Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-08-28 / 34. szám
VIII* évfolyam. Egyes szám ára 2500 korona. Szekszárdi 1926 augusztus 28 34. szám. lorkesztSség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Szerkesztő: SCHNEIDER JANOS felefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dij félévre 50 000 korona (4 pengő), egész évre j Előfizetési dijak és hirdetések, valamint alap szellemi részét 100.000 K (8 pengő). | illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések éret: A legkisebb hirdetés dl|e 10000 korosé. A hirdetés sgj SO milliméter sséles hesébos mllllmétersoronkést 1000 korosé. KOzgyQIét! résavésTtárssségt stb. hirdetések IZOOkor. — Állást keresőknek 50 esése, lék esgedmésj. A hírrovatban elhelyesett reklámhír, eljegyzési hír, családi hír, valamint a sytlttér toroskésl 8000 körösébe kerül. A mohácsi évforduló. Irta: dr. Magyarász Ferenc. Voltaképpen nagy és vigasztaló igazság rejlik annak a kissé optimista, kissé Pató Palos régi magyar közmondásnak a mélyén, hogy „több is veszett Mohácsnál“. Mert a mohácsi vész, a mohácsi veszedelem csakugyan akkora volt, amelyhez foghatót addig legalább nem ismert a 'magyar történelem. Nehéz is egy lélekzetre elmondanunk, mi is volt minden, amit elvesztettünk Mohácsnál. Maga a csatavesztés egymngában tekintve, nem jelent vigasztalan és helyrehozhatatlan tragikumot. Sajó, Várna, Rigómező a bizonysága. Vesztett csata csak seb a nemzet testén, de a mohácsi vész igazi tragikuma abban állott, hogy a nemzet gyönge volt a sebek elviselésére s hogy azok olyigen elmérgesedtek, mert nem volt hozzáértő kéz az orvoslásukra. Mit is vesztettünk Mohácsnál ? Királyunkat. . Nem a szegény, fiatal II. Lajos az első királyunk, aki harctéren esett el; de soha szerencsétlenebb körülmények között, soha nyomasztóbb időben nem ragadta el a korai halál szent koronánk gyönge, de jobb sorsra érdemes viselőjét, mint akkor. II. Lajossal sirba szállt az egységes királyság íb : ez volt a mohácsi vésznek talán legnagyobb kártevése. Mit vesztettünk még? Az egységes nemzetet. E körül az egység körül is soksok baj volt Mátyás király óta, sőt Nagy Lajos óta, hiszen éppen ennek a két erőskezü kormányzatnak reakciója volt az oligarchák garázdálkodása ; és az az ék, mely a főnemességet a köznemesektől elválasztotta, Werbőczy tri parti túrnának hatalmas pörölycsapásai alatt is inkább befelé, mint kifelé ment a nemzet testéből... Rákosnál nagynehezen helyreállt az egység, de Mohácsnál végképpen elvesztettük. Hiszen a nemzet egyik része éppen azt a Zápolyai Jánost választotta meg királyának, akit lassúságáért a másik rész felelőssé tett a mohácsi vészért és árulóként bélyegzett meg. Hogy igazuk volt e az utóbbiaknak, az a veszett egység szemszögéből nem számit, hiszen sohasem maga az igazság, hanem mindig a vélt igazság az, ami pártokat támaszt. Mit vesztettünk még ? Országunk területi egységét. Háromfelé is szakadt az ország, melyet pedig honszerzö őseink bölcse sége előbb teremtett meg egységesnek, mielőtt a politikai tudomány rájött volna a „dunai medence0 földrajzi tényezőinek országalkotó jelentőségére. Mit vesztettünk még? Országunk színét-javát, nemességünk virágát, tanuló-ifjuságunkat védő karával, a püspökökkel együtt, anyagi erőforrásunkat és harci készségünket. Mit vesztettünk még ? Vallási egységünket. Lajos király meghalt és Mária királyné szabadon követhette protes táns hajlamait. A püspökök kettő kivételével elestek és u vallási egység várfalán jelentkező réseket nem volt, aki védelmezze. Azonban mit nem vesztettünk el Mohácsnál ? Az élethez való energiánkat. A magunkba vetett bizodalmunk&t. A Dr. Pestby Pál igazságügyminiszter, a gyönki kerület nemzetgyűlési kép viselője, vasárnap délután tartotta beszámolóját Gindlicsalád község székhelyén, a kies fekvésű Kistengelicen, amelynek lakossága meleg szeretettel várta az előkelő vendéget, aki a fővárosi sajtóban is országos feltűnést keltő politikai kijelentéseket tett az adóterhek várható leszállításáról és a zálogleveles biteltypus újból leendő bevezetéséről. Az érkezés. A falu közepén ízléses diadalkaput állítottak a nagy szeretetnek örvendő miniszter tiszteletére és min den előkészületet megtettek, hogy á miniszter fogadtatása minél impozán- sabb legyen. — Dr. Pestby Pál elé Csapótengelic határába lovaBbandé- riumos küldöttség ment és a miniszter automobilja a környékbeli előkelőségek fogataitól követve, vonult be Kistengelyre, ahol a diadalkapu mellett már felsorakoztak a pompás tartáBU leventék, a szebbnél-szebb íehérrubás leányok és az iskolás gyermekek. Az üdvözlés. A diadalkapu előtt a miniszter Jankó Ágoston főispánnal, tagyosi Csapó Vilmos cs. és kir. kamarással, Kozacsek József dr. ügyészségi el nőkkel, dr. Szmoienszky József tb. főügyészszel, dr. Szongott Edvin főszolgabíróval és dr. Csapó Dániel községi bíróval együtt kiszállt autójából és a közönség zugó éljenzése közben haladt az állami iskola udvara felé, ahol a beszámoló beszéd megtartására már közel kétezer főnyi ünneplő közönség várakozott. A mi nisztert legelsőbben egy fehér ruhába öltözött szép fiatal leány, Braun Tarosba formás beszéddel üdvözölte és csokrot adott át neki. Az iskola udvarában a Csizsák János tanító vezetése alatt álló dalárda a „Magyar Hiszekegyet“ énekelte, majd Zsig- mond Elemér főjegyző mondott köszönetét a község ügyes-bajos dolgait szivén viselő miniszter képviselőnek, akit dr. Keck László kormány főtanácsos, kerületi pártelnök kért fel arra, hogy a politikai helyzetet a választókkal ismertesse. Az előkelőségek. A közönség, amelynek soraiban ott láttuk Csapó kamarás családját, Be- | zerédj Pál v. b. 1.1. özvegyét és csatörtéueti hivatásunkról való meggyőződésünket. A keresztény reménységet, hogy á hatalmas Isten a hervi dásból támasztja föl az uj tavaszt, a halálból az életet. Ez a hitünk nem veszett el Mohácsnál sem, de ma sem, az uj mohácsi szomorúság napjaiban sem. Ezt a hitet őrizze meg bennünk a jó Isten, akkor ez a hit megőriz bennünket a szebb jövendő számára. ládját, Huszár Andorine alapitványi hölgyet, Wéber János gazdasági főtanácsost és családját, Dn her Arnold kajdacsi plébánost, Fuchs János kistengelyt ev. lelkészt, Reich Oszkár főszolgabirót, dr. Groscb József paksi ügyvédet, Székely János és Pataki Jákó reálgimnáziumi igazgatókat, éljenzéssel fogadta a szónoki emelvényre lépő igazságügyminisztert, aki a következőket mondotta: A beszámoló. Kedves Választóim 1 Mélyen meghatva és igaz bálával köszönöm irántam tanúsított szeretőtök megnyilvánulását, mert ebben a meleg és szívélyes fogadtatásban elismerését látom annak a fáradságos munkának, amelyet immár negyedik éve fejtek ki az ország és a kerület érdekében. Mikor én az Önök bizalmából a képviselői mandátumot átvettem, elköteleztem az én lelkemet a közügy szolgálatának, kijelentve, hogy becsületes szolgája akarok lenni ennek a szerencsétlen magyar hazának és a kerület polgárainak. Ennek az elkötelezettségemnek teljes erőmből igyekeztem eleget tenni és hogy most Önök közt megjelenni szerencsém van, röviden beszámolok a kormány és a magam tevékenységéről, rámutatva azokra a munkákra, amelyeket az ország érdekében végezni szerencsések lehettünk. Javul a helyzet. Emlékezni mélfóztatnak azokra a viszonyokra, amelyekben az 1922. évben, megválasztatásom idején az ország sínylődött és amelyek a normális állami élet menetét megakaez tották. Politikai és közgazdasági állapotaink akkor közismerten annyira ziláltak voltak, hogy nem tudtuk, nem fogják e ezek az állapotok az országot végpusztulásba sodorni. Sürü, sötét, vigasztalan felhők bontották hazánk egét. De bála a jóságos Istennek, aki erőt adott a megfeszített munkára, a felhők sokat vesztettek sűrűségűkből és áttör már rajtuk a napsugár, amely boldogabb jövőt igér és szebb, hatalmasabb, boldogabb Magyarországot. A takarékosság. A kormánynak a legelső feladata az volt, hogy ebben a lázbeteg országban rendet, megnyugvást és konszo lidációt teremtsen úgy a közgazdasági, mint a társadalmi élet terén, mert e nélkül rendes állami berendezkedés el sem képzelhető. Méitóz- tatnak emlékezni, bogy az 1922. évben, a pénz zuhanása idején a pénz értékének a folytonos változása folytán az ország munkaereje meg volt bénítva, tétlenségre volt kárhoztatva. Nem lehetett a pénz értékével számolni, minden vállalkozás lehetetlenné volt téve. A takarékosság ismeretlen fogalom vol(, hisz aki pénzét meg- | takarította, az elvesztette keserves, fáradságos munkájának gyümölcseit. Mivel a pénzt megtakarítani nem lehetett, senki sem ment a takarékokba, hanem dologi javakba fektették az emberek a keresményüket, a feleslegüket, a vagyonukat. Már- már azon a ponton állottunk, hogy a vad népek cserekereskedelmének színvonalára sülyed le gazdasági életünk, amely akkor a bénulás kezdetének ijesztő jeleit mutatta. A külföldi kölcsön. Ebben az időben lépati a kormány a cselekvés terére és külföldi kölcsönt szerezve igyekezett a beteg gazdasági és társadalmi életet talpra állítani. A külföldi kölcsön felvételének bevég- zett tényével szemben sok támadás érte a kormányt a sajtóban, a nemzetgyűlésen és a közéletben egyaránt. Sokszor, sőt minduntalan lehetett hallani, hogy a kormány helytelenül cselekedett, amikor a külföldi kölcsönt felvette, mert a pénz stabilizálását, a pénz értékének az állandósítását meg tudta volna csinálni belső erők igénybevételével is. Igaz, hogy a szanálás véghezvitelére és a pénz stabilizálására az or- Bzág belső ereje is elegendő lett volna, azonban nem lett volna okos dolog ezt igy megcsinálni, mert ezzel belső anyagi erőt mutattunk volna és a külföld ezt látva, a végletekig srófolt, gyötört volna bennünket. Azért volt helyes, hogy a kormány külföldi kö caönnel oldotta meg a szauálás kérdését, mert a külföldi kölcsön felvételével kapcsolatban a jóvátételi kérdést is megoldhattuk. Néhány nagyhatalom jóindulatát megszerezve és e hatalmakat magunk mellé állítva elértük, hogy a jóvátétel fizetésére 20 esztendős halasztást kaptunk. Becsületes, nyílt szívvel mondhatom, hogy ezt a kedvezményt a külföldi kölcsön felvétele nélkül sohasem kaptuk volna meg. A külföld bizalmaA külföldi kölcsöntárgyalások során magunk mejlé állított nagyhatalmak barátságos segítségének köszönhetjük, hogy a pénzünk a külföld szemében is Európa egyik legsziiárdabban megalapozott pénze lett. Hogy ez mit jelent, elég rámutatnom arra a rendkívül kedvező tényre, hogy nem múlik el nap, hogy külföldi bankárok ne jönnének Buda- I pestre, ahol pénzt kínálnak az ország közgazdasági faktorainak anélkül, hogy az állami jövedelmek lekötését kívánnák biztosítókul. A régi keserAz isnzsMniiniszter beszámolója Kistengelicen.
