Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1927-11-12 / 46. szám

IX. évfolyam.

46. szám.

Egyes szám ára 30 füléé.

Szekszárdi 1927 november 12.

TOLNMEGYEÍ újság

KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében.

Telelonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér.

Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K).

Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS.

A lap megjelenik minden szombaton.

EISfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül.

Kossuih-képek.

— Visszaemlékezések. —

Irta: Dr. Leopold Kornél.

A magyar nemzet legendás héroszának — kinek lánglelke ragyogó dicsőséget árasztott hazánkra — Kossuth Lajosnak nevétől visszhangzik ismét az ország, hogy szobrát néhány nap előtt leleplezték.

A magyar államnak és polgárainak felszabadítása, a teljes állami függetlenség és a népszabadság kivívása volt fényes sikerekben és szenvedésekben, dicsőségben és küzdelmekben gazdag életének egyetlen célja és minden törekvése Kossuthnak, aki életének utolsó percéig, utolsó fel— lobbanásáig, alkut nem ismerve, rendületlenül ragaszkodott elveihez és meggyőződéséhez, hogy imádott magyar hazája független és annak polgárai szabadok, jogokban és kötelességekben egyenlők legyenek.

Az itt következő soroknak azonban nem az a céljuk, hogy Kossuthnak — aki immár a magyar nemzet Pan- theonjában az első helyet foglalja el és a világtörténelem Örökítette meg halhatatlan nevét — mithoszi alakját, alkotásait, lelki és szellemi nagyságát méltassák, hanem, hogy sajnos, már régi időkre terjedő néhány személyes visszaemlékezést ujitsanak föl.

*

1889 ben, a párisi világkiállítás látogatására az írók és művészek budapesti társasága (ebből alakult ki később az Otthon irói kör) kirándulást rendezett és a kirándulók — köztük e sorok írója — egyúttal Turin- ban Kossuthnál is tisztelegtek. A rendezést. Dolinay Gyula lapszerkesztő vállalta, a küldöttség fogadása érdekében Kossuthnál, annak egyik régi hive és benső barátja, Helfy Ignác, aki abban az időben az Irányi Dániel elnöksége alatt álló függetlenségi és 48-as pártnak volt egyik vezére, járt közbe. Az utazás Velencén ésTurinon keresztül Párisba külön vonaton, onnét pedig Svájcon át haza 160 forintba került; ezért a II. osztályú vasúti jegyen kívül, a hotelekben jó lakást és dejeunert is kaptunk. Az utazásban részt vettek a többek között: Helfy Ignác, Ábrányi Emil, Polonyi Géza, Molnár Antal, Orbán Balázs, Lukács Gyula, Törzs Kálmán, Komjáthy Béla, Szentkirályi Albert országgyűlési képviselők (már egy sincs köztük életben), az írók és művészek sorából pedig: Bartók Lajos, Kenedy Géza, Gelléri Mór, Rákosi Viktor, Szana Tamás, Várady Antal, Porzsolt Kálmán, Alexander Bernát, Relle Iván, Dolinay Gyula, Ábrányi Emilné Wein Margit az Opera tagja, Gyenes László, Kaffkáné Hegyesei Mari, Szacsvay Imre és neje Boér Emma a Nemzeti Színház művészei, Zala György szobrász, Kassai Vidor a Népszínház tagja, Günther Antal a későbbi igazságügyminiszter, Ángyán Béla, Szádeczky Lajos, Révfy, Lőrén they egyetemi tanárok stb.

Junius 4-én érkeztünk Turinba. A nagy pályaudvar zsúfolásig megtelt a fogadásunkra megjelent kedves tu- riniakkal, akik „Evviva 1’ Ungheria“ kiáltással üdvözöltek bennünket. A turini lapok vezetőhelyen foglalkoztak megérkezésünkkel és nagy lelkesedéssel írtak Turin város nagy lakóijáról, Kossuthról. Másnap délelőtt 11 órakor kisebb csoportokban tisz teíegtünk Kossuthnál, aki a Via dei Mille utca 22. számú sötétszürke, régi háromemeletes háznak első emeletén lakott. Kis barna, üveges ajtó vezetett lakásába, az ajtón kis sárgaréztábla, a fölirattal: Kossuth. Tágas dolgozószobájának íróasztala előtt állott, mikor hozzá beléptünk. A hivő, ki a szentföldre lép, érezheti csak azt a forró áhítatot, amely rajtunk uralkodott.

Alakja kissé hajlott, feje galambősz, hangja üde, erőteljes, szép kék szemeiből nyájas és biztató tekintet sugárzott a belépő felé. Mindenkihez volt egy barátságos, kedves szava. A fogadásnál jelen volt nővére, Rutt- kayné és Ferenc fia, akiknél külön tisztelegtünk. Mosollyal fogadta azt a megjegyzésemet, hogy az első jobbágyfelszabaditó, Bezerédj István vármegyéjéből jövök és csodálkozásunkra, hogy Ferenc iia, ki akkor 48 éveB volt és 7 éves gyermek volt, mikor Magyarországból elkerült, milyen jól beszél magyarul, azt felelte, „pedig ha angolul beszél, angolnak, ha franciául, franciának tartják.u A tisztelgés után következett a turini felejthetetlen napnak fénypontja: a nagy diszebéd a Pó partja melletti Giardino Valentinoban, egy szép nagy népkertben, ahol Kossuth is megjelent. Félkettőkor érkezett meg Kossuth ; az első kocsiban Ruttkayné és Helfyné ültek, a következőben Kos suth és Helfy, velük szemben Kossuth Ferenc. A lépcsőkön a Turin városa által kirendelt dÍBzőrség foglalt helyet. Leírhatatlan lelkesedéssel fogadta az egyjegyűit társaság Kossuthot. A nők kendőiket lobogtatták, a férfiak levett kalapjaikat lengették és egetverő él jenzéssel üdvözölték Kossuthot. A meghatottság és az öröm könnyei gyűltek a szemekbe és minden összebeszélés és adott jel nélkül, a szent aggastyán láttára felhangzott a dal: „Kossuth Lajos azt üzente ...“ Kossuthon is látható volt a nagy meghatottság 40 év óta nem látott együtt ennyi magyart — és mélázó szemeit végigjártatva az egybegyűlteken, merengve, álmodozó tekintettel nézett maga elé, mintha kérdezné,': Álom-e ez, vagy való? Ezután a magyar és olasz lobogókká), Kossuth- képekkel díszített hatalmas terembe vonultunk, mindenki elfoglalta helyét, mialatt a turini városi zenekar Liszt magyar rapszódiáját játszotta. A karzaton Turin város előkelő társaságából hölgyek és urak és a sajtó képviselői foglaltak helyet. Minden terítéken programm, — a zenekar által előadott darabok műsora és menü a pompás ételekről. Az olaszok elragadó előzékenységet tanusitottak, a zenekar műsorán három magyar darab szerepelt és pedig : Liszt II. rapszódiája, Berlioz: Marche Hongroise és Müllertől: Magyar Kossuth induló.

A harmadik fogásnál felállott Helfy és hódolattal köszöntötte Kossuthot. Utána felállott Kossuth és elmondotta történelmi nevezetességű, utolsó nyilvános nagy beszédét. Senki sem várt mást, minthogy néhány köszönő szót fog mondani a 87 éves aggastyán. Minden tekintet feléje irányul, amikor feszült figyelem között szólni kezd. Halkan, mint valami bús melódia hangjai, kezd beszélni. Utána mindjobban belemelegszik és csodálatos hévvel, lelkesen, hatalmas szónoki erővel beszél. Minden szavában kábító varázs. Szavának hatása elragadó — egyenesen elbűvölő. Szemeiben fiatalos tűz lángolt és ércesen, izzó szenvedéllyel beszélt. Es múltak a percek, múltak a negyedórák és Kossuth minden pihenés nélkül teljes egy és háromnegyed óráig beszélt állva, egyfolytában. Megin- dultsággál beszélt hontalanságáról, mely 40 év óta tart és hogy hazájának törvényei (az 1879-iki honosítási törvény) őt a magyar polgári jogból is kitagadták. (Kossuth szentül hitte, hogy ez a törvény elsősorban az ő személye ellen irányult.) „Én nagyon öreg ember vagyok — mondotta — és a késő öregség egy folytonos haldoklás, tartok tőle, hogy ajkaim megtagadják a szolgálatot; rideg magányomban elszoktam a beszédtől, terhemre van,“ Beszélt a 48-as alkotásokról, a párisi kiállításról és nagy rokonszenvvel a francia nemzetről. Beszélt az állami költség- vetésekről 1869 tői 1886-ig és kimutatta, hogy az osztrák birodalmi adósságokhoz önként vállalt hozzájárulás magyar részről 32 millió forintot tett ki. Beszélt a magyar kivándorlásról, a gyenge iparról, az önkormányzati elvek gyengüléséről pedig „minden hatalomnak maga a nemzet a kútfeje.u

Beszédét, áldását adva a jelenvoltakra, a következő szavakkal fejezte be: „És most engedjék meg, hogy a szó minden melegével, amelyet embernek érezni engedtetett, szivem hő hálaérzetével mondjak Önöknek köszönetét ezért a rendkívüli, ezért a példátlan megtiszteltetésért, amellyel hontalan ősz fejemet viszontagságos életem örömtelen végalkonyán megörvendeztetni méltóz- tattak. Példátlannak mondom azért, mert tekintve, hogy ez az ősz fej, melyet Önök előtt tisztelettel és hálával hajtok meg, nincs körítve a siker nimbuszának fénye által, hanem CBak a becsületes igyekezet halvány csilláma rezeg felé és tekintve azt, hogy ez az ősz fej — melynek jelene nem számit, jövője pedig már nincs, mint a közeli sir — 40 év óta távol szeretett hazájától viseli az élet terhét — én nem tudok, példát a történelemben, hogy ilyen ember, ilyen körülmények között, honfitársai részéről ily megtiszteltetésben részesült volna valaha, mint aminővel Önöknek gyarlóságaimat elnéző kegyessége engem méltatott. Kimagasló helye lesz ennek, amig csak élek,legbecsesebb emlékeimben. Valóságos erkölcsi jótétemény gyanánt hat ez reám, melynek derűje be fog világítani hátralevő napjaim borújába.

A szeretet istene halmozza el Önöket összesen és egyenként e jótéteményért, atyai kegyelmének legjobb áldásaival. Fogadják érte szivem mélyéből fakadó köszönetemet. Ezen áldással és köszönettel hajtok fejet különösen a hölgyek előtt, kik ily számos megjelenésükkel felmagasztosi- tották ez alkalomnak megbecsülhet- len díszét és becsét. Azt mondtam felmagasztositották, mert az Önök nemének, hölgyeim, magasztos hivatása van az életben. A szeretet istene Önöket rendelte alkotóivá és védangyalaivá a családi életnek, mely az emberiség erkölcsiségének bölcsője és palládiuma, Önök képezik ki az ifjú nemzedék Bzivét, jellemét. Azon nyom, melyet az anyai kéz a gyermek szivén és jellemén hagy, kitörülhetetlenül ott marad az egész életen át. Önök a haza oltárának papnői, kiknek hivatásuk éleszteni rajta a hazaszeretet vesztatüzét. Önök kezeibe adta Isten a lelkesítés fáklyáját és a legnagyobb örömök kincstárát, amelyből a becsületesen teljesített férfiúi, családfői és hazafiui kötelességnek jutalmat osztogatnak.

Isten áldása kisérje Önöket e nemes hivatásuk utjain, engedjék remélnem, hogy egy kis helyet fentar- tanak emlékezetükben e szegény öregember nevének számára, akit ez ünnepség alkalomhoz való csatlakozásukkal boldoggá tettek.

Arra hívom fel Önöket, hölgyeim és uraim, hogy nem a puszta vágyódás sopánkodásával, hanem a jog magaslatára emelt akarat hazafiságá- val ürítsenek velem poharat a minden magyar szivében dobogó aspirációk megvalósításának reményére. Jobb jövendőt a sokat szenvedett hazának. Éljen a magyar haza I“

Elképzelhetetlen és leírhatatlan az a hatás, amelyet Kossuth beszéde, melynek körvonalait is alig közlöm, előidézett. Elbűvölő volt. Tapsorkán, szűnni nem akaró éljenzés, zokogás következett. Mindenki boldog volt, aki vele kocinthatott. Utána a zenekar a Rákóczit, majd az olasz király- himnuszt játszotta és ezután következett a magyar Himnusz, a Hazádnak rendületlenül. . . Kossuth könybe borult szemekkel, elmélázó tekintettel nézett maga körül, mintha mindez CBak álom volna . ..

Mindnyájunk által lakására kisérve, már leszállt a nap, mire Kossuth hazaérkezett. Utána pár órával Rutt- kaynénál, aki Kossuth háztartását vezette, volt estély, aki nagy sze- retetreméltósággal fogadta honfitársait, kik közül számosán emléktárgyakat adtak át neki hódolatuk szerény jele gyanánt. A szomszéd te-