Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1926-02-06 / 5. szám

4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG a 1926 február 6. R Rddió-FdMdn-Szekszdrdrf» R * A D 1 Raktáron a következő egész Európát vevő készülékek: Három lámpás Szuperaudion készülék _ _ _ _ 2,750 000 K Három lámpás telefongyári Telefunken készülék _ — 3,900.000 „ Három lámpás amerikai rendszerű Western készülék__ 4,900 000 „ Né gy lámpás eredeti olasz Marconi „Siti‘4 készülék__ 7,100.000 „ Hat lámpás eredeti francia T. S. F. grammout készülék 9,150.000 „ Eredeti angol „Brown“ hangtölcsér, nagy _ _ _ 3,000.000 „ Ugyanaz, de kisebb 1,600.000 „ Egy lámpás készülék Budapest, Béos, Berlin, Róma vételére W&W áramfejlesztő telepekkel, fülkagylóval, antennaanyaggal, Á D 1 általam bárhol Tolnamegyében felszerelve és üzemben átadva: * n összesen 2,200.000 korona. * |B o Rádiójavitás, összes pótalkatrészek, akkumulátorok a legjutányosabban. 0 Készülékek nálam bármikor meghallgathatók. gását a megboldogult iránt. A tcme les idejére az összes Üzleteket be zárták. A gyászmenetben részt vett a város minden rendű és rangú la­kossága. Tömött sorokban kísérték el végső útjára. Elől a Tűzoltó testület teljes számban a gyászba vont lobo gőval. A gyásszertartást Buzsáky Imre dunaföldvári plébános fényes segéd­lettel szolgáltatta és a koporsó mel­lett a dunaföldvári tanító testület ki­tűnő dalárdája Kudela Gyula ig. tanító vezetésével közreműködött. Eljöttek temetéséhez a megye ve­zetősége részéről dr. Haypál Sándor árv. elnök, dr. Morvay István és dr. Korniss István vm. aljegyzők. A törvényhatóság képviseletében Virág Ferenc kormány főtanácsos, apátplébá­nos és Ambach Mihály esperesplébá- nos. A mélyen Bujtott családot eláraszt­ják részvétnyilvánitásokkal, igy táv­iratokban és levelekben eddig is fel­keresték : Vármegyei tisztikar, dr. Pesthy Pál, dr Éri Márton alispán családjával, Fischer Béla ba- ranyainegyei alispán, gróf Apponyi Sándorné, f rótPatlavicini Györgyök, br. Schell Józsefék, ztankovánszky János, Döry Etelka, Döry Hugóék, Döry Jenőék, Döry Frigyes, Csapó Vilmosék, dr. Csapó Dániel, báró jeszenszky Andor, Bartal Aurélék, Perczel Béláék, Per­ccel Lajosék, Perczel István, báró Wim- mersperg Frigyes, Ilona és Flóra, Gőzsy Tibor, Szily Adámék, Huszár Dezsőék, Kor- niss Károlyék, Korniss Boldizsárék, Korniss Ódönék, Korniss Elemér, Hanzély János, dr. Otrffy Gyula, dr. őrffy lmréék, Forster Ká­rolyék, Forster Arthurék, Forster Béniié, dr. Vass Bertalan tank. főigazgató, Tamás Alajos tartományi főnök, Guber Pál piarista tanár, Mére de Gulberlh, a «Sacré-Couer» főnöknője, Mére A. Kemmerer, a bonyhádi zárda főnöknője, Mechwarth Emőék, Kardoss Kálmánék, Szakách Ernő, Babich-család, ■ Schneider Jánosék, Tanárky Árpád, dr. Mé­szöly fózsef, Madarász Istvánék, Mada­rász Adorjánék, Kurz Ilka és Flóra, Martin Józsefék, dr. Leopold Koraél, Gyérey Ri- cbárdék, Jozgits lános, Basa-család, Szabó Elemér, Szallos Jánosié, Offenmflller Zsig- ■ond, Havass Béla, Éri Béláék, Rátkay László, dr. Frühwirth Jenő, Bajó Pál, özv, Fördős Vilmosné, özvegy Kunffy Károlyné, Ivanich Antal és még számosán. Dunafőldváron általános a véle­mény, hogy ilyeu impozáns, telkekbe markoló és az őszinte fájdalmat ki­váltó temetés régen nem volt, mert nemcsak egy igazi régi nemes úri nőt, de egy nagy magyar ssszonyt vesztettünk el benne és a régi ma­gyar nagyságot sirta el a tűzoltó- trombitás a halotti indulóban, mikor őt a sírba lebocsátották. Halálát kiterjedt, előkelő rokonság gyászolja, közte a vármegyénk fŐ- jegyzője és vele a közel ezeréves Salamon család bárói ágának utolsó karja szállt a sírba. Szózat. A szerencsésekhez a boldogtalanokról. Irta: Rákosi Jenő. Nem a véres kardot körülhordó kohold vagyok én. Noé fehér galamb­ját tartom a kezemben, hogy kirö- pitsem a magyar vízözön szomorú területéről, hogy olajággal, a szere­tet vigasztaló adományával térjen meg boldogtalan hazánknak e pilla­natban legboldogtalanabb vidékére. Mindnyájan siratjuk hazánkat. És most ime egy részére a hazának uj siralom borult. Mi, akiknek még áll a házunk, kiknek tanyája rom­ban nem hever, akik nem siratják a a termőföldbe szórt reményünk, a zsengéjében elpusztult jövő évi ara­tást, mint azok, kikét gyilkos ára­dat borította el: nem kell e, hogy meginduljunk, hogy szivünk feldo­bogjon hajléktalanná, kifosztott buj­dosóvá lett testvéreinkért. Szeretnék oly nagyot kiáltani, hegy hangom felverjen mindenkit ez ország határain belül. Szeretném, ha kiáltó szómra visszhang jönne min­den házból, minden palotából, min­den szívből. A megaláztatás, a vesz­teség, a szegénység, amely fojtogat bennünket mindnyájnnkat e hazában, ne ridegebbé, ne zárkózottabbá, ne keményszivübbé tegyen bennünket, s5t csak annál fogékonyabbá mások nyomora és megpróbáltatása iránt. A tehetős, a módos, a gazdag, a dúsgazdag jöjjön és adjon a felesle­géből, hogy áldják és ne irigyeljék jó módját, a gazdagságát. Aki pedig tndja, mi a szegénység, az ossza meg a falatját azokkal, akiknek vagyo­nát, reményét, kezemnnkáját a pusz­tító viz elborította. Mindnyájunk feje felett jár a felhő, esővel, záporral, jéggel, villámmal terhelten. Kire mit bocsát, Isten tanácsa dönti cl. Em- j bér dolga, hogy akire áldás száll a I HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország. Stella Matutina. Még ég a selyem villanylámpa, Még éj borong be a szobámba, — De hajnal pirkad már keleten S az égnek boltján ég csendesen : Stella Matutina. Még mély barázdát szánt a bánat, Lelkem még sorsom ellen lázad. — De integetsz, bár messze szállasz, Sugáriddal már áldva áldasz: Stella Matutina. Légy áldva áldott, engem áldó, Csendes sugárral békén szálló, Szépséges hajnalcsillag, álmom, A jöttödet im áldva áldom: Stella Matutina. Brandeiszné Frey Melania. # — Az igazságügyminiszter vadá­szata a gemenci erdőben. Dr. Pesthy Pál igazságügy mit iszter nejével hét­főn délntán a gyorsmotoron Szék- szárdra érkezett és részt vett az Egyesült Szekszárd Tolnamegyei Nő- egylet estélyén. Másnap, gyertya­szentelő reggelén érkeztek Szék- szárdra Kelety Dénes államtitkár, a MÁV, elnöke, Windisch Hermann, kincstári főtanácsos, a Pénzintézeti Központ elnöke, Knefély Ödön földbirtokos és Gaál László igazság- ügyminiszteri tanáasos, akik az igaz- ságügyminiszterrel és Jankó Ágoston főispánnal együtt a gemenci erdőbe autóztak vaddisznó vadászatra. A társaság délntán 5 órakor tért vissza Szekszárdra, ahol ebédre dr. Treer István kórházi főorvosnak, az igaz- ságügyminiszter vejének a vendégei voltak. Az ebéden résztvett dr. Éri Márton alispán is. Az igazságügymi­niszter és vendégei kedden este a 9 órai személyvonattal indultak vissza Szekszárdról Budapestre. .felhőből, siessen segítségére annak, akire átok hullott belőle. Hallja meg mindenki, hogy Isten akarata, hogy adjunk annak, akit sorsa arra kényszerít, hogy kérjen. Akinek száz van, adjon tizet, akinek tíz van, adjon egyet, akinek egy van, adjon egy felet. És Isten vissza fogja mindenkinek adni kamatok kamatjával, lelkiismerete békéjével és elméje nyugodalmával. És akinek gyermeke van, adjon a gyermekei nevében, hogy boldogok legyenek ; a gyermektelen pedig nézzen min­den magyart a gyermekének és adja meg a kárvallottaknak azt, amit a gyermekeinek adna. Es senki ne zárkózzék el az én kérő és biztató szavam elől, úgy lesz áldás rajta és áldás a hazán, amely nevében kopogtatok a magyar sziveken. — Kinevezés. Jankó Ágoston fő­ispán dr. Szabó Viktor lengyeli kör­orvost és Blum János bonyhádi köz­ségi orvost t. járásorvossá nevezte ki. — Törvényhatósági bizottsági tag­választások, Az egyes megürült törv. hatósági bizottsági tagsági helyeket nemrégiben töltötték be választás utján, melynek eredményekép Tamá­siban egyhangúlag gróf Apponyi Káro yt választották meg, Dnnaföld- váron Siposs Ernő bankigazgatót, Dunaszentgyőrgyön Bodnár István szekszárdi lakos, bankigazgatót, Gyu- lajon Töry Dezső ottani vezető jegy­zőt, Decsen pedig Kovács István (Karácsonyi) helybeli lakost válasz tották meg. — Egyházi hir. A pécsi püspök a szekszárdi esperesi kerület kettéosz­tása folytán újonnan alakult faddi esperesi kerület vezetőjévé gosztonyi Gosztonyi Jenő faddi plébános, szent­széki ülnököt nevezte ki. Az nj es­perest a községi elöljáróság, iskola­szék és számtalan jó barátja melegen üdvözölte. — Vitézek értekezlete Tamásiban. Január 31 én volt Tamásiban a járási vitézek értekezlete 46 vitéz részvéte­lével. Istentisztelet után Tánczos Gyula járási hadnagy hazafias vonat­kozású előadással nyitotta meg az értekezletet s Magyarország háborús veszteségeit tárta szemléltető módon a vitézek elé. A lelkes hangú érte­kezlet tagjai, maguk is szegény magyarok, az árvízkárosultak részére 300.000 É t adtak össze. — Kongreganisták teadélutánja. A dombóvári nnnők Mária kongregá­ciója szokásos teadélntánját ez évben folyó hó 2-án a Társaskör nagyter­mében tartotta meg igen nívós mű­sorral és tánccal egybekötve. A részt­vevők száma ezúttal is igen nagy ■ volt, ami a nemes intézmény nóp- I szerűsége mellett bizonyít. — IskolánkivQli népművelés. Tolna vármegyében az iskolánkivüli nép­művelés nem várt lendületet vett. A vármegye 122 községe közül alig akad egynéhány, ahol valami külö­nös okból kifolyólag nem sikerült eddig a kívánatos népművelési mun­kát megindítani. Ilyen helyeken is nem a nagyközönség körében, hanem legtöbbnyire a caekélyszámu intelli­gencia egyenetlenségében vagy kö­zömbösségében rejlik a hiba. Van olyan község is, ahol megelégszenek műkedvelői előadások rendezésével, másutt ötletszerűen tartanak néha egy egy ismeretterjesztő előadást. A községek túlnyomó részében azonban már megalakult a helyi iskolánkivüli népművelési bizottság és ennek kere­tében a szükség- és lehetőséghez ké­pest tanfolyamszerű, vagy sorozatos előadások folynak a műveltségi vi­szonyok alapján előre összeállított és a törvényhatósági népművelési bizott­sághoz beterjesztett terv szerintj Ez' a bejelentés nemcsak az általános hatósági ellenőrzés, hanem a számba­vétel szempontjából is elengedhetet­len. | Nagyon sok helyen örömmel tapasztalható az értelmiség példás együttműködése és lelkes, fáradhatat­lan Ugybnzgósága. És ebben a vár­megye két hivatott tényezője, az al­ispán és kir. tanfelügyelő, a várme­gyei iskolánkivüli népművelési bizott­ságnak hivatalból elnöke, illetve ügy­vezető-elnöke előljárnak. — Dr. Eri Márton alispán intézkedése folytán az 1925—26 tanév alatt a vármegye 75 millió, a községek pedig 269 millió koronát áldoznak a felmerülő dologi és személyi kiadásokra. Bár­dos Ádám kir. tanfelügyelő hatósági rendeletéivel és személyes kiszállá­saival irányítja a népművelési tevé­kenységet. A járási főszolgabirák valóban elismerésreméltó módon el­lenőrzik a központi rendelkezések helyes végrehajtását és buzdítják a rátermetteket a köztemüködésre. Nem csoda, hogy ily összhangzó vezetés és hazafias alkotó munkásság a val­lás és közoktatásügyi miniszterinm illetékes tényezőinek figyelmét is fel­keltette. — A gyönki gimnázium kultur- estélye Cecón. A gyönki ref. reál- gimnázium által Cecén rendezett kul- turestély tiszta jövedelme 6,612.000 K, mely összeg a cserkészcsapat tábori felszerelésére szolgál. Cece közönsé­gének nemes áldozatkészségért ezúton is hálás köszönetét mond az intézet igazgatósága. — Műsoros táncesiély. Az Egye sült Szekszárd—Tolnamegyei Nőegy­let február hó 1-én tartotta a Szek­szárd Szálló nagytermében, minden tekintetben igen sikerült műsoros táncestélyét. Az estély vitéz Zerin- váry János brilliáns technikájú zon­gorajátékával kezdődött. Schumann Toccata és Chopin Fantasiáját adta elő, amelyet a hallgatóság lelkes taps­sal jutalmazott. Kár, hogy a rossz zongora sokat elvont a művészszámba menő előadó hatásából. Valóban itt volna az ideje, hogy műkedvelőink zongora beszerzésére tartanának egy műsoros estélyt, hogy az önzetlenül vállalkozó műkedvelőknek ne kelljen leküzdhetetlen akadályokkal állni szemben egy rossz zongora miatt. Tóth Margit, Janosits Kata finom zongorakisérete mellett Martos Ferenc Bob hercegjét adta elő bájos közvet­lenséggel. A melodráma után egy bájos bonyhádi urleány, Hajas Lenke cigánykiséret mellett finom ritmikus érzéssel, klasszikus szép mozdulatok­kal magyar táncot mutatott be, amely oly élénk tetszést váltott ki, hogy meg kellett ismételnie. Ezután követ­kezett az estély egyik legkimagaslóbb

Next

/
Thumbnails
Contents