Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-08-14 / 32. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1926 augusztus 14. PORZOL-lal szárazon. i -nalnedvesen csávázzunk őszi búzát pácoljunk Rozsot, árpát, repcét HIGOSAH ARANKÁT. KOSKUTÁK HÖRGSŰ6ÖT, ÜKÉI legjobban pusztít BELLII-GÍZ CHIN ÓIN meztigazdasági szerek gyári áron beszerezhetők: Frank Drogéria, Szokatni, Hangya Fogyasztási Szövetkezet. Magyar Mezőgazdák Szövetkezete. 555 Mint Baranya vármegye törvény, hatósági biiotteágának tagját, a vármegye intéző körei is mindig nagyra- becsülték, nemcsak kedves modoráért és magyaros vendégszeretetéért, hanem népismerő, a közélet minden ága iránt érdeklődő és helyes érzékről tanúskodó tapasztalataiért, amelyekkel nem egy esetben volt a közigazgatás fontos Ügyeit intéző köröknek értékes útbaigazítója. A szerb megszállás alatt, a kommunizmus és az ellenforradalom idején, ritka hazafias vendégszeretettel fogadta és látta vendégttl a demarkációs vonalon át menekült szekszárdi és szekszárd- környéki ellenforradalmárokat. S hogy hazafias lelkét mennyire bántották az akkori szomorú idők isgalmai, a szerbek részéről Baját személyét is ért zaklatások és letartóztatása, mutatja az, hogy ezekből származott lelki fájdalmai folytán súlyos betegségbe esett, melyből csak a megszállás megszűnte után gyógyult ki. Dunaszek- csőről való távozását nemcsak a jópásztoruktól megfosztott hívei fájlalják, hanem a környékbeli nagyszámú tisztelői is, köztük különösen a mohácsi esperesi kerület tanítói, kikkel mindenkor a legmegértőbb lelkese déssel és kiváló szakértelemmel intézte a kerület katholikus iskoláinak és tanítóinak ügyeit. Kiss Lajosban tehát a szekszárdi hivek egy igazán buzgó és minden tekintetben kiváló lelkipásztort nyertek, kiben minden kellék megvan arra, hogy nagynevű elődjének nyomdokain járva, annak örökét méltóképen fogja betölteni. Az uj plébános még ebben a hónapban átveszi hivatalát és szeptember 1 ig át is költözik Szekszárdra. Szekszárdi hívei örömmel várják Kiss Lajost szülővárosa plébániájára, mert tudják, hogy a főpásztor Jézus Szive szerint való olyan papot választott utódjául, aki minden tekintetben méltó a díszes állás betöltésére és a hitélet mélyítése körül eddig szerzett érdemeit Tolna vármegye székhelyén is öregbíteni fogja. fi vármegye útépítési programmja. (Levél a szerkesztőséghez.) Most, mikor a vármegye törvény hatósági bizottsága nagyobb kölcsön felvételéről fog tárgyalni, melynek legnagyobb része tudtommal újabb utak építésére fog szolgálni, legyen szabad a t. Szerkesztőséget megkérnem, hogy erre vonatkozó néhány szerény megjegyzésemnek helyt adjon. Igaz, talán az illetékes körökkel sokban ellentétes nézetet vallók ebben a kérdésben, de talán nem lesz sem ezekre, sem a közönségre nézve érdektelen ebben a megye gaz dasági és kulturális haladását mélyrehatóan befolyásoló ügyben, oly ember véleményét is meghallani, ki jelenleg közeli ut áldásaiban nem részesül, de még kilátása sinos arra, hogy belátható időn kelül részesülhessen bennük. Régebben uj utak tervezésénél a közfelfogás az volt, hogy minden helységet a vasúttal mflut kössön össze. Szerintem ezen felfogás most is épp úgy megállja a helyét, mint ezelőtt 40—50 évvel; hiszen valamely község gazdasági és kulturális haladása ut nélkül el sem képzelhető. Minél jobban halad a technika, minél jobban nyomul előtérbe például az automobilizmus, az ut nélküli helység annál mostohább helyzetben lesz szerencsésebb társai megölt. Mégis azt hallom, hogy most talán éppen az automobilizmus szükségleteinek előtérbe tolásával, oly, főleg vasutakkal párhuzamosan haladó, utak építését tervezik, melyek, bár szintén rendkívül fontosak s nagyarányú útépítési koncepcióhoz feltétlenül hozzátartoznak, mégis leginkább oly helyeket kötnének össze s juttatnának újabb utakhoz, melyeknek j már köves ütjük van s így annyira | nem volnának reá szorulva. Hogy ! példával világítsam meg a dolgot, | n itt van a szekszárd—simontornyai ut terve. Ez majdnem kivétel nélkül köves úttal már rendelkező helyeket kötne össze. Medina, Kölesd, Űzd, Sárszentlőrinc mind bírnak már köves úttal. A vasúthoz is viszonylag közel vannak, tehát újabb mfiutra nincsenek úgy rászorulva, mint például Miszla vagy Kalaznó, mely helyeknek ütjük még egyáltalán nem lévén, terményeik elszállításának rendkívüli nehézségei miatt intenzív gazdálkodásra, fejlődésre képtelenek. Utóbbi helyek Bök mással együtt még a vasúttól is távol vannak, de ha mfiutjuk volna, ezen hátrányos helyzetüket a teherautó némileg ellensúlyozhatná. Célszerűbbnek s igazságosabbnak tartanám tehát, ha nagy, sek éven át megvalósítható útépítési programmot dolgoznának ki, melyben azután minden helység bennfoglaltatnék s ezt sok helyen elkezdve, fokozatosan valósítanák meg. Például a fentemlitett szekszárd— simontornyai utat nem építenék ki egészen egyszerre, hanem csak az űzd—borjádi, vagy kölesd—borjádi szakaszát, hogy Berjádnak is legyen mfiutja. A másik, egyelőre nem kiépített rész helyett, más utnélküli községeknek adnának utat, igy például a nagyszékely—pincehelyi úthoz csatlakozóan a miszla—pincehelyi utat, mert igy Miszla községnek is volna legalább egy mozgási lehetősége. Vagy pedig a dombóvár— döbrököz—kurdi útnak is csak egyik felét, mert ezáltal Döbrököz is úthoz jutna, viszont más, eddig eltemetett helynek is juttathatnának szabadulási alkalmat. Igaz, hogy igy egyes nagyobb helyek autótulajdonosai ezután is csak még sokáig tetemes kerülőkkel tudnának közlekedni, de sajnos, az autó nálunk még csak a gazdag ember privilégiuma, ki, ha már autót tarthat, megfizetheti annak a kerülőnek a költségeit is. Mennyivel nagyobb közgazdasági haszna volna ellenben tervem keresztülvitele esetén a megye sok-sok községének, melyeknek megnyitnák a fejlődés lehetőségét. Ugyanannyit áldoz utakra az a miszlai I gazdálkodó, ki ott az elfelejtett gödör mélyén télen-nyáron remén ytelenül gázolja a tengelyig érő lekvárt, mint az az egy-két boldog szekszárdi vagy simontornyai autótulajdonos. Sőt talán ezeknél többet is áldoz, hiszen éppen a vasút, kövesut megközelíthetetlenségénél fogva kénytelen több fogatot tartani, melyekért azután több közmunkaváltBágot is fizet, mint mondjuk az a szerencsésebb dombóvári kollégája. Teljes joggal mondhatja például az a te véli gazda: „Minek fizessek én súlyos összegeket azért, hogy az a szekszárdi autó- tulajdonos egy félórával előbb érkéz- hessen Simontornyára, akkor, mikor {ín rossz utam miatt sokszor még csak az állomásomig sem juthatok el.“ Még egy kérdéssel bátorkodom a t. szerkesztőség és közönség türelmét igénybe venni. Úgy tudom, hogy Bonyhád és Dombóvár kösségek belterületén a vármegye kőutburkolatot szándékozik óriási költségen létesíteni. Kérdem, igazságos dolog-e az akkor, mikor a községek egy részének nemhogy nincs müutja, de még csak reménye sincs arra, hoogy valamikor kapjon, holott mint már fentebb kifejtettem, aránylag talán többet áldoz utakra, mint az a bonyhádi kereskedő, kinek most a vármegye kőuttal akar kedveskedni, melynek kilóméteijének áráért 4—5 km. közönséges makadán-utat lehetne építeni. Ha pedig az illető útszakasz fenntartása aránytalan költségeket okoz, legyen szabad a szakértőkhöz azon tiszteletteljes kérdést intéznem, nem lehetne e az utat az illető mezőváros költségeire történendő kátrányozása által olcsóbban fenntartani ? Ezekben voltam bátor a t. Szerkesztőség és közönség szives türelmét igénybe venni s bár nem igen remélhetem, hogy szerény néhány sorom a dolgok állásán valamit változtathatna, mégis remélem, hogy talán a közvélemény tisztázásához ebben a fontos kérdésben valameny- nyire hozzájárulhattam s ezért megköszönve a t. Szerkesztőség szívességét, maradok kiváló tisztelettel Visolyl Gusztáv. KEGYELET" Pirnitzer József és Fiai temetkezési vállalata SZEKSZÁRDON fővárosi mintára teljesen uj berendezéssel, elvállal valamint egyszerű úgy diszes temetések rendezését helyben és vidéken, mérsékelt árszabály alapon. Élő- és m ü vi rág koszorú k Koszoruszallagok nyomtatása <D © w N SD-
