Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-08-21 / 33. szám
Vili* évfolyam. Egyes szám ára 2500 korona. Szekszárdi 1926 augusztus 21. 33. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. gzerkesztÖség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám 85 és 102. — Egyes szám éra: 2500 korona. előfizetési dij félévre 50 000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kflldendők. Hirdattsek árai: A UfHsabb hirdetés dl|a 10000 korona. A bírd «lét agy M milliméter szálas hasábon mllllmátarsoronkánt 1000 korona. KSzgyBláal részvénytársasági stb. hirdetések IZOOkor. — Alléit keresőknek 50 asása* Iák angedmáaj. A hlrroratban elhelyezett rsklámhlr, eljegyzést hír, asa> lédl hír, ralamlnt a nyllttár soronként 8000 koronába kerül. Király és apostol. — Szent István-napi gondolatok. — A világtörténelem legnagyobb alakjai azok, akik történelmet csináltak ; akik tehát azokat a változásokat, melyekkel az időt mérjük, azokat az eseményeket, melyei a változásokat előidézték, nem kapták készen és nem nézték ölhetett kézzel, hanem előkészítő.tók, irányították s ha teljesen nem is tadták mindig befejezni — hiszen arra gyakran nagyon is rövid egy emberélet — de legalább ngy megalapozták, hogy a további szerves fejlődésnek termékeny talaján! és zsinórmértékéül szolgál hattak. Az erős akarat és a nagy szellemi tehetség maga csinálja körülményeit, a Dobzsa Lászlókat elsodorja a legkisebb vihar is. A történelmi nagyságnak is megvannak a maga intenzív és extenziv fokai. Voltak nagyságok, akiknek hatása óriási volt, de.kis körre vagy kis időre szorítkozott, — Hannibál, Nagy Sándor, Napoleon, — viszont vannak történelmi alakok, kiknek hatását csak nagy idők perspektívájából lehet megérteni és megmérni, mert saját korák meg nem értette őket. Ezekből kerülnek ki a Széchenyiek, a Mirabeauk, a Col limbusok, saját nagyságáknak e tragikus hősei. Szent István király ezeknek egyikéhez sem tartozik. Nem üstököse a világtörténelemnek, mert fénye nem váratlan és nem félelmetes; de nem íb tragikns hős, nem áldozata szomorú végzetének, mert bár mondha- tatlan küzdelmekbe, nagy egyéni energiájának teljes megfeszítésébe került is az ő világtörténelmi hivatásának teljesítése: Isten meg engedte érnie azt a szerencsés lelki egyensúlyt, azt a férfias öntudatot, hogy munkája nem volt félmunka, hanem kiállja a jövendő századok viharait, vészeit. Szent István egy személyben király volt és apostol. Király, ki nemzetének uj alkotmányt adott, mely biztosította élétét befelé, mert megszüntette a törzsrendszert és az életképes és jobb sorsra érdemes népet az egység erejével védte meg a kalandozás veszedelmei ellen. És após tola volt nemzetének, legalább is a szónak tágabb értelmébenmert ha szavával nem is, példájával annál hangosabban és hatásosabban prédikálta azt a hitet, mely helyet szer zett és biztosított nemzetének a keresztény népek között, a keresztény kultnra árnyékában. E királyi és apostoli hivatásnak nagyságát századok próbálták ki s egy ezredév a bizonysága, hogy a magyar nemzet csak azokon az alapokon épitheti jövendőjét, melyekre Szent István a múltat helyezte, mely neki is jövendő volt még. E királyi és apostoli hivatás teljesítésével szerezte meg első királynők nemcsak azt a hervadhatatlan kitün- ■ tetést, hogy holta ntán alig egy em- | beröltövei az egyház már a szentek bözé igtatta őt, hanem azt a soha el nem halaványuló nemzeti érdemet is, mellyel örök hálára kötelezte szent jobbjával vezetett hazáját. Király és apostol . . . Ahogy szerveinknek, tagjainknak értékét akkor becsüljük meg leginkább, ha bajuk van vagy hiányoznak : úgy eUő szent Templom volt vármegyénk székházénak díszterme a legutóbbi törvényhatósági bizottsági közgyűlésen, azzá avatta az az impozáns hódolat, mellyel a vármegye közönsége adózott Tisza István emlékének, amidőn a nagy férfiú arcképét közgyűlési termében elhelyezte. Amilyen mértékben távolodunk 1918 október hó 31-től, ugyanolyan arányban nő gróf Tisza István meg- dicsőült alakja. Az idő, amely eddig eltelt, teljesen őt igazolta, az ő nagyságát növelte, ezt bizonyította az augusztus 14-iki megyegyűlés is. Jankó Ágoston főispán a napirend tárgyalása előtt felkérte Si- montsits Elemér vbtt., megyebizottsági tagot a nap jelentőségének és Tisza emlékének a méltatására, aki, mint a megboldogult személyes hive és barátja a legilletékesebb arra, hogy Tolna vármegyenevében hódoljon az utóbbi idők legnagyobb magyarjának. A közgyűlési terem zsúfolásig megtelt és az előkelő hölgyközönség teljesen betöltötte a karzatot. Megvalljuk mindnyájan, akik jelen voltak lélekzetvisszafojtva vártak, figyeltek, amidőn Simontsits Elemér elegáns, imponáló alakja szólásra emelkedett. Mindenki valami nagyszerűt, valami lélekemelőt várt. Es ez meg is történt, mert a szónok magával ragadta a hallgatósá- * got és vitte fel a magasba, hogy megközelítőleg megismertesse a nemzeti óriás nagy, hatalmas, de emellett mégis egyszerű, puritán egyéniségét. A gyönyörű szónoki remekművet teljes egészében alább közöljük. Simontsits Elemér vbtt. beszéde. Méltóságos Főispán ur! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság k A vármegye közönségének haza- fizas elhatározásából gróf Tisza István arcképe jelent meg a mi gyü- léstermünk falán. Én úgy érzem, hogy ezt a képet nem lehet ennek a teremnek ékességei közé beiktatni, csak a közgyűlésnek egy olyan ténye által, amelyben a vármegye közakarata mellett az a mélységes tisztelet is ünnepélyes kifejezésre jut, amellyel Tolna vármegye közönsége gróf Tisza István emléke iránt viseltetik! Azzal a kéréssel fordulok tehát a Méltóságos Főispán úrhoz és mélyen tisztelt bizottsági Tagkirályunknak kettős, királyi és após toli hivatása is éppen 'most, a vér- zivatarok utóhullámai kö ött, fakasztja lelkűnkből a panaszos emlékezetet: társaimhoz, méltóztassanak annak a néhány szónak elhangzására, amelyben én Tolna vármegye Közönsége nevében megdicsőült Vezérünket apostrofálni akarom, helyeikről felemelkedni. (A közgyűlés közönsége feláll. Simontsits vbtt. pedig a kép felé fordulva mondja az alábbiakat.) Hódolat Tisza Istvánnak. Uram és Vezérem! Tolna vármegye Közönsége hódolattal áldoz a Te emlékednek; hálás elismeréssel adózik azokért a szolgálatokért, amelyeket a Nemzetnek tettél; és a Te életedben az önzetlen hazaszeretet megtestesülését, halálodban nemzeti nagyjaink vértanú sorsának beteljesülését látva: határtalan tisztelete jeléül arcképedet egy szivvel-lélekkel iktatja be közéletének örök dísze gyanánt s övezi azt közelismerésének koszorújával ! (Majd ismét a közönség felé fordulva folytatja.) Méltóságos Főispán ur! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Félre ismerném szerepemet és a vármegye közszellemét, ha megköszönném, hogy kérésemet teljesíteni kegyesek voltak. A Törvényhatósági Bizottságnak ez az ünnepélyes megnyilatkozása az önök ténye volt. En csak az antenna voltam, mely a szférák lebegő zenéjét felfogta és érzékelhetővé tette. De örökre hálás leszek a sorsnak, hogy ezt a szolgálatot nekem még megengedte, mert az én lelkem emlékeivel valami szebbet, felemelőbbet, mint tolmácsnak lenni Tolna vármegye és Tisza István között — elképzelni sem tudok! Ez a tolmács voltam mindkét fél iránti teljes hűséggel ameddig ő élt, ez akarok lenni ma, amikor Öméltósága a Főispán ur megtisztelő felszólítására, az ő arcképének beiktatása alkalmából néhány szót akarok szólani felőle. Tisza és Bethlen István. Nem tartok ünnepi beszédet. Még csak a szónak megszokott értelmében vett emlékbeszédet sem. Mert én gondosan megfigyeltem minden emlékbeszédet, mely Tisza István halála óta felőle elhangzott és amikor azt a képet, amelyet ezekyt beszédek megfestettek, összehasonlítottam azzal az eredetivel, mely lelkemben él — azt találtam, hogy bár ezek a beszédek önmagukban véve igen szépek voltak, egyikmásik egészen kiváló szónoki és filozófiai alkotás, azt a Tisza Istvánt, akit én ismertem, egynek kivételével, visszaadni nem tudták. Ez az egy kivétel gróf Bethlen István beszéde volt. Miért van ez igy? Mert amint egy művészt a maga egész valójában felfogni, igazán megérteni és interpretálni — csak művészlélek tud, úgy Tisza István lelki világának misztériumaihoz is csak az államférfim kvalitások tudnak közel férkőzni. S ha én azt mondom, hogy még gróf Bethlen Istvánnak — egyébként igen pompás beszéde — sem volt kimerítő, ne méltóztassanak ezen csodálkozni. Amint a csillagos égnek egész gazdagságát soha nem fogja egészen felderíteni semmiféle csillagász, mert mindig csak a műszerek tökéletességén fordul meg az, hogy ebből a gazdagságból mennyit vagyunk képesek meglátni és rögzíteni, épen úgy Tisza István lelki tulajdonait és jellemét sem fogja tökéletesen feltárni soha senki, mert itt a kivételes emberi nagyság lelki világának olyan mélységeivel állunk szemben, amelyekben még generációk fognak a nemzet okulására és és épülésére bányászhatni anélkül, hogy a kutatók közül csak egy is, erkölcsi kincsekben való meggazdagodás nélkül hagyhatná el kutatása területét! Élmények és emlékek. Nem mondok tehát emlékbeszédet. De kegyes engedelmükkel saját élményeimre, emlékeimre és feljegyzéseimre támaszkodva, egy rövid felszólalás keretében, egyszerű szavakkal elmondok felőle egyet- mást. így közvetlenebb is leszek, mert ezeket az élményeket vele együtt éltem át; azok tehát darabjai annak a lávának, mely ebből a hatalmas magyar vulkánból tört elő, amelynek csodálatos működését azzal a lélekkel volt szerencsém közelből figyelhetni, amellyel az ember az elemek hatalmában gyönyörködik. Tisza és Tolna vármegye. Elsősorban arra a viszonyra akarok reá világítani, mely Tisza István és Tolna vármegye között fennállott. Ez a viszony a kölcsönös bizalom erkölcsi alapján nyugodott és igen bensőségteljes volt. Tisza István a vármegye közönségének azt a tüntető bizalmát, melyet vele szemben nem egyszer, de következetesen nyilvánított azáltal, hogy soha ellene, de mindig mellette foglalt állást, az ő teljes bizalmával viszonozta abban a formában, hogy a mi „vármegyénket az országos közélet azon tényezői közé sorolta, amelyekre mindenkor, a kritikus időkben is számíthatni vélt. Ennek az ő feltétlen bizalmának ethikai alapját közelebbről abban jelölhe- j tem meg, hogy ő tudta, hogy amint I ő maga, úgy Tolna vármegye köHol vagy István király? Téged magyar kíván, Gyászos Öltözetben Teelőuted sírván .. . Dr. Magyarász Ferenc. Gróf Tisza István emlékezete Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlésén. \
