Tolnamegyei Ujság, 1926 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1926-06-19 / 24. szám

Egyes szám ára 2500 korona. Vili- évfolyam. Szekszárd, 1926 juntas 19. 24 szám. gggrfcesztöség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Veleionszám 85 és 102. — Egyes szám ára: 2500 korona. Előfizetési dii félévre 50 000 korona (4 pengő), egész évre 100.000 K (8 pengő). Szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. A lap megjelenik minden szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kOldendők. Hirdetések árai: A lej kisebb hirdetés dl|a 10000 korona. A hirdetés agy 60 milliméter széles hasábon milliméter soronként 1000 korona. Közgyűlési részvénytársasági stb. hirdetések IZOOkor. — Állást keresőknek SO száza­lék engedmény. A hírrovatban elhelyezett reklémhlr, eljegyzési hír, cse­lé dl hír, valamint a ayllttér soronként 8000 koronába kerOl. gyermeknap Szekszűrdon. Egészen újszerű és nagyszerűségé­vel a város életében is esemény­számba menő népünnepben volt része folyó hó 13 án, vasárnap, Szekszárd lakosságának. Az Anya- és Csecse­mővédő Intézet vezetősége élén Jankó Ágoetonnó főiepánnéval fényes és kedves látványosságokban bővelkedő gyermeknapot rendezett a sótakert- ben a gyermek és az anya ünneplé­sére, az anya- és gyermekvédelem gondolatának népszerűsítésére és sa­ját, ngyanezen nemes célt szolgáló intézménye javára. A valóban impozáns ünnep részié teiről az alábbiakban számolunk be: Az előkészítés. Napokkal az ünnep előtt plakátok hirdették a város közönségének, hogy a gyermekvédelem harcosai, serény munkásai ünnepre készülnek és ün­nepre hívnak meg mindenkit, akik szeretik a gyermeket, megbecsülik az anyát és szivükön viselik a jövő Magyarország sorsát. A nagy mun­kái tervszerű, gondos ’előkészítés előzte meg; hölgyekből és férfiakból álló bizottságok serényen dolgpztak. Ebben az előkészületben, miként az ünnepély lefolytatásában is, Jankó Ágostqpnó főispánná nemes egyéni­sége volt az a központ, amely áldo­zatkész munkaerőket vonzott magá hoz, akik az ünnepnek zavartalan és eredményes lefolyását biztosították. Az Qnnep a város legszebb pontján, a sétakert­ben folyt le, amelyet Vendl István polgármester előzékenyen a vezetőség rendelkezésére bocsátott. Már a kora reggeli órákban mégindult a munka. Cserkészek tevékenykedtek, sátrakat vertek fel és gondoskodtak a beér­kező adományok elhelyezéséről a cser készott bonban. A bősök szobra körül, a muzeum- kert és sétakert közt elhelyezett sát rakban délután 3 órakor már élénk sürgés forgás volt. Az egyikbe süte méDyeket, a másikba gyümölcsöt, virágot, a harmadikba italokat he lyeztek el. A rendőrség elzárta a sétakert és a gimnázium, illetőleg pénzügyi palota közt levő útvonalat és csak jeggyel lehetett a sétakertbe belépni. A gimnázium udvarán pedig a nap hősei, az aranyos gyermekek, büszke mamák gyülekeztek. Nagy tömegek várták a felvonulást, amely négy órakor indult el a gimnázium udvaráról. Az ünnep fénypontjáról: a felvo­nulásról esak film beszélhetne hűen és elég részletesen, így szóval csak részletekben lehet visszaadni a felvo­nuló bájos gyermeksereg szépségét, kifejezni a felvonulás nagyszerűségét. A menet élén Jónás Laci zenekara haladt ős a Rákócsi-induló hangjai mellett vo­nultak utána as anyák, akik kié babáikat tolták a gyönyörűéi fel­virágozott kocsikban, majd a karon- ülő babák édesanyái jöttek büszke boldogsággal szemükben. Az idő is letette gyászát erre a napra és nagy megnyugvásra, tiszta, verőfónyes nap köszöntött be. A Bétakertnek virágok tarka színétől megszakított zöldje a verőféDyben aszott és a tavasz üde- sége kedvesen párosait az „irtatta nők gyülekezetének“ megmagyaráz­hatatlan bájos jelenségével. De lássuk a menetet tovább. LasBU lépésben vonalnak a séta­kertnek a Korzó felőli főutján be és a hősök szobra mellett elhaladva, végigkigyóz ák a sétakert útjait, úgy hogy kétszer haladnak el a gyönyör­ködő és elragadtatásának hangos ki­fejezést adó közönség sorai előtt. A kisbabák után 2—6 éves és nagyobb gyermekek jelmezes cso­portjai- következnek. Az anyák talá­lékonysága és ügyes keze a legna gyobb változatosságot teremti meg : uniformisos hu -zártiszt vonul az egész „Bzázad'tf ólén és vezeti büszke lép tekkel a krinoiinos Biedermayer ba­bákat, a közismert Jack és a cigány- gavallért, a P; erők at és Pieretteket, ezeket fölváltja a sárközi leányok és fiuk festői alakja, a Piroska és a farkas (farkaskutya). Majd a menet fénypontja következett, egy cserké­szektől vont, gyönyörűen feldíszített kocsin Hófehérke ült diszes trónusán, körülötte a komoly, hallgatag törpék­kel. A mesék tündérvilága megvaló­sulva a felnőtteknek is édes gyönyö rüséget szerzett és sokan az élragadó örömtől hangosan adtak kifejezést érzelmeiknek. Egy, a nap keserves nehéz munkájában robotoló munkás ember büszkén és nagy. szeretettel mutatja pajtásának kis unokáját, aki feltűnt a menetben. Kedves becéző nevek hangzanak, amint a közönség tömött sorai között végigvonulnak. De még nem értünk a menet végére. Valami egészen rendkívüli jelenség következik most. A cserkészek ko­csiját megszerette és lefoglalta magá­nak egy gondos gólyamama, fészket rakott rája és abban helyezte el a kis pólyásbabákat. Egy kis magyar- ruhás leánykát is ültetett melléjük, aki kedves komolysággal vigyázott az aranyos kis csöppségekre. A cser­készek csendesen vonták a kocsit és szemmel láthatólag a gólyának mindenki megörült és biz nagy nép­szerűségre tett szert a közönség kö­rében. A menetet végül egy másik apró kis kocsi zárta be, amely egy hordó málnaszörpöt szállított. Ezt fehér cukrászfiuk húzták. A menet a sétakertből ismét a gimnázium udva­rába vonult vissza. A felvonulás után megkezdődött a gyermekelőadás. A gimnázium bejárata előtt pódium állt, ezen az óvodások és elemi iskolások kedves apróságokat, jeleneteket és szavalatokat adtak elő. Nagy feltű­nést keltett az újvárosi elemi iskola háromszólamu énekkara. A közönség az utón elhelyezett padokon foglalt helyet és hallgatta a kis művészeket komolyan és figye­lemmel, mintha itt akarna óletfiJoüófiát tanulni. Ez alatt a sétakertben föl- alá hullámzott a közönség fényes tömege. A három sátor gazdug tar­talma és a bájos hölgyek nagy kö­zönséget vonzottak. A nagy bőség mégis inkább a szomjazókat szapo­rította, akik állandó ostrom alatt tartották az italos sátort.. Folyt a bor, sör, málnaszörp. De volt perec, kifli is a pobársör mellé. A szemben levő sátorban is élénk volt a forga­lom, itt házi készitményü sütemények hatalmas tömege a legnagyobb és legédesebb változatossággal hívta és vonzotta a közönséget, de nagy ke­letje volt a friss gyümölcsöknek és virágoknak is, amelyet a harmadik sátor nyújtott a közönségnek. — A sátorokban működő hölgyek és a közönség soraiban járó viragos leány­kák az állandó ostrom alatt igazán emberfeletti mnnkát végeztek, ami­nek eredmények épen 6 éra után az előbb roskadozó asztalok kopaszán álltak és a sátrak szomorúan bámész kodtak a közönségre és lehangoitaD várták a cserkészfiukat, hogy azok ismét lerontsák őket. Alig bukott le a nap a begyek mögé, már csak üres helye maradt a sátraknak, ame­lyek a jé Rottkay mesternél türel­mesen várták a másnap hajnalt, hogy útra keljenek és a másnapi vásári zajba vegyüljenek. Leereszkedett az esti homály, egy- egy cserkészvezénys^ hangzik csak még, viszik haza a nagy 30 szemé­lyes sátort; de a térség nem üres, mert ott vibrálnak a délután izgul- más, kedves élményei. F. F. Sárköz pusztulása. Irta: dl*. Fábián orvos, ócsény. Nincs az országnak még egy oly vidéke, melynek népére az Úristen oly igazán szívből Bzórta volna a sok­féle művészi tehetség adományát, mint Sárközre. Ismerek 12 éves fint, ki sobsem látott szobrot és embert farag a pa­tak agyagjából, — 8 éves lányt, aki fest a színeknek azzal az ŐBbarmo- niájával, amit tanulni nem lehet; vászonszövésüknek mintája, színská­lája csodálatos, fafaragásuk művészi stb., stb.; és Sárköznek ez a régi református valláBU lakossága halálra van ítélve. Halálra ítélte őket az egyke és akinek még az egyke meg­kegyelmezett, elpusztítja a tuber­kulózis. Szinte szemlátomást pusztulnak ki egyes családok. Ocsényben például az utolsó 35 év alatt 17 család balt ki teljesen. Bor, Beszke, Csilus, Csősz, Komáromi stb. családi nevek a lakos­ság mindennapi beszélgetéséből már hiányzanak, mert nincsenek, kiket megjelöljenek velük. Ma is 10—15 ember járkál, dolgozik, — él még I egy-egy sárközi faíuban, akiknek I neve hamarosan le fog tűnni az adó és a választási névjegyzékek lapjai­ról, mert ha még volna is egy egy sarjuk, annak arcán biztosan a tuber­kulózis rózsája virít. Már az utolsó 40 év református anyakönyvi bejegyzései átlag csak­nem minden évben 4—30 lélekkel kevesebb születést mutatnak, mint amennyi az elhaltak száma. Nem célom jelenleg kutatni, hogy mért éppen a református lakosság pusztul itt Sárközben, de igenis ki­emelem, bogy evvel a református lakossággal a régi magyar faj van itt kiveszőben! Éppen ezért kell segítségért kiáltanom most az utolsó percben, a tengeren BÜlyedő hajó vészjelével: S. O. S. I Mentsétek meg lelkeinket J Ki tudja? — talán még nem lesz késő; bár a lakosság egykedvűség gél néz kipusztulása elé. Saját hely­zetét egész természetesnek találja; már annyira beidegződött nála az egy gyermekrendszer, az ősi birtok szétdaraboiása megakadályozásának szerinte ezen egyetlen módja. Törvénynek kell jönnie, mely ezt a pusztulást megakadályozza! Itt van szükség a fajvédelemre I 1910—1920-ig 246 hivővei fogyott a régi őcsényi református lakosság (a háborús veszteségen kívül). így könnyen kiszámítható, hogy egy-két emberöltő és az 1920 bún már csak 1514 lelket Bzátnláló őcsényi és a hasonló pusztulást mutató egyéb sár­közi virágos ruháju és virágos te­hetségű szinmagyar lakosokról már csak a népesedő temetők fognak be­szélni. Szép nyárelői nap. Az „egyu leány és az negya legény esküvőre indul fényes lakodalmi kísérettel . S , és a kettő házasságából egy születik. — Kettőből egy! Egy fogyó.matemati­kai számsor ez, mely évről-evre mind­jobban a nullához közeledik! Úgy tűnnek fel nekem ezek a két- három napos, százmilliókat emésztő lakodalmak, mintha halotti torok vol­nának. A bátaszéki leventék atlétikai versenye. Még azok a hangok is, amelyek eddig Bátaszéken a Levente-intéz­mény nemzetnevelő hivatásáról gán- csolódva, kishitűséggel beszéltek, az elmúlt vasárnapi eredmények hatása alatt kell, hogy ezután a megbecsü­lés, sót a lelkesedés hangján szólja­nak róla. Akik látták a majdnem 500 főnyi Bocskay sapkás, sastollas fiú felvonulását, katonás, fegyelmezett mozdulatait, az atlétikai verseny biztató és sikeres eredményeit, azok szétvihetik az ünnepségről tudatosan távolmaradó, az intézménnyel eddig hadilábon állóknak: régi országunk visszaszerzése csak testben és lélek­ben ép ifjúságnak és nemzetnek sikerül.

Next

/
Thumbnails
Contents