Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1926-02-20 / 7. szám

Egyes szám ára 2500 korona. Vili. évfolyam. Szekszárd, 1926 február 20 7. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkesztő: SCHNEIDER JÄNOS. Telefonszára 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. Előfizetési dij félévre 50 000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 10000 korona. A hirdeti* egy 10 milliméter sséles hasábon mllllmétersoronkénl 1000 korona. RözgyBIési részvénytársasági stb. hlrdstések IZOOkor. — Állási keresőknek SO száza«- lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklámhír, eljegyzési hír, esa* ládl hír, valamint a nyllttér soronként 8000 koronába kerül. Jegyzetek. Nem vagyunk barátai Vázsonyi Vilmosnak és nem látjuk szívesen, hogy a francia kikttldö'teknek oly erős beleszólásuk van a frankhami­sítás utján tisztán beltigyet képező rendőri nyomozásba, azért mégis a legerősebben tiltakoznunk kell az el­len a szégyenletes támadás ellen, a melyet megháborodott elr’éjü és is­meretien múltú emberek intéztek a terézvárosi vezér ellen, topábbá a legerősebb felháborodással halljuk azon hirt, hogy ismeretlen gonosz* tevők pokolgépet akartak a francia kiküldöttek elpusztítására felhasz­nálni. A legsajnálatosabbnak és a leg­eli télendőbbnek tartjuk Vázsonyi ki élezett álláspontját, mert ezzel nem­csak a Betblen-kormánynak, de leg« főkép nemzetének helyzetét nehezíti meg és ellenségeinknek, akik pedig bőven vannak, nyújt alkalmat arra, hogy nemzeti önérzetünkbe minél jobban belegázolhassanak. De Vá­zsonyi kihívó politikai viselkedése nem jogosíthat fel egyeseket önké­nyes bíráskodásra. Magának az egész nemzet egyetemének kell gondos­kodni arról, hogy amikor alaesony szellemi nívón álló páriákat borgőzös kiszólásaik miatt napróNnapra elitéi­nek a nemzet lebecsülése miatt, ak­kor se Vázsonyiéknak, se Peyérék­nek, se Rothenstein Móricoknak ne legyen alkalmuk belegázolni a nem­zet becsületébe és az igazságkere­sés jelszavával oly hangon és oly formában beszélni a nemzetgyűlésen, ami a nemzeti érzületnek a legerő sebb pofoncsapása és amiért a nem­zetgyűlés tanácskozásából való 30 na­pos kizárás nem megtorlás. * * * A böjt első napján, amikor a ka- tholikus világ milliói megjelöltetik magukat hamus kereszttel ós ezzel a farsangi vigalmak és dorbézolások után külső jelét adják a magukba- szállásnak és az élet vigalmából az el­múlásra gondolnak, ugyanakkor a mi nemzetgyűlésünk nem szállt magába, nem gondolt egy évezredes nemzet közeli halálára. Az ő maguk kicsi­nyes politikai érdeküktől hajtva, oly botrányokat rendeztek a nemzetgyűlé­sen, amik hangban, viselkedésben a távol szemlélő előtt is — egy falusi korosma borgőzős duhajkodását jut­tatják eszünkbe. A felháborodás leg­erősebb hangján tiltakoztak a szociál­demokraták, állítólag a szélső jobb­oldal által tervezett utcai felvonulás ellen és ugyanakkor ők maguk kér­nek engedélyt a frankügyben tiltakozó Utcai felvonulásra. Hát nem komédia ez? Mérhetetlen sok szociális kérdés vár hosszú idő óta megoldásra és azok­nak, akik vidéki körutaikon és masz* lagoló népgyüléseiken mindig a dol­gozd tömeg bajai és nyomorúsága felett hullatnak krokodilkönnyeket1 hónapok óta a frank hamisítás szégyen­letes eseményét hangoztatják, csak­hogy hadd lássa ős hadd hallja azt a külföld. A legvadabb támadások je­lennek meg a szociáldemokrácia alap­ján álló külföldi lapokban és ami hangos, igazságot kereső socialists vezéreinknek egy pillanatra sem ju- - tott eszükbe ezen támadásokat vissza utasítani és leszállítani a maguk ér­tékére; ellenben mikor tiltakoznak egy kormány melletti tüntetés ellen, ugyanakkor ők a munkás kezek százezreit az ő politikai CBinytevé- sükre akarják felhasználni és utcai | A Szociális Misszió Társulat szek­szárdi szervezete vasárnap, február hó 14-én délután 4 órakor tartotta dr. Éri Mártonnó elnöklete mellett rendes évi közgyűlését Leszkay Éva Sz. M. főtitkár, az O. K. kiküldött­jének részvételével. Sajnos, kevesen voltunk ott. A vármegyeház nagy­terme csak félig telt meg. Pedig kí­vánatos lett volna, hogy minél töb­ben győződjenek meg arról, hogy szebb, nemesebb, emberibb célból tényleg nem alakult még társadalmi egyesület ennél. És arról is, hogy az egyesület ezen nemes célját a Missziós Hölgyek mily hatalmas keretben való­sították meg városunkban, ók ugyan jelentésükben —- szerényen — csak a missziós munka egyszerű, szürke kis apostolainak nevezik magukat, de be­számolásukból megállapíthattuk, hogy gyönyörű, nagy munkát végeztek mindannyian. Láthattuk, hogy a lehe­tőség határain belül tényleg meg­ragadtak minden eszközt és alkalmat, hogy a szeretet munkáit minél szé­lesebb alapokra fektethessék. így aztán igazán jóleső érzéssel s ünneplő lélekkel nézhettek most, beszámoló­jukkor vissza a megtett útra, ahonnan feléjük mosolyog a felebaráti szeretet szinpompás képe. De beszéljenek a számok, az ada­tok arról, hogy milyen hatalmas mun* kát végeztek a Missziós Hölgyek az egyes szakosztályokban. Az anya- és csecsemővédő szak­osztályt Jankó Ágostonná, főispánunk felesége vezeti, özv. Simon Gyuláné segédletével. E szakosztály gyönyörű működéséről és a gazdag eredmény­ről egyik közelmulti számunkban már beszámoltunk egy külön cikk kere­tében. A szegényügyi szakosztályt a szervezet alelnöke, dr. Reseh Aurélné vezeti. Jelentéséből megtudtuk, hogy mennyi fájdalmat sikerült enyhíteni és könnyet felszántani. A kórházi szakosztály vezetője: Bálintné Lőrinezy Ida. Márciusban megismételte a polgári leányiskola növendékei által előadott gyermek- daljátékot és annak 400.000 koronás tiszta jövedelmét a polgári iskola tan testületé egyhangúlag felajánlotta a szakosztálynak a kórház betegei szá- I mára. Husvétkor az előadást meg- | tüntetéseket rendezni a kormány ellen. Talán ez a komédiázási taktika és nemzetietlen viselkedés, amelyről a nemzetgyűlés minden egyes napja tanúskodik, öntudatra ébreszti a polgári társadalmat, kiemeli őket a tunya nemtörődömségükből és felké­szülnek nehogy úgy járjanak mint 1918 ban, mert a hang azonos, a cél egy, lenyűgözni a még megma­radt milliókat, hogy a maguk trónu­sát ültessék a széthúzó, érdekével nem törődő polgári társadalom fölé, s. ismételték aa elmeosztályon, mivel köztudomású, hogy a változatosság és a zene milyen jótékonyan hat az Összekuszált idegekre. Ugyanekkor még Wächter Károly helybeli járás- bíró is hegedült. Nem lehet eléggé kifejteni, micsoda tiszta örömöt kel­tett ez az előadás a szegény szenve­dők között. Előadás után a kórház összes betegei, számszerint 450 en vacsorát kaptak. A karácsony méltó megülésére már októberben megkez­dődött a gyűjtés. E célból Läufer Károly a Molnár-nyomda a könyv­kötő osztályának a vezetője a ren­des munkaidőn felül az éjszakai óráiban pár lelkes munkásával 300 dobozt és l&O papirzacskét készített a szakosztálynak. Az Izr. Nőegylet 100 dobozt adott. A város közönsége rengeteg dolgot adott össze. A fogház missziós szakosztályá­nak vezetője: özv. Dicenty Ernőné. 857 férfi és 176 nő volt letartóz­tatva. A beiktatott ügyek száma 68 volt. A fogházban három eset­ben született gyermek, akiket) az anyákkal együtt pártfogásukba vet­tek és a helybeli anya- és csecsemő- védő egyesület ajándékából kelen­gyékkel is ellátták. Gondoskodtak a letartóztatottak erkölcBoktató szóra­koztatásáról. E célból a Közműve­lődési Egyesület részéről kiküldött tanárok vetített képekkel történelmi előadásokat tartottak. A szent estén ünnepélyt rendeztek a számukra és a szépen feldíszített karácsonyfa alatt mint már megírtuk a szervezet elnöke: dr: Éri Mártonná intézett hozzájuk megható beszédet, mely után bőséges vacsorát kaptak. Az egyeB szakosztályok vezetőinek beszámolója után Pöndör Ferenc pénztáros számolt be a szervezet anyagi helyzetéről. Utána pedig Leszkay Éva központi kiküldött fe­jezte ki keresetlen, szép szavakkal őszinte csodálatát a szervezet hatal­mas munkássága felett és tolmá­csolta a Központ hálás köszönetét és elismerését. Dr. Éri Mártonná elnök pedig az egyes szakosztály veze tőknek fejezte ki köszönetét és elismerését. Majd javaslatára egy­hangú közfelkiálltással újból meg­választották egyházi . tanácsadónak Virág Ferenc apátplébánost. Ezután dr. Éri Mártonná bejelentette a a tisztikar lemondását és átadva aa elnöki széket dr. Virág Ferenc apát­plébánosnak, felkérte őt az uj válasz­tás megejtésére. Virág Ferenc apátplébános elfog­lalva az elnöki széket, elŐBZÖr is meg­választatását köszönte meg, azután javaslatára egyhangúlag újból meg­választották az egész tisztikart, Jár­tas Róza eddigi titkár kivételével, mert ő az időhöz kötött terhes tit­kári tevékenységet az ugyancsak ter­hes iskolai munkái miatt ez évben már vállalni nem tudta. így tehát újra elnök lett: dr. Éri Mártonná, ügyvezető elnök Száváid Oszkárné. Alelnökök dr. Reseh Aurélné és Bá- lintné Lőrinezy Ida. Az egyeB szak­osztályok vezetőjévé újra megválása* tetták Jankó Ágostonnét, dr. Reseh Aurélnét, Bálintné Lőrinezy Idát, özv. Simon Gyulánét és özv. Di- czenty Ernőnét. Titkár lett Vin- kovics Gabriella, jegyző Vinkovics Katalin, pénztáros pedig Pöndör Ferenc. Virág Ferenc apátplébános mélyjáratu, tartalmas beszédben üd­vözölte a megválasztottakat és Isten kegyelmét kérte nehéz és áldásos működésűkre. A megválasztatásért dr. Éri Mártonná elnök mondott kö­szönetét. Midőn a Szekszárdi Missziós Szer­vezet a hatodik működési évet is magamögött hagyja, Jártas Róza tit­kár áttekintő és tartalmas titkári je­lentésének végBŐ szavaival kívánjuk mi is: „Adjon Isten minél jobb szi­vet és világos értelmet, hogy nocsak meglássuk a bajokat embertársaink­nál, hanem iparkodjunk azokat or­vosolni is. Könnyet felszántani, vi­gaszt, segítséget nyújtani, elesettet lábraállitani, a kötelességek útjára indítani: erre adjon minél több ke­gyelmet az irgalmas Isten! Akkor és csakis akkor, ha minden magyar hölgy ezt akarja, ezt kéri és ezt meg is teszi, akkor fog igazán felhangzani a felszabadult Kárpátoktól az Adriáig : Te Deum Laudámus." K. A szekszárdi Mansz előadássorozata. Aki a lapokban nemcsak a poli­tikai és szenzációszámba menő ese­mények leírását figyeli, hanem a kul­túrálja jelenségeket is érdekkel ol­vassa, jóleső örömmel állapíthatja meg, mennyi ismeretterjesztő előadást rendeznek mostanában a fővárosban ós mindenfelé az országban a külön­böző társadalmi egyesületek és iro­dalmi, tudományás intézményeink. Az előadók igen sokszor a magyar közélet és tudomány illusztris kép­viselői, akik szives készséggel, szinte lelkesedéssel bocsátják nagy készült­ségüket a müveltségterjesstés nemes szolgálatába. És hallgatóság is min- | denhol jelentkezik bőven a lakosság valamennyi rétegéből. Tolna várme* I gyének a legtöbb községében szín­A Szociális Misszió Társulat közgyűlése.

Next

/
Thumbnails
Contents