Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-08-28 / 34. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1926 augusztus 28 r VARRÓGÉPEK ■ kerékpárok, villamossági cikkek; mm nagy raktár és javitómfihely : SOMMER : V mechanikusnál Szekszárd,Oaray-tér ™ sík hazánk törmelékein u könny* 1078 egyházközség és 1,000 000 szinmagyar lett idegen népek prédája . . . Megilletődünk. A lelkűnkben millió gondolat kasza képe kavarog. Trianon, Mohács ólomsulya nehezedik ránk, mint a katakombák levegője. Elfelejtjük az Unne pet. Fejünket lehajtják. De cseng a próféta-lélek templomi harangja: . . A reménység haloványan égő csipkebokra lángol.“ Felvetjük keményen, dacosan kálvinista fejünket, kezünk ökölbe szórni, keblünk viharzik. Fogadalomfélét érzünk, hogy elmegyünk szürkén, ismeretlenül falvak rengetegébe, hogy hitünkkel, szivünk kel, egész valónkkal seitsak annak a reménység csipkebokrának halvá nyan égő lángját, mig fel nem csap az igazságos égig s le nem égeti köröskörül a trianoni korcsnépek bogáncsmezőit. S az ünnepelt és a jelenvoltak szivébe mélyen belemarkolnak a remek tannlmánynak be fejező szavai: „E nehéz korszak sötét napjaiban a nagytiszteletü esperes nr hiven betöltötte a református esperes történeti és egyházjogi hivatását. Egymásra tolató hullámok között íb erős és bátor kézzel tartotta egyházmegyénk kormánykerekét. A viharban agy állott, mint a kőszikla. Káprázatos mélységek szélén meg nem szédült, vigasztalan, sötét éjszakában el nem tévedt. Carlyle, az edinburghi egyetem birneves rektora, aki a mait században a politikában Németország s a teológiában az evangélium mellett szállt sikra, hagyta ránk azt a bölcs axiómát, hogy „minden evangélium alapja a kötél esség tel j ésités. “ Ez volt az esperes ur evangéliumi munkájá nak is vezércsillaga. Ez tartja fenn az egyházmegye lelkészi karában az ösBzetartozandóság érzetét, biztosítja az esperes ur részére a kollegiális súlyt, az egész egyházmegyében a kölcsönös szeretetet s a polgári életben is a közbecsülés örökzöldjét. Ezeknek az érzéseknek jegyében s az egyházmegye összes alkotó tagjai nevében, szivem egész melegével köszöntöm az én tisztelt elnöktársa- mat esperesi állásának huszadik évfordulóján s az Isten áldását kérem reá és úri családjára azokért a nagy értékekért, melyekkel megajándékozta egyházmegyénket, az egyetemes egyházat s a magyar közéletet.“ A lelkes ováció elhangzása után dr. Szappanos Gyula egyházmegyei főjegyző emelkedik szólásra. A reflektor messze tájakat világit meg, ő elvégzi ezt a munkát. Nem akaf élő embert szembe dicsérni. Nem volna illő. Mégis fel kell tárnia ezt a 20 esztendőt. Ebben a 20 esztendőben az esperes sorsa olyan, mint a hajóé, amely körül villamos felhők, haragvó, örvényes tenger kavarog. Jön a háború. Kom és pusztulás mindenfelé. Szétdult családi tűzhely felett fekete hollósereg szálldogál. A hit kiveszőben. Az eszmények szirthez csapó- dottan elmerülő «félben. Formák és Telefon: 120 SZABÓ JÁNOS mérnöki irodája, Szekszárdon. Vasúti fasor 6 Y ILLAMOS és IPARTELEPEK ellenőrzése. — Rentabilitási számítások. — Villamos-, telefon-, vízvezeték-, központi fűtés-, fürdő-, egészségügyi-, vizlecsapoló- és öntöző-berendezések. — Épületek, beton- és vasbeton- szerkezetek, v utak és hidak tervezése és épitése. — Építési anyagok, villamos csillárok és árammérők szállítása. Fáik és Zinner gránit- és mészkőbányáinak — Szekszárd és vidékére — kizárólagos képviselője. — Terméskő, út- és betonkavics, járdaburkoló gránitdara. tartalmak idomtalan »lakot nyernek, eltorzult az emberen az Isten képe és eltorzult a lélek. Azután a lelkevesztett, szerencsétlen nemzetre rá zuhan a nagy, észvesztő tragédia: halálos tusakodásban tépi magát és elveszettrégben a hitetlenség deliríu mát h&jhássza. „. . . A viharban úgy 1 állott, mint a kőszikla.... hitét, bi zalmát Istenbe veti“ — úgymond. A hivő embernek szimbóluma van: az urvacsorai kehely. Az igazi vezérlésre hivatott embernek szimbóluma van : a biblia. A felírás: „Az értelmesek pedig fényiének, mint az égnek fényessége: és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.“ (Dániel XII. 3.) A kelyhet és bibliát, az egyházmegye ajándékát átadja az ünnepelt- nek. Kátai Endre esperes meleg szavakkal köszönte meg az Unnepeltetést. Dolgozott, igaz. De az érdem Istené, kinek kezében van minden, igy a jutalmazás is. Jövendő munkálkodása is Isten nevének dicsőségét óhajtja szogálni. Az ünnepség fényét emelte, hogy a közgyűlésen megjelent Jankó' Ágoston főispán és dr. Éri Márton alispán is. Jánosi György. Hozzászólás az útépítési prosrammhoz. Vizsolyi Gusztáv ur e lap augusztus hó 14 iki számában azt vitatja, hogy nem trausversális utakat, keli építeni, de az egyes községeket kell összekötni dirib-darab utacskákkal vasútállomásaikkal. Azt állítja, hogy ha 40—50 évvel ezelőtt helyes volt ez az elv, úgy ma is az. De hiszen épen az a baj, hogy ezt 40—50 évvel ezelőtt helyesnek vélték és csak ma látják be, hogy nem igy van. Ez az elv mindig elhibázott volt. Ha egy kis község sárgödörben eltemetve, messze van a vasúttól, annak akarna utat juttatni állomásáig. Ez kétségtelenül szép éB jó szándék, de semmiképen sem lehet helytálló útépítési politika. Ha egy ilyen kis eldugott községet egymagában úthoz is juttatunk, ez az ut a köz javára elveszett befektetés, kidobott pénz. Hiszen nem lenne mit szállítani ezen az utón, mert az ut nem szaporítaná a község szántóföldjét. Lehet, hogy az egyes embernek méltánytalannak látszik az, hogy Budapesten az Andrássy utón nincsen sár és mégis vau földalatti vasút is és autóbusz is egyszerre. Azért még sem lenne okos dolog a földalatti vasutat Miszla és Pincehely között megépíteni. Igaz, hogy az alsópéli vagy kisdorogi adófizető épen úgy megfizeti útadóját, mint a szekszárdi, de talán a szekszárdiaknak mégis több szállítani valójuk vau és több útadót is* fizetnek együttesen, mint pl. a kalazDÓiak. Ha minden községet az általa fizetett útadó arányában akarnánk úthoz juttatni, úgysem jutnának a forgalomtól távol eső kis községek úthoz, legfeljebb egy széles látkörü útépítési politika válnék lehetetlenné és ennek a nemzet öisze- sége vallaná kárát. Ilyen elvek szerint vétek volt megépíteni a budapest— fiumei fővonalat, mely csak arra Bzolgál, hogy egy-két gazdag ember könnyebben juthasson el Velencébe, vagy hogy a bankigazgató asztalán Budapesten friss tengeri rák pompázhasson. Transversális vasúti vonalak helyett talán mioden egyes községet a legközelebbi hajózható folyóval kellett volna összekötni, hogy mindannyinak szabad útja legyen a tengerre ? Hogy nézne ki az ilyen ország, milyen lenne ezeknek a vasutaknák a rentabilitása ? De nemcsak a vasútépítésnek, de az útépítésnek is rentábilis nak kell lennie a köz szempontjából. Minden uj vasútvonal kell, hogy szerves részét képezze egy közgazda- sági egységnek és csak akkor szabad megépülnie, ha forgalmat tud majd lebonyolítani. Ez az elv lehet egyedül irányadó az útépítésnél is. És *í* m mm ____ arai 330 ® i Vízvezetéki • mii * *2* & csatornázási berendezést a vizműszabályrendelet szerint elsőrendű jjj anyaggal és munkával, két évi jótállással vállalunk y —— “ = * A?* W Valóban művészi és modern 5 fényképeket . 1 HŐ0ER 1 « $ jgTitte Testvérek $ Szekszárd. Telefon 91. $ jfj Győződjék meg olcsó, dijmentes ajánlatunkról! jfj idem lőhercegi udvari fényképész kéizit I Szekszárd Széchenyi-utca 28. szám. (Szeghy gyógyszertár mellett.) h-i egy nem reutabilis útra még egy nem rentábilis teherautót is ráteszünk, még rosszabb lenne a helyzet. Hiába lenne Kalazuón teherautó, ha azt kellőleg kihasználni nem lehetne. Az egy-két szekszárdi vagy simon- tornyai autótulajdonost szidni mindenesetre könnyű és hálás feladat. Ehhez könnyen akadnak helyeslők. — Ez demagógiára igen, közgazdasági fejlődésre azonban soha sem vezethet. Azt hiszem, ba cikkíró ur venné magának a fáradságot és megtudakolná kinek is van tulajdonképen autója Szekszárdon, vagy ki érkezik oda autón és mi célból, meggyőződhetne róla, hogy ezek között luxusutazó aligha akad. Az autó ma már nem a gazdag ember privilégiuma, mint azt Visolyi ur nagyon is tévesen állítja. A megye területén rengeteg a bérautó, szaporodnak az autóbuszok. Ezeket túlnyomóan nagyon is szegény emberek-használják. Ezenkívül keres kedelmi utazók, ügynökök, tehát szín tén vagyontalan, de közgazdaságilag hasznos emberek róják autón az országutat. Ezekhez képest igen elenyésző számban fogunk itt tengeri fürdőre utazó milliárdosok autóival találkozni. Azt állítani tehát, hogy transversális utak építése ezek kizárólagos érdeke, és hogy a közgazdaságnak forgalom nélküli helyi jelentőségű utak volnának csak hasznára, túlságosan célzatos és nagyon is hibás beállítás. örüljünk annak, hogy végre kellő látkörrel intézik az útépítési politikát illetékes köreink és szakítottak a falu határán túl nem látó elvekkel. Hogy melyik transversáli ut épitése a fontosabb, arról lehet vitatkozni, de hogy nem mindkét végükön a sárba vesző utdarabkákat kell építeni, mint a medina—puszta-apátii, de a trausversális nagy úthálózat foghijait kell pótolni, ez olyan tény, melyet elvitatni ma már hála Istennek nem lehet. Hogy az utak igy épüljenek, az épen úgy érdeke a rniszlai vagy kalaznói honpolgárnak, mint a szekszárdinak. Br. Jeszenszky Andor. Szeretem a napot? Szeretem a napot, ha reggel Mint vígdalu pacsirta kel fel. Tudom: szobád bezengi dallal S mosolyogva ébreszt föl a hajnal. Szeretem a napot, ha délben Mint pompás páva jár az égen. Tudom: fénylő tollát dobálja, Amerre mégy, lépted nyomába. Szeretem a napot, ha este Mint bíbor pillangó repes le. Tudom: pihenni száll ragyogva, Hol álmodozol, ablakodra. Szamolányi Gyula. •Megzenésítette Csanak Béla, előadta a ! budapesti Rádió Stúdió e hó 23-iki hang* versenyén Hoor-Tempis Erzsébet hangversenyénekesnő. fÄ Sáliért és kézeli El és vaki- 11 tóan tiszta Eehérneml ít o Kossy-féle mosólntézethez Szekszárd,
