Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-03-27 / 12. szám
1926 március 27. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 5 Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági Engedjék meg, hogy ennél a pontnál néhány percre igénybe vegyem türelmüket. Hónapok óta kormánybuktatás zajától hingos a parlament s a sajtó, hogy elgáncsolják gróf Bethlen Istvánt. A frankhamisítás odiózus ügyébe kapaszkodnak politikai ellenfelei. S mialatt az ország legelőkelőbb közéleti fac- torait a gyanúsítás sarával dobálják meg, a haza beléíetének hivatlan védőiként lépnek fel, hogy — mint mondják — a külföld előtt tisztán álljon a nemzet. *' ."?llj A francia közvélemény nyomását szerették volna lenditőül felhasználni támadásukhoz, S e célból — nekik tetsző, velük együttérző idegeneket fogadtak és ünnepeltek, hogy áldatlan harcukat igazolják befelé. Úgy tettek, mintha az országot, világot rengető vihar venne körül bennünket, pedig csak zsivaj volt, amit önmaguk s külföldön élő fegyverbarátaik okoztak, kiszámíthatatlan kárára hazánknak s nem kis örömére ellenségeinknek. S teszik ezt akkor, midőn szabadon folyik a bírósági eljárás s midőn a külföld legilletékesebb tényezői ezt megnyugvással fogadják. Teszi ezt ismét ama megfogyatkozott kisded csoport, amelynek nevéhez fűződik a 8—10 évvel ezelőtt Ieviharzott gyűlölködés politikája; az a csoport, amely annyiszor fogta le, a magyar nemzet akkori egyedül álló hivatott vezérének — ma már meg- dicsőült hősének — gróf Tisza Istvánnak alkotásra emelt karját. Teszi ezt ismét a magyar nemzeti ideáloknak és a keresztény világfelfogásnak ki nem békithető ellenségeivel — a radikálisokkal és sociáldemokraták- kal való összefogásban/ akiknek — Garamija — Diener Dénese, no meg Károlyi Mihálya s a többiek — idegen zsoldban álló fegyverbarátaik. Tisztelt Közgyűlés! A közelmúlt forradalmak szomorú tapasztalatai megtaníthattak bennünket a helyes útra, melyen a konszolidáció felé haladnunk kell. S most ezen az utón való haladásunkban legjobb, leghivatotlabb vezérünket, gróf Bethlen Istvánt akarják ismét — hazafias érzésünket mélyen sértő szégyenletes erőlködéssel leteriteni; azt a gróf Bethlen Istvánt. akinek államférfim hivatottsága, önfeláldozó munkássága,1’Ynagyképességü külpolitikai ténykedése — annyi rosszakarat és ellenakció mellett is —^felemelte" hazánk, nemzetünk becsületét, megbecsülését volt ellenségeink táborában is — s kivívta ezek jóakaratát s támogatását. Azt hiszem tiszteltVJKözgyülés, hogy mulasztást követnénk el, ha mindezek hálás elismerésével fel nem emelnénk szavunkat mi is, hogy a hazánkért folytatott heroikus küzdelmében a legteljesebb bizalmunkról biztosítsuk a kormányelnök urat, — kérvén az Istent, adjon neki erőt és kitartást nemzetmentő munkásságának további eredményes kifejtésére, amiben mi együttérző szívvel s igazllelkesedéssel vagyunk s leszünk mindenkor támogatására. Úgy legyen! A nagy helyesléssel fogadott beszéd közben többször lelkesen tüntetett a közgyűlés Bethlen István gróf miniszterelnök mellett, lvanits Antal kormánytanácsos csatlakozott az indítványhoz és bejelentette, bogy a dombóvári választókerület polgárai f. hó 21 én tartott népgyülésttkön elitélték Pallavicini György képviselőjüknek a frankhamisítás ügyébeni magatartását és Bethlen István miniszterelnököt ragaszkodásukról biztosították. ' A helyesléssel fogadott bejelentés után Renczes János nemzetgyűlési képviselő szólt hozzá pártolólag az indítványhoz, amely után a népes közgyűlés nagy lelkesedéssel a következő határozatot fogadta el: Tolnavármegye közönsége felháborodással látja, hogy épen a mai legválságosabb időkben, amikor Magyarország élet-halál harcának legnehezebb küzdelmeit vívja és amikor minden magyar ember hazafias önmegtagadására és legszorosabb együttműködésére volna szükség, akadnak a nemzetgyűlésen pártok és akadnak politikusok, akik gróf Bethlen István miniszterelnöknek és kormányának önfeláldozó, az ország megmentésére és konszolidációjára irányuló józan és becsületes politikáját elgáncsolni igyekeznek és a frankhamisítás ügyét felhasználva, szinte kárörömmel nyújtanak segédkezet külső ellenségeinknek ahhoz, hogy a nemzet becsületét és jó hírnevét pellengérre állítsák. A vármegye közönsége a legerélyesebben tiltakozik a vak hatalmi vágytól és személyes gyűlölettől sugallt ezen eljárás ellen, mert gróf Bethlen István államférfim rátermettségében és kipróbált önfeláldozó hazafi- ságában a legteljesebb mértékben megbízik és józan, bölcs, előrelátó eredményes politikáját helyesli. VIRÁGCSOKOR VIRÁGVASÁRNAPRA. Méltóságos és Jötlsztelendö Virág Ferenc püspök urnák legmélyebb hódolattal ajánlva. Örömhír jár a csonka, bús hazában. Szemünkből a hálának könnye hull; Nem imádkoztak milliók hiúban: Atyánk helyett atyát adott az Úr. Körültekintett a nagy Zichy lelke S meglelte, ki nyomába lépni jog, Kinek lánglelkét Ő maga nevelte, Kinek erénye már rég annyi sok. A rügy fakasztó, zéngő Mecsek alján Örömtüzek azért lobognak ott, Eddig sem volt a neve, hire halvány, Dicsősége most az égig hatott. Ez a dicsőség mindent túlragyogva A papirendet, azt ragyogja be, A mi nevünk is glóriába vonja ... Azért áldott s dicső az Ő neve. * A reményágak e hideg tavaszban Elszáradtak, lefagytak sorra mind. Amit az Isten rendelt, mégis az van Szentek szentében kivirulva im. Mint a tavasznak várva várt virága, Kivirágzott hát Áron vesszeje, Ez a tavasz most azért olyan drága, Szivünk azért van virággal tele. Most hozta a tavasz legszebb virágát, Ennél szebbet még nem hozott nekünk, És e virágban megújulni látják A hit, a hon reményét s mindenünk. Virággal ékes most lesz az az oltár, Hol az áldozat buzgón szállá fel; Hol viráglelkü Püspök lelke szolgál S malaszttal teljes minden hü kebel. Ő az, ki küzdött és lángolt sokáig Önmagát küzdve mind magasbbra fel. Mi vár reá még, érezhette váltig I Homályban ily kincs nem is veszhet el Felelte az ég sokszor elsötétült, Mig rótta itt a rögös utakat; Amíg a tiszta fényű magas égbül Ráragyogott a lángsugáru nap. Mióta hordja édes, szent igáját, Apostolként jár Jézus nyomdokán, Vigasztaló, szent angyalul ha várják, Ő az, ki olt van későn és korán. Midőn elhamvadt templomát siratta, Jeremiásként sirt és zokogott. .. Ám ha gyászolt is sokáig miatta, A réginél szebb templom áll ríja olt. Magasztos eszmék megvalósítója, Virág Püspök volt folyvást, szüntelen. Mig drága éltét Isten áldja, óvja, Vezér mindenütt mindig 0 leszen. Reá van szükség, mint nagy apostolra, Aki apostollelkü igazán, Kifogyhá: unknak fényét visszahozza S uj tavasz leng át a magyar hazán. Része volt eddig sok sok szenvedésben. A Golgotára vitték többször is. Nem csüggedett el a bajokba* mégsem, Utján vérezte bár ezer tövis. Kínszenvedéséi óh miként nevezzem, Miket kiállott nagy Apostolunk! . Az Ő példája Krisztus a kereszten .. . Nagy Püspökünknek azért hódolunk. A lángsugárban, mely körül ragyogja, A szent Ferencek fénysugára van. Ő az uj kornak nagy Kolping Adolfja, Nagy alkotása itt is számtalan. Mint égi fény ragyog buzgalma által A Borromaei Károlyok között. Szférákba fent átszellemülve szárnyal, Mig neve itt fényárba öltözött. Öltözz virágba szép Virágvasárnap I Öltözz virágba ős egyházmegyénk I Uj napja kél most Pécs szent városának. Atyánkban újra mindent föllelénk. Tavasz, mit örzél rejtegetve titkon, Virágodból szép csokrot most kötünk. Éljen sokáig! — zengjen ajkainkon — Krisztus szive szerinti Püspökünk. r NÉVTELEN. Éppen azért arra kéri a Miniszterelnök urat és a törvényhozó testület józan többségét, hogy a legerélyesebben és legkíméletlenebb módon szálljanak szembe az ilyen nemzetrontó és feltorgató törekvésekkel. Biztosítja egyszersmind gróf Bethlen István miniszterelnök ur Onagyméltóságát, hogy kezdettől fogva jónak, üdvösnek és hasznosnak fölismert politikáját Tolna vármegye közönsége őszinte lelkes és odaadó buzgó- sággal fogja támogatni. A közgyűlési határozat a miniszterelnökkel nyomban táviratilag közöltetek. Dr. Bernáth Béla törvényhatósági bizottsági tagnak a földadó szempontjából az 1875. évben készült kataszter adatainak alkalmazására vonatkozó indítványát, amelyet indítványozó szóval is megindokolt, a vármegye alispánjának adták ki megfelelő előkészítés és intézkedéstétel végett. — Az adó vallomásoknál a jövedelmek helyes becslésére vonat kozóinditványát a közgyűlés elfogadta és az alispánnak megfelelő intézke dés megtételére kiadta. Az alispán nagy körültekintéssel és közigazgatási érzékkel szerkesztett jelentését az intézkedést nem igénylő részében tudomásul vették, mig azon indítványát, hogy a m. kir. adóhivatalok és pénzügyigazgatóságnak a községi jegyzők feletti rendbirságo- lási joga szüntettessék meg, — a bizottság magáévá tette és elhatározta, hogy e célból felirattal fordul a m. kir. belügyminiszterhez. A vármegyének ismét két érdemes tisztviselőjét kellett nyugdíjaznia a státusrendezés folytán; Schell KáU mán dr. bonyhádi járásorvost és Ko* vách Aladár vármegyei főlevéltár* nokot. A főispán mindkettőnek a legteljesebb elismerését és köszönetét fe jezte ki a törvényhatóság nevében 35, illetve 40 évi becsületes és hü szolgálatáért. — Megható volt, amikor a nagytudásu öreg történész, Kovách Aladár elérzékenyülve, remegő hangon búcsúzott attól a vár megyétől, amely neki 38 éven át kenyeret adott. Mintha vármegyéje iránti meleg szeretetének, hálájának érzéseit egyszerre akarta volna kifejezésre juttatni, amikor fogadalmat tett, hogy Tolna vármegyét — amelytől nyugdíjaztatása folytán nem vál meg egészen — mert mint muzeum igazgató továbbra is működni fog — az utolsó leheletéig legjobb tudása szerint szolgálni fogja. Látszott rajta, hogy abba a pár búcsúszóba minden keblében rajzó érzelmét bele akarta önteni. Elismeréssel emlékezett meg a főispán ugyancsak Szemenyei Mihály dombóvári adóügyi jegyzőről is nyugalomba vonulása alkalmából. Ezek után áttértek a napirend le- tárgyalására, mely alkalommal ősz* szesen 300 ügydarabot intéztek el. Mindinkább gyérült a bizottsági tagok száma és 12 órakor a gyűlés véget is ért. Az alispán! jelentés. A most lefolyt tavaszi rendes köz gyűlés elé az alispán ismét igen bő időszaki jelentést terjesztett, felemlítvén, hogy az elmúlt időszak a nyugodtság és béke jegyében telt el, mert a múlt évi általános jó közepes termés biztosította a vármegye lakos* ságának megélhetését. A megromlott konjunktúrák okozta nágymérvü áresések, a minden téren jelentkező pangás ugyan bizonyos fokú idegességet, türelmetlenséget és elkedvet- lenedést vitt be a lelkekbe és amilyen biztos, hogy még erős megpró bőitatásoknak néz elé a nemzet, ép- úgy várhatjuk, hogy közgazdasági életünk jelen szomorú helyzetét nem
