Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-12-03 / 49. szám
IX. évfolyam. Szekszárd, 1927 december 3 49. szám. ggrkesztiség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonnám 85 és IQ|2. — Egyes szám ára: 30 fillér. Befizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona)« egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. A lap asegjeleaik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkéjpá 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi túr, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. lépzOmfigészeink kiállítása. Irta: Jankó Ágoston főispán. A szekszárdi festők és ssobrászok december 10-én a vármegyeház nagytermében kiállítást rendeznek. Ölömmel üdvözöljük képzőművészeinknek esen megmozdulását és nyilvános szereplését« mert büszkék lehetünk rá, bogy annyi neves művészünk van. Másutt nagy városok, sőt egész vármegyék nem tudnak felmutatni annyi és olyan igazi, képzett, neves művészt minő Garay Ákos, Miklósi M. Ödön, Szabó Dezső, Ál dór László, Wallacher László és Ferencz Lajos festők és Wigand Ella ssobrász. Ez mindenesetre Szekszárd vároB magas kulturális fejlettségére mutat. A művészet a kultúra fokmérője. A történelem szinpadjáról rég letűnt népek kultúráját csakis a fenmaradt műemlékekből ismerjük. — Babilon, Egyptom, Athén, Karthágó, Róma és az ókor többi letűnt nemzeteinek nagy kultúrájáról a feltalált építkezési maradványok, szobrok, mozaikképek és papiruszok beszélnek. A múzeumok gyűjteményei képezik azt az alapot, amelyre az újabb kor kultúrájának fejlesztésében támaszkodik és amelyen haladhat a művelődésnek abban a munkájában, amelyre az emberiség hivatott. A népek és nemzetek ezen művelődési törekvésében a magyar nemzet is, — mely csak ezer év előtt merült fal az ismeretlenség homályából, — művészei és tudósai által lett ismertté Európa kulturnépei között. Az olyan nevek, mint Munkácsi, Fadrusz a képzőművészetben, Liszt Ferenc a zenében, Jókai, Petőfi és Arany az irodalomban, meg aminők kiváló tudósaink, kapcsolták bele a magyart a világkultúrába. Ezek a nevek az utóbbi évtizedekben feltűnően szaporodnak és világszerte hirdetik Magyarország kulturális ere jét. Bármi legyen is tehát a sorsunk, ezek örök tanúbizonyságai lesznek annak, hogy a magyar kulturnem- zetnek született. A művészi és szellemi kultúra terén a mi kis városkánk valóban hivatva van arra, hogy egy nagy vidék kulturéletének gócpontja legyen. Itt a különböző tanintézeteknek, a tudományos képzettségű egyéneknek, a képzőművészeknek, a kiváló íróknak és zenészeknek oly nagy számát találjuk, bogy valóban igazi magasabb kulturéletet élhetnénk, ha ezeket a művelődési tényezőket érdeklődésünk által nagyobb nyilvános szereplésre és tevékenységre serkenteni tudnánk. Ebben a bájos fekvésű és a modern kényelem minden követelményeivel ellátott és rohamosan fejlődő városban megvannak mindazok a kellékek, amelyek a szép, kellemes élet, a testi és szellemi üdülés és a szórakozás föltételeit képezik. Van- nak kiváI0 és orBzágo3 hirü képzőművészeink, zenészeink, jeles íróink, költőink és tudósaink; van a legkényesebb igényeket kielégítő dalárdánk és van magas színvonalú műkedvelő gárdánk is. Ha mi azt a nagy kulturerőt, ami azTtt lakó nagyszámú és nagy műveltségű, minden szépért, jóért és nemesért lelkesülő intelligenciában rejlik, érvényesíteni tudnék, igen kellemesen élhetnénk és nem kellene a legcsekélyebb szellemi és lelki üdülésért is a fővárosba zarándokolnunk. Ébredjünk tehát tudatára kulturális erőinknek. Éppen most van arra a legnagyobb szükség, amidőn szerencsétlen sorsuk jobbrafordulásáért küzdünk, amikor régi dicsőségünk és Nagymsgyarország visszaszerzésére és a nemzetek vetélkedésében való érvényesülésre nem maradt egyéb fegyverünk, mint kultnrképességttnk. Fejlesszük és értékesítsük tehát ezen képességeinket, serkentsük művészeinket, íróinkat és tudósainkat érdeklődésünk és támogatásunk által. A festészet és szobrászat legérthetőbben hirdeti a természetben éz az életben rejlő örök szépségeket, legközvetlenebbül hat a szépért epedő lelkünkre; ez az első lépcső, amelyen a magasabb esztétikai ideálokat megközelíthetjük a szép, — a nagy és a jó felé való törekvéseinknek kifejezést adhatunk. Ez a kiállítás alkalmat nyújt arra, hogy a művészi szépben gyönyörködhessünk és ízlésünket fejleszthessük. Bízom benne, hogy/ ez a képzőművészeti kiállítás nagy lendületet fog adni Szekszárd város szellemi életének, — bizom benne, hogy nemcsak az erkölcsi, hanem az anyagi siker is támogatni, serkenteni fogja művészeink nemes törekvéseit. Látogassuk tehát szorgalmasan a kiállítást, tanulmányozzuk, ismerjük meg a képzőművészet szépségeit, gyönyörködjünk bennük, nemesítsük ízlésünket és hogy a magasabb élvezetet állandósíthassuk, igyekezzünk minél több műtárgyat szerezni. Nem áll az, bogy a műtárgyak vásárlása csak a gazdagoknak való, mivel a műtárgy már fényűzés ; mert a műtárgy szellemi szükséglet, a szép iránti érzéknek és a magasabb műveltségnek jele; — a műveltségre, a szépre való törekvés pedig megvan és meg kell annak lennie a szerényebb anyagi viszonyok között élő minden intelligens emberben is. Ha azt az összeget, amelyet múló élvezetekre, lakomákra költünk, műtárgyak vásárlására fordítjuk, háztartásunk egyensúlya nem fog megbillenni ; míg ha lakásunkat művészi értékű képekkel és szobrokkal és egyéb műtárgyakkal díszítjük, örökbecsű értékeket szerzünk, otthonunkat derültebbé, kellemesebbé tesszük, ■ ízlésünket nemesítjük, a szép iránti I fogékonyságunkat növeljük és állan- | dósitjuk magunk körül azt a kellemes hangulatot, amit a szépben való gyönyörködés okoz. Törekedjünk tehát arra, hogy ha valaki hajlékunkba lép, már a bennünket környező tárgyakból is azt a jóleső benyomást szerezhesse, hogy itt a szépet kedvelő, a művészetet szerető, finom lelkű, müveit emberek laknak. tlasyarorczás ni barátin. Borah szenátor, az amerikai Egyesült Államok szenátusi külügyi bizottságának elnöke lépett újra Magyar- ország önzetlen barátainak sorába, hogy az igazságtalan békediktátumok ellen nagy tekintélyét és világpolitikai súlyát a revízió szolgálatába állitsa. Borah szenátor, aki mint a „Külügyi Bizottság“ elnöke, nagy befolyású egyéniség az Unió külpolitikájában, moBt nyilatkozatot adott közre, melyben kifejezésre juttatja, hogy nemcsak teljes egészében helyesli Rothermere lord akcióját, de ebbeli felfogásának hangot is szándékozik adni. Az Unió külügyminiszteri székének egykori jelöltje kijelenti, hogy a parlamentben legközelebb ki fogja fejteni a revízióról való nézetét, melyet hosszas és lelki- ismeretes tanulmányozás után alkotott meg magának az igazságtalan és veszélyes békeszerződésekről. Európa legnagyobb veszedelmének tartja az amerikai szenátor a Pária körüli békediktátumokat s helyeslé sével találkozik lord Rotbermerenek a trianoni határok megváltoztatását kívánó akcióját, melyet teljes részletességgel ismer. A trianoni határokat tarthatatlannak bélyegzi s parlamenti felszólalásában arra fog részletesen rámutatni, hogy miképpen lehet ezeken változtatni. Az igazságtalanságok reparálására — mondja Magyarország uj barátja — annál inkább szükség van, mert Európa keleti felét éppen a békeszerződések logikátlan és rosszhiszeműen ostoba rendelkezései tették az európai békét leginkább fenyegető tűzfészekké. Az igazság mellé sorakozó amerikai szenátornak — aki ne feledjük el — az Unió külpolitikájának egyik nagytekintélyű és súlyos szavú egyénisége, ilyen kemény és határozott véleményt vall a magáének a trianoni diktátumok teremtette európai helyzetről és ebben a nyilatkozatában méltán sorakozik az angol felsőházi viták szónokaihoz, ahol Newton lorddal és egy egész sereg angol politikai kiválósággal, élükön a „Daily Mail“ vezérével, lord Rothermere-el igazságot követelnek Magyarország számára s mind erőteljesebben hang zik a revízió szükségességének szava, amelynek ma m'ár világtekintélyek és kimagasló politikai egyéniségek a meggyőződéséé éa szilárd harcosai. Az angolszász világ hovatovább izmosodó s mindnagyobb körben terjedő barátságos érzülete és őszinte szimpátiája rövidesen meg fogja törni a francia irányítású csalárd propagandát, mely CBak arra irányítja tevékenységét, hogy az igazságtalan békét fentarthassa, azoknak a papirosállamoknak a segítségével, amelyek a megrabolt Magyarország rovására lettek a wilsoni theóriák ködös légkörében „önálló“ államokká. A magyar igazság átütő ereje már olyan nagy s annyira fel tartóshatatlan, hogy ellene hiába vonul sorompóba minden cseh propagandapénz és benesi rágalmazás Magyarország ellen. Hiába próbálkozik a Nyugat államaiban a román félrevezető ellenséges szándék a magyar igazság ellen, Anglia, Olaszország és az Amerikai Egyesült Államok politikai faktorai és közvéleménye tisztában van vele, hogy Magyar- ország olyan brutális és rosBzindulatu merényletnek lett az áldozata, melyet az igazság és a világbéke érdekében jóvá kell tenni és rövidesen egyetlen sarkpontja kell hogy legyen a világbéke egyensúlyának — a kikerülhetetlen, a megoldásra váró probléma : a revízió ! Országos menfőügyi értekezlet. Az önmagáról és közérdekű, felvilágosító munkájáról oly sokat képzelő fővárosi sajtó, mely footbaU- csa tárok összerugása, apró művész- nőcskék előlegügye és intim pletykái — vagy neurastheniás tőzsdejátéko- sok öngyilkossági kísérlete — és máz eféle fontos »közügyekt -nek gyakran hosszú hasábokat szentel, szinte érthetetlen közönnyel részben teljesen agyonhallgatta, részben csak a napi hírek közé eldugva, pár rövid sorban említette meg azt a nagyszabású, magas színvonalú országos értekezletet, mely most, november 25—27-én zajlott le Budapesten, a magyar tudományos akadémia komoly falai között, de occupálta két estén át a > Gellert szállón márványtermét is, sőt még az uj, hallgatag »Rockefeller- intézetet és a »Budapesti önkéntes MentőegyesiileU szókházát is betöltötte élénkségével. Kétszázötvenen jöttek össze — aetiv és volt miniszterek, államtitkárok, egyetemi tanárok, közigazgatási vezéremberek, képviselők és különféle, vezető állásban levő orvosok az ország minden részéből, hogy egyrészt — mint a »Vármegyék és Városok Országos Mentöegyesületénekt tagjai — rendkívüli közgyűlést tartsanak, másrészt pedig, hogy ezen, rövid fennállása óta máris oly áldásos intézmény további, rendszeres kiépítésén tanácskozva, egyben előkészítsék és megvessék alapjait a jövő évre tervezett, még szélesebb körű, nagy >mentőügyi congresszust-uak. Az egyesület csak a fejlődése historiou- mából fakadó legelemibb méltányosságnak tett eleget, midőn elnökévé, egyhangú lelkesedéssel Rakovszkg r
