Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-11-06 / 44. szám
Egyes szám ára 3000 korona* VH1. évfolyam. ______________ Szekszárd, 1926 november 6 » 44 szám. TO LNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Veleionszim 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. Előfizetési di) félévre 50 000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengO). SzerkesztO: SCHNEIDER JÁNOS. A lap negjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illetO közlemények a szerkesztőséghez kflldendOk. Hirdetések Arai: A ItfkUebb hirdetés dl|a 10000 korona. A hirdetés agy N milliméter szélas hasábon mllllmélarsoronkénl 1030 korona. KBagyBlésI réueénytánaságl stb. hirdetések UOOkor. — Állást keresőknek 80 száza* lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett rekláahlr, eljegyzési hír, aaa> lédl klr, valamint a nytlttér soronként 8000 koronába kerül. Dr. Tandrhy árpád. Közéletünk színpadának teljba- talmn rendezője — a Kor — 6t is a színfalak mögé szólítja: nyugalomba megy. Jövetele — annak idején — uj korszakot jelentett: a vidéki kórházak sebészeti működése nekilendülésének korszakát. Ma, midőn az orvostudomány berkeinek minden bokra nyüzsög zz „Operateur“ ök éB„ specialisták“-tél és pedig elannyira, hogy a szakorvos-mesteremberek e nagy tömegében — a túlságos specializálódás kóros visszahatásaként — egy beteg embert az ő egészében néző, átfogó tudásu, igazi orvos már-már ritka- számba megy : szinte hihetetlen, hogy alig hamincöt év előtt a vármegye területén nem akadt orvos, aki a mütőkést jogos illetékességgel vehette volna kezébe, egyetlen közkórházunk sebészmnnkája pedig jóformán csak a felületes sérülési sebek kezelésére szorítkozott, de holmi tályognyitások vagy egy-egy ampuf átlónál magas sabbra semmiesetre sem emelkedett. Még elképzelni is nehéz, hogy ezen időben egy radicális sérvműtét miatt legalább is Budapestre kellett menni vagy onnét „professort“ hozatni 1 ? Ezen időben jött közénk dr. Ta- nárky Árpád az akkori sebészeti tudás teljesértékü felkészültségével, hogy utat törjön a régi módi „dók torbácsik“ aggályoskodó kés iszo nyának sűrű bozótjában. Ez az ut- törés sikerült: népszerűséget szerzett az „in cultro saluslt sok esetben helytálló, BŐt életmentő elvének és itt, az elmaradt vidéken is meg- barátkoztatta a közénséget a gondolattal, hogy a műtősebészet nem ellensége, hanem leghasznosabb barátja és fegyvertársa, mintegy műszaki csapata csupán az átfoglalóbb természetű s ezért az irányítást kezében tartó belgyógyászatnak. Tanár kg a budapesti Lumniczer és Navratil-iskola traditioiban neve lődve, magával hozta azok nobilis szellemét és a tudomány haladásával mindig lépéBt tartva, élénk kapcsolatban volt az ország vezető sebészeivel. A kongresszusoknak, sebészeti naggyüléseknek egyik legbuz góbb látogatója volt s gyakori, kül földi tanuimányutjairól mindig az uj eszmék kincsével gazdagon megrakodva tért haza. Kern csoda, hogy ennek jutalmát is látta és talán kissé hideg és zárkózott, de mindig korrekt úri modorával tekintélyes orvosi pozíciót szerzett, sőt szorosan vett szakmáján messze tulmenőleg, mint orvosi tanácsadó és háziorvos is széleskörű bizalomnak Örvendett; künn a homokon, a nagybirtoknak pedig dédelgetett kedvence volt. Es azonban az ő és betegeinek a magánügye. E helyen, mint közéle tünk krónikásainak főleg hivatali érdemeire kötelességünk rámutatni. — Szívós munkássággal egyetlen kórházunkat (mely működése alatt vármegyei közkórházzá emelkedett) ki sebb méretű, szerény, vidéki kórházból, melynek inág csak külön mütő szobája sem volt, nagyarányú, több- százágyas kórházzá fejlesztette b ugyancsak alatta létesült — a kórház keretében — a bábaiskola is, melynek több, mint két évtizeden át igazgató-tanára volt. 1895 ben a kórház nagyobb kibővítése alkalmából megírta és közreadta a „Ferenc köz kórház“ százéves történetét, mely minden részletre kiterjedő s mégis tömör stílusával, megyei és városi történetünk egy igen értékes forrás- művének tekinthető. A világháború hazafias, áldozatkész munkájából is bőven kivette részét. Helyes előér- zetében az eljövendő időknek, köz vétlenül a háború kitörése előtt ő tartotta az első (s eddig itt egyetlen) önkéntes ápolónői tanfolyamot a kór házban s ennek végzett növendékei látták el teljeB négy éven át, a helybeli, 223 ágyas „ Vöröskereszi-kisegitő kórház“ ápolónői szolgálatát. A közkórházban is rendezett be mintegy száz ágyas osztályt a háború sebesültjeinek, hova a nagyobb műtéti beavatkozásra Bsoruló sebesültek lettek a „ Vöröskereszt kórház“ részéről átutalva. Mindezen érdemeiért — még a háború alatt és a szokványos „ Vöröskereszt díszjelvényen“ kívül a vas koron a-renddel, pár év előtt pedig az egészségügyi főtanácsosi címmel lön kitüntetve. Most nyugalomba megy. Nyugalomba megy jó erőben, még munkaképes kprban. Ha ő talán örömmel teszi is le hivatali állásának terhes igáját, mely természetszerűleg jobban görnyesztbeti a 63 éveB, mint annak idején a 28 éves váltakat, annyi bizonyos, hogy távozását — főleg, miután városunkból is elköltözni szándékozik — úgy itt, mint a megyében sokan fájlalják s nem utolsó sorban fájlalják kartársai, akik mindig orvosi rendünk díszének tekintették. —1» A szekszárdi vízvezeték. Tüzes vörösboráról és a magyar selyemtenyésztés központjáról Euró- paszerte hires városunk népét egyetlen belső esemény sem mozgatta meg annyira, mint a most elkészült nagyszabású, modern vízvezeték. Mikor hozzáfogtak az építéshez, mindenki örült, hogy egészséges, tiszta, ipari célra éB kazántáplálásra is alkalmas, elégséges mennyiségű vize lesz a városnak. Hogy átadták a közhasználatnak : mindenki szivja a fogát, mert a vizdij a mostani leromlott gazdasági viszonyok mellett, amikor a. bornak se piaca se ára nincsen, szinte rettenetes teherként nehezedik. A teher alatt roskadozó lakosság nemrégiben dr. őrffy képviselőhöz fordult panaszával és a képviselő akciójának, mint ismeretes, az lett az eredménye, hogy a belügyminiszter kiküldöttjének jelenlétében megtartott képviselőtestületi ülés november hó 1-től kezdődően 20 °/#-al mérsékelte a vizdijakat. Ez az intézkedés lecsendesitette az elkeseredetteket, akiknek jórésze nem akart tudomást szerezni arról, hogy ez a vízvezeték micsoda kulturhy- gienikuB és gazdasági értéket jelent a város részére.' Épen azért nem lesz érdektelen, ha egyetmást elmondunk erről az intézményről, amely üzembe helyezése óta az összes biztonsági próbákat ki állotta. Az előzmények. Ismeretes, hogy Szekszárd város lakosságát gyakrabban látogatják meg fertőző betegségek, mint a szomszédos községek népét. Ennek oka abban van, hogy Szekszárdiak fertőzött az altalaja, amelyből a kutak a vizet szolgáltatják. Tudjuk, hogy a kiadós záporok után szétömlő Sédek vize a kutakba viszi bele a trágyalevet és az árnyékszékszennyet. A kutakat azonban ezeken a minden évben megismétlődő árvizeken kívül állandóan szennyezik, fertőzik az emésztő gödrök is, mert itt nagyon sok helyen az a szokás, hogy az ürüléknek feneketlen aknát ásnak, amelyet sohasem kell tisztítani, hisz a talajvíz, a kutak vizvezető rétege mindent elnyel és a magasabban fekvő helyen lakók szennyót bele viszi a mélyebb városrészek kutjaiba. így áll azután elő a fertőzés, mert a város keleti oldalán lakók a nyugati oldalak excrementumait isszák. A bakteriológiai vizsgálatok mindezt már régen megállapították és a város vezetősége azonnal vízvezeték létesítésére gondolt, mihelyt az első ártézi kút fúrása két évtizeddel ezelőtt sikerült. A tervezés. Az ország legelső vízvezeték technikusát, Becsey Antal kormányfőta- nácBOst, a kiváló mérnököt kérték fel a vízvezeték megtervezésére. Becsey Antal, Szabó János ny. városi műszaki tanácsos (akkori főmérnök) Útmutatásai alapján hosszabb ideig gyűjtötte a tervezés programmjához szükséges adatokat éB a vízvezeték terveit el is készítette. A tanács meg is tett minden előkészületet, hogy a vízvezeték építő munkáit vállalatba adhassa. A tervezetet felülvizsgálás végett felterjesztették a belügyminisztériumhoz és közben elintézték az építkezés pénzügyi részét is. Közbe jött azonban a háború és mint mindenütt, itt is minden tér - vet félre kellett tenni. A szerencsétlen háború végeztével Szekszárd is menhelyet adott a megszállott területekről kiűzött magyaroknak, akiknek lakásszükségletét épugy ki kellett elégíteni, mint ahogy számitani kellett a természetes szaporulat folytán előálló igényekre. Kislakásokat építettek és ezek a lakások aránylag kicsiny összeggel építve ma már igen jelentékeny városi vagyont képviselnek. Az épitós. A vízvezeték építésére csak ezek után kerülhetett a sor, mert előbb az embereket fedél alá kellett juttatni. A tanács revizió alá vette a másfél évtizedes terveket és szakértői, valamint a tervező Becsey Antal utján megáll»pitotta, hogy a vízvezetéket a városok Bzámára nyújtott amerikai kölcsönből némi módosítással úgy meg lehet építeni, bogy a város legtávolabbi pontján lévő lakók is könnyen kielégitbetik egészséges ivóvizBzükségletüket, de meg csépléshez, permetezéshez és tűzoltáshoz és elegendő viz All rendelkezésre. Vizforráa gyanánt a tervezet megfelelő kaliberű artézi kút fúrását jelölte meg és a tanács úgy as ártézi kút fúrására, mint az egész vízmű építésére pályázatot hirdetett. A munkára Magyarország legnagyobb cégei pályáztak és mint legolcsóbb, a megbízatást a kiváló hirü hutasi Bründl János budapesti vízvezeték építő vállalkozó nyerte el. — Brüodlnek ennél a munkájánál Szabó János nyag. szekszárdi városi műszaki tanácsos lett a társa, aki a szekszárdi vízvezeték ügyével az eszme felvetődése óta állandóan foglalkozott. A Bründl és Szabó cég kipróbált szakembereit és szakmunkásainak nagy gárdáját küldte le és már tavaly szeptemberben megkezdték az építést, hogy idejekorán lefektethessék a tizennégy és fél kilométer összhosszuságn vizvezetéki hálózatot. A medencék. A tervezet a Bartina oldalára helyezte a medencéket, amelyek a vízvezetéket táplálják. Ezeket a medencéket, amelyek 1712 méternyire vannak a vasút és a gemenci ut keresztezésénél fart ártézi kuttól, hatalmas kádak formájára vasbetonból építették. A medencék egyenként 2500 hektoliter ürtartalmuak és el vannak látva a legmodernebb szerelvényekkel. A szivattyúk. Az ártézi kút mellett épült a vízvezeték gépháza, amelynek emeletén lakások vannak, földszintjén villanyos szivattyú-telep és a máza-szászvári villanyvilágitási vezeték trans- formátor helyisége. Az ártézi kút vizét két szivattyú nyomja fel a vízmedencébe. Az egyik egy lépcsős turbina szivattyú. Percenként 625 liter vizet szállít és közvetlenül van kapcsolva 21 lóerejü 3 fázisú elektromotorral. A másik, nagyobbik 2 ! lépcsős turbina-szivattyú. Ez 1250 I liter vizet szállít percenként és 33 I lóerejü elektromotorral van kapcsolv
