Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-08-20 / 34. szám
tgyés szám ara 3U fillér. IX. évfolyam. Szekszárdi 1927 augusztus 20. 34. szám. TOLNMGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épflletében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. Befizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illet6 közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő, A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. A Szent Jobb Ünnepe. Irta: Kreschka Frigyes. Szent István napján száll és búg az ünnepi ének. Megkondnlnak most a harangok, az ország szivében Isten és a nemzet felkent papjai meghordozzák a nép előtt ezer esztendő döbbenetes csodáját, aranyos üvegszekrényben hirdeti történelmünk fenséges misztériumát szent királyunk jobbja. A nemzeti kegyelet zsoltára, mintha régi idők titkát keresné, belefáj, belezúg a múltba, messze évszázak távoli dübörgését halljuk és hozsannás ajakunkon érezzük az Idők termékenyítő csókját, mikoron még a magyar történelem méltóságosan hömpölygő folyamát itt is, ott is a mesék, hősmondák tarka erei táplálták, melyeknek partján oly káprázatos szinpompában virultak a szilaj pogányság tüzvirágai és a keresztény béke rájuksimulő olajága. Letépem a Szent Jobb legendájának fehér rózsáját és idetüzöm ünneplő ruhámra . .. Abban az időben megszámlálhatatlan nép gyülekezett Székesfehérvárott. Az ország főpapjainak és vitéz főurainak élén jött oda a nemzet szentéletü királya, László, hogy engedelmeskedjék VII. Gergely pápa parancsának és félszázados sirjából felemelje szent testét az első királynak, ki a százados pogányság rö gös talajába először vájta bele az üdvözítő Hit fényes ekéjét. 1083 augusztus havában megszámlálhatatlan nép térdreborulva imádkozott, mikor a sirbolt szikláját elhengeri- tette Charitas csodája. Balzsamos illatok szárnyán szállt az enyészet, előtűnt a koporsó, melyben örök álmát álmodta az Első Király illó rózsaolajban. Márvány gyolcsba takartan helyezték oltárra hamvait, mikqr pedig a szent király gyűrűjét kerestek, az nem volt sehol. — Mert fehér ifjú mezébe öltözött angyal a szomorú Merkurius apátnak adta oda a gyolcsba burkolt királyi jobbot, mely csodálatosképen ellenállott az időnek és a pusztulásnak. Merkurius ment, elrejtette a szent ereklyéket és mikor három évvel később felfedezte a titkot Lászlónak, az kegyhelyet építtetett a Szent Jobb rejtekhelyén. És lön a királyi jobb századokon által népek csodája, imád- ságos ereklyéje a nemzet kegyeletének. A török világban Boszniába lopták szent István jobbját, majd keresztény kereskedők busás váltságdíja fejében Raguzában őrizték a domonkosok. Tőlük kapta meg Mária Terézia, ki 1771-ben „különös szeretetének zálogául“ visszaadta a magyar nemzetnek. Eddig a legendás történet. Azóta ezen a napon minden esztendőben megindul a Szent Jobb budavári templomából, hogy ünnepi tűzre lob- bantsa a nemzeti gondolat fáklyáját, melynek világánál felekezeti különbség nélkül áldoz minden magyar első királya emlékének; mert ahogyan akkoron nem bomlott még felekezetekre a kereszténység, a Szent Jobb áldása úgy száll most kivétel nélkül a nemzet minden fiára. A mindent átfogó nemzeti erő bőséges kutforrása és talán legnemzetibb ünnepe ez a magyarnak. Hiszen gyökerei majd egy ezredév mélységének emlékeiből táplálkoznak, melyek áthidalhatatlan messzeségben állnak minden idők bármely politikai irányzatától, melyeknek fényt, dicsőséget, fenséges jelentőséget maga a történelem adott. Nem a rövidéletü politikai jelszavak, nem a szóvirágos frázispompák ünnepe ez a nap, hanem egy egész ország minden politikától elvonatkoztatott egyetemes megemlékezése a középeurópai magyar kullurfolény első nagy harcosáról. De a Szent Jobb kultuszának leg- magasztosabb hivatását, úgy érezzük, a közelmúlt szenvedéses magyar évek történelme adta meg. A magyar irredenta varázslatos szimbóluma a Szent Jobb. Bűvös fénye messze tulsugározza a csonka ország vérző határait és eső dálatosan ragyogó, szikrázó égi világosságba von Európa térképén egy olyan területet, melynek lakói már ezer évvel ezelőtt is, mint ugyanannak a nemzetnek hivBéges gyermekei lesték alázattal ama szent jobbnak minden intését és követték bölcs Útmutatásait a keresztény kulturális előrehaladás téréin. Első szent királyunk tiszteletében lehullanak a trianoni bilincsek és a Kárpátok honában minden ember szivébe belekap az ünnep tüze, Szent István föld jének halálos szerelme: Nagyma- gyarország ünnepe ez a nap. Csodálatos természeti összetartó erők, néplélektani, kulturális és gazdasági kapcsolatok vaBtörvénye kovácsolta eggyé és hatalmassá ezt az országot ezeréven keresztül és István királyunk szelleme a második ezer- évben sem hagyja el népét. A halhatatlanság magasában áll őrt nemzete felett, magához öleli szellemkarjával az ezeréves szent határokat és szentségeB jobbjával mutatja nemzetének az utat a kultúra és a munka templomába. Es ebben a szentélyben akkor fogjuk méltóképen ünnepelhetni a Szent Jobb dicsőségét, ha dolgos életünk kalapácsát újra magyar vasból önthetjük, ha az ünnepnapunk kenyerét újra magyar sóval Ízesíthetjük és az ünnepi tüzek lángját újra a Kárpátok magyar fájával lobbanthatjuk az égig. — Szent István napján az ezeréves határokig száll és búg az ünnepi zsoltár. fl vármegye rendes nyári közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatősági bi zottsága augusztus hó 13-án tartotta rendes nyári közgyűlését Jankó Ágoston főispán, udvari tanácsos elnöklete alatt. A közgyűlés megnyitása után a főispán üdvözölte dr. Pesthy Pál igazaágügyminisztert, ki a közgyűlésen való megjelenésével, mint mindenkor, úgy most is, tanu- jelét adta annak, hogy szülővárme- gyéjének közügyéi iránt melegen érdeklődik. — A napirend előtt mély megilletődéssel jelentette be az elnök dr. Csernoch János esztergomi bíboros hercegérsek elhalálozását. „E nagy férfiú elköltözését — mondotta a főispán — nemcsak a róm. kath. egyház siratja, melynek hivatott főpapja volt, hanem halálával a magyar haza is alig pótolható veszteséget szenvedett, mert ez a fenkölt lelkű, bölcs hazafi hercegprimási minőségében egyszersmind Magyarországnak egyik legnagyobb közjogi és politikai méltóságát is viselte. Csernoch János őeminenciája ezen nagyjelentőségű közjogi hivatását any- nyi bölcsességgel és lángoló hazasze retettel tudta betölteni, hogy nemes példája és gondviselésszertt irányítása mellett, még a forradalom szennyes hullámai és- a bolsevizmus pusztításai ellen is, sikeresen tudtunk védekezni és a létünkért folytatott kétségbeesett küzdelemben ősi erényeinket, valamint politikai becsületünket is meg tudtuk menteni. Világszerte elismert nagy tekintélyével e balsors üldözte nemzet szerencsétlensége iránt az egész keresztény világ, még Amerika érdeklődését is fel tudta kelteni és a magyarnak mindenütt megbecsülést szerzett. Nagy viszontagságaiban vigasztalója volt a nemzetnek, lecsillapította a felekezeti villongásokat és hazaszeretetben tudta egyesíteni a nemzetet, megtanitott bennünket tűrni és bizni az isteni gondviselésben és a szebb jövőben. Igazi apostolként működött az Istenben való hit és lelkinemes- ség uralmáért és Magyarország feltámadásáért. Gyászolja őt az egész magyar nemzet felekezet és pártkülönbség nélkül, emlékét lelkűnkbe zárva hazafias kegyelettel fogjuk őrizni. Adjon a Mindenható a mélyen lesújtott nemzetnek vigasztalást 6b az Örök bölcsesség fényforrása sugározza be azok elméjét, akik utódjának kiszemelésére vannak hivatva, hogy a magyar haza jólétének érdekében megtalálhassák azt a férfiút, aki az ő nyomdokain haladva ugyanolyan tökéletességgel tudja majd betölteni Magyarország hercegprímásának nagyjelentőségű hivatását.“ Indítványára^ a törvényhatósági bizottság elhatározta, hogy a nagy férfiú és igaz hazafi elhunyta feletti mély j fájdalmát jegyzőkönyvileg örökíti - meg. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg egy másik nagy veszteségéről, mely a vármegyét egyik érdemes és tekintélyes bizottsági tagjának: Vi- solyi Ákosnak elhunytával érte. Ez a nagymüveltségü, józan bölcsességü és a tradíciókhoz ragaszkodó igazi magyar ur fontos tényezője volt a közéletnek, mert nobilis gondolkodásával a vele érintkező egyénekre irányitó, hasznos befolyást gyakorolt. A törvényhatóság emlékét jegyzőkönyvileg örökítette meg és a gyászoló családhoz részvétiratot intézett. Ugyancsak elhalálozott Gyenis István bizottsági tag is, aki, mint volt községi bíró, péidányképe volt a józan gondolkozásu, hazafias érzésű magyar kisbirtokosnak, aki szigorú kötelességtudással mtködött közre a közügyekben és nemes jótékonyságé ról volt ismeretes. A vármegye közönsége gyászát jegyzőkönyvben juttatta kifejezésre. Ezután áttértek a napirend tárgyalására, amelynek élső pontja a vármegye alispánjának időszaki jelentése volt. Az alispánnak ezt a nagy körültekintéssel szerkesztett és széles látókörre valló jelentését intézkedést nem igénylő részében tudomásul vették, a benne foglalt indítványokat pedig a közgyűlés teljes egészében magáévá tette a ennek alapján Bárdos Adám kir. tanfelügyelő érdemeit eltávozása alkalmából jegyzőkönyvben megörökíteni rendelte. Török Béla elhunyt törvényhatósági bizottsági tag elhalálozása alkalmából érdemeit ugyancsak jegyzőaönyvileg megörökíteni és a gyászoló családhoz részvétiratot intézni határozták. A Bzámonkérő székről szóló jelentés tudomásul vétele után a testnevelési bizottságba dr. Hagymássy Zoltán vm. főjegyzőt, az állandó választmányba pedig gróf Apponyi Károlyt, dr. Bernáth Bélát és dr. Éri Mártont választották be. Dr. Peresei Béla felsőházi póttag lord Rothermere üdvözlésére vonatkozó indítványának felolvasása után az indítványozó szólásra jelentkezvén a következő kiválóan szép és tartalmas beszédet mondotta: „Amidőn lord Rothermere üdvözlése iránt benyújtott indítványomhoz szót kérek, úgy vélem felesleges munkát végeznék, ha ezen indítvány helyénvalóságának és szükségességének igazolására az érvek hosszú sorát vonultatnám fel. Nem hiszem ugyanis, hogy akkor, midőn a leghatalmasabb európai nemzet egyik leghatalmasabb sajtóorgánumának tüneményes erkölcsi és anyagi tőkék felett rendelkező vezéregyénisége a leghatározottabb formában az egész világ közvéleménye elé vágja azt a mi általunk rég átérzett, rég hirdetett igazságot, hogy a trianoni béke- diktátum tarthatatlan és revízióra szorul, akkor politikai pártállásra való tekintet nélkül bárki is akadna, kinek leikéből ezen ténykedés ne csupán a kitörő öröm és lelkesedés, az V
