Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-09-24 / 39. szám
CPI IX. évfolyam. Szekszárd, 1927 szeptember 24 39. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Előfizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona)» egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkeszt«: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetS közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett teklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A nők hivatási! o népművelődé! terjesztésében. Irta és inditványa indokolásaként a Vármegyei Népművelődési Bizottság ülésén felolvasTá szentandrási Szévald Oszkárné. A népművelődési bizottságok által rendezett ismeretterjesztő előadások eddig mindenütt általános keretekben mozogtak és a helység közönségének szellemi műveltségének fejlesztésére voltak szánva. Ez az általánosság azt hozta magával, hogy a speciális érdekeltség háttérbe szorult s igy nem csoda, hogy a hallgatóság egyikmásik része csalódottan hagyta el az előadást. Más volna a helyzet, ha az előadások a társadalom egyes kategóriái szerint igazodnának s az előadás tárgyai és módja a hallgatóság igényeihez alkalmazkodnék. Nem kell azt bővebben fejtegetni, hogy ez az igény más például a meglett korú férfi és mondjuk a fiatalabb női hallgatóság szempontjából. Különösen fontos volna, hogy az iskolát elhagyott leányok (18 éves kortól) b a fiatal asszonyok részére külön előadások, tanfolyamok tartatnának. A külön előadások tartását nemcsak a különleges helyzet, de az erkölcsi okok is indokolttá teszik. A nőnevelés ugyanis faluhelyen sok pótolni valót mutat fel; a háztartási, gazdasági, egészségügyi ismeretek kibővítésénél pedig még sok üdvös és hasznos ujitás volna a nép asszonyai körében terjeszthető. Sajnos, a magyarországi népművelés nem áll még egy magaslaton a többi európai kulturállamokkal s még igen sok kívánni valót hagy hátra. Ebben a gyönyörű szociális munkában, nem- zetépitésben a finomlelkü, müveit magyar asszonyoknak is ki kell részüket venniök; ők is hivatva vannak, hogy a nép leikébe asszonyi szivük melegével ültessék át a műveltséget, hogy virágokat fakasszanak a még csak részben megmunkált talajból, mert a népiélek gyengéd, tapintatos műveléssel termékeny földnek bizonyul. A magyar asszonyok ezer év alatt gyakran mutatták meg képességüket, erejüket s a történeieiem egész sorát Örökíti meg a Rozgonyi Cicelléknek ; de hol van a magyar égről letűnt sok csillag, mely csendes, jóságos működésével világította be a neki szánt kört? Ezek voltak a magyar Nagyasszonyok, akikre mi büszkék lehetünk, de akikhez nekünk is méltóknak kell lennünk. A mostani nehéz viszonyok, a küzdelem a honszerzésért, azonban nem engedik meg, hogy szeretetünkkel csak a mi kis szükebb családunkat vegyük körül; a mai magyar asszonyoknak más komoly hivatásai, kötelességei is vannak. Látjuk a kialudt fáklyáit a köznép tudásának — nem dobban- e meg önkéntelenül is szivünk, hogy ezeket nekünk kell meggyujtani ? 1... Ügy gondolom, hogy a férfiak mellett a nők is vegyék kezükbe a népművelés fontos feladatát, magyar I asszonyok szóljanak a magyar asszonyokhoz. Vegyék programmjukba a vallásosságra való buzdítást, mert enélkül nincs boldogulás; a vallásos ság morális alapja biztOB talpköve egy nemzet szilárd épületének. A felvilágosítás fegyvereivel, szeretettel harcoljanak az egyke ellen, mert ez a nemzet bűnös elsorvasztására vezet. Ápolják a hazafias szellemet, a hazaszeretetei és terjesszék ; kérjük őket, szokjanak le a fényűzésről, tér jenek vissza a magyar viselethez, a nemzeti tánchoz. Tartsanak előadást a higiénia fontosságáról, betegségek megelőzéséről stb., a test és a lakás higiénjéről, szellőztetés, tisztaság, az anyaság, a csecsemő és gyermek- védelemről, az „ép testben ép lélek“ theoriájának a gyakorlati életbe való átültetéséről. Amint látjuk, e téren dús aratás, változatos nemzetmentés kínálkozik a lelkes magyar nőnek! Éppen a napokban volt alkalmam tapasztalni egy vegyesajku falu lakosságánál, hogy mily szomorú a széthúzás. Tudniillik egy szüreti mulatságon a magyarok és a németek más-máB vendéglőben különválva táncoltak, holott a németek is erős magyar érzelmüek, szívből énekelték a magyar Himnuszt. Ezt egy mulatság keretében is szomorúnak találtam, hát még ha komoly, nagy horderejű dolgokban, fontos ügyekben nem értenek egyet ?! Mily ádáz harcokat és gyülölséget idéz elő az ily eset ezen falukban, mint éppen ebben a községben is, hol nemrégiben véres összetűzésre vezetett. A nőknek itt is szerep jut; intsék, buzditsák őket a békés megértésre, összetartásra s radikális megoldásnak vélném, ha sikerülne a vegyesajku- akat összeházasítani; talán igy is tudnánk valamit elérni. Szóval soksok ága lenne a magyar falu asszonyai megnevelésének. Azért kérem a müveit magyar asszonyokat, jöjjenek, segitsenek minden tudásukkal, képességükkel és főleg a — szivükkel! Hisz ettől a szellemi produkciótól várhatjuk Magyarország feltámadását s ettől a vezetéstől remélhetjük a jövő nemzedék, az uj magyar nép újjászületését. Azok a magyar nők, akik vállalkoznak e gyönyörű honmentő küldetésre, átérzik hivatásukat s érzik a szent igazságot, mit halhatatlan nagy költőnk : Garay János örökbecsű köl teményében oly szépen juttat kifejezésre : „Magyar nőnek születni nagy és szép gondolat!“ Rothermere, Apponyi és Nagy Emil üdvözlése. Az Egyesült Szekszárd—Tolna- megyei Nőegylet most csütörtökön tartott évi közgyűlésén Kovácsáé Nagy Lujza lelkes, szárnyaló szavakkal emlékezett meg Rothermere lordról s indítványozta, hogy őt a közgyűlés táviratilag üdvözölje. Utána Bodnár István, az egyesület titkára évi jelentésében többek között igy emelte ki nemes angol barátunk értünk folyó küzdelmét: „Hölgyeim, alkuvás folyik — rólunk, de — nélkülünk. Sőt már is eladattunk, mint Krisztus urunk a harminc Judás-pénzért. S mi feltámadásról álmodozunk, holott, mint Genf mutatja, bennünket még mindég — temetnek, vagy legalább nem engednek a sírból — előtörni. Meg kell tehát becsülnünk az olyan jó barátot, aki munkás, dolgozó két kezével segít a sirhsntot rólunk elkaparni. Mert észrevette, hogy — élünk, élni akarunk s az életre érdemesek vagyunk. Erős két kezével nyúlt le ő miértünk, hogy a végleg elnyeléssel fenyegető örvény forgatagából kiemeljen. De nem elég, ha mi fuldoklók, görcsösen kapaszkodunk az után a kéz után. Azt meg is kell ragadnunk s ha megragadtuk, hálásan megkell szorítani és áldani.“ S ezzel bemutatta az elküldendő sürgöny szövegét, amelyet a közgyűlés lelkesen macáévá tett. E szerint a Szekszárd—Tolnamegyei Nőegylet igy üdvözli Rothermere lordot: „Magyar nőnek születtünk . ..“ S éppen szekszárdi költő, Garay János mondta ezt: „Áldd érte sorsodat...“ És mi áldjuk .. . Még mai mély gyászunkban, földre sujtottságunk- ban, édes hazánk mély siralom völgyéből is — áldjuk. Mert tudjuk, hogy a gyász, szomorúság csak edzi a lelket, a szivet. S amikor tűrésre, szenvedésre ítél, voltaképpen — fel eme), mert megtanít — élni! Pedig mi élni akarunk : hazánkért, gyermekeinkért, az egész — emberiségért. Az élethez azonban levegő, fény, világosság — remény kell. Ezt csillantotta most nemes Lordságod a távolból mifelénk. A vérző, síró, de bizni, remélni mindig tudó magyar nő meleg szivével köszöntjük önt, igaz ügyünknek lelkes barátját. Áldja meg a magyarok áldó Istene ! Mély hódolattal: Az »Egyesült Szekszárd— Tolnamegyei Nőegylet, a A Nőegylet ugyanekkor nem feledkezett meg a magyar igazságért és feltámadásért külföldön dolgozó saját véreinkről sem s a Genfből hazatért Apponyi Albert grófot a következő távirattal üdvözölte: „Genfi világ-sikere alkalmából mi is küldünk Nagyméltóságodnak, csonka országunk koszorújához egy szerény babérlevelet. Honleányi örömköny- nyünk tegye ezt értékessé: Isten áldja a további siker fáradhatatlan — magvetőjét.“ Végül táviratot küldött a közgyűlés Nagy Emilnek, a volt igazságügyminiszternek, a Budapesti Hírlap főmunkatársának is. A távirat ez: „Magyar .igazságunk londoni eredményes terjesztéséért .fogadja Nagyméltóságod honleányi szivünkből fakadó hálánkat és elismerésünket. Isten áldja azért, amit árva hazánkért — tett I“ A lemurok. Wellsnek, a fantasztikus angol írónak „Az időgép“ cimü regényében olvassuk, hogy évezredek múltán kétféle embertípus fog kifejlődni: a földfölötti, meg a földalatti. Ugyanis már most az emberek megszámlálhatatlan tömege él a föld alatt, ott születik a világvárosok pincelakásában, ott nő föl a szabad levegőtől elzárva, ott dolgozik a gyárak vagy bányák mélyén és ott pusztul el, ahol egész életét elrobotolta. Ebből az embertömegből fejlődik aztán az az uj típus, melyet a szerző találóan „lemurok“ nak, kísértéseknek nevez. Szerinte ezek nemcsak hogy egészen elszoknak a világosságtól, de esküdt ellenségei is a világosságban élő másik embertípusnak éB pusztítják azt, ahol csak tehetik. Wells maga sem hitte volna, hogy az ő fantazmagóriája ilyen hamar és ilyen alakban valósuljon meg. Mert csakugyan itt él köztünk, itt áskálódik alattunk, itt tör vesztünkre szüntelen az az uj embertípus, melynek nem eleme a világosság, mely onnan a sötétség rejtekeiből leskelő- dik, bogy hirtelen rajtaütéssel átkot és pusztulást szórjon a föld színén, a világosság verőfényében élő és dolgozó társadalmi rendre. A rendőrség éber szeme ismét leleplezett egy kommunista összeesküvést, melynek szálai behálózták nemcsak a fővárost, de egy egész sor vidéki várost is. Ez a hir mindamellett, hogy rendőrségünk kiváló ébersége minden dicséretet megérdemel, mégis aggodalommal tölti el a gondolkodó embert, hiszen ugyebár akármilyen biztos legyen is az operáló orvos keze, az egészség mégis csak ideálisabb valami a legsikerültebb operációnál íb. Egyet nem szabad felednünk, nem szabad könnyedén vennünk, nem sza- bad figyelmen kívül hagynunk: azt, hogy a kommunizmus él, ha titkon is, ha a föld alatt is, de csak az időt lesi, hogy keservesen, véresen éreztesse velünk azt, hogy él. Wells regényének földfölötti lakói gyermekded gondatlansággal töltik napjaikat s nem törődnek az őket fenyegető veszedelemmel. Örökké csak f