Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1926-10-09 / 40. szám

1926 október 9.

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

3

Pe mc tel ü tu kor ka ;

V 1 *

............

hozni. Ezt az iparososztály műveltségi színvonalának emelésével, továbbá az iparosifjuságoak a cserkész mozgalomba való bekapcsolásával érhetjük el. A cserkészet az elsőt is szolgálja, mint máT említettem, de ezenfelül íb van ereje a nevezett cél érdekében hathatósan közreműködni. A cserkészruha eltakar minden társadalmi különbséget, a cserkészetben megújuló erővel előtörő keresztény testvériség pedig valósággal csodát képes művelni. Elég lesz talán erre vonatkozólag hivatkozni arra, hogy a több, mint hétezer főt Bzámláió Nemzeti Nagytáborban senki sem vette észre, hogy ez a csapat diákokból, a másik tanoncokból áll. A ta- noncok ugyanis éppen az ő intenzív cserké színűn kájufe révén sok hézagot tüntettek el tanulmányaik terén, a diákcserkészekkel való együttlét sok mindenre indította őket, viszont a kézügyességekben való nagyszerű gyakorlatuk — pedig erre a cserkészet nagyon nagy súlyt helyez — becstilést, érvényesülést biztosított nekik a diáikcserkészek előtt. Igazán megható, amikor a vegyes csapatokban azt tapasztalja az ember, hogy mily gyönyörű összhang van, senkiitek eszébe sem jut társadalmi különbségeket keresni — különben is fiatalkora játszótársakról van szó — a suszterinas és a főispán fia milyen szépen dolgoznak együtt a csapatmunkában, mily testvériesen osztozkodjak meg a darab vajaskenyéren. Ä társadalmi béke tehát sokat köszön máris és rendkívül sokat vár még a cserkészektől.

De a tanonc cserkészetnek még ngy igen fontos hatásáról kell megemlékeznem. A magyar iparososztály a múlt egynéhány évtizedben nagyon messze távolodott régi hazafias és vallásos tradícióitól. Ha a régi iparososztályt keressük a templomban, alig találunk ott egyebet, mint a régi, tiszteletet gerjesztő céhzászlókat, a melyek alatt azonban hiába keressük a munkásságot; az elhagyta ezeket a zászlókat és vele a hazafias gondolkodást és érzést, elhagyta a régi szép tradíciókat is. A cserkészet hivatása lesz az, hogy az iparos- ifjuaágot újra e megszentelt zászlók alá gyűjtse, hogy visszaadja őt a vallásnak, a hazának. És hogy ezt már is sikerrel végzi, mutatja az a sorozatos támadás, amelyben a munkásság hazafiatlan és vallástalan sajtóorga-- numa intézett a magyar cserkészek ellen a Nemzeti Nagytábor idején, amikor őket fokosos, bicskás csirkefogóknak képzelte és akarta bélye gezni. Nem kívánok erre a támadásra e helyütt bővebben reflektálni, mert azokat minden intelligens, maga fejével gondolkodó és jóérzésü iparos maga is el tudja bírálni annak kellő értéke szerint, csak megemlítem bizonyságul a felhozottak mellett.

Ha mindezeket egybevetjük, a legnagyobb őrömmel kell tudomást vennünk arról a gyönyörű haladásról, térfoglalásról, melyet a cserkészet tesz az iparos ifjúság körében nálunk a csonka hazában. Legfőképpen az iparosság érdekében örülünk ennek és szivesen köszöntjük ezt a mozgat mat. ®

öreg diákok találkozóján.*

Irta: BODNÁR ISTVÁN.

Alma Materünkhöz.

Tied legyen az első hang, a szó,

Amely má áttör lelket és szivet S gyermek ajkáról anyjához siet,

Bár, mint halk ima alig hallható.

Tied legyen a legelső mosoly:

Az örömnek kipattant bimbaja,

A viszontlátás nótás, vig zaja,

Mely Szivünkből ki, pezsgő módra foly.

Tied legyünk mi, kik semmik valánk,

Kik tőled lettünk azok, kik — vagyunk, —

Hozsanna néked édes jó anyánk 1

S ha tán örömtől elakad szavunk, dó Alma Mater, ne ródd fel nekünk:

Nézd, vén gyermekid mind, mind — könnyezünk I

Számadásunk.

Mint Bibliában a gazdag tévé,

Pazarló voltál Alma Materünk:

Talentumaid szétosztád nekünk:

Kettő a — tied, egy pedig — ezé!

És széjjel'mentünk négy égtáj felé,

Hogy megforgassa kincsedet kezünk,

Bizony jó anyánk most mind rettegünk!

Számolni jöttünk im, színed elé ...

Tűz, vihar járt itt, — hiszen jól tudod,

Érték, mi csak volt, mind por és hamu . . .

Minden hű sáfár csüggedt, szomorú.

Mégis meghoztuk, nézd, talentumod:

Ha nem lett — több, de nem is — kevesebb,

— Nincs, akinél egy — drachma elveszett!

#

Az örök — kis diák.

/ *

Sötét éjen virraszt a lámpafóny,

Szinte bánt, vakít a közel sugár,

S távolodj tőle, szemed érzi már:

Halványul fénye, a távol ködén.

De van a földön egy kis csoda-mécs,

Távozz bár tőle: mindég fényesebb,

Sugárkévéje veled lépeget,

Egész élteden, mig csak sírba érsz.

Gyerek korodnak szép emléke ez,

Tanulóóvek bűbájos kora,

Nem feledheted óh, ezt el — soha!

Szemed rá mindég visszaróvedez ...

— Idő fut, rohan, gyorsan elszalad,

S lám, a — vén ember — kis diák marad I

• Felolvasta a szerző a sárospataki öreg diákok 40, illetve 44 éves találkozóján.

r,

■

IROGEPEK

évi karbantartását és szakszerű javítását vállalom

s\

I

I Sommer mechqnlkus |

Szekszárd.

Mindenféle Írógépekhez kellékek I és alkatrészek beszerezhetők. ,

ül gombák Szekszűrd vidékéről.

Dr. Hollós Lászlótól.

1911 ősién hasajöttem szülővárosomba Szekszárdra megpihenni, nem bk^rlam többé semmit sem dolgozni.

A következő év tavaszán kimentem azokba az erdőkbe, ahol boldog gyermekkoromban lepkét kergettem, bogarat, virágot gyűjtöttem, ahol megtanultam a természetet és zz igazságot, a két lefönségesebbet imádni.' A titokzatos erdő csodás világa újra megragadta egész valómat, ismét megszerettem az egyetlen igaz könyvet, k természet könyvét, mely nem emberi tákolmány, megint olvasni, gyönyörködni akartam benne, újra gyűjtő lettem. A tudomány tiszta forrásénál akartam enyhülőit kereaui magánéletem keserűségeiben. Es az igazságnak a keresése minden anyagi haszon nélkül, z tudomány művelése lett njra életem öröme.

Szeksz&rd vidékéről évek torán keresztül ezer fajnál több gombát gyűjtöttem és vizsgáltam meg mikroszkóppal s ebben a naay anyagban több, a tudományban eddig ismeretlen fajt találtam. Ezeket most közöltem a Magyar Tttdományos Akadémia kiadta Mathematikai és Természettudományi Közlemények 1926! évi XXXV. kötetében megjelent dolgozatomban, mely 64 lapon százharminc uj gombafaj leírását tartalmazza latin nyelven^ egy tábla rajz kíséretében. Az egyes gombák leírása ptán a termőhely következik : „prope Szekszárd Hungáriáé“ és igy Szekszárd a tudományos világirodalom vékeríngésébe kerül.

(A tudományban eddig nem ismert, uj gombákat nemzetközi megegyezéssel latinul Bzokás leírni, bogy „Saccardo, Sylloge Fnngorumu-a, mely huszonkét kötetetben hatvanezer gombafaj latin leírását tartalmazza, az újonnan felfedezetteket folytatólag felvehesse s a leírást az egész föld tudósai megérthessék. Ebben a nagy, összefoglaló munkában mintegy ötszáz gombafaj leírása tőlem származik).

A nagy közönség természetesen a piacon látott néhány faj kalapos gombát vagy taplót meg a gabona rozsdát, üszögöt, a szőlő perenosz- póráját tartja csak gombának, de a legtöbb szekszárdi uj gomba gombostűfejnél kisebb, többnyire csak két három tized milliméter átmérőjű, gyakran bonyolódott szerkezetű göm- böcske, mely különböző növényeken él és csak mikroszkóppal állapítható meg neme és faja. Ezzel a mikroszkóppal a milliméter két és fél ezred része még pontosan mérhető és a kicsiny gomba finom szerkezete jól tanulmányozható.

Szekszárd vidékének érdekesebb gombáival nemcsak az irodalom, hanem eredeti példányok utján is megismerkedhetnek a külföldi tudósok. A bécsi muzeum szárított gyűjteményi ad ki hatvan példányban s ezt a különböző országok múzeumai és tudósai ingyen kapják, akik a gyűjtés és feldolgozás munkájában > díjtalanul részt vesznek. Ez a nem*