Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-11-05 / 45. szám
IX. évfolyam. Egyes szám ára 30 fillér. • Szekszárdi 1927 november 5. 45. szám. SierkesztBstg és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milliméterseronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Kossuth Lajos emléké. Egy évszázad -vonult el vérzivataros küzdelmek között azóta, hogy Kossuth Lajos a történelem színpadjára lépett. S ez a század, mely sok nagy fényes pályafutást a feledés sötétségébe taszított, számos, korában kiváló elmétől és politikustól az utókor hálájának és elismerésének adóját megtagadta, Kossuth Lajos alakját a néphála s a nemzeti elismerés fényárjába emelte s a magyar nemzet történelmi nagyjai közé sorozta. Valóban meg kell államink, hogy megállapítsuk, ki volt az a Kossuth Lajos, akinek érdemeit, tetteit és törhetetlen magyar hazaszeretetét a nemzet most törvénybe iktatta s a székesfőváros díszes szoborral örökítette meg. A magyar nép ajkán, mint „Kossuth apánk“ él ; s ez a megjelölés történelmi tényt fed. Mert Kossuth Lajos volt a magyar polgári osztály, a kisgazdatársadalom megteremtője. Az ő lángleikének és aranyszájának elbűvölő hatása alatt sikerült egy hatalmas társadalmi evolúciót revolució nélkül végrehajtani, a magyar nemzetet a sok milliónyi jobbágy felszabadításával fajilag, gazdaságilag és politikailag megizmositani anélkül, hogy ez a nagy társadalmi átalakulás az érdekelt földbirtokos osztályban ellenállást, vagy elkeseredést váltott volna ki. Igaz ugyan, hogy ezen a téren éppen egy tolnamegyei nagybirtokos, a halhatatlan emlékű Bezerédj István, az első jobbágy felszabadító járt elől jó példával, ennek az eszmének országos megvalósítása azonban mégis Kossuth Lajos nevéhez fűződik s az utókor igazat adott neki. Kossuth a nemzet demokratikus fejlődésének adta meg a lehetőséget, a demokrácia hibái és visszaélései nélkül, azáltal, hogy a nemzet javáért dolgozók erejét össze tudta fogni s éles elméjével azonnal felismerte, hogy legnagyobb politikai ellenfelére, gróf Széchenyi Istvánra legjobban ráillik a legnagyobb magyar elnevezése. Csak Kossuth Lajos honszerelme volt arra képes, hogy politikai ellenfelét az őt megillető piedesztálra emelje. Ez mutatja leginkább, hogy igazságérzete fényes jellemének legszebb vonása volt s ez magyarázza meg ama tényt is, hogy Kossuth Lajos a megismert nemzeti igazságért nem szűnt meg harcolni akkor sem, amikor a kormányzói méltóságból a keserű száműzetés nyomorába kellett mennie s hőn szeretett hazájától távol, az idegenben kellett élnie. Kossuth harcolt az igazságért szóval, Írásban és fegyverrel. Mint országgyűlési szónok utolérhetetlen, lebilincselő és feltétlenül meggyőző erejű volt. De érezte, hogy őt a Gondviselés nemcsak arra teremtette, hogy a Karok és Rendek előtt hirdesse a magyar igazságot, hanem neki az egész magyar nemzethez kell szólnia. Ezért indította meg az első országgyűlési tudósításokat, majd a Pesti Hírlapot, megteremtve a magyar sajtót és követelve a sajtószabadságot, de nem azt, melynek leple alatt hazaárulás, erkölcstelenség és izgatás folytatható, hanem azt a sajtószabadságot, mely a magyar igazság, a nemzeti becsület s a magyar érdek szolgálatában viszi világgá a magyar gondolatot. Eszméi tiszták és szentek, férfias jelleméhez, feltétlen becsületességéhez nem férkőzhetik sanda gyanú, hazaszeretete páratlan s ezért nemcsak a börtönt képes elviselni, hanem a királlyal is szembeszáll s fölfegy verzi az ifjú magyar polgárságot a szent szabadság, az ősi függetlenség védelmére. A száműzetés félszázada alatt sem szűnt meg a magyar igazságért és szabadságért harcolni s bár küzdelme meddő maradt, törhetetlen hazafiassága, állhatatossága példaképül szolgálhat minden idők nemzeti nagyjainak. A levert magyarságot A trianoni temető! Irta: Dr. Magyarász Ferenc. A Halottak estéjének hangulatában írom e sorokat. Abban a hangulatban, melynek voltaképpen a múlandóság visszhangja gyanánt meg- illetődöttnek, borongónak, bánatosnak illenék lennie, de mégsem az. A keresztény temető nem csupán a bánat vigasztalan tanyája, nem csupán a csontember aratásának hulló falevéllel födött szérüskertje, nem csupán az enyészet szava, mohos keresztfára karcolva az időnek kérlelhetetlen " óramutatójával. A keresztény temető fölött az Isten Lelke lebeg, csak úgy, miként egykoron, a teremtés elején, a nagy semmiség fölött lebegett s ez a lélek, miként akkor, úgy most is az élet lelke, élő és éltető erő, lelki energia, mely szintén nem veszhet el sohasem. A keresztény temetőben a virágok nem a hervadásnak, hanem a reménységnek jelképei, az ősz nem a megsemmisülésnek hírnöke, hanem az eljövendő, a pihenést fölváltó kikeleté, az uj életé, a föltámadásé. Örök életösztönünk föllázad a teljes megsemmisülésnek gondolata ellen. Ha ez a szellemi világban is természeti törvény volna, akkor mi volnánk a világ legboldogtalanabb teremtményei, hisz sorsunk szüntelen lázadás volna kérlelhetetlen végzetünk ellen. Érezzük, hogy élnünk kell, mert élni akarunk, mert ennek ösztöne I minden cselekedetünknek rugója, ! hajtó ereje. Az a legszerencsétlenebb I ember, aki a temetőben meg nem ért igazságtalanságot az egész világon szóvá testi s felkelti a külföld érdeklődését ügyünk iránt, bár kevés sikerrel. De magának példátlan tekintélyt, számtalan tisztelőt és hívőt szerez. Halálát egy nemzet titkos gyásza fájlalta, de emlékének és dicső szellemének a megcsonkitott, de az osztrák járom alól felszabadult, demokratikus irányban fejlődő magyar nemzet hódol és adózik olyan tiszteletteljes kegyelettel, mely csakugyan egy nép atyját illeti meg. A kormány felismerte azt a nagy erőt és értéket, mely Kossuth Lajos eszméiben, törhetetlen hazafiasságában s a magyar nemzetre gyakorolt varázsában rejlik. Azért ma hódolattal járul az egész nemzet a száműzött Kossuth Lajosnak végre Budapestre is bevonult néma ércalakjához, mely azonban igy is beszél, panaszkodik és hirdeti az egész világnak egy ártatlan, egy hős nemzet szörnyű martiromságát, megaláztatását és megcsonkítását. De hirdeti azt is, hogy az a nemzet, melynek ilyen fiai van- | nak, mint Kossuth Lajos, nem pusz- J tulhat el, annak joga van az élethez I és feltámadáshoz! (Or. G. R.) ■-'»me érzi az életnek és főitámadásnak ezt a lehelletét. Es a nemzetek sorsában is enyészet vagy föltámadás, halál vagy élet e, amit a halottakesti mécses világánál megláthatunk? Nemzetek sorsáról szólván, csak egy nemzetre gondolok, melynek sorsa mindnyájunk szivéhez van nőve, melynek sorsa minden más nemzeténél közelebbről érint bennünket, melynek sorsa a mi sorsunk. És mikor a mi magyar nemzetünk sorsára gondolok, mindig eszembe jut a Jairus háza előtti jelenet, amikor az Istenember elparancsolta onnan a régi zsidó gyásznak külső pompáját, a síposokat meg a sirató asszonyokat. Trianonban Pannóniátteritették ki a halotti nyoszolyára. Ütőereit lekötötték, a levegőt is elzárták előle: halála biztosnak látszott és a pompes funebres libériás emberei, a kisántánt államférfiai sippal-dobbal kürtölték világgá a halálesetet. De mintha e gyászpompa egy kicsit korai lett volna: a leányzó nem halt meg, csak aludt. Persze, álma maga volt a halál; de az élet és halál urának szemében mégiB csak álom volt. Éb a halott ébredezni kezd és fölveti szemét és keresi a kezet, mely őt a sir öléből az anyai kebelre vezette vissza. Testvéreim, maradék magyarok, Isten után csak a mi kezünk az, mely megragadhatja és megtarthatja a mi nemzetünk életét 1 Más kéz, akárhonnan nyújtják is felénk, talán I jó lesz vezetőnek, talán tud legalább I utat mutatni, de életfet adni nem tud. Sorsunkat, föltámadásunkat, éle- ■ tünket ne bízzuk tehát senki kezére, azt magunknak kell kiverekednünk a magunk számára és ebben a küzdelemben csak akkor nem csalatkozunk, ha Isten után csak magunkban bízunk. Nem igazi igazság az, melynek föltámadásában nem hihetünk. Hiába árkolták körül a nagy trianoni temetőt, hiába fontak sövényt köréje hazugságból, fondorlatból, rablásból, jogtiprásból, gyűlöletből és bosszúvágyból : a mi igazságunk sem halt meg, az föl fog támadni, mert mi föl fogjuk támasztani 1 A Járási Vitézi Szék értekezlete Szekszárdim. A központi járás területén lakó vitézek október hó 30-án Szekszárd város közgyűlési termében értekezletet tartottak vitéz Makray Ferenc járási hadnagy elnöklésével. A közgyűlés istentisztelet után kezdődött. A vendégeket és pedig az egyház képviseletében megjelent Kiss Lajos esperes-plébánost, a járási hatóság nevében megjelent Müller Imre tb. főszolgabírót, a Levente-Egyesület képviselőjét: Ulrich Józsefet és a sajtó részéről megjelent: Schneider János szerkesztőt, valamint a vitézeket szívélyesen üdvözölte és kifejtvén a vitézi rend célját és a vitézek nemes kötelességét, buzdította Őket kötelességeik minél pontosabb teljesítésére. Az elnök tetszéssel fogadott megnyitója után vitéz Vendel István polgármester üdvözölte a vitézeket, mint Szekszárd város vendégeit és kitérvén az egész világon észlelhető forrongásokra és aknamunkákra, lelkes szavakkal hívta fel vitéz társait az éher őrködésre és kötelességeik teljesítésére. A hatásos beszéd után Kiss Lajos esperes-plébános mondott köszönetét azért, hogy az értekezletre meghívták, továbbá az elnöknek üdvözlő szavaiért. Örömmel jött el — úgymond — ezen ülésre, mert a vitézi rendet nemcsak a hazafias, de vallási szempontból is olyannak tartja, amelyre a mai kor meglazult erkölcsi felfogásában és az önös érdekeikért küzdő emberek korában óriási szük- ég van. Szívesen köszönti a vitézi rend megjelent tagjait és Isten áldását kéri működésükre és feladataik megvalósítására. Müller Imre tb. főszolgabíró azon kérést terjesztette elő, hogy a járási vitézi Bzék értekezletei felváltva a járás egyes községeiben tartassanak és igy .alkalom adassék arra, hogy a legkisebb községekben is megismerje a lakosság a vitézi rendnek magasztos feladatait és nagy hivatásait. Vitéz Makray Ferenc elnök megjegyzi, hogy ez máris\ gyakorlatban van és ez évben csak kivételes okból tartatott az értekezlet ismét Szek- szárdon. A maga részéről is helyesli a felvetett eszmét és annak megvalósítását ígéri.
