Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-11-06 / 44. szám
4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1926 november 6. RÁDIÓ mely veszi az összes nagy közép európai állomásokat, úgymint: BUDAPEST BÉCS BERLIN BRESLAU BRŰNN ZÜRICH MILANO PRÁGA RÓMA VARSÓ stb összes elsőrendű tartozékaival, akkumulátor- és anódteleppel, fejhallgatóval, lámpával és antennaanyaggal, valamint helyszíni felszereléssel együtt, jótállás mellett 1*980.000 korona 4 havi részletf iaetésre is Nagy választék az összes rendszert) készülékekben és alkatrészekben, Fábián Sándor rádióberendezési vállalata Szekszárd, nagytrafik mellett (korzó) TELEFON 53 a közgyűlés elhatározta, hogy dr. Éri Márton alispán iránt érzett hálájának csekély jeléül Márton napján tartják meg a felszentelést. Az építés Ugye befejeztetvén, nem lesz érdektelen a gyönki katolikus templom genezisével foglalkozni. — Gyönkön 3000 protestáns és leginkább vagyonos lakos mellett (melyhez hozzájárul, hogy a három nagybirtok, a Szilassy, a Magyary-Kossá és Vi- solyi féle is protestáns emberek kezében van) mintegy 200 katolikus él, túlnyomó részt az értelmiségi osztályokhoz tartozók és vagyontalanok, de leginkább magyar nyelvUek, mig a törzslakosáig német. Ezek eddig a gyalog félóra járásnyira fekvő Bzakadáti templomba jártak, ami azonban télen és rossz időben igen fáradságos volt. Ezért mintegy 20 évvel ezelőtt jobaházi Dőry Margit, aki Tüskéről férjhez ment báró Fiáth Elemér gyönki főszolgabíróhoz, mozgalmat indított, hogy Gyönkön katolikus kápolna épüljön. Báró Fiáth azonban fiatalon elhunyt és özvegye Budapestre költözött, majd jött a háború és elaludt a dolog. 1916-ban kerUlt Gyönkre Reich Oszkár főszolgabíró, aki protestáns ember létére magaskoru és buzgó katolikus édesanyja kedvéért felújította a mozgalmat, melynek élére sikerült megnyernie gróf Ap- ponyi Gézánét. A kegyelmes asszony beteges volta dacára személyesen Gyönkre jött és a főbíró lakásán tárgyalt a katolikus hölgyekkel, érintkezésbe lépett gróf Zichy Gyula püspökkel is, de lényegesen előbbre vinni nem tudta az ügyet. Ekkor egy véletlen körülmény jött a gyönki katolikusok segítségére. A szolga- bírói hivatalnál beosztott Kelényi őrnagy elittbált rendezett a kápolna javára és természetesen dr. Éri Márton alispánnak íb küldött tisztelet- jegyet. Az alispán egy nagyobb bsz- szeg csatolásával oly levélben válaszolt, melyből meleg érdeklődése tűnt ki. Ez adta Reich főszolgabíró nak azt a gondolatot, hogy az erősen katolikus érzéBÜ és nagy katolikus összeköttetésekkel bíró dr. Eri Mártont nyerje meg a mozgalom vezetőjéül, amelynek sikere — bár édesanyja időközben elhunyt, de mivel felesége is katolikus — továbbra is szivén feküdt. Az alispán eleget tett a felkérésnek és lelkesedéssel Ulzffezetékl berendezések Telefon 91 jótállással. Telefon 91 Uitfe üesfuérek, Szekszárd. fogott a kápolna ügyéhez. Csakhamar annyi pénz jött össze dr. Éri buzgó és erélyes munkája révén, - hogy már a telek kérdése lépett a { homloktérbe. Ekkor azonban komoly nehézségek merültek fel, mert sem Sulkowski herceg, sem dr. Kővágó Sándor nem voltak hajlandók a helyet adni ott, ahol az alispán tervezte. Végre is a házrendezés keretében az O. F. B. a legkedvezőbben oldotta meg a kérdést, úgy, hogy a kihasított telken megkezdődött az építkezés és a kápolna immár áll, különös véletlen folytán ép szemközt az első tervezőnek, báró Fiáth Elemérnek volt házával. A felszentelési ünnepély részletes programmterve szerint gróf Zichy Gyula érsek és Virág Ferenc pécsi püspök november 10 én este érkeznek a szakadáti plébániára éB másnap délelőtt rész vesznek a felszentelési szertartáson Gyönkön és ennek végeztével visszamennek Szakadátra. Itt szükkörü, mintegy huszonöt személyes ebéd lesz, melyen a szereplőkön kívül a vármegyei, járási és községi hivatalos tényezők továbbá az egyházi méltóságok kísérői vesznek részt. Az esetleges tisztelgők fogadása is Szakadáton lesz. Az uj templom harangjai legelősször a hősi halált halt hitközségi tagok emlékére fognak egy órahosszat szólni. US kis heMozIfiís. Irta: Kovách Aladár. Dr. Bevilaqua Béla „Szekszárd és a mohácsi veszedelem“ címmel egy kiz közleményt irt e lap 42 ik számában, amiben olyan történelmi hibák vannak, miket a lelkiismeretes történelemkutató szó nélkül nem hagyhat, mert az ilyenek a történe- nelem iránt amúgy sem nagyon érdeklődő közönséget tévútra vezetik. Ami a közleménynek a mohácsi veszedelemre vonatkozó részét illeti, annak hitelességéhez szó nem férhet, mert hiszen, akármelyik bővebb történelmi műből egyszerűen kiírható, aminthogy ezt a közlemény írója sem tette másképen. A közlemény második részéhez azonban, amelyben Szekszárdról ir, — nagyon is sok szó fér. — A lelkiismeretes történetíró, ha olyan adatokat kénytelen kö zölni, amelynek hitelességéről nem győződhatett meg, mindig előre bo- csájtja az ilyen jelzőket „állítólag“, „X. Y. szerint*', a „néphagyomány szerint" stb. Ezt Bevilaqua ur elmulasztotta s így a laikus közönség szentirásnak veheti téves adatait. De lássuk sorjába: 1. A vármegye házát nem 1839- ban, építették, mert az, már 1836- ban készen állott és 1836. évi augusztus hó 6 án helyezték el nagy ünnepség keretében az alapkövet, amely alkalommal Sztankovánszky jmre, a vármegyének akkori főjegyzője, utóbb főispánja ünnepi beszédet mondott, melyből idézem a kö- 7 vétkezőkére „E helyen ... itt települt (1871 bten e nemes Tolnavárme- gyének J&Özházs; emésztő lángok 1794-t>en omladékká tevék azt; azután ismét felépült a ház, mig a legközelebbi években a szükséghez képest bővítve és ízléssel idomítva, igg, amint ime díszben áll ujant készült és tetemült nemcsak az adózó nép költségén, de a megyei nemesség sokkal bővebb adakozásán és úgy, mint egy közjó eszközlésére szentelt közoltár, szándékosan halasztva eddig, ma tétetik le e nagy és díszes gyülekezet előtt a már kész épületnek alapköve." íme tehát a vármegyeház épülete 1836- ban készen állott. Az alapkőletételt azért halasztották ekkorra, mert az építés közben Tihanyi Tamás főispán elhalálozott és a kőletételt az uj főispánnak gróf Esterházy Károly- nak beiktatásával kapcsolták össze. Hibáztatom B. urat a téves adatért már ezért is, mert Szekszárdon első alkalommal létekor a múzeumban néhány percig időzvén, a Tolnamegyei közművelődési egyesület 1913. évi Évkönyvét, amelyben e sorok írója „Tolnavámegye székhelyének és . székházénak történeted címen a vármegyeház történetét hiteles adatok alapján teljes bőséggel megírta —• egy példányban neki átadta s azt magával is vitte, — tehát kezében volt a kutforrás. Node hát fogjuk rá erre az egyre, hogy elcsúszott a tolla, vagy hogy sajtóhiba. 2. Sokkal furcsább azután, ahogyan B. ur szegény Béri Balogh Adámmal és az öreg szilfával bánt el, mondván egész röviden: Béri Balogh Adám Rákóczi generálisa, kit a Várdomb felé vezető országút melletti százados szilfára akasztatott Heiszter labanc generális". Hát nem tudom, hogy honnan vette ezt a képtelen adatot, egy azonban bizonyos, hogy a magyar hadtörténetem egyik ezen kimagasló alakjára vonat* natkozó adatokat lehetőleg hiteles forrásból kellett volna vennie, vagy ha ehhez bármi oknál fogva nem juthatott, történetírói lelkismeretének némi megnyugtatására legalább a kisegítő „állítólag" vagy „néphagyomány szerint" kifejezést kellett volna használnia. Béri Balogh Adám esetét már 1904 ben az akkori „Tolnavármegye“ cimü lap 1904. évi 5. és 6. számában „A decsi veszedelem“ cimü tárcacikkben, utóbb tiz év múlva, az akkori „Tolnavármegye és a Közérdek“ cimü lap 1914. évi évfolyama 13—16. számaiban „Béri Balogh Adám származása és családja, valamint birtokviszonyai Tolna vármegyében“ cimü közleményben már meg írtam, még pedig a kuruc világ legjobb ismerője és történetirója néhai Thaly Kálmánnak e tárgyban kéré■ ■ flnnolr ninPQ Q7ÍÍlfC&flA arra> hogy gyomor- és bélbántalmai miatt állan- UIIIEDK Hllll/d dalllVOuJJÖ dóan szenvedjen, amikor köztudomású, hogy a világhírű és mindenki által legelsőnek elismert IGMANDI keserüviz azonnal megszűnteti a rendszerint fenti bajokból eredő fejfájást, csökkenti a vérnyomást az agyban és meggátolja az érelmeszesedést. Emésztési zavaroknál éhgyomorra már félpohár langyos IGMANDI keserüviz elegendő. — Kapható kis- és nagy üvegekben. — Szétkflldési hely: Igmindi keseriivizforrásvállalat, Komárom. — Árjegyzék ismételaaóknak kívánatra bérmentve, 448 I Vigyázat s Hol vásároljunk? Minden gondos háziasszony fűszer-, csemege-, italáru, háztartási és egyéb szükségletét ott szerezze be, ahol a legjobb minőségű áru, legelőnyösebb áron kapható. — Ezért vásároljunk mindent kizárólag a Hnmraf KMIlifflttMtFoilMH- tflsl. Terméig- ü ErtéKedtü- SzSvetkezete szekszárdi árudájában, mely pontos és előzékeny kiszolgálással áll a t. vevőközönség rendelkezésére semre hozzám irt adatai alapján. Ezt most harmadszor újból ide írom, talán most már B. ur informátorainak emlékezetében meg fog maradni ezután. Bonyhád felől jött Béri Balogh Adám, jobbára tisztekből állott, mintegy 140—150 főnyi csapatával avBátaszék feletti hegytetőkre, amidőn megpillantotta a Du- naszekcső felől az országúton jövő 500 főnyi kerítő ráccsapatot, melyet Szekula nevű rác kapitány vezetett. Balogh Adám rájuk csapott és másfél óráig tartott a harc s a kurucok már-már győztek, midőn a környékbeli falvak fellármázott német lakosai jöttek a rácok segítségére és szorították a kurucokat. Háromszor vágott neki Balogh Adám ritkuló maroknyi csapatával s midőn negyedszer is vissza akart fordulni, saját katonái ragadták magukkal menekülés közben. A rác német had a szekszárdi csatári völgyig üldözte őket s a Czinka-pataknái, melynek az előző esőzéstől süppedékes és iszapos volt a partja, Murza a hires fakó elcsúszott és vitéz gazdáját maga alá szorította. Itt érték utói és nyomták el az üldözők. Már most nézzük azt a bizonyos akasztást. Mivel B. Balogh Adámot Szekula emberi fogták el, világos, hogy ezt Heister generális esak akkor tudhatta meg, ha hírül vitték neki és így két eset volna lehetséges : vagy bevárták Szekuláék a szilfa mellett, amíg Heistertől Eszékről vagy Budáról megérkezik az akasztási parancs, vagy pedig elvitték Szekula állomás helyére és a parancs vétele után visszahozták ide a szilfához akasztás végett. — Akármelyik eset is, már katonai szempontból is képtelenség. Hát az a sok vihart átélt odvas, öreg szilfa mit mesél ? Nézzük csak: Béri Balogh Adám elfogatása 1710 ben történt, tehát 216 évvel ezelőtt s legalább 10—15 évesnek kellett volna lennie akkor, hogy alsó ágai valamelyikére egy ember felakasztható legyen s így a szilfának ma körülbelől 230 évesnek kellene lenni. Ez a másik kép- telenség, mert a természet a szilfának nem adott ilyen hosszú életet, főleg olyan vizenyős talajon, mint a szekszárdkörnyéki mocsárvidék, mivel hogy a szilfa életkora- legkedvezőbb körülmények közt is legfeljebb 150—160 év. A való tény az, hogy B. Balogh Adámot először Eszékre vitték s innen Budára szállították, ahol kivégezték, tudomásom szerint úgy fejezték le. Az öreg szilfát pedig jóval később kegyeletes kezek ültették emlékezetül arra a helyre, ahol a fakó terhe alatt vergődött vitéz dandárnokot elfogták. Mindezt épen B. urnák jól meg kellett volna gondolnia, mielőtt tollára vette kalauzainak tudós magyarázatait. 3. Végül felsorolja Tolnavár megy
