Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-10-30 / 43. szám
VIII. évfolyam. Egyes szám ára 3000 korona. Szekszárd, 1926 október 30 43. szám. TOLNAMEGYEI tUSkAŰ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. Előfizetési díj félévre 50000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. 5 lap aegjelenik síiden «yoiimtn», Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A lagkUabb hirdetés di|a 10000 korosé. A hirdetés so ét atUUaiétn széles hasábot allllmétersoroakéat 1000 körötte. KfiicyilM résitéavténsségi stb. hirdetések IZOOkor. - Állást ksrssfikask 50 száz«. Iák sag^dBáa;. A hlrrovstban slbslysselt rsklámhlr, sl|sgyzésl hír, ess. ládi hír, valamint s syllttér soronként S000 koronába kerBI. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni őrök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen. fii kassai rauaíal. Irts : Dr. Magyarász Ferenc. a A kassai ravatalnak húsz évvel ezelőtt országra szóló ünnepe volt: ott pihent meg a hazatért II. Rákóczi Ferenc fejedelem. Igen, hazatért a fejedelem. Élve el kellett bujdosnia, holtan megátkozták és megbélyegezték, hogy aztán két évszázad múlva, 1906 október 29-én végleges pihenőre helyezzék Kassa székesegyházában. 1906 október 27-én lépte át Rákóczi koporsója a magyar határt, október 28 án volt az ünnepélyes gyászistentisztelet a budapesti Szent István- tempJomban — a gyászmisét Samassa József dr. egri érsek mondta, Rákóczi püspökének, Telekessy Istvánnak utóda az egri főpásztori székben. —- Aznap este indult a vonat Kassára, hol másnap volt a hamvak végleges eltemetése. Hazatért tehát a fejedelem, kinek élete olyan hűséges tükre a szomorú magyar sorsnak: a küzdelemnek és elbukásnak, az idegenbe vetett bizalom megcsalatkozásának, a saját ereje túlbecsülésének, a mindent föláldozó önzetlenségnek és a látszólag eredménytelen hősiességnek. Hazatért a fejedelem, hogy megpihenjen ama földben, amelyen életében úgysem talált pihenőt. Mig élt, neki kellett elhagynia a magyar földet ;j most, hogy megpihent a kassai dómban, a magyar földnek kellett elhagynia fejedelmét. Igen, Rákóczi tragikuma nem a máj tény i síkon és nem a rodostói temetőben, hanem Trianonban és az idegen megszállás alá került Kassán fejeződött be. Két évszázadnak kellett elmúlnia, mig végre a király és nemzet egyetértő vállain haza tudott jönni a rodostói halott, azután jött két évtized és a fejedelem nincsen otthon a saját hazájában. Zöld erdő harmatát, piros csizmája nyomát hó val fedte be a tél, mikor el bujdosott hazájából, de annak a harmatnak varázslatos ereje termékennyé tette a király és nemzet szivét a békés megértésre, annak a piros csizmának a nyomát nem vesztettük el a szemünk elől kétszáz esztendőn keresztül. Ámde micsoda lavina az, mely onnan Tria nonból elindulva, kitépte Rákóczi kriptáját a magyar haza földjéből ? Nem a Kárpátok ormáról szállt le ez a bősz lavina a mély völgybe, hanem a poklok mélységéből tört elő, hogy elsodorja tőlünk a Kárpátokat, Rákóczi szü^földjét és szükebb hazáját. Hányszor kell nekünk Rákóczit temetnünk? Egyszer eltemették, vagy legalább is el akarták temetni azok, akik az 1715. évi 49. t. c. ben meg akarták bélyegezni emlékét. Aztán eltemette az a pár hűséges lélek, aki túlélte őt Rodostóban. Aztán eltemette őt a hálás nemzet kegyelete húsz esztendővel ezelőtt. És most a leggyászosabb temetést a trianoni béke rendezte neki, amikor az ő városának még az őbí nevét is ki akarta törölni a térképből. Da mibennünk él a hit, hogy ahogyan elhoztuk Rákóczi hamvait Rodostóból Kassára, úgy Kassát is még visszavesszük magyar pihenőül a fejedelemnek. Szekszárd ünnepe. Előző lapszámainkban már bőven beszámoltunk róla, hogy Szék szárd város a Hadtörténelmi Muzeum kezdeményezésére márvány emléktáblával jelöli meg a vármegyeházát, a melynek a helyén állott apátságban a mohácsi csatába induló IL Lajos király az 1526 év augusztus havában két éjszakát töltött. Vend! pol gármester, mint a Tolnavármegyei Tűzoltó Szövetség alelnöke a leleplezés ünnepélyét egyesítette a szövetség vándordiját képező zászló felszentelésével. A zászlóanyai tisztet dr. Pesthy Pálné őexcellentiája vál lalta és részvételét megígérte József kir. herceg is. Vend! polgármester a nagy eseményekhez és az előkelő vendégek hez méltó külsőségek közt rendezte meg az Ünnepélyt. Bevezetőként sze repelt a szombat esti hangverseny, amelyen szintúgy, mint a leleplezésen is, 62 taggal szerepelt a világhíres Budai Dalárda. A egész város nagyban készülődött az előkelő vendegek fogadtatására és általános sajnálkozást keltett a hir, hogy József kir. herceg torokgyulladása miatt szekszárdi útját az utolsó nap telefonon lemondani volt kénytelen. Érkezés és szerenádSzombaton este érkeztek meg dr. Pesthy Pál igazságügyminiszter és neje, az Országos Tűzoltó Szövetség, a Hadimuzeum Egyesület és a Hadtörténelmi Muzeum képviselői és a Budai Dalárda. Hosszú kocsisorban és a városi autóbuszokon vonultak fel a templom téren felállított tűzoltóság és a leven ték sorfala között a vendégek a vá rosházára. Innen esti 7 órakor fáklyás, lampionos menetben a tűzoltók és leventék, továbbá a Budai Dalárda dr. Pesthy Pálné zászlóanyának adandó szerenádra indultak, aki ve jének, dr. Treer István kórházi főorvosnak a Hitelbank épületében levő lakásán szállott meg. Itt először a bátaszéki tűzoltó zenekar játszott, utána Vendl István polgármester Ud vözölte dr. Pesthy Palné zász óanyát, majd a Budai Dalárda énekelt. Ezután dr. Pesthy Pál igazságügyminiszter köszönte meg felesége nevében a kedves és impozáns üdvözlést. Az estély. Bár a szokatlanul zord időjárás esővel is párosult és estére zubogó záporrá faju't: ez a körülmény sem tudta megakadályozni Szekszárd közönségét abban, hogy az ünnepségek bevezetőjeként szereplő estélyen részt vegyen. Fél kilenc tájban már népesedni kezdett a „Szekszárd Szálló" nagyterme. Rövid negyedóra alatt tömve volt pazar öltözekü szebbnél- szebb hölgyekkel és ünneplőbe öltö zött urakkal. Egy részük a vezető közfunkcionáriusok és családtagjaik számára az első sorokban fenntartott helyet foglalta el, a közönség legnagyobb része azonban baráti csoportonként telepedett le. Különös figyelmességgel fogadták a szomszédos törvényhatóságok, városok és testületek kiküldötteit, valamint gróf Apponyi Károlyt és nejét, akik Pál fáról jöttek be az ünnepélyre. Kevéssel kilenc óra után vezette be Vendl polgármester dr. Pesthy Pálné kegyelmes asszonyt, aki a helyi no- tabilitásoktól követve vonult a terembe és elfoglalta a szinpad közepével szemben lévő díszhelyét. Kevéssel utóbb a Budai Dalárda tagjai felmentek a színpadra, a függöny szétnyílt és a Budai Dalárda 62 tagjának ajkán felcsendült a Magyar Hiszekegy. Az imádaágos áhítatot tapsvihar követte; a közönség az elragadtatás extázisával köszönte meg a művészi élvezetet. Azután felhangzott Vendl polgármester következő, igen hatásosan előadott tartalmas üdvözlő beszéde: Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar nemzeti történelem egyes eseményeinek, korszakainak összehasonlításánál a mohácsi veszedelmet, az azt követő állapotokat szeretik sokan egybevetni a vesztett világháborúval, Trianonnal és az ezek nyo* mában fa«adt szomorú magyar sorssal. A jelen alkalommal, — programmunk gazdag voltára való tekintettel, — nem akarok hosz- szasan kitérni az említett két korszak közötti hasonlóság, illetve különbség fejtegetésére, nincs szándékomban szembefordulni azokkai, akik álláspontjukat illetően a két nemzeti katasztrófa következményeinek azonoságára helyezkednek, csak arra akarok reá mutatni, hogy a vesztett világháború folytán reánk szakadt sivár helyzetben is két olyan erős, hatásaiban pedig minden magyarul gondolkozó, érző és cselekvő hazánk fiát összetartó tényező maradt meg, amely a mohácsvészt köveLŐ időkben részben hiányzott, részében pedig nem fejlődhetett egységesen. Nemzeti létünk fenntartásában, állami önállóságunk megvédelmezésében és megszilárdításában szereplő két erőtényező nem más, mint az egységes nemzeti gondolat és a magyar kultun. Ez a két erőtényező nagymértékbe^ hiánya vonta be vigasztalan sötét fellegekkel Mohács után másfél évszázadon át a. magyar eget; ez a két nemzet- fenntartó erő a mennydörgés erejével oszlatja szét és világítja meg fejünk felett a Trianon utáni bús magyar égboltot és ad erőt a csüggedő telkekbe. Ma szörnyű módon megcsonkítva, országunk kétharmadától, sok millió testvérünktől megfosztva élünk, de nem egy idegen hatalom által, — az ország szivébe teljesen beékelve, — ketté vágva vagyunk. Mohács után az ország szive eltiporva volt, a nyűgöt, a Dunántúl pedig mást akart, másként érzett, mint a kelet, Erdély. Ma az ország szive, — bár vérzik, — él és dobog! Ma minden, a hazáját szerető és féltő magyar egy vezért ismer, aki a magyar nemzetet •léltságából felrázta és államiságunk sok súlyos léket kapott hajóját az ezer vész és vihar közepette is biztos, erős kézzel vezeti a nemzeti megújhodás, a feltámadás révébe. Ma, akiben a nemzeti gondolatnak legkisebb paránya is él, annak csak egy vezére van. Ebben az egy vezérben, Magyarország Kormányzójában összpontosul minden magyar gondolata és a feltámadásban vetett hitet Nem úgy, mint Mohács után, ma egy vezérünk van, aki a mi gondolatainkat nehéz sorsunk közepette is helyes irányba vezeti, a bűntől megvédi, a magyar feltámadásba vetett hitet pedig belénk csepegteti, azt megszilárdítja. A magyar nemzet vezetője irántf mély tisztelet és hódolat, az ennek nyomában fakadt egységes magyar gondolat átvonul társadalmi életünkre és annak egyes jelenségeire. Ilyen egységes gondolat tehát az is mélyen tisztelt ünneplő közönség, midőn egy vármegyének önzetlen fiai az emberi javak megmentésében és az egymáson váló önfeláldozó segítésben egyesülnek, szövetséget alkotnak. Ezen nemes tulajdonságoknak az ébrentartására, erősítésére, további ápolására szolgál az a zászló, amelynek a holnapi nappal Anyjává lesz Kegyelmes Asszonyom I Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim I A másik hatalmas erőtényező a magyar kultúra, ennek a nagysága és fölénye. A magyar kultúrának, — amely az iparban, a művészetben, az élet számtalan vonatkozásában és a magyar nyelvben egyaránt él, — ezer esztendős múltja az a biztos bázis, az a vonzó erő, amelyre mi nyugodtan támaszkodhatunk, amely a tőlünk távol élő magyar testvéreinket is egy eszme szolgálatába állítja, összetartja Ez a kultúra, — amely a magyar nyelvben, a szív érzéseivel megnyilvánulian a dalban, a Budai Dalárdával a népek világ- versenyén is első helyet vivta ki magának, — megnyilvánul nemcsak a hétköznapi élet vonatkozásaiban, hanem az ünneplésekben is. Ünnepelni komoly, célszerű dolgokban mindig szabad. Egy mega'ázott nemzetnél pedig az ünnepelni tudásban fejlett kultúrának és a lélek hatalmas műveltségének a birtoka rejlik. Az a nemzet, amely balsorsban kétségbeesik, kesereg és sir, idegzetét felemészti, elpusztul. A komoly, a céltudatos ünnepség felüditi a lelket, erőt kölcsönöz az egyénnek az alkotó munkára 1 Melyen tisztelt Hölgyeim és Uraim I Egy a magyar gondolat, a kultúra pedig őserővel rendelkezik. Ezek erősitik meg lelkünket, acélozzák meg idegeinket és izmainkat Ezek táplálják bennünk a reményt és adják ajkunkra a közös imát: jóságos Isten I Add vissza nekünk a mink volt, a nagy Magyar Hazát I Ezekkel az érzésekkel üdvözlöm Önöket és nyitom meg mai ünnepélyünket. A szép bőszedet a Budai Dalárda éneke követte. Lavotta-Hoppe: „Reményhez" cimü férfikarát adták elő kiváló művészettel. A közönség még nagy és kiváló művészi élmény hatása alatt állott, amikor megjelent a szinpad függönye előtt Blázsik IlliS bájos alakja és kellemes, minden érzés kifejezésére alkalmas orgánumán, műkedvelőnél szinte szokatlan előadó készséggel szavalta el K<ss Menyhért „Miatyánku-ját. A szép hazafias költemény hatásos előadásáért szűnni alig akaró tapsvihar volt a jutaloiu %
