Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1927-07-09 / 28. szám

IX. évfolyam.

28. szám.

Egyes szám ára 30 füléi*.

________Szefcszárd, 1927 Julius 9.

TO

LNAMEm újság

KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

SierkMztifoég és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében.

Telefonszíni 85 és 102. — Egyes szám ára: 30 fillér.

Befizetési díj félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K).

Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS.

A lap megjelenik rfüiden szombaton.

Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy, 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül.

Pályaválasztás.

Anyuskám névnapjára.

így tanévzáráskor rémként visszatérő kérdés, ami sok gondot és fejtörést okoz a szülőknek és először kényszeríti önálló gondolkozásra az iskolából kikerült fiatalságot. Nagy dolog ez, mert csak kevés ifjúban érlelődött meg, alakult ki határozott formában diákkorában az az életpálya, melyen végig küzdeni akar. Legföljebb arról lehet halványan kialakult képe, hogy középiskolai tanulmányai alatt beléhullott ismeretek közül, melyeket hallotta szívesebben, melyeket associálta könnyebben. Ennek az alapján kell elindulni a saját akaratával gondolkozni kezdő ifjúnak. Végig kell gondolni az összes életpályákat, foglalkozásokat és keresni kell azt a pályát, melynek tárgyköre leginkább rokon azzal az ismeretanyaggal, mit tanuló korában legszívesebben gyűjtött magába.

A szülőknek kell erre gyermekű két segíteni, de mindig óvakodva attól, nehogy az esetleg határozott formában adott tanács szuggerálőlag hasson a még önállóan gondolkodni nem tudó ifjúra.

Legnehezebb lépése ez az életbe sodró ifjúnak. Tapasztalatlansága és határozatlansága miatt sok veszély fenyegeti, mert egész életét megronthatja igazi énjével nem harmonizáló pályaválasztása által.

Az első veszély a szülőknél kezdődik. A szeretet vakságával ajánlanak gyermekeiknek olyan választást, amit azok a szülői tekintély mes- merizáló hatáBa 'alatt fogadnak csak el. Ismerek egy urat, aki történelem tanárt akar fiából faragni, mert diák korában a történelem volt kedvenc tantárgya, pedig a fia — állatorvos szeretne lenni. — Egy másik apa theologiára adta kedve ellenére fiát. Harmadéves theologus korában aztán a fiú átment titokban katonának, így állítva befejezett tény elé a meglepett, de végül fia igazát belátó apát.

A másik veszély, mikor a fiú maga sem tudja, hogy mihez van kedve, vagy tévesen hivatást érez valamilyen pályára, pedig tatán csak egy égé szén mellékes külső momentum (mint pl. a csillogó egyenruha; a remélt nyilvános siker hiúsága stb.) hiteti ezt vele.

A harmadik és legnagyobb baj, mikor anyagi okok miatt nem léphet az ifjú arra a pályára, melyen tudását kifejthetné. Erre sok szomorú példát lehetne felhozni. Bizonyára van mindenkinek olyan ismerőse, akit — különösen a háborús évek és forradalmak embernyomoritó viszonyai kényszeritettek lemondani arról a pályáról, mely hivatását, ifjúkori álmainak beteljesülését, énjének méltó szerepkörhöz jutását jelentette volna. A viszonyok már mindinkább rendeződnek, úgy, hogy a különböző aegitő egyesületek és ösztöndíjak a kitartó szorgalomnak már ezen akadályok legyőzését is lehetővé- teszik.

A virágot mindég szerette Anyuskám,

Sok-sok nemes magot rendre elvetett;

A szivek kertjében kikeltek belőle:

Becsület és jóság s Hazaszeretet.

Csodaszép virágok,... kevés van belőlük,

Csak jó magyar anyák termesztgetik azt;

Ebbe a szomorú Magyar Éjszakába Szépségükkel visznek egy kevés vigaszt 1

Az én jó Anyuskám két harcos fiának Nem hullt a szivében rossz földbe a mag;

Hat szép magyar gyermek nevel abból kertet,

A Magyar Jövő lesz abból gazdagabb I

Gazdagabb is, szebb is, — rózsák tündérkertje, Ahol a szabadság csalogánya szól:

Lesz egy Tündérország, szép Nagymagyarország, Kárpát és Adria között valahol 1

Nyíljatok, nyíljatok, szép magyar virágok,.,. Hozzátok, hozzátok kicsi unokák,

Sok boldog névnapra forrón köszöntsétek A legdrágább, legjobb édes Nagymamát!

Miklós Vitéz.

Még egy újabban divatozó szokásra hívhatom fel a pályaválasztók figyelmét. Felelős állásban lévő fér fiák, köztiszteletnek örvendő nagyemberek — a napilapok körkérdéseire felelve — úgynevezett jó pályákat, hasznos, keresett foglalkozásokat ajánlanak. Erre boldog boldogtalan az ajánlott pályára készül, ott zsúfoltság áll elő (mint pl. 4—5 évvel ezelőtt az orvosoknál, azután a tanárjelölteknél stb.), úgy, hogy ros táini kell az anyagot. És ha egyszer válogatni kell, bizonyosan azok esnek ki legelőször, akik nem tudnak oly odaadó lelkesedéssel és kitartással dolgozni, mint akiknél ez a választás életük értelmét jelenti.

Mielőtt tehát határozna valaki jövője felől, igyekezzék megszabadulni minden ki vü írói jövő rábeszéléstől, célzástól, ajánlástól és vizsgálva természetét, figyelve magába vonultQgon- dolatainak kedvenc témakörét, kövesse figyelemét leggyakrabban lekötő tárgyak irányító ösztönzését és válassza azt a pályát, mellyel szeretettel foglalkozva leginkább érez erőt az élet végigküzdéséhez.

Laki Tibor.

Elégtétel béré Petrlciieulch Mth Emil úllamtltKűrnok.

Két évvel ezelőtt a „Magyarság“ cikksorozatot közölt, amelyben rendkívül heves támadásokat intézett báró Petrichevich Horváth Emil népjóléti államtitkár ellen. A cikkek miatt fel hatalmazásra hivatalból üldözendő, sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége cimen indult meg az eljárás a cikkek szerzői ellen. A budapesti büntetőtörvényszék már régebben foglalkozott ezekkel az ügyekkel és elrendelte a valódiság bizonyítását.

Az egyesitett ügyekben e hó elsejére volt kitűzve a főtárgyalás. Báró Petrichevich-Horváth Emil személyesen is megjelent a tárgyaláson. A per vád’ottjai Thury Lajos, Pethő Sándor és Radnay Endre hírlapírók voltak.

A főtárgyalás megnyitása után dr. Királyi Aladár védő a „Magyarság“ szerkesztősége és a vádlottak nevé- I ben a Magyarságban is közölt alábbi I nyilatkozatot olvasta fel:

„A Magyarság 1925. !évi julius 31-én, augusztus 15-én, augusztus 18 án, október 28 án, október 30 án, november 22 én, december 4 én és december 10- én megjelent számaiban közzétett cikkeket a szerkesztőségen kívül álló egyének, részben mene kültek által szolgáltatott adatok és információk alapján a közérdeket vélvén szolgálni, jóhiszeműen irtuk meg. Minthogy a cikkek megjelenése óta eltelt hosszabb idő lefolyása alatt a való tényállást módunkban állott megismerni és a Petrichevich Horváth Emil báró ur által közölt adatokból és bizonyítékokból is arra a meggyőződésre jutottunk, hogy információink tévesek voltak, e téves információink alapján irt .cikkekben foglalt és vád tárgyává tehető összes j tényállítások és sértő következtető- I sek miatt őszinte sajnálatunkat fejezzük ki. A Magyarság szerkesztő- I sége.B

— Petrichevich-Horváth Emil báró őtxellenciája — folytatta a védő — a legteljesebb elégtételt kapta ezzel a nyi'atkozattal és tisztelettel kérem őt, hogy az elégtételadásnak e formáját elfogadni méltózteasék.

Erre az államtitkár a többek közt az alábbiakat jelentette ki:

— Eogem e feljelentés megtételénél megtámadott egyéni és közhivatali reputációm megvédése vezetett és így reám nézve annak volt jelentősége, hogy a nyilvánosság előtt megállapittassék, hogy a rólam irt rágalmazó cikkek Valótlanságokat tartalmaznak és azok az állítások, melyek miatt a bűnvádi eljárás folyamatba tétetett, a nagy nyilvánosság előtt valótlannak nyilváníttassanak. Ezért az egész szerkesztőség által nyújtott elégtételt elfogadom, a vádlottak megbüntetését nem kívánom.

Petrichevich-Horváth Emil báró és a kir. ügyészség nyilatkozata után a törvényszék az eljárást az összes sajtópörökben megszüntette.

Amilyen jóleső érzéssel közöljük, hogy a méltatlanul megbántott kiváló közéleti férfiú a nagy nyilvánosság előtt teljes elégtételt nyert, ugyanolyan örömmel vesszük tudomásul azt a nemes gesztust, amellyel a közérdeket vélni szolgáló jóhiszemű hírlapírók megbüntetését nem kívánta.

UJdomlióvúr községházának felavatása.

Egy alkalommal már röviden megemlékeztünk Ujdombóvárnak impozáns, emeletes, diezes községházáról, amely az állomásról Tüske felé vezető úttest mentén, az Esterházy hercegi mümalom szomszédságában nemrég épült. A barátságos irodahelyiségeivel, nagyméretű tanácstermével, hy- giénikua és ízléses berendezésével a közérdekű munkásságot fokozó községházát Péter és Pál napján avatták fel Kenézy László főszolgabíró elnöklete alatt lefolyt ünnepi díszközgyűlés keretében, amelyen a községi képviselőtestületen, Ujdombóvár és Dombóvár vezető tényezőin kívül megjelent dr. Éri Márton országgy. képviselő, továbbá az országos jegyző- árvaház képviseletében Brogli József igazgató és Murgácss Kálmán, a közismert d&lköltő és zeneszerző.

Magyar Béla r. k. lelkész beszentelő egyházi szertartása, Berger Lajos ev. és Kutassy Gyula ref. lelkész felavató beszéde után Kenézy László mondott magasuivóju, a magyar köz- igazgatás legújabb feladataival foglalkozó beszédet, kijelentvén, hogy ezek megvalósításából Ujdombóvár mindenkor derekasan, hazafias célzattal kivette a részét. Dőry Hugó m. kir. gazd. fótanácsos, felsőházi tag, a község érdemes bírája melegen üdvözölte a szép számban egybegyűlteket, egyben fogadalmat tett, hogy mint eddig, ezentúl is az elöljáróságnak minden törekvése pártatlan, igazságos, önzet-