Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-16 / 29. szám
IX. évfolyam. 29. szám. Egyes szám ára 30 fillér. Szekszárd, 1927 julius 16 tolnámé™ ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Snrfceszttség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér. A lap aieoJeleaik mioden szombaton. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona)» egész évre 8 pengő (100.000 K). Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Szent Ásotton és Kőluln lelke találkozott össze a mait vasárnap Balthazár püspök eleméri otthonában. A népjóléti miniszter, aki a hazai katoliknsság egyik legnagyobb alakja, meglátogatta Balthazár Dezső püspököt, a magyar reformátasság vezérét. Ennek a látogatásnak szimbolikus kezzenek őket utánozni. — Jusson eszükbe Balthazár püspöknek nem* rég mondott beszédéből az a rész, amely frappáns tömörséggel foglalta össze egy felekezeti viszály várható következményeit. „Nem lehet gyönyörűsége egyik keresztény feleke zetnek sem abban, ha bármelyik is győzelmet aratna a másik felett, mert ezt a győzelmi zászlót csak Magyarország koporsójára lehetne kitűzni" — mondta a püspök. Kétségbevonhatatlan igazsága szavak! A katolikusok és reformátusok évszázadok során áltak egymás mellett a haza szolgálatában s ennek a jövőben is igy kell maradni, mert igy kívánja az ezer sebből vérző magyar nemzet legszentebb érdeke. A Nemzeti Színház tagjainak vendégjátéka. Az utóbbi időben, sajnos, egyre több és több oldalról csapott fel'a felekezeti féltékenykedés lángja különböző gyűléseken és értekezleteken. Szükségtelen részletesen kifejteni, hogy ennek a szellemnek az e'barspózása milyen bajokkal fenyegetné az amúgy is óriási válsággal küzdő csonka országot. Ma, amikor Magyarország fennállásának talán legnehezebb óráit éli, nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy vallási hovatartozandóság kérdéseiről vitkozzunk s ezzel elhintsük egy olyan viszály magvát, amely keserves gyümölcsöket hozhat. — Ma minden magyarnak vallóskülönbBég nélkül csak magyarnak szabad lenni s csak egy cél felé szabad tekinteni: Nagymagyarország felé. Szent Ágoston lelke összeforrt Kálvin leikével, a püspök eleméri otthonában egy magasabb akarásban, a melynek legfőbb célja az ország talpraállitása. Teljesen felesleges arról vitatkozni, hogy a katolicizmus, vagy a reformáció tett-e nagyobb szolgálatokat a hazának. Nyilvánvalóan mind a kettő, hiszen nemzetünk változó, súlyos válságokkal meg tűzdelt történelmi létének során voltak olyan pillanatok, amikor a katolicizmus mentette meg a hazát és voltak olyanok, amikor a reformáció szelleme lobbantotta lángra a magyar ideálokat s küzdött megvalósításukért. Mindig a legsúlyosabb válság korszakai voltak azonban azok az évtizedek, amelyek hiábavaló felekezeti villongásokban teltek el s a belső harc mételyével fertőzve meg a lelkeket, kifelé meggyöngitették az or szág egységes erejét. Ma ennek nem szabad megtörténni, ma százszor és ezerszer szilárdabbnak kell lenni a magyar egységnek, mint bármikor is az elmúlt ezer esztendő alatt. Valaki erről a találkozásról úgy nyilatkozott: hogy ez az a fundamentum, amely az ország keresztény társadalmának összekapcsolását és a nagy nemzeti erőknek közös cél szolgálatába való állitását lesz hivatva biztosítani. Nem mondhatunk egyebet erre a nyilatkozatra, mint azt: úgy legyen 1 Minden igaz magyar szive legmélyén kell, hogy a legőszintébben kívánja ezt az együttműködést, hiszen élet halál forog kockán, nemzeti létünk egész jövője. Vegyenek példát a kisebbek, akiknek a lelkében talán még meghúzódik az egymástól való idegenkedés valami árnyéka, a katolicizmus és a reformátasság két magyarországi ve zéralakjának találkozásáról s igyeBodnár Jenő, a budapesti Nemzeti Szinház kiváló művésze, akinek sike reiről a komoly kritika egyre gyakrabban és folyton elismerő bben számol be: vasárnap este játszott először szülővárosának, Szekszárdnak színpadán. A Nemzeti Szinház tag jainak válogatott alkalmi együttese jött le ez alkalommal hozzánk, hogy művészi kőrútján élvezetes estét szerezzen a város műértő közönségének. Négy kis egyfelvonásost adtak elő és ezek mindegyikében Bodnár Jenőé volt a főszerep. Bodnár ezekben a darabokban négy különböző karaktert állított elénk, fényesen ragyog tatva ember- és lélekábrázoló művészetének széleB skáláját. Az elsőben a józanul fontolgató, erős akaratú és lelke mélyén megbántott férfi elfojtott indulatait, majd nemes haragjának kitörését festette nagy realitással, a másodikban, (atyjának, Bodnár Istvánnak „Szőr Márton adóvallomása" cimü pompás darabjában, amelyet szerte az országban sokfelé játszanak) a derűsen okoskodó lélek makacs szofizmáit érzékeltette, a harmadikban a sokat szenvedett lélek fájdalmának paroxizmusát és a legnagyobb áldozatra, lemondásra is kész ember tragikus ma- gábaroskadását láttuk tőle, mig az utolsó, a negyedik darabban a kiasz- sziku8 humor hangszeréből csalt elő felejthetetlen kedves hangokat. Férfias megjelenése, csodaszép, minden érzés kifejezésére egyaránt alkalmas orgánuma, a legnagyobbakra emléA nagykanizsai plébánia templomot restaurálták. Annak idején a templom kifestésével Éber Sándor földinket, a bajai főgimnázium nyugalmazott rajztanárát, festőművészt bizta meg a restaurálást intéző templomépitö bizottság. Junius hó 23-án adta át Éber Sándor a gyönyörű freskókkal ékesített templomot a bizottságnak, amely nek tagjai a .legnagyobb elragadtatással nyilatkoztak Éber Sándor művészi munkájáról. Nagykanizsai lap társunk az átadás alkalmával többek közt a következőket irta: „Amit Éber meBter mint művész és ember megtehetett, azt mind megtette, hogy minél szebbé, áhitatra- gerjesztőbbé, lélekemelőbbé tegye Isten házát. Vallásos lelkének ujjongó keztető nemes páthosza, szerepei mindegyikének nagy elmélyedésre valló és minden részletében tökéletes meg- játszása nagy hatással volt a Szekszárd Szálló színháztermét teljesen megtöltő, teljesen az értelmiség tagjaiból álló hallgatóságra, A közönség természetesen közvetlen melegséggel ünnepelte a művészt. Ez az ünneplés azonban inkább szólt az ország legkiválóbb műintézete nemes játékstílusát bemutató aktornak, mint Szekszárd szülöttének. Közben dr. Hosszú Zoltán, az országosan ismert Dani bá’ szórakoztatta székely góbé mókákkal a hallgatóságot és Vándory Margit adott elő nagy sikerrel néhány nagyon bájos költeményt. Az egyes darabokban Iványi Irén, Vándory Margit, Gyenis Ede, Hosszú Zoltán dr. és Nagy Sándor szintén tökéletes művészetükkel járultak hozzá az est sikeréhez. Bodnár Istvánt, lapunk elnökét, mint a „Szőr Márton adóvallomása" cimü humoros jelenet jeles szerzőjét, szintén meleg szeretettel ünnepelték, de a közönség elismerő tapsai sem voltak képesek arra, hogy a közismerten szerény írót a lámpák elé hozzák. A közönség éjfél felé egy felejthetetlen művészi esemény emlékével a lelkében azzal a büszke érzéssel hagyta el a Szekszárd-Szálló színháztermét, hogy a mi föfdink, Bodnár Jenő, a magyar színjátszás egyik legremény- teljesebb értéke. bf. himnusza megérzékeltetve: ez a plébánia-templom. Ferencnek, a szegénység jegyese, teljes életrajzába való alapos elmélyedés, hosszabb stúdium kellett ahhoz, hogy azokat a kompo ziciókat ki tudja hozni, amelyek most mint frescók, vagy alsecék néznek le eleven, meleg színekkel a templom mennyezetéről az ájtatos hívekre. Hogy Éber mester gazdag lelkének művészetét valaki megbírálni tudja, ahhoz szükséges, hogy behatoljon a Fiorettibe, az kell, hogy ugyanazzal a vallásossággal tekintse meg az egyes jeleneteket és akkor életet nyer mind az a sok jelenet, megelevenedik előtte Asbíszí szentje legbájo- sabb életmozzanatainak Bzines sorozata és megértéssel élvezi Éber bízó nyos egyéni vonása művészi stílusát". Éber Sándor sikere Nagykanizsán» Örömmel regisztráljuk'Éber Sándor újabb sikerét és meleg barátsággal gratulálunk hozzá. Reméljük, hogy a szekszárdi belvárosi templom restaurálási munkálatánál alkalmunk lesz Éber Sándor művészetében nekünk szekszárdiaknak is gyönyörködni, mert nem tudnánk elképzelni templomunk freskóinak megfestését nélküle, aki az egyházi festészetben egyik legkiválóbb művésze kis országunknak. Hisszük, hogy a közfigyelem abban az esetben is felé fog fordulni, ba a belvárosi templom műemléknek mondatik ki és amikor a restaurálás munkájában nem a szekszárdiaknak, hanem a budapestieknek lesz a döntő szavuk. Tömeg öngyilkosság. Azt hiszem mindenki, akinek szemébe ötlik e sorok élére vetett két sulyoB bzó, csupán és kizárólag azokra a szerencsétlenekre gondol majd, akik anyagi, vagy lelki kábultságuk egy bizonytalan, sötét, tétova pillanatában, amikor értelmükre a fájdalom, szükség, nyomor, fizikai, vagy szellemi éhség — vagy tudom is én mi — szédületét felhőzött, eldobják maguktól az életet. Talán ez volna valójában is a szavak szembetűnő értelme, de nálam ezekkel kapcsolatban s bevallom alig érthető gondolattársulás folytán valahogy az egyke jutott eszembe. Próbáljunk végigmenni, legalább is döcögni gondolatutamon . . . Az öngyilkos lerombolja önön életének Istenkéz alkotta házát . . . Aki az „egyké“-nek, vagy „egyseinké“- nek hive, közvetítője annak a rettenetes, hatásában biztos méregnek, mely a nemzet halálát okozza. A nemzet nagy testében egy-egy atom vagyunk mindnyájan. A nemzet meg- mérgezésével saját atom testem is részt kap a méregből, együtt halódom majd az óriással s bár parányi énem ezer kínja a vonagló nemzettest mellett észrevétlen marad, elpusztulok mégis ... s ha részese volnék, vagy részese vagyok a méreg- közvetítésnek, ön- és tömeggyilkos lennék, vagy éppen vagyok! Biz ez vigasztalan perspektíva, de képtelen vagyok nem látni. Tegyünk úgy, mintha megküzdhetnénk rémségeivel. Az öngyilkosság, az erkölcstan fogalmai szerint, igen súlyos, talán a legsúlyosabb bűo. Nincs olyan adott helyzet, nem lehetnek körülmények, amikor az megbocsájtható. Következményei a túlvilággal kapcsolatban a legrettenetesebbek: örök halál! Feloldást csak a beszarni thatatlan ság alapján lehet elérni. Sőt!... Nemcsak a „bizonytalanénak hiresz- telt tulvilági rém ígérete, hanem a földi maradvány eltakarítása sem történhetik a kegyelet rendes formái között. A gyöngéd, a szenvedőket vigasztaló szóval babusgató egyház a legridegebben elzárkózik a végtisztesség megadásától. Az öngyilkos
