Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1927-08-27 / 35. szám

IX. évfolyam. 35. szám. Egye» szám ára 30 filléi*. Szekszárd, 1927 augusztus 27. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. SgjrkesztSség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkeszti: SCHNEIDER JÁNOS. Telefonszátn 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. ElSbietési díj félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések* valamint a lap szellemi részét illeti közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengi. A hir­detés egy 60 milliméter széles hasábon milliméterseronkéiit 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hír­rovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyíl ttér soronként' 60 fillérbe kmül.' Leventék ünnepére. Köszöntőm a magyar népet, »mely dacolva an időjárás viszontagságaival, rekkenő hőségben és fergeteges' vi­harban, kora tavasztól késő őszig a saját és a nemzet életfenntartásának’ megmérhetetlen teBti erőket fogyasztó munkáját végzi, nyaranta naponkint bajnalhassdáskor felébresztve a pa­csirta trillázó ónokétól és este rövid1 nyugovóra térve a fülemüle lágy- zengésig édes-bús altató dalára. Köszöntőm a magyar népet, amely vasárnaponként a £ kötelességteljesitós nyugodt lelkiismeretével, derült ke­délyt visszatükrözd magatartásával, szivjóságot sugárnó tekintetével1, jám­bor érzülettel betér Isten házába és elrebegi lehorgasztott fővel legmé­lyebb háláját a mennyei Atya dics fényben tündöklő oltára előtt; hogy újból megsegítette a fáradalmak el­viselésében s áldást esdekel további' küzdelmeire. Köszöntőm a magyar népet, amely a földi vándorlás utjain sok saenve- dés és kevés Öröm közepette, a fenn­héjázó képmutatás ellenében a sze­rény, sokszor tétova becsületesség elbukása ellenére, a vakmerő gonosz­ság felül kér ekedése és az érzékeny jóság kigúnyolása, üldözése idején, a vad szenvedélyek tobzódása és a szűzi szemérem, a védtelen önzetlen­ség eltiprása éveiben megtartotta ősei hitét, tántoríthatatlan honszerelmét, polgári önérzetét, keresztény erköl­cseit, családi élete tisztaságát. Köszöntőm a magyar népet, amely ezeréven át izzadt és vérzett e hon­ért, önfeláldozó hűséggel követvén bivó szavát a daliás Árpádoknak, a nagyratörő Anzsuknak, a lángeszű Hunyadiaknak, a kurucok bálváoyo- zott fejedelmének, Kossuth apánknak, a világháború nemzeti vezérének; gróf Tisza Istvánnak s mindenkor megszámlálhatatlanul áldozott rette­gett hősöket a különböző harctere­ken, itthon pedig a termelés folyto­nosságának vértanujaiként gyenge nőket és fejletlen gyermekeket. Köszöntőm a magyar népet, amely lángoló szívben áhítattal őrzi a nem­zet legszentebb hagyományait és vá­gyait, kiirthatatlan vonzódással ra­gaszkodik szülőföldje verejtékkel és vérrel megtermékenyített rögéhez, fél a bűntől, mint a vetését veszélyez­tető zivatartól, imádságnak órai ét­kezését, világnézetéül az emberszere- tetet, boldogságának az alkotást és soraiból felfrissítő vérkeringést öm- leszt az eltespedt nemzettársadalom különféle rétegeibe. Köszöntőm a magyar népet, amely még tud életvidáman nevetni és őszinte részvétkönnyet hullatni, paj­kos jókedvének legmagasabb fokán is mértéktartó és lesújtó bánatában sem esik kétségbe, kifogyhatatlan a szeretettel élcelődő humorban és el- ámulva csüng táltosai szaván, kép­zeletének száguldó paripáin bejárja a mindenséget, de egészséges érzés­világával átkarolja az anyaföldet, arculatán évezredes jellemszilárdság képét hordja, de napkeleti lelkének állandó sóvárgásával szomjuhoaza a szépet, nemeset, az örökélet forrását, tősgyökeres magyar nótában, tinó­ban, művészetben, költészetben lelki gyönyörét és egész lényével egybe' olvadt a kifürkészhetetlen, titokaatos őstermászettel. Köszöntőm a< magyar népet, amely bátran sikraszáll- meggyőződéséért, eszményeiért, de illő tisztelettel meg süvegeli a tekintélyt, bölcsességet, adott szavát meg nem másitja, ál­nokság nélkül igazat mond, de érzé­sében lágy, mint a magyar kenyér; kitárja keblét az okos polgárosult- ságnak, de elutasítja aa idegen szel­lemet, néha ntrakél: szerencsét pró­bálni, de bárhova vezérli sorsa: fe­léje int falujának tornya, nyugalmat rejtő vidéke, elődei sirhaima; kémé nyen megállja helyét a földkerekség Tolnavármegye Testnevelési Bizott­sága 1927. szeptember hó 3-án és 4-én Szekszárdon tartja az első nagy' szabású vármegyei leventeünnepélyét és versenyét. A megyebeli levente- ifjúság válogatott 1500 leventéje mu­tatkozik be az első megyei versenyen, akik, mint a lezajlott községi és já­rási versenyek győztesei, valóban szine-java a megyebeli leventesereg­nek. A verseny szinhelye a Szek­szárdon újonnan épült vásártéri sport­pálya, amelyet erre az alkalomra tá­gas nézőterü tribünnel látnak el. A versenyző leventék nagy része már szeptember 2 án este megérkezik, hogy másnap pihenten állhasson ki a küzdőtérre, míg a másik rész szep­tember 3-án reggel érkezik. Szállá­suk az iskolákban lesz s ott is főz­nek számukra. A leventék két cso­portban versenyeznek. Az egyikben Bátaszék, Bonyhád, Dombóvár, Dana­földvár, Hőgyész, Paks, Simontor- nya, Szekszárd, Tamási ób Tolna vá­logatott leventecsapatai küzdenek, a másikban pedig 64 községnek az idei járási versenyeken győztes leventéi mérik össze erejüket és ügyességüket. Különösen is érdekes száma lesz az ünnepélynek a tolnai leányleven- tecsapat gyakorlatai és pompás pa­lotás tánca, amellyel a vármegyének első leánycsapata a bátaszéki járási versenyen is hatalmas sikert aratott. A verseny alkalmából szentelik fel a vármegyei leventeversenyek legfőbb vándordíját, azt a gyönyörű selyem- zászlót, amelyet a Vármegyei Test nevelési Bizottság rendelésére Wal- lacber László szekszárdi festőművész, rajztanár művészi tervei szerint az „Ecclesia“ rt. ismert budapesti cég készített. A zászlóanyai tisztséget Száváid Oszkárné, alispánunk neje, tölti be. • Az ünnepélynek kimagasló jelentő­minden sarkán, de hazatérve, rámo- solyog megértő barátként gyermek­évei színes álmainak bűbájos tája, aa ismerős harangszóból kicsendül aa elhagyottak üdvözlete, édes varázs­lat, ünnepi hangulat ejti foglyul, el fogódva megáll, szétnéz a vonzó bé­két, hamvas szerelmet árasztó hatá­ron, mire kitör a« elfojtott könnye és lázas ajakkal felzokog : ez az én otthonom, amelytói elszakadni nem tudok. Köszöntőm ób áldva-áldom ezt a magyar népet: a dicsó jövő legbiz­tosabb ígéretét, epedé honvággyal közöttünk busongó és rabságban szén védő milliónyi véreink reménységét, Nagymagyarország letéteményesét, a melynél önfeledtebben senki sem él­vezi a béke gyümölcsöző éveit és ha kell, vitézebbül senki sem hareol a becsület vérvirágos mezején . . . Várfőy László. séget kölcsönöz az a körülmény, hogy azon megjelenik dr. Pesthy Pál igaz- ságügyminiezter, aki a zászlóavató ünnepi beszédet mondja, továbbá, hogy azon részt vesz vitéz pávai Mátyás Sándor tábornok, az Orszá­gos Testnevelési Tanács társelnöke, aki a verseny záróbeszédét mondja és a győztesek dijait kiosztja. Az ünnepély mŰBora a következő: Szeptember 3-án, szombaton : Dél­előtt 8—12 óráig és délután 2—6 óráig a közös zenés szabadgyakorla­tok főpróbája, atlétikai elő- és döntő­mérkőzések. Este fél 9 órakor lam­pion os Bzerenád szentandrási Szévald Oszkárné úrnő zászlóanya tiszteletére. Énekel: a Szekszárdi Dalárda, be­szédet mond: Pongrácz Lajos, a Bá- taszéki Levente Egyesület elnöke. Szeptember í-én, vasárnap: Dél­előtt : Reggel fél 7 órakor 8 levente­zenekarral zenés ébresztő. 9 órakor tábori mise a Bála-téren. Három­negyed 10 órakor ref. és ev. isten­tisztelet a ref. templomban. 11 óra­kor az összes csapatok felvonulása a versenypályára. Himnusz. Szent­andrási Szévald Oszkárné zászló­anya felszalagozza a megszentelt zászlót. Dr. Pesthy Pál igazságügy­miniszter zászlóavató ünnepi beszéde. Hiszekegy. Diszelvonulás. Három­negyed 12 órakor a Hősök emlék- szobrának megkoszorúzása. Délután: 2 órakor felvonulás a versenypályára. Szévald Oszkár alispán, a Törvény­hatósági Testnevelési Bizottság elnö­kének megnyitó beszéde. A Duna- földvári Leventezenekar zenéjére 1500 levente közös szabadgyakorlata. Atlé­tikai döntőmérkőiéBek. A tolnai leány- leventecsapat szabadgyakorlata és pa- lotástá&ca. A Bátaszéki, Bonyhádi, Dombóvári, Dunaföldvári, Hőgyéssi, Paksi, Szekszárdi, Tamási éa Tolnai ■ Leventeogyesületek mintacszpatainak > buzogány-, bot-, fspuska-, gúla-, ke­rékpár- stb. gyakorlatai. — Vitéz Mátyás Sándor tábornok, az Orszá­gos Testnevelési Tanács társelnöke záróbeszédet mond és kiosztja a győz­tesek dijait. Ssózat Elvonulás. Be­lépődíj (mindkét napra érvényes) : tribünjegy 2 50 P, ülőhely 2 P, álló­hely 1 P, diák- és leventejegy 40 fillér. A versenyen az ösbbcs leventék egyenruhában, nyolc leventezenekar- ral vesznek részt, mi színes és moz­galmas képet ad a versenynapok idején a megyeszékhelynek. Az egész vármegyében a leventék serényen ké- ssülődnek a nagyszabású versenyre, amelynek győzteseit a vándorzászlón kívül, ezüstkoszoru vándordíj, her­ceg Esterházy ezüstserlege, Monte- nuovó herceg és sok más lelkes sport- barát tiszteletdija és gazdag érem- dijazás jutalmazza. Általánosan nagy az érdeklődés a lélekemelőén szépnek ígérkező ünnepély iránt vármegye szerte és a rendezőségnek nem kis gondot okoz az előre láthatóan sok ezerre menő nézősereg elhelyezése. A leventéket most az érdekli, kié lessen az elsőség ? Paksé, Bátaszéké, vagy tán BoDyhádé ? Nehéz megjósolni! Majd elválik — egy bét múlva, ami­kor csillogó szemekkel és kipirult arccal gyönyörködhetünk fiaink ne­mes vetélkedésében és megújult erő­vel fogunk hinni az eltiport magyar igazság diadalában! KI kell telepíteni o porti lakútokat. Szévald Oszkár vármegyei alispán a Regöly községben bekövetkezett s nyolc egyén halálát okozott földcsu­szamlás megismétlődése nyomán járó szerencsétlenségek megakadályozása végett felhívta az összes járási fő- szolgabirákat és Szekszárd polgár- mesterét, hogy amennyiben hatósá­guk területén a regölyihez hasonló partba vájt lakások (barlanglakások) volnának, intézkedjenek a legsürgő­sebben, hogy azokból a lakók kite- lepittessenek, agyszintén gondoskod­janak arról is, hogy a téglaégető telepeknél gyakorta tapasztalható füg gőleges magas partok, amelyek a téglához szükséges földanyag kiter­melése során keletkeznek s amelyek földomlás, vagy földcBussamlás ese­tén életveszélyt okoznak, megfelelő rézsüvei láttassanak el. Toinavármegye köaségeiben csak szórványosan fordulnak elő ily parti lakások s igy a kitelepítés szüksé­gessége csak némely helyen áll fenn. Másképen áll azonban a helyzet Szekszárdon, ahol a Benedekszurdik- ban 33, a Kerékhegyen 9, a Sztt- csényszurdikban 8, a Lisztesvölgy­ben 7, az Angyalszurdikban 1, a Kis- bükki hegyen 1, a Bárány a völgy ben 1, a Pálé-gödrében 2 család lakik barlanglakásban. — A barlanglakók száma meghaladja a 160 lélekszámot Zászlószentelés és vármegyei leventeverseny Szekszárdon. L r

Next

/
Thumbnails
Contents