Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1927-06-18 / 25. szám
Egyes szám ára 30 fillér. IX. évfolyam. Szekszárd, 1927 junius J8 25 sz4m. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 20 fillér. Előfizetési dij félévre 4 pengő (50.000 korona), egész évre 8 pengő (100.000 K). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 8 fillér. Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Az igazság diktatúrája. Kirólydaróoi Daróczy Aladár üdvözlő beszéde a paksi Deák Ferenc emlék- ünnepély lakomáján. A régi szláv népek eleiében törvényerejű szokássá vált az, bogy a házigazda újonnan érkező vendége elé a házában található legdiszesebb tálcán kenyeret és sót nyújt Udvöz lésül, fin is a mai ünnepélyünkön résztvett és itt első szerepet vállalt igazságügyminiszter ur Ónagymélió- sága elé az őszinte köszönet tálcáján a legszivélyesebb üdvözletek kenyerét és sóját viszem, csak arra kérem őt, bogy nézze el e tálcán a konvencionális érzelmi nyilatkozatok csillogó zománcának hiányát és csak azt tekintse, hogy ennek a tálcának az anyaga az őszinte nsgyrabecsülés és a régi megemlékezéssel ötvözött baráti érzések tömör és tiszta szinaranyá- ból készült el. Üdvözlöm tehát az Igazságügyminiszter ur őnagyméltóaágát egyrészt, mint olyan, akit e szép ünnepély rendező bizottsága e célra felkért és megbizott, másrészt, mint .olyan is, ki legidősebb férfitagjává vált annak a családnak, melyet a vérségi leszármazás és merem mondani a létek rokonsága révén is büszke örömmel tölt el az a tudat, hogy a mai ünnepélyre meghívást nyert és azon részt vehetni szerencsés volt. Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Bors nemcsak a legnagyobb kópé és nemcsak az élet legbizarrabb tréfa csinálója, hanem gyakran a legkomolyabb helyzetek és tények megteremtője ; olyanoké, melyek sajátságos hasonlóságuk révén önkénytelen komparativ képzeteket ébresztenek a szemlélő előtt. Inneu-onnan már 100 esztendeje annak, hogy a fiatal Deák Ferkó megjelenik itt Pakson, hogy magát, mint Zala vármegye ifjan megválasztott követét szerető testvórnónje, nemeskéri Kiss Józsefaé előtt bemutassa; neki indul fényesen Ívelő po litikai pályájának, melyen gyors és lendületes emelkedéssel életének, egyik legkiemelkedőbb csúcsára kerül, be lép az első magyar alkotmányos minisztériumba, hol az igazságügyminiszteri tárcát vállalja el. Egy-kót évtized előtt pedig megjelenik Pakson vármegyénk egyik köznemesi családjának fia, tagja a hires nevezetes uzd-borjádi Atyafi ságnak, hogy választott életpályáján elfoglalja az igazságszolgáltatás zöld asztala mellett azt a helyet, melyet részére a királyi kinevezés kijelölt. Idők folyamán ő is a politikai porondra kerül és gyors szárnyalással a Bethlen-kabinet egyik tagjává lesz és vállalja annak a helynek elfog lalását, mely Deák Ferenc szentelt hagyományait őrizvén, minden hon polgár előtt a legmagasztosabb — i az igazságügyminiszter széket. Es j ha ennél a gondolatnál megállók I Deák Ferenc. — A paksi Deák-emléktábla leleplezésére. — Irta: Bodnár István. Bölcsnek lenni: isteni ajándék, Haza bölcsének: külön rendelés, Mert ehhez iángész, zseni még — kevés: Ha honszeretet a szivben nem ég 1 A tudás: kulcs, világkaput kizár . . . — Neki elég volt egy ország-határ! A lelke szárnya birta vón pedig, Fényes elméje, mint a sas repül . . . Népének óhajt élni — egyedül, Porból emelni fel azt, egekig ... S maga nem akart lenni nagy, soha, ? Csak boldog nemzet hű, szerény fia. Bár népszerűség szór rá glóriát, Nem kell Őneki a cserág, babér, Magas, — király-kegy hozzá fel nem ér S c nem hagyja el — polgár trónusát! Egy — »kézszoritás«, minden jutalom, Egy »koszorú«, mit — királynőié fon . . . Ez volt Deák! . . . S nem folytatom tovább, Hisz* a mái kon'mesének hiszi, Hogy volt oly »nagy« is, aki nem — kicsi, Mikor ma a — törpe is Góliáth . . . — Amikor csupán — ajkon a haza — S nem érte élünk, hanem — általa! Nem folytatom . . . Csak — hívlak nagy Deák, Ma kellene a te lángeszed, Harcos hazába — békeszeretet, Kalmár-világba: nemes ideák, Arany-borjúhoz: Mózes vesszeje, Józan szavad, hogy mennydörögne le 1 Ma kellene a higgadt bölcseség Húsvéti fénye, mely a Golgotát Remény-sugárral szőtte, fonta át S utat mutatott: nemzet — erre lépj ... — Jöjj hát Deák: vezetni a — vakot, Ki most porba, mert téged — elhagyott! ... De hisz itt vagy . . . Hívott az — ősi ház, Hol sokszor pihent gonddaltelt fejed, Nincs bár jó testvér, víg játszó-gyerek, Lásd, itt vagyunk — mi ... . Szemünk rád vigyáz S mint csendes eső, őszi permeteg, Bölcs szavad árja halkan ránk pereg . . . Korholsz szelíden, mint a jó apa, De a korholás mennydörgésbe csap, Gyújt, perzsel, lángol szárnyaló szavad, Szent ihletet kap lelkünk általa, Megértjük Deák bölcs intésedet: »Megfontolás« s nem — hebehurgya tett! Magyar, áll még hajódnak árboca 1 Dicső múltadban: uj élet-gyökér, Gyáva, kishitű, aki — bízni fél: Élni: e,nemzet — megszerzett joga . . . S mit ellen — elvett, még el nem — veszett . . . Csak, ha álmok lepkéjét kergeted S ha imádságod, nem — honszeretet!« egy percre, úgy meg kell aliapi tanom, — amin talán az Igazság- ügyminiazter ur ia meglepődik, — hogy sokkal nagyobb szerencsével és sokkalta több és számottevőbb eredményekkel./ Midőn az 1850 es évek abszolnt kormányzatának szomorú emlékű ideje alatt Deák Ferencet barátai oly szem reháiiyáaokifáí illették, miként lehet az, hogy ő, aki akkor is egyike volt azoknak, kik az ország sorsát irányították, engedte azt, miszerint a viszonyok felfordulásával az ország az előre látható szomorú események felé rohanjon, — bocsánat Uraim, nem pártpolitikát beszélek, hanem történelmet, — Deák Ferenc igy válaszolt: „Igazatok van, megpróbálkoztam ugyan, de eredményre nem juthattam, mert az ország részeg volt, részeg emberekkel pedig nem lehet okosan beszélni." És most emlékezzünk vissza igen tisztelt uraim a közelmúltban lefolyt időkre. Emlékezzünk vissza a fórra* dalomnak gúnyolt eszeveszett lázadásra, a kommunizmusra, a trianoni gyilkosságra, a rettentő gazdasági válságra és nem csodálkozhatunk azon, hogy e nemzet megrabolva er kölcsi és anyagi javaitól, különböző hangzatos jelszavakkal naikotizálva, megfélemlítve, szabad elhatározásától megfosztva, a kábulat és kétségbeesés oly tünetei között hevert a földön, melyet bátran nevezhetnénk részegségnek is. És Uraim, a Bethlenkor mány megpróbált beszélni a nemzettel és tudott is avval beszélni. Ma, midőn kezdünk ébredezni rémitő megpróbáltatáBamkJjól, midőn kezdünk felemelkedni azokból a sötét mélységekből, hová ellenségeink ádáz rosszakarata és turáni átkunk juttatott, ma igen tisztelt Uraim, tisztán áll előttünk az, hogy a kormányzat ez uj hazát alapitó tevékenységének egyik legnagyobb támasza és legintenzívebben segítő munkatársa az Igazságügyminiszter ur Onagy- méltósága volt. A sors őt sem kimélte meg azoktól a problémáktól, melyek minden alkotó államférfinak rögössé teszik megkezdett útjait. Szórt eléje egy zsákra való keményhéju diót és Ő azokat feltörte mind anélkül, hogy a belső mag csak meg is sérült volna. A törvénynek és jognak detronizált uralmát jogos trónjára visszaültetni nőm volt könnyű feladat és ezt megoldotta úgy, hogy munkájában a polgárság összességének bizalma kisérte. A teremtő államférfi a felfordult állami és polgári rend helyreállítására irányuló tevékenységében nem egy Ízben kénytelen oly eszközökhöz is nyúlni, melyek a vélt vagy látszólagos- erőszak jelenségeit viselik magukon. Kormányzatunk intézkedései során ily eszközöket nem láthatunk. Megnyugvással láthatjuk, hogy nálunk nincs diktatúra És ha valóban nincs, úgy kérem őnagyméltóságát, csináljon egyet. Teremtse meg a minden diktatúrák legnagyobb ellenségét — az Igazság diktatúráját. Ez a diktatúra biztosítéka az egyéni és közpolgári szabadságjogoknak, meg- nemesitője az államfenntartó etikai erőknek, oltalmazója a gyengének, megjutalmazója a jónak és büntetője a gonosznak. E diktatúra nyomán indul meg a termelő munka, szánt mélyebben az eke és sújt nagyobb lendülettel a kalapács. Ez immár nem a klasszikus ókor bekötött szemű Jus iitiája, hanem az a nyílt tekintetű és átható nézésű Isten-asszony, ki védőpajzsának ol- j talma alatt egy jogrendben egyesíti I a gyengét az erőssel, a szegényt a
