Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-05 / 6. szám
IX évfolyam. 6 szám. Egyes szám ára 20 filléa*. Szekszárdi 1927 február 5 TOLNAMEGYÉI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 9gykMKtfcé| te kladéUvatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkeszt«: SCHNEIDER jANOS. Telefonsz ám 85 és 102. — Egyes szán ára: 20 fillér. «■tettei díj félévre 4 pengő (50000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). A lap Megjelenik sindeo szosbaton. Blőfizvt*«! dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A Mr* detés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronkéte 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A Mr* rovatban elhelyezett reklám*, eljegyzési, családi hir, valamin! a nyilttér soronként 60 fillérbe kerti. Az országgyűlés. Megtörtént! Uiaba Tolt ni elienaék roppant «rtfeszitéB», önző aserencaótlenek politikai tatárjárása, essereaaett hajasa o kor legnagyobb lángelméje: Bethlen élle«, hiába Tolt sociék osendea kérőd oéoo a megszokott, elcsépelt, népből esdi tó ponyva-igében, an utód államok dühös csaholáaa, an idd éa eanme kereke mélyen belerágódott m alkotáa útjába, — ae oraaággyüléa megnyílt. Megtörtént en a konsaolidáoiéa, komoly, ünnepélyes Talóaág, hogy a magyar némáét életének nj korát keddje meg és áthidalja aat a mély szakadékot, mely a ha(álos bukáséi ás élet kösött tátongott. Bethlen mCvésskeae a hon-* és fajaaeretet arany fonalából kései tette aat a hidat, mely 1918 és 1927 táTolságát át fogja. Hogy mi lesz a t&'parton ? le törődjünk Tele. A jövendő Isten keeében Tan, bele nem láthatunk, tirténéseit el nem kerülhetjük a meg neos ' változtathatjuk. Az ő dolga Teaéreloi e tört lelkű nemzetet. Mi n kiden álljunk meg ogy pillán atrn a mérlegeljük a szédítő mélységet a amit elhagytunk: a másik partot. A hid támpontja ea: 1. magyar királyság; 2. demokrácia. A Hababurg-dinasatia sokszor szomorú emlékű uralma a végaő szeren asétlenség aaéléig sodorta nemzetünket. A nemzeti életsaellem erőtlenül lapult meg, Tagy Térzett el a külön- föle Térpadokon, Tagy ami még Homorúbb: számüaötten lett a Tilág szánalmának tárgya. Ausztria létérdeke az Tolt, hogy az energikus, viális szittya faj, paraszt és pária soerepet töltsön be, Tazalluaa és ki- zsákmányoltja legyen neki és agy kezelje ezt az országot, mint meghódi tett, zabolátlan tartományt. Szántó, Tető, kubikos, csikós és dufia paraszt Toltunk neki, akiknek niDos más virtusunk, mint lázadni, duhajkodni és paprikást. vagy gulyást zabáini, sót még a lóhust is nyereg alatt puhitottan enni. Elszomorító lelkiismeretlenséggel sorvasztotta el ós főj tóttá meg gazdasági erőinket, lökte sírboltba iparunkat, kereskedelmünket s hogy a nemzeti élet elit szin- Tonalát elkorcsositss, arisztokratáinkat a maga céljainak tehetetlen esz- közévé igyekezett nevetni. Sikerült olyan politikai szellemet teremtenie, hogy a nagy mártír: Tisza István gróf is képtelen volt elgondolni e nemzet életét az Ausztriával való dualizmus nélkül. Csak természetes, hogy már az iskolás korban ott lappangott bennünk a borzasztó kór: az elnyomott, félredobott nacionalizmus d hős, alattomos, forrongó keserűsége. Gyűlöletessé lett a magyar királyság eszméje. A köztársaság, bálványozott és egyetlen Ausztria ellen szegezhető, nacionális, független életet biztosító fegyverré lett. Elkopott a lelkekben a magyarság és királyság • csak az osztrák elleni gyűlölet, bosszú és keserűség élt az igaznak j nevezett hazafiakban. Ebbe ■ bomlott lelkiálapotba markolt bele a cseh, francia, oláh, szerb agitátor sereg. Lelkiismerotlenül terelte szírihez az irányát tévesztett bajét. 1918 ban aztán esztelen eszközöknek éa szándékos gonoszságnak sikerült e szerencsétlen manőver. Eleresztendő a mélységbe suhant; a szírt szélén kínosan kapaszkodva a megcsáfoit, rongyos eszmény maradt: a magyar királyság. Egy szent ág a osonke törzsön. A magyar királyság eszméje az a keret, mely létünk, erőnk gyű helye. Amint köztársaság vagyunk, elismertük utódállamaink létjogát. Belenyugszunk tagjaiok leamputálásába. Ez az ő kívánságuk. Est akaijak, ezt munkálták. Nyugodtan, bekén és győztesen röhögve dörzsölnék markukat, mert egy Magysr Köztársaság önmaga zárná el szabad fejlődése útjait. A Magyar Királyság néma és követelő jog a Bélák és Hunyadiak halhatatlan érdemével, a múlt fel nem adása, daooló és kérő erő, melynek változatlan határai vannak. Ezen építette és csak ezen lehetett felépíteni az uf kort, mely talán csak néhány századig fog tartani, de a nemzet egészséges fej ódését biztosítja. Bethlen megtisztítja az arcot: az országgyűlést. Ez az aro hivatott a test szennyének további eltávolítására. A hid másik támpontja a demo krácia. Ezt mondottuk fentebb. Lesz alkalmunk visszatérni arra a kérdésre, bogy mennyiben volt bűnös a nép zömének elhanyagolása, teljes mellőzése és úri gesztussal való elintézése, a rajta elkövetett potemkiniz- mus a nemzet bukásának előidézé sében. Most mi a mélybe vessnttok egy pillantást. Ott látjuk a félrevezetett nép nagy tömegét a mélyben: leszakadt részeinken. Nyugodtan le merem írni, hogy ezek 9U°/o a nem vágyik vissza hozzánk. Jól érzik magukat a zsíros bödönben s fájdalom, az az elveszett tömeg a hasával érez és gondolkozik. Terelődött a jó falat felé s nemcsak szabadon gyakorolja jogait, do az utódállamok észrevették a benne rejlő értéket s kedvezéssel, hízelgéssel, Ügyes politikával megnyerték a maguk számára. A de- markácionális vonalnál áttörhetetle nebb faiként emelkedett köséok a politikai és gazdasági különbség. Itt pedig, szomorú dolog, az áldozatokat tűrni és méltányolni nem akaró nép: a munkássereg, még mindig nem a gazdasági érdekek szolgálatában áll, hanem elégedetlenségét lelkiismeretlen politikai célokra felkínáló, rövidlátó eszköz. Nehéz hely zete olyanná teszi őt, mint a lavina lendítő kövét. Az egyik kérdés meg oldást nyert. Tisztességes, törvényes utón bárki beleszólhat a nemzet sorsának intézésébe. Bethlen keze | megnyitotta a nemzet őserői előtt a zsilipet: lehet érvényesülni l A kér- | dés másik oldala is kell hogy meg o'dást nyerjen, t. i lehessen megélni. A nemzet általános boldogulása, mindenkinek gondnélküli élete tesz naggyá egy nemzetet s omlasztja le azokat a gigantikus erőket, melyek nemosak elválasztják az idegen földön élő fiait, hanem az itthoniakat kivándorlásra kényszerítik Gazdaság politikai kérdésekkel kell telitni az országgyűlést. Más szóval fel kell szabaditni a nemzet munkaerejét a bűnös, vagy idegen zsoldfizetők ha talma alól. Viszont z nép, a munkásság is értse meg, hogy csak testvéri, hon polgári, nemzeti érzés és munka talpköve a saját és hazája boldogulásának. E« minden más kiirtást érdemié veszély. Jánosi György. Válaszok az „ül kór ház“-ra l I. Nem szoktam hírlapi cikkekre válaszolni még akkor sem, ha ások a várossal bizonyos vonatkozásban vannak is. Nem pedig azért, mert — bár teljes mértékben elismerem a sajtónak rendkívüli erejű irányitó hatalmát — a polgármesternek nem hivatása a hírlapi csatázás 1 Egy pót gármesternek minden ereje megteszi tésével, szinte önfeláldozással küzdeni kell a vezetésére bízott város kulturális és gazdasági fejlődéséért. E kettő egészséges ÖBszbangbahozá- sával — a rendelkezésre álló erők teljes kihasználásával — az esetleges túszurások figyelmen kivül hagyásával, vasakarattal kell haladnia az irányul választott, sokszor igen rö gös, utakon. Természetesen figyelembe kell venni az általános, a közhangulatot is, mivel azonban ezek a szőnyegen lévő kérdések minden részének alapos ismerete híján sokszor a legalkalmasabbak nagy horderejű dolgok agyonütésére, legjobb, ha elhatározásánál a hozzáértő szakbizottságok véleményére, szak- erői tanácsára támaszkodik. Az uj kórház nem városi, hanem megyei intézmény lesz, hogy hol és hogy létesittessék, azonban mar a várost is érdekliI így szövődök én ebbe a nagyfontosságu kérdésbe, amelynek eldöntésénél mindenesetre a vármegye érdeke a főszempont, de úgy, hogy a város se sántuljon bele. Szekszárd városa — ezt talán Tolna vármegye közönsége nem is tudja — vö t a válságos időkben, külöoösen azok kezdetén a kórházban nagyrészt a lelket fenntartó 1 Ezt bízó nyitani tudom I Egyenlőre csak any nyit vagyok bátor megjegyezni, hogy mi lett volna a kórházzal, ha a város húsüzeme nem szálirja a zsírt és húst akkor, amidőn a húsárusok a kórháznak nem igen hiteleztek, vagy ha nem engedi el a képviselőtestület az azon időben tekintélyes összeget kitevő villanyszámlát, vagy nem várt volna a többi számlák kifizetésével. Nem a fitogtatás kedvéért, vagy* azért említettem meg ezeket, hogy Szekszárd városa áldozatkészségéért bármilyen elismerésben is réssesüljiz, hanem azért, hogy az „Uj kórház cikkírója által a fővárosi lapok hi- i ecskéjéből olvasott, minissterileg vezetett képviselőd* patáoió előtt az at elemi követelmény állíttatott fel, hogy a város az uj kórház cél- faira lelket adjon. A város a kórházzal szemben áldozatkészségének tsnujelét ad*a, a város lakossága tehát ezen újabb kivánalom teljesítésénél igen súlyos terhekkel meg nem róható I így jött szóba a város vége felé lévfi régi újvárosi temető, amelynek kárház «áljaira való alkalmatossága nesz is olyan „absurdum*, mint amilyennek azt a cikk írója minden módon szeretné feltüntetni. Nemesak „elvileg*, hanem gyakorlatilag is helytálló, éa kereszt# is vihető a kórház kitelepítése I Hogy a kitelepítésre szükség van e, annak vitatása és eldöntése nem képezi föladatomat. Erre vonatkozóan nyilatkozzanak meg a kórház orvosat. Kijelentem, hogy a jelenlegi kórházra való ráépítés, illetve az amúgy is szűk udvaroknak a beépítését kárbaveszett dolognak tartom. Minden, a jelenlegi kórházhoz, való építkezés értéke nyomban a felére devalválódik, mert ha most nem is, úgy a közeljövőben, — a folyton szaporodó betegek számára való tekintettel, — a kitelepítés kérdésére feltétlenül rá kell térni I Nem halálos vétek e elég magas kamatozású több milliárdos kölcsönöket a toldozás-foltozásokba: beleverni akkor, amidőn kórházi szempontokat tekintve kedvezőbb helyzet alig áll elő ? A most iz szegényes levegőjű kórház egymás hátán levő épülettömbbé változik és annak a régi részei az újabbakhoz úgy fognak viszonyulni, mint ß rongyos kabáthoz a jó nadrág I Jól ismerem érdemekben dús képviselőnknek a takarékosság elveire vonatkozó cikkét. Élénkem emlékszem arra is, hogy abban hogyan osztályozta a beruházásokat. A kórház kitelepítése, és igy uj kórház építése is hasznos beruházás t Igaz, hogy annak jövedelme nem úgy, mint valamilyen üsemé, a leibti zsebbe, ilietve a takarékpénztárakba gurul, hanem annak hasznát a háborúban és az ezt követő forradalmakban egészségileg is teljesen lerongyolódott magyar nemzet látja l Ezt a magyar kir kormány teljesen átérzi és hála neki is érte, hogy a nemzet kulturális előrehaladása (számtalan tanyai iskola sib. építés-) érdekében a magyar faj épségbentartása és egészséges generáció nevelése szempont-
