ák el otthonából. — Rátkay Lászlóval szemben lépett fel az akkori pincehelyi kerületben néppárti programmal. Bár ezen első politikai debüje nem végződött sikerrel, azért az akkori politikai mozgalmakban gyakran találkoztunk nevével. Szeli Kálmán idejében a szabadelvű pártnak lett tagja, de nemsokára onnan kilépett éa egy párthoz sem csatlakozott. Az 1900 as évek elején nagyobb érdeklődést ; kezdett tanúsítani a köz- éa társadalmi dolgok iránt és főként közgazdasági téren fejtett ki tevékenységet. Várme gyénk közgyűlésein szorgalmasan részt vett és ott többször fel is szólalt. Elnöke volt a tolnavármegyei lótenyésztési bizottságnak. A hitéletben kifejtett tevékenysége elismeréséül a pécsi római katholikus olvasókör elnökének választatott mem és ezen tisztségét, súlyosbodó beteges ke dóséig, meg is tartotta. A koalíció hatalomra jutása után 1906 május havában a király kegye és a kormány bizalma gróf Széchenyi Sándor örökébe ültette, miat Tolna vármegye főispánját. Kinevezése az egész vármegyében osztatlan örömet okozott és május hó 14-én oly ünnepélyes formák között és oly lelkesedéssel iktatták be főispáni méltóságába, amilyenben része nem igen volt sem elődeinek, sem utódainak. Ma, amikor utolsó útjára kísértük a láttuk a népnek nagy tömegét ke- porsója után tolongani, újra elébünk tárult Ssekszárdra való díszes bevo- nuláaáuek képe egy röpke pillanatra. Akkor az örömtől voltak könnyesek a szemek s most egy nemes életű embert kisértünk utolsó útjára könnybe borúit tekintettel. ÍPóispáni állásában 1912. év juuittfáig maradt. A koalíció 1909. év őssón való összeomlásakor főispáni állását ópp úgy, mint ezen év tavaszán történt kabinét- váltság Alkalmával, a belügyminiszter rendelkezésére boesájtotta. A vármegye közönsége azonban annúi ss<k retettel és kösbeosüléssel ragaszké- dott személyébe«, hogy továbbra is
