Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)
1926-07-24 / 29. szám
VIII* évfolyam. szám ára 2500 korona. Szekszárd, 1926 Julius 24. 29. szám. ggrkeszttség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épflletében. Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS fdefonszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. A lap aegjeleaik minden előfizetési dij félévre 50.000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések érái: A legkisebb hirdetés dija 10000 korona. A hirdetés egy ét milliméter széles hssébon mllllmélersoronkénl 1000 korona. KöxgyBlésI rénsvénytérsaségi stb. hirdetések uOOkor. — Állést keresőknek 80 ssésa- lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett raklémhlr, eljegyzési hír, ess* tédl hír, valamint a njllttér soronként 8000 körönébe kerBI. isten kezében minden. Hogy mindeddig az ideig semmi dőntő szavunkat nem hallattuk igen kedves témánk: az aratás és eredménye felöl, érthető. Szivszorongva szemléltük a nehéz ködöket, melyek mesebeli lidércként tapostak végig a barázdákon s megdöbbenve néztük % naponként megújuló pusztító záport, mely halálos sarlójával lefektette a legdúsabb kalászt. Csendesen áltattuk magunkat holmi furfangos remény félé vei. Azt mondtuk: az erős vetést lefektette az eső, annál jobb leBZ a gyönge. — Majd behozza az, amit elvesztettünk a jóban. Olyan formán tettünk, mint a konok sors- játókos. A hivatalos nyereményjegyzékben először a főtétel körül szemlélődik, Hamarosan meggyőződik arról, bogy nem az ő száma nyomó dott papírra. Nem baj, gondolja, jó lesz a kisebb is. Ámde ott is hiába kutat. Lejebb szállítja milliós igényeit. Jé lesz — úgymond — a legkisebb nyeremény is. Ott biztosan ott van az ő neve: az ő száma. De nincs. Az se baj, lihegi fanatikusan — majd a következő húzáson 1 . . . Hát igy vagyunk mi ezzel az idei aratással és terméssel. Összefogott ellenünk minden tenyérnyi felhő. Mérhetetlen károkat okozó csapással ülte meg leggazdagabb tájainkat a viz. Ha ez rendes időben, normális korban történik s ha csak mivelünk: szerencsétlen magyar nemzettel, akkor azt mondanánk: nem baj, kiheverjük. A magyar föld értéke és ereje olyan nagy, hogy meg nem érez egy esztendei súlyos csapást sokáig. Lerázza vállairól a bajt igeu hamar, mert olyan hatalmas tulajdonságai vannak, amellyel nem minden nemzet földje dicsekedhetik. De e mostani nehéz köddel, súlyos esővel bővelkedett idő általános a gazdaságilag legjobban berendett európai államokban. Éppen ott veri a földet az Isten ostora, ahol az a mindennapi betevő falatot nyújtja. Európa tárházait sújtotta a baj s mikor a vizekkel elöntött kanaáni területeket látjuk, a tengert, melynek színét haldokló gabonafejek népesítik be, mint hajókatasztrófa után a tajtékozó habokat a kétségbeesetten vergődők százai — mondom, ha végig tekintünk a roppant pusztuláson, mélységesen érezzük, hogy minden égi és földi erő és mi magunk is dolgainkban Isten kezében vagyunk, ó adja, vagy elveszi a mindennapi kenyeret. Igen sokan igen sokat csalódtak. Az erőszakosan, hozzá nem értéssel beharangozott bőtermés csendesen foszlik el, mint az álom. Ha van is közepes eredmény — elvétve közepesnél jobb, az kizárólag a szakszerű 8 alapos művelésnek köszönhető. Valóban emberfeletti munkát végeztek itt-ott a iermés biztosítása és megmentése érdekében. Meggyőződhetett mindenki, hogy a földművelés nem játék, nemcsak alapos készültséget és rendkívül nagy tapasztalatot kíván, hanem valósággal élethalál harcot vív az elemi csapásokkal . gyakran ngy kell ellopkodni a természet ártalmas erői elől a termést. Éppen ezért nincs és nem lehet okunk a kétségbeesésre. Nemcsak feltételezzük azt, hogy az elmúlt esztendő feleslegéből a bölcs ób előrelátó gazda félretett és nem fecsérelte el könnyelműen tartalékait, hanem tudjnk, hogy a magyar gazda olyan szívós és erős lelkű, akit nem fog megtörni és nem tört meg a baj, hanem bölccsé és még óvatosabbá tett s e szomoruságos csapásból is megtanulta a legnagyobb bölcsességet, hogy csak a munka az emberé. Ha nem volnának próbák és csapások, ha oly dúsan ontaná az áldást a mi édes honi földünk, mint Oroszország, lomhák és degeneráltak lennénk. — így pedig: elbukik a gyenge, edződik az erős. Vagy, amint a lánglelkü mondotta: „az erőtlen csügged, az erős megállja.“ Jánosi György. fl gyermek lelki élete.* Mikor erről akarok szólni, ha kiterjeszkedem is a lelki élet sokféle irányára, mégis annak legjobban erkölcsi oldala fog érdekelni s azt a célt tűzöm magam elé, hogy kijelöljem azt az irányt, melyen haladva, a tanító és nevelő a gyermeki lelket úgy formálhatja, hogy abból nemcsak értelmes valóság, hanem jóra- törekvő, hivő lélek is legyen. Mert ez is munkának és pedig nagy munkának az eredménye, mikor minden csöppség magával hozza az eredendő bűnt, kettőzötten kell vigyázni a nevelőnek arra, hogy ezt a rosszra oly könnyen hajló lelket a helyes, Istennek tetsző irányba vezesse. Ha nem is mindenki, de bizonyára sokan ismerik Andersennek azt a kis meséjét, amely úgy kezdődik, hogy az ördög jó kedvében egyszer olyan tükröt csinált magának, amelynek az volt a tulajdonsága, hogy aki belenézett, mindent csúfnak és rémesnek látott benne. Az ördög nagyon örült müvének s jókedvében táncra kerekedett a tükör előtt, de véletlenül felrúgta s az millió és millió dirib- darabra törött össze, a szél felkapta a megszámlálhatatlan tükörszilánkokat s széjjel hordta az egész világon. Akinek a szemébe fúródott ilyen kis szilánk, az ezentúl mindenben csak a csúfot látta, akinek a szivébe fúródott, az nem tudott többé szeretni. Azt a mély bibliai igazságot fejezi ki ez a kis mese, hogy szivünkbe, lelkűnkbe valami tőle eredetileg idegen rontás került, ami meghamisi* Irta és felolvasta a tolnai református egyházmegye tanítói közgyűlésén Szilágyi Béla őcsényi református lelkész, tanügyi bizottsági elnök. tóttá eredeti lényegét s elhajlitotta igazi rendeltetésétől. A megromlott lólek befolyásolta a szemet s képtelenné tette a valóság meglátására s a hazugságok s rémképek játékává lett. Ez az idegen befolyás a bún. Az a gyermeki lélek,. mely tehát a kezembe kerül, hogy mint tanító azt formáljam, alakítsam, fejlesszem, azzal a kis szilánkkal jött a világra s mikor hozzáfogok a neveléséhez, mert hisz a tanításon kívül ez is kötelességem, ezzel számolnom kell. Meg kell hát ismernem legelsőben is a gyermeki lelket! Azt gondolja valaki, hogy ő már ismeri a gyermek lelki életét!? Lehet, sok olyat is mondok, ami már ismerős, de a gyermek lelki élete oly kimeríthetetlen bánya, melyből mindig hozhatunk még valami nj&t. Első pillanatra úgy tetszik, hogy a tanítót csak az a gyermeki lélek érdekli, mely az iskolás gyermek lelki élete, de vájjon megismerheti-e azt, ha nem kisérte végig a legelejétől ? Tud-e vele bánni ? Át tudja e adni neki a szükséges tudást, meg tudja e határozni annak mennyiségét ? Ha nem ismeri a gyermek lelki életének azt a fokát, melyet az él addig az ideig, míg az iskola padjáig eljut? Azt hiszem nem. Azért, ha röviden is, a gyermek lelki életét tárgyalni fogom elkezdve a bölcsőtől. Ki gondolná, hogy az a kis újszülött, már az élet legkezdetén is, amikor még érzékszervei úgyszólván tehetetlenek, ha mindjárt homályos, de mégis valaminő lelki életet él, mikor fájdalmáról, kényelmetlenségéről sírással azoknak hangot ád ? Nem hall és nem lát, mert hisz érzékszervei közül legelsőben a szaglás és tapintás fejlődik ki, ezek mint titkos rendőrök őrzik a csecsemőt, hogy káros hatásoktól magát megóvhassa; Az élet testőrei ezek, nem harcos katonái, nem anyagot gyűjtő, nem műveltséget teremtő tényezői a lelki életnek, de ők a testi épségnek, biztonságnak őrállói. Az életnek csak 4.—5.. hónapjában dereng a fény az élőnek, amikor a gyertya fényét már követni tudja, de a színeket még nem ismeri, a 8-ik, 9 ik hónap az, amikor már a csokorból kiválasztja kis kezével az égő piros szinüt, de azok a színek, mik nem elég élénkek, még nem érdeklik. A tárgyak formáiról is csak az 5-ik, 6-ik hónapban vesz tndomáBt. Nem olyan kis dolog észrevenni azt, mi a hegyes, gömbölyű, érdes. Tanulás kell ehez is és tapasztalás. A hallás is csak a 3 ik, 4-ik hónapban kezdi meg, eleinte még csak tétovázó működését, csak akkor kezd tisztább lenni, mikor az élet 4-ik, 5-ik hó napjában párosán kezd működni a a látással. Ilyenkor a gyermek szeme már élénk, figyel, mosolyog, vig, haragos, már tud hízelkedni, vagy dacosan elfordulni és már jelekkel adja tudtul, hogy gondolkodik. Vájjon ki tartja számon azt, hogy amig eddig is eljut a gyermek, mennyit kellett tanulnia ? Egy két éves gyermek már 500 szét használ, van amelyik háromszor annyit s ezt mind meg kellett tanulnia, nemcsak a szót magát, de a fogalmat is. Sokat kellett hát annak a csöppségnek addig is tanulni, mig idáig eljutott és ez szellemi munka. Mielőtt hát a gyermek az óvodába, vagy az iskolába eljut, nincs szüksége semmi különösebb elméleti tanulásra, tanítja a gyermeket maga az élet. Nincs hát semmi szükség arra, hogy a gyermek ebben a korban verset, értelmetlen meséket tanuljon meg, mik talán a szülői hiúságot legyezgetik, de a gyermek agyát túl terhelik értéktelen limlommal. Az élet a legjobb tanítómester. Többet tanit egy verőfényes szép délután a gyermek szabad játékával, mint a legszebb képeskönyv. Itt még nevelőre van szüksége a gyermeknek, aki ki tudja egyenlíteni a gyermek vágyait és a lehetőségek között ingadozó mérleget s figyelembe veszi a gyermek egyéniségét. A jó tanító is az iskolába lépő gyermekkel szellemi próbát tesz, megnézi hogyan fejlődött annak szellemi élete, milyenek a fogalmai a mindennapi élet tárgyairól és az erkölcsi világról és ezekre építi a további tanítást. Ezt a próbát meg kellene tenni a szülőnek is az iskolába lépést megelőző években, már csak azért is, hogy pótolhassa az előforduló hiányokat. A gyermek ugyan maga is érzi a hiányokat, innen, hogy a gyermek annyit kérdez. Nem szabad kérdéseiért kikacagni, vagy elutasítani azzal, hogy nem tudom. Öt éves kortól 10 éves korig kérdez leginkább. Statisztikai megállapítások szerint a gyermek kérdései a természeti erőkre, az élet eredetének és végének problémájára, az Isten fogalmára és a bibliai történetekre vonatkoznak, mégis a kérdések több, mint fele a természetre esik. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a gyermek agyát ne töltsük meg költött mesékkel, fantasztikus történetekkel, hanem a természet legegyszerűbb jelenségeit magyarázzuk, mint ami leginkább leköti és érdekli. Barthalomäi berlini professzor 75 kérdést intézett a gyermekekhez s kiderült, hogy a természet köréből vett kérdésekre a falusi gyermek biztosabb feleletet tudott adni, mint a városi, valahogy megszokja az a falusi gyermek a dolgokat pontosabban felfogni s egész életét is ez jellemzi. Jobban húz a természethez, pontosabbak megfigyelései s ez magyarázza meg azt a jelenséget is, hogy igazi tehetséget többet ád a vidék, mint a nagyváros. A megfigyelés Bzerzi meg a gyermek számára a mind több és több tudást, több és több ismeretet ób pedig azokat az ismereteket, amelyekkel élni is tud, amelyeket használhat is, tanul a gyermek, hogy dolgozhasson és dolgozik, hogy ezáltal is tanuljon már
