Tolnamegyei Ujság, 1927 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1927-04-16 / 16. szám

I

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

3

1927 április 16.

Szent Rókus berkeiből.

Az éjjeli ápolónő.

Rokkant férj s három porontyot Tart el sovány kenyerem,

Mit a munkám este héttől Reggel hétig megterem:

Éjjel ágyról-ágyra szállók,

Mint a kínok madara — — Nappalom a munkásasszony És anya diadala.

Reggel hétkor a harangszó- Óbudára haza hajt Mosni-főzni az uramnak S inni a gyermekzsivajt;

Délután majd varrni kell, sőt Aludni is (ha lehet),

Este hétkor hogy pihenten Vegyem át az őrhelyet! }

S éjjel — míg mint alvajáró Agytól-ágyig támolyog —

Félig éber anya-lelke

Otthon — Óbudán — bolyog----S ha gyógyszerrel a kezében Csengetésre felriad,

Gondolatban felnyöszörgő Kis fiának inni ad I —

Szent Rókus órája.

Megállott az óra a szobámban,

Mint őrségen elalvó baka S a tizenkét órás némaságban Végtelen volna az éjszaka;

De Szent Rókus gondoskodik róla,

Hogy ne hagyjon el a türelem És az idő lassú lepergését Rendszeresen tudatja vélem.

Nehéz léptek dübörögnek végig.

Künn a kongó, hosszú folyosón,

Melyektől a kórház éji csendje Riadt szárnyakon tova oson.

Egy órában életuntat hoznak,

Kinek nyílhat tán még új virág Más órában fáradt embert visznek,

Kinek megnyílt már a túlvilág!

így leng ide-oda a nagy inga,

Érkezést vagy távozást jelez--------Ke

tyegése bajt, szenvedést hirdet,

Melynek — így vagy úgy, de — v é g e lesz!!

Szerelem.

Az égen, végtelen nagy kék mezőben

Fehér báránykák nyájai szaladnak--------A háztetőn turbékoló galambok

Jövőt építenek a röpke hadnak--------S az udvaron, hová nem ér a nap,

A szén és hó találkát tartanak.

Unatkozott a hó a tisztaság és Bárányszelidség szomszédsága mellett S úgy űzte a felébredő sóvárgás,

Hogy az egekből néki szökni kellett S amint az éj sötétje ráborúlt,

Önként a szén mohó ölébe húllt.

SZIGETI ÖDÖN ♦ SZEIíSZÁKI)

Szállítmányozás « Bútorszállítás • Beraktározás IRODA: MOZIVAL SZEMBEN • TELEFON: 36.

S most itt ölelkezik az udvar mélyén

A szűzi hó a néger arcú szénnel És önfeledt érzéki mámoráért

Vezeklő köny-patakká olvad széjjel A kőkemény, kegyetlen szívű szén

Pokolbeli, titokzatos tüzén!

—n.

£gy kis tévedés.

Irta: Bodnár István.

Korompai Tarr Miklós Siófokon ütötte fel nyári főhadiszállását. Pompás motorcsónakján, szürke, nagy autóján bebarangolta az egész környéket. Hatalmas termetét még délcegebbé tette a választékos öltözködés, a sok remekbe készült dressz, a napközt is többször változtatott különfajta sportruha. Kiváltképp Siófok szépeit hódította el a mesébe illő elegáncia s főképp a társas érintkezésben megnyilvánult demokratikus felfogás, mely kerülte a leereszkedés látszatát, de viszont soha sem fajult az orrot magasra biccentő gőgig. A környék minden szép asszonya, leánya szerelmes lett a délceg lovagba, aki azonban a fővárosból szombaton lelátogató férjek és családapák szemében sem kelthetett gyanakvást. Egyformán udvarolt — mindenkinek. Voltaképpen tehát — senkinek. Népszerű lett hát erről a részről is. Úgy látszik, nem is volt más ambíciója, minthogy nézzék, bámulják, csodálják. Egy király sem lépked olyan nyugodt méltósággal, mint amikor ő autójába, motorcsónakjába beszállok, vagy azokból kilépett.

Persze, bebarangolta a szomszéd fürdőhelyeket is. Két hét alatt ismerte mindenki.

Egyik vasárnap délutánján Füré den kötött ki. Éppen a fősétatér emberforgatagába akart fordulni, amikor egy kis mellékutról ismerős női hang kacagott a fülébe.

— Jó napot, Miklós. Hát meg sem ismer ?

Lábé a földbe gyökerezett. Arcát elöntötte a zavar pírja. Valami kö- szönósfélét hebegett. Más egyébre nem is volt ideje, mert a gyönyörű fiatal asszonyka szájacskája tovább csiripelt:

— Vagy talán még mindig haragszik? Pedig nincsen oka. Lássa, sokkal jobban van igy, hogy nem a — magáé lettem. így legalább az ura mat teszem tönkre. . . No, no ne vágjon olyan fancsali képet. Inkább hazakisórhet. Itt lakom a harmadik villában. Hadd — irigyeljeoek.

Egy darabig szó nélkül mentek. Azaz inkább Tarr Miklós még min dig nem juihatott szóhoz. Az asz- szonykából csak úgy ömlött a mondani való:

— Ó, ón már tegnapelőtt is megismertem. De alig h’ttem a szememnek. Motorcsónak . . . autó . . . Miklós, Miklós, magának pompásan mehet a dolga. Bizony minket most rág a — besz. Maga okos volt. Meg tartotta háromszáz ho'd örökrészét s

később, amint hallottam, még szerzett is hozzá batszáz holdat. 0, az én gyönyörű batszáz hold földem árát bankember nram egy budapesti házba és papírokba fektette. Na, szépen fekszik, vagy talán inkább — úszik az 1 A házat már csak a népjóléti miniszteri igérgetéB védi az összeomlástól. A papírok ugyan jók, sőt nagyon jók, elannyira jók, hogy most jöttek a párisi — Olimpiászról. Világrekordot értek ott el az ár — ellen, vagy talán inkább az ár — alatt úszásban . . . Hopp, de itt vagyunk. Jöjjön be.

— Én?

Tarr Miklós csak most eszmélt fel. Dacosan összerántotta mindkét szemöldökét:

— Jolán, maga beszél igy ? Hát nem tudja, hogy meg kellett Ígérnem az urának, hogy sohasem lépem át a — házuk küszöbét.

— Hát még most sem felejtette el azt az ostobaságot? Jogász párbaj?! Fekete golyó ?! Legyen nyugodt. Az uram már akkor is tudta, hogy nincsen olyan földi asszony, vagy leányszemély, akiért őkigyelme akár egy szem sörétet is beleeresszen a saját koponyájába. Ezért sietett még aznap feloldozni — magát is.

— Persze, mert maga . . . De ne lett volna csak szegény, tehetetlen édesanyám !

— Jó, jó. Elég az hozzá, hogy kibékültek. Higyje el, ha Jancsi itt volna, ő maga hívná be . . . Különben is vegye tudomásul, hogy ez nem a mi — házunk. Tehát jön ? Vagy nem ?

— Nem.

— Jó, >gy jó. Isten vele!

Tarr Miklós azonban másnap mégis

csak bekopogtatott a csodaszép asz- szonyboz. Fellángolt régi, gyerekkori szerelme. Egy hétig turbékoltak, mint az újra egymásra talált gerlepár. De mielőtt az első édes csók váltásáig jutottak volna, közbejött valami. Az asszony egy szombati szép délutánon épp az ablaknál állott. Elnézegette a „férjek vonatával“ érkezőket. S egyszerre csak felkiáltott:

— Miklós, Miklós, kérem menjen! Siessen. Mégsem akarnám, hogy itt találja . . . M-gjött, — jön az — uram!

S gyengéden már ki is tuszkolta. De még volt ideje, hogy a fülébe súgja: > .

— Majd ha — lehet, hívom. Pá!

Tarr Miklós bosszúsan vágutt neki

a szűk folyosó másik kijáratának. S lenn úgy megragadta a motorcsónak kormáuykerekét, hogy majd a kezében maradt. Négy.öt napig nem is látta Sió fok. Keszthelyre tette át hadiszállását, a Hullám-szállóba. S amikor a hajlongó pincér kinyitotta előtte szobája ajtaját, karcsú, sugár, fiatal leány siklott el mellette a lépcsőn. Mintha homlokon ütötte volna valaki ! A saját ökle volt az :

— Hol láttam ezt a gyönyörű te remtést ?

/r,

■

IROGEPEK

évi karbantartását és szakszerű javítását vállalom

ir\

I

I Sommer mechanikus |

Szekszárd.

\

Mindenféle írógépekhez kellékek I és alkatrészek beszerezhetők.^nmmrnwm

Reggelre kisütötte. Megvárta a folyosón s köszönt.

— Hát megismert ? — kérdezte félénken a nem túlságosan divatos, de hamvas, széparcu leány.

— Lehet magát meg nem ismerni?

Már mellé is csapott. Lekisérte.

De úgy . intézte, hogy a gyönyörű park félreesőbb helyére kerüljenek. Valami még itt is zavarta. Egyre azt kémlelte, nem vetődik e errefelé valami ismerős! Szeme a leány gyönyörű arcáról minduntalan az ugyan elég ízléses, de mégis csak nagyon is egyszerit mosórubácskára tévedt. Sehogy sem illett az abba az elegáns miliőbe, ahol Tarr forgolódni szokott. Hogy is illett volna ? De egy egyszerű tanitókisasszony csak nem öltözhetik párisi módra? Pedig az a szép leány tanítónő volt a Tarr pusztája mellett való kis faluból, ahol földbirtokos barátjának kislányát is tanította. Ott találkoztak néha vacsorákon, ebédeken. Persze szót is alig váltottak eddig. Legföljebb szemmel ha beszéltek. De most aztán pótolták az elmulasztottakat — szájjal is. Egész délutánokon elcsevegtek kedvesen, bizalmasan, mintha már nagyon régen ismernék egymást.

Az ötödik vagy hatodik napon Tarr már be is kopogtatott a szobájába :

— Szabad ?

— Magának — igen.

— Ilonka, jöjjön viszem magammal.

— Engem ? Hová ?

— Siófokra, Füredre, vagy ha akarja, a világ végére. Lenn az autóm. Jön I Azaz várjon csak, mondanék valamit.

— Hát mondjon.

— Nézze Ilonka, maga olyan elbájoló a maga kis, egyszerű ruháiban. Nekem mondhatom, igy tetszik a legjobban. De az én társaságom kényes . . . Tadja, az etikett, a bontón . . . így mégsem jelenhetik meg köztünk. Pedig akarom. Gondoltam tehát valamit . . .

Csengetett. A kis pincér becepelt egy pár irgalmatlan nagy skatulyát. Mikor távozott, Tarr főitépte a fedeleket ;

— Tessék édes Ilonka. Hogy tetszik például ez a csinos Úti ruha ? Próbálja meg. Jó lesz biztosan. Az első budapesti cég munkája. S voltam olyan szemtéleD, hogy a szoba- leánnyal mintának ellopatttam az egyik ruhája derokát. Lesz ott egykét esti toalett is. Válogasson köztük . . . Vagy sose válogasson. Tartsa meg mird.

— Én? — kerekre tágult a kis tanítónő gyönyörű kőt égkék szeme. — Hogyan tarteam meg ? S az ára ? Egész életemben sem kereshetek annyit . . .

Járványos betegségek idején

Igmándi Keserűoiz

legnagyobb gond fordítandó a gyomor és belek rendes működésére. Emésztési zavaroknál fél pohár Schmidthauer-féle

biztosan és gyorsan eltávolítja a szervezetben felhalmozódott kóros baktériumokat, fertőtleníti a gyomrot és beleket és

ezáltal jelentékenyen fokozza a szervezet ellenálló képességét. 3o

Kapható kis éa nagy Üvegben. Szétküldést hely : Igmándi keserűvit forráavállalat Komárom Ar|egyiák viatonteladáknak kívánatra bérmentve.